A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1898 / 17. szám - A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja [2. r.]
130 A JOG A fentiek módjára eszközölt százalékos csoportosítás itt a következő eredményre vezet: A befejezett vizsgálat alapján történt beszüntetések a vizsgálatok összes számához következőleg arányúinak : Budapest 45%, Ipolyságh 41, Kalocsa 401(2, Eger. Sz. Fehérvár és Szombathely 40, Veszprém 37, Kecskemét 33%, Szegszárd és Z. Egerszeg 33, Pestvidék 32%, Komárom 30%, Győr 301/*, B.-Gyarmat, Kaposvár, N. Kanizsa, Pécs 30, Szolnok 2^ Besztercebánya 27, Sopron 25. Fiume 20%. A dolog rendje most azt hozná magával, hogy ezen nyert és feldolgozott adatokból okszerű következtetéseket is vonjunk. Ehhez azonban a miénknél nagyobb bátorság szükségeltetik Be kell ugyanis vallanunk, hogy a fenti számadatokkal élénkbe varázsolt kép csak a délibáb reálitásával bir. És ha múltkori cikkünkben az ügyészségek ez idei működését teljes joggal rózsásabb színben láttuk is, ugy ezt a jó véleményt csak a jövőnek előlegeztük. Az idei, teljesen reális kimutatások ellenben a rési hivatalos slendrián áldozatául estek ; a minden irányban, az előző évekhez képest elért kedvezőbb eredmények, a jelen kimutatásban még nem tartanak igényt komoly ngye=N, lembevételre ; az ősök hibáiért ők tartoznak bűnhődni. Az idei föm nka a legtöbb ügyészségnél csak abban állott, hogy a múltnak vétkes mulasztásait helyesbítették, a többnyire hasból készült statisztikai adatokat rectificálták és ezeket a valósághoz hiven a táblázatokba bevezették. Ha ezt oly módon szabadott volna tenniök, hogy egyszerűen tabula rását csinálva, a tavalyi reális adatokat, a múltra való tekintet nélkül összeállítják és bevezetik, akkor a munka nagyon könnyen ment volna. Csodálkoztunk volna ugyan ezen a tavalyiaktól lényegesen elütő kimuta ásókon, de az uj adatok hűségét nem lehetett volna kifogásolnunk. Ezen legegyszerűbbnek látszó eljárásnak útját állja azonban az országos statistikai hivatal vétója, mely nem engedheti azt, hogy az általa közölt adatok máról holnapra egyszerűen halomra döntessenek és sok fáradságos kimu atása ezentúl csakis a sajtos szempontjából legyen értékelhető.*) Ekkép nem állott módjukban az ügyészségeknek, a vizsgálatoknak rendszerint fictiv évi átvitelét most egyszerűen eltüntetni, hanem azokat — akár létezik ily folyamatban maradt vizsgálat, akár nem, — pure et simple létezőknek el kellett fogadniok. Viszont szorosan tiltva van iövőre a felebbvaló hatóságot és a statistikai hivatalt hasból készített adatokkal tévútra vezetni. Ki ne ismerné Gogol hires «Revisorát» és az abban szereplő «holt lelkeket», — ezen szegény, régen jobb létre szenderült musik-okat, kik a község és földbirtokos könyveiben még élők gyanánt szerepelnek és valóságos kincses bányáját képezik ezen telkek boldog tulajdonosainak. Ily holt lelkekkel ügyészségeink nagyrésze is kénytelenült a mult évekből fenmaradt és el :.em tüntethető többletet vagy kevesbletet kiegyenlíteni. A nem minden humort nélkülöző különbség csupán az, hogy a míg a holt musikok haláluk után is vidám uj életet élnek, addig ügyészeink kénytelenek saját élő musikjaikat agyonütni, nem létezőknek kitüntetni, csakhogy valahára a holt lelkek mérlege összhangba jusson. Es azért az idei kimutatás adatait fel nem dolgozhatjuk, mert hogy tudhassuk mi azt, hogy hol lett a kimutatott vizsgálatok vagy félretételekhez, beszüntetések vagy felmentésekhez hozzáadva vagy azokból elvéve ? Csak azt az egyet látjuk, hog/ ma megvan a komoly szándék, egy minden irányban megbízható anyagot teremteni. Es már ebben magában rejlik a tényleges javulásnak biztos és vigasztaló kilátása. Ezen tapasztalataink azonban csakis a budapesti főügyészség területén működő ügyészségekre szorítkoznak. Hogy a baj a többieknél, — és talán még fokozódottabb mérvben fönnáll. — abban pillanatnyira sem kételkedünk. Hisz ennek okát már mult évi cikksorozatunkban előadtuk ; és ez abban rejlik, hogy a statistikai kimutatások elkészítése nem az ügyészek hanem az ügyészi segédhivatalok teendői közzé tartozott és soha komoly figyelemre nem méltattatott. Csak az utolsó évek és Katona Béla főügyészhelyettesnek az érdeme, hogy az adatok béltartalmukra nézve is vizsgáltattak és az ügyészek szigorú kötelességévé tétetett ezen adatokat személyesen is ellenőrizni és pontos összeállításukról gondoskodni. így is megesett, hogy egyes ügyészségek csak ismételt figyelmeztetés, erélyes dorgálás, sőt kényszereszközök kilátásba helyezésével voltak arra szoríthatók, hogy a törvény köve*) Már a mult évben fjog 1897. évf. 16. sz.) felemiitettük, hogy a statistikai hivatal az átküldött kimutatásokat nagyobbára teljesen hasznavehetetleneknek és megbízhatatlanoknak panaszolja. telményeinek megfelelő táblázatokat összeállítsanak. A ((vesztett lelkek» legnagyobb contingensét a székesfehérvári ügyészség szállította, mellette a kalocsai és szolnoki versenyeznek a pálmáért. Tulajdonképeni bűnügyi statistikáról tehát csak a jövő évtől kezdve lesz a szó és itt is csak a budapesti és debreceni főügyészségek területén, a hol a táblás kimutatások szakértő figyelemmel lesznek feldolgozva Ugy látszik, hogy ez utóbbinak a hiánya okozza a többi főügyészségek néma hallgatását. * A hallgatás eszünkbe juitatja, hogy Fittler Bálint főügyészhelyettes lir és a budapesti kir. ügyészség vezetője múltkori kérdésünkre mindekkoráig nem felelt. Hallgatása ékesen szóló válasz és ezt a budapesti ügyvédi kamara választmányának figyelmébe ajánljuk. (Folyt, köv.) Dr. Révai Lajox. A köszénbányászat jogi szabályozásának reformja. Irta: WAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány. Ma azonban egészen másképen állunk ; a lefolyt utolsó 10 esztendő alatt a viszonyok lényegesen megváltoztak. Kőszénbányászatunk, a mint a kedvezőtlen közgazdasági helyzet útvesztőjéből kijuthatott, a vasúti hálózat nagy arányú kiterjesztése s az ország általános ipari tevékenységének intenzivebb fokozásával karöltve s viszont iparunk fejlesztésére is jótékony hatást gyakorolva, rohamos fejlődésnek indult, de korántsem a magyar korona egész területén, hanem csak itt az anyaországban, hol a szénbányamüvelés az országbírói értekezlet által létesített jogállapot folytán a földbirtokos beleegyezéséhez van kötve; míg ellenben Horvá t-S zlavpn országban, hol a szénbánya művelési szabadság nem ismer korlátokat, a több ezer számban bejelentett zártkutatmányokkal s az óriási adományozott területekkel való szertelen üzérkedésről igen, de komoly köszénbányászat ról ezen ország minden ásványkincse s az ottani korlátlan bányaművelési szabadság dacára sem beszélhetünk. Kellő fényt vet a helyzetre s az elmondottak valódiságát minden kétséget kizáró módon beigazolja a bányastatisztika, melynek néhány számadatát, azt. hiszem, nem lesz érdektelen ide jegyezni. így pl. hogy a szorosabb értelemben vett Magyarországban (Erdélyt sem beleértve), tehát az ásványszén lekötöttsége mellett a termelés terén nagyobb mérvű progressiv emelkedő irányzattal találkozunk, az a következő statisztikai adatokból eléggé kitűnik : 1873. évben termeltetett 14.683,000 mmászsa szén. 1875. « « 12.813.000 « « 18b0. « « 16.172,000 1885. « « 22.476,000 1889. « « 26.218,000 1894. « « 31.418,000 « 1895. « « 35.785.000 1896. « « 42.128,000 « Horvát-Szlavonországban pedig ugyanezen évek kőszéntermelési adatai a következők : 1873-ban 292.000 métermázsa, 1875-ben 230.000, 1880ban 369.000, 1885-ben 125.000. 1889 ben 167.000, 1894-ben 989.000, 1895-ben 1,076.000 és 1896-ban 946.000 métermázsa. Erdélyben, a hol a kőszénbányamüvelési szabadság szintén korlátlanul érvényesülhet, termeltek: 1873-ban 1.600 000, 1875-ben 1.467.000. 1880-ban 1,643.000, 1885-ben 2,700 000. 1889-ben 2,541 000 1894-ben 4,423.000, 1895-ben 5,803.000 és 1896-ban 7.020.000 métermázsa szenet. Továbbá az ásványszénre adományozott bányatelkek összes területe a magyar korona országaiban az 1896. év végéon ,43£19"2 hektárt tett ki' — mibő1 Horvát-Szlavonországra 30%, Erdélyre 24% és Magyarországra 46% esik. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a szén szabadsága megkönnyebbíti s előmozdítja ugyan a bányatér-foglalást, de a szénbányászat föllendülését illetőleg még nem nyújt garanciát. Látjuk, hogy Horvátes bzlavonország aránylag óriási adományozott bányaterülete