A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 14. szám - Albirói létszám szaporítás - Adalék a törvényszéki orvosszakértök véleményének elfogadhatóságához

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 14. szám. \v Budapest, 1898. április 3 Előfizetési árak: Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) g AZIGAZSJfoÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYFÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. „ " ~" a " " ' ' Egész « 6 « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek li védek legcélszerűbben bérmentesen Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. postautalvány nyal küldendők. TARTALOM. Albirói létszám szaporítás. Irta : Egy vidéki biró. — Adalék a törvényszéki orvosszakértők véleményének elfogadhatásához. Irta: Eiserth István, kir. ügyész, Lőcsén. — Közkereseti társaság tagja részvénytársaság lehet-e ? Irta: Raffay Ferenc, győri kir. albiró. — Az ügyvédek és közjegyzőfielyettesek. Irta : Dr. G u t m a n n Lajos. kir. közjegyzőhelyettes. - Belföld. (A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése.) — Sérelem. (A polgári és büntető eljárás köréből. Irta; Zakariás János ügyvéd. Brassó ) — Vegyesek — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : A méltóságos Ur megérkezett. MELLEKLET: — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlönyéből (Csődök — Pályázatok.) Előfizetési felhivás! Április hó i-jével uj előfizetést nyitottuk lapunkra. Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése mult hó végevei lejárt, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani. Az előfizetések a «Jog» kiadóhivatalához Budapest V., Rudolfrakpart 3 sz. ala küldendők. Albirói létszám szaporítás. Irta : Egy délvidéki biró. Az igazságügyi költségvetésnek imént lezajlott, — jobban mondva — csak elmúlt országgyűlési tárgyalása közben az igazságügyi minister ur azt helyezte kilátásba, hogy az albirók számát ujabban is szaporítani fogja. Volt ugyan szó arról is, hogy a birói fizetések alacsonyak, nincsenek arányban a birák munkájával s nem képesek eléggé biztosítani — számukra — a társadalmi életben is elvárt független existenciat; hanem fizetés javításra vonatkozó ígéret helyett kapunk személyszaporitást tartalmazó ígéretet. Kénytelenek vagyunk azon aggodalomnak kifejezést adni, hogy az albirák számának további emelése a jogszolgáltatás evidens érdekeivel össze nem egyeztethető. A mai bírósági szervezet keretében az albirói állások átmeneti jellegűek. A törvényszékeknél szervezett állásokban az albiró egy ideig végleges székhelyivel nem is bír. (1891. XVII. t.-c. 39. §.), s ha már végleges székhelyet kapott is, ugy a saját érdeke, mint a jó igazságszolgáltatás érdekei is arra sarkalják, hogy magasabb állásra törekedjék. Öreg albirákat a jogkereső közönség nem lát szívesen. Pedig, ha az «összlétszámok» cimü jegyzéket átlapozzuk, még a szervezéskor kinevezett albirákkal is találkozunk, a mi arra szolgál adat gyanánt, hogy a/, alhirói létszám már ma is olyan magas, hogy egyes albirák egész élet küzdelmei között sem léphetnek elő. Ily jelenség pedig visszahatásképen tespedést idéz elő a magyar birói karban; — lohasztja a munkakedvet; — megöli az ambitiót. Ez a kép csak sötétebbé válik akkor, ha az albirói állások újból szaporittatni fognak; mert szaporodni fog az előmenetel iránt reményt vesztett birák száma is. Magasabb szempont gyanánt felhozható lenne, hogy nem a hivatal van az egyénért, hanem megfordítva. — Ez áll; —hanem a jó igazságügyi politika azon sarkallik, hogy a jogszolgáltatás érdeke és az alkalmazottak érdekei között meglegyen az összhang. Az előbbi jó bírákat, az utóbbi azt követeli, hogy a birák anyagi gondoktól menten, egész idejüket és munkaképességüket hivatásuknak szentelhessék. Most azonban ugy áll a dolog, hogy a peres és perenkivüli ügyek nagy tömegét a járásbíróságok, s az itt legnagyobb számban albirói minőségben működő albirák látják el, a kik közt a kezdők jelentékeny számban vannak, s ezen okból, más részök pedig kellő önképzés hiánya miatt, nem kis kontingensét nyújtják a felebbezési bíróságok munkájának. Ma tehát elvitázhatlan, hogy a jogszolgáltatás súlypontja a birói szervezetben megfelelő helyéről oda helyeztetett át, a hová nem való, t. i. a kevesebb gyakorlattal biró albirák vállaira. De nemcsak a kevesebb gyakorlat, hanem az anyagi gondokkal való küzdés s a — fájdalom — kisebb tekintély is, a mivel albiráink a társadalom szemében birnak, tiltakoznak az ellen, hogy a jogkereső közönség jogügyeinek legnagyobb része az ő kezükben legyen. Lapunk mai száma E beteges tünet a pénzügyi szemponttal sem lenne indokolható. Mert több biró nem ugyanannyi jobb biró. Nagyobb gyorsaság nem mindig nagyobb alaposság is. Pedig éppen mostanság az a reactio állt be, hogy a jogkereső közönség szívesen elengedne valamit a gyorsaságból az alaposság javára. Alapos judicatura fejlesztéséhez azonban nem kell sok, hanem kell kevesebb, jó biró, alapos képzettséggel, de az anyagi gondoktól való mentséggel is. Ez utóbbi körülmény azért is kiemelendő, mert ennek megvalósulása esetében lesz keresetté a birói pálya a kiválóbb tehetségek előtt is. A birói testület mai szervezési iránya azonban a tehetségek megnyerésére épen nem kedvező. A tehetség előre tör, érvényesülni kiván; de e törekvést a birói pályán ma agyonnyomja az «összlétszám». A jelen állapot főlegazoknak kedvez, a kik megfelelő hivatottság nélkül léptek a birói pályára, mert e szembetűnő fogyatkozás mellett is képesek előre menni. Eveket szolgálni nekik nem nehéz, ha nincs fórum, a mely számba vegye a napokat, a melyeken egy-egy elhibázott ítélettel nagyobbá teszik azt a rést, melyet a kísérletezők a judicatura épületén máris ütöttek. Ily fórum pedig valójában nincs. A törvényszéki elnökök arra lennének hivatva, hogy a biráknak érdemi elintézésekben nyilvánuló képességét megfigyeljék; de mikor ők magok is tulhalmozvák administrativ teendőkkel, ugy, hogy a voltaképeni elnöki tisztet az ülésekben éveken át egyikmásik biró viszi, alkalmuk sincs arra, hogy a területükön működő minden biró munkaképessé:ét alaposan felismerjék. Ez is egyik oka az albirói létszám emelését kitűző irányzatnak. Mert havalahol hátralék mutatkozik, első elnöki javaslat a személyszaporitás s természetesen ennek legolcsóbb neme, az albirák számának szaporítása. Holott a munkahátralék valódi előidézője legtöbbször nem személy-hiány, hanem a vezetés körüli hiba, melynek legminősitettebb esete az, hogy egyik-másik helyre meg nem felelő egyének hozatnak javaslatba kinevezés végett. A most mondottak igazolására az ügyforgalmi kimutatások egy és ugyanazon törvényszék területén működő bíróságokra nézve is meglepő adatokat tárnak föl. Igazolják különösen azt, hogy ugyanannyi munkát egyik biróságnál két annyi biró lát el, mint a másiknál. Ha ily aránytalanságok kikerültetnének, ez oly pénzügyi nyereséget eredményezne az igazságügyi budget számára, mely a birói fizetések javítására lenne fordítható. Lenne kevesebb tagból álló, de jobban fizetett s így a mainál is odaadóbban működő birói karunk. Az albirák létszámában pedig beállana a mainál kedvezőbb előmenetelre jogosító változás, mely vonzerőt gyakorolván az ifjabb nemzedék tehetségesebb elemeire is, sokakat visszatartana attól, hogy rátermettség hiányában az ügyvédi pályán elkallódjanak. ^Adalék a törvényszéki orvosszakértök véleményének elfogadhatóságához. Irta : EISERTH ISTVÁN, lőcsei kir. ügyész. 1897. évi március hó elején egy gyermekölési bünpert másod izben tárgyalt a budapesti büntetőtörvényszék. D a v ul a Anna munkás leányt ugyanis, a ki ellen az volt a vád, hogy újszülött ficsecsemőjét a vizbe fojtotta, gyermekölés büntette miatt 8 havi börtönre Ítélték. A vádlott leány tagadásban volt, de hasztalan, mert a törvényszék orvosszakértői határozottan azt állították, hogy a gyermek élve jött a világra s csak azután fulasztatott vízbe. A budapesti kir. ítélőtábla, hogy több bizonyosságra tegyen szert, elrendelte az iratoknak az igazságügyi orvosi tanács elé való terjesztését. Az igazságügyi orvosi tanács véleménye vádlottnak adott igazat, kijelentvén abban, hogy a csecsemő halva jött a világra. Ezen előzmények után kezdődik a második végtárgyalás s ekkor az elnök az igazságügyi orvosi tanács véleményét felolvassa, a csak tótul beszélő s igy a felsőbb véleményt sem értő vádlott megszólal Nem hagy nyugtot a lelkiismeretem. És miért? kérdi a tanácselnök. — Megvallom, én öltem meg azt a kicsit, rögtön a szülés után. És ugy-e élt? Élt bizony a szegény. 12 oldalra terjed.