A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 17. szám - A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja [2. r.]

A JOC 131 dacara az asvanyszén-termelésben az egy millió métermázsánál som képes kitartani. De sőt tovább megyek ; ha a volt Határőrvidéken fekvő Pongrátz-féle vrdniki (Szeréin megye) koszenbanya, a melynek évi termelése közel 700 000 méter ma/sat tesz ki, nem léteznék, akkor Horvátországban egyáltalán nem is lehetne kőszéntermelésről, kőszénbányászatról beszélni. Az erdélyi szabad kőszénbányászat is lassú csigalépésekkel halad előre és fejlődésében távolról sem mutatja azon nagy aranyokat, melyekkel a magyarországi megkötött kőszén bányászatánál találkozunk, s ez a kisebb mérvű emelkedés is ott Erdélyben korántsem uj bányavállalatok, uj bányanyitások létesítésének az eredménye, hanem a régóta létező bányamüvek üzemének a bányabirtoklásban beállott változásokkal kapcsolatos kiterjesztésére vezethető vissza. Ellenben Magyarországban ezen bányászati ág a szén lekötöttsége mellett is igen szépen s nagy arányokban fejlődik. Évről-évre uj szénterületek bányászati kikutatására], uj bányanyitásokkal s a régiek intenzív fejlesztésével találkozunk, mely jelenségek ketségkivül csak a mellett bizonyitanak, hogy a szén lekötöttsége ezen bányászati ág felvirágzásának nem áll útjában, — hogy a földbirtokos osztály felismerve mindama jelentős gazdasági és kulturális előnyöket, melyeket a föld mélyében rejlő ásványkincsek feltárása és forgalomba hozatala a társadalomnak s első sorban az illető vidék társadalmának s ott különösen éppen magának a földbirtokos osztálynak nyújt, szívesen tért enged a bányavállalkozásnak, — hogy tehát általánosságban vizsgálva a helyzetet, az uralkodó közszel 1 e m s m a i közgazdasági fejlettségünk mellett nem forog már fenn elég ok arra nézve, miszerint a kőszénbányászat fejlődését a szén lekötöttsége mellett a földbirtokos osztály makacs ellenzése vagy túlhajtott követelései káros következményeitől féltenünk kellene. S mivel a szoros értelemben vett Magyarországb n a különféle ásványszén-nemek közül a barnaszén játsza a főszerepet, s a feketeszén-előjövetel aránylag jelentéktelenebb, ezen bányászati ágnak a szén lekötöttsége mellett való intenzív fejlődése még inkább szemünkbe fog tűnni akkor, ha csupán a magyarországi barnaszénbányászatot s itt is csak a besztercebányai és a budapesti bányakapitányságok termelési statisztikáját nézzük, a mely bányahatósági kerületekbe tudvalevőleg a nevezetesebb szénmedencék s ennek természetszerű folyományaként hazai barnaszénbányászatunknak gócpontjai esnek. A besztercebányai bányakapitányság kerületének barnaszéntermelése volt : 187ő-ben 4.070,000 métermázsa 1880-ban 4.60*.000 « 1885 ben 7.867.000 1890-ben 9.735,000 « 1896-ban 14.630,000 « Ugyanezen időszakra nézve a budapesti bányakapitányság quinquennalis termelési statisztikája pedig a következő : 1875-ben 3.069,000 métermázsa 1880-ban 3.560 000 « 1885-ben 5.157.000 « 1890-ben 9.480,000 « 1896-ban 14.556.000 « * * * Egy másik, a köszénkérdés objektív elbírálásánál szintén figyelembe veendő körülmény : aköszénjognak, aköszénterületeknek a földbirtokosokkal kötött adásvételi és haszonbérleti szerződések alapján történt csaknem teljes lefoglalása. Arra nézve, hogy részben komoly bányavállalkozók, részben egyes üzérkedők ez ideig hány községben s mely területeken szerezték meg a földbirtokosoktól a szénkiaknázási jogot, hiteles számszerű adataim nincsenek ugyan, annyit azonban szerzett tudomásom és tapasztalataim alapján általánosságban minden nagyobb tévedés kizárásával mondhatok, hogy a bányászati kutatás alapján eddigelé ismert szénmedencék legnagyobb része ily módon le van már foglalva s hogy még oly vidékeken is. hol a szénelőjövetel terjedelme, minősége, megfelelő bányászati kutatás utján tüzetesen megállapítva nincsen, hanem a széntelepülés a geológiai jelenségek nyomán csak valószínűnek tetszik, — nagyobb mérvű ilyetén fogyások történtek s a polgári telekkönyvekben is többnyire kitüntetvék ugy, hogy valóban nem tévedhetünk nagyon, ha azt állítjuk, hogy maholnap a szén felszabadulását célzómindentörekvés végeredményébentárgytalanná válik, illetve ha szabaddá tétetik is a kőszén, az eddig ismert medencékben kevés olyterületleszmártalálható, hol abányamüvelésiszabadságotaköszén kiaknázására vonatkozó korábban szerzett s egy tollvonással meg nem szüntethető, hanem ellenkezőleg föltétlenül respektálandó magánjogok nem alterálnák. Ezek is kétségkívül mind oly jelenségek, melyek a kőszén felszabadítását sürgetők abbeli aggodalmait, hogy a szén lekötöttsége részint a földbirtokosok elzárkózottsága, — részint túlhajtott igényeik folytán a szénbányászatot fejlődésében hátráltatni, az ide vonatkozó komoly törekvéseket száz és száz esetben meghiúsítani fogják, nagy mértékben kell hogy csökkentsék. Altalános tapasztalati tényként emiithetem, hogy a földbirtokos osztály kapva-kap az alkalmin, ha szénjoga tekintetében kivált komoly bányavállalkozókkal szerződésre léphet; s a köszénjog fejében a bányavállalkozók által n>ujtott ellenszolgáltatás sehol sem oly magas, hogy annak alapián túlzott követelésekről beszélni lehetne. — Az ellenszolgáltatás értéke szénvidékek szerint úgyszólván egészen egyforma ; lehet mondani, hogy a kőszén kiaknázási jognak máris egész határozott s az egyes vidékek szerint egyenlősülő ára van ; az ily jogügyleteknél a korábban létrejött, illetve a szomszédságban már meglévő kötések után indulnak, s a mennyiben az ellenszolgáltatást illetőleg nem fix pénzösszegben történik megállapodás, a bányavállalkozó a szokásban lévő szerződéses kötések szerint a termelés mennyisége után és pedig métermázsánkint a legtöbb esetben s rendszerint la/a - 2 krajcárt tartozik a földbirtokosnak fizetni; de sőt helyenként ennél alacsonyabb kötések is előfordulnak, mmázsánként 1 sőt x/2 kr, — s általán akőszénjog megváltása terén oly irányzat észlelhető, hogy a földbirtokos mostan a nagyobb kereslet dacára kisebb igényekkel lép fel a bányavállalkozókkal szemben, mint az ideiglenestörvénykezési szabályok uralmának első éveiben. Kétséget nem szenved, hogy ezen haszonbér vagy másnemű ellenszolgáltatás is valamivel megdrágítja a szenet, de ne feledjük másrészt, hogyha mi most a mai bányajogrend keretében a kőszénre nézve a teljes bányaművelési szabadságot élveznők, a földbirtokosok helyett ott volnának az üzérkedő zártkutatmányosok, a kik még jobban megsarcolnák a bányavállalkozót. A helyzet szemlélhetőbbé tétele s az alább következők könnyebb megérthetése végett, tekintsük meg közelebbről mai bányajogunk egyik alapintézményét, a zártkutatmányt. A bányászati viszonyok tekintetében csak némileg is tájékozottak kivétel nélkül el kell, hogy ismerjék, miszerint az osztrák általános bányatörvényben kontemplált kizárólagos kutatás jogintézménye a mai bányászat szükségleteit nem képes kielégíteni s a megváltozott viszonyok érvényesülése folytán már annyira elfajult, hogy a komoly kutatási vállalatoknak nyújtandó jogvédelem helyett sok esetben meddő hegyzárlatok létesítésére vezetett s lehetővé tette azt, hogy a bányavállalkozás atmoszférája a fékvesztett szédelgés és üzérkedés által az egész vonalon inficiáltassék. Általában a nálunk ma is érvényben lévő osztrák ált. bányatörvény leglényegesebb fogyatékossága és mai időszerütlensége azon körülményben keresendő s onnan származtatható le, hogy ezen törvény valamennyi intézményének szabályozásánál a kisbányászat lebegett szem előtt, holott az ily szűkebb körben mozgó kisipar jellegű bányamüvelés a mai közgazdasági viszonyok között s a bányászati technika mai fejlődési fokán mindjobban háttérbe szorul s helyét a nagy ipar foglalja el. Csakis a nemes fém, jelesül az aranybányászatnál prosperálhat ma még különleges statútumok védelme alatt s oly vidékeken a kisipar, hol az ércelőjövetel geológiai viszonyai oly természetűek, hogy a bányamüveléshez ottan költségesebb beruházás nem szükséges, hol mint termelési tényező a tőkének kizárásával csak a munka szerepel. Ilyen pl. az erdélyi verespataki kis aranybányászat, hol az ércvezető hegység össze-vissza kuszált s szabad aranyat tartalmazó érhálózatot foglal magában, a hol tehát kisebbszerü táró-vájás is könnyen szép áldáshoz vezet s nol az ércvezető kőzet egész tömege oly fejtményt ád, melynek értéke a vájó munkások mindennapi megélhetését biztosítja s egyeseknek e mellett nagyobbb értékű aranyleleteket is juttat osztályrészül. Csakhogy a kisbányászat in infinitum még az ily vidékeken s az aranytartalmu kőzet ilyetén települési viszonyai mellett sem