A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 14. szám - Albirói létszám szaporítás - Adalék a törvényszéki orvosszakértök véleményének elfogadhatóságához

106 A JOG jr SS Honnan tudja ezt? kérdi az elnök. Hiszen hallottam a sirását... A törvényszék erre Davula Annát gyei mekölés büntette miatt másod izben is 8 havi börtönre Ítélte. Ezt az esetet a napi lapokból a melyek hasábjain a tárgyalás részletesen volt leirva - vettük s a közlemény hitelességeért szavatosságot nem is vállalunk; ennek kapcsán azonban teljesen megbízható adatok alapján közlünk egy igen érdekes bűnesetet, a mely ha nem is azonos, de mindenesetre rokon az előbbivel, mert ebben is mint az előzőben, a közvetlen tapasztalataikra fektetett véleményt mondó törvényszéki orvosszakértők véleménye fogadtatott el a bíróságok által irányadóul. Az általunk alább közlött eset valóban igen érdekes. A büntető törvénykönyvünk életbe lépte előtt gyilkosság büntette miatt 20 évi börtönre itélt s időközben feltételes szabadságra bocsátott Maj cinkó György 1896. évi március hó 14-én megölt egy asszonyt. Az esetnek vannak szemtanúi, terheltet letartóztatják, s ő a kipróbált bűnös, nem hiába szivta évek hosszú során át a fegyintézet levegőjét; megtanulta ott büntetőrörvénykönyvünknek az ignorantia factiról s/óló fejezetét s makacsul azzal védekezik : «bár mit tesznek velem, részeg voltam, semmire sem emlékszem vissza». A terhelt elmebeli állapotának mefigyelésével megbízott két szakértő, indokolt véléményében határozottan megcáfolja terhelt védekezését, a mennyiben kimondja, hogy terhelt testileg és elmebelileg teljesen ép, egészséges és akaratának szabad elhatározási képpességgel bir, idült szeszmérgezésben nem szenved s nem is szenvedhetett. Ezen véleményüket az orvosszakértők a vizsgálat adataival, terheltnek a bűncselekmény elkövetését megelőző időben, a közben és az ez után tanúsított viselkedésével * támogatják stbbi. Az igazságügyi orvosi tanács azonban igazat ad a terheltnek s kimondja, hogy terhelt a bűncselekményt szeszmérgezés lansági állapotban követte el. A kir. ügyész ennek dacára a alapuló törvényszéki orvosszakértőknek is egyező indokolt véleményére támaszkodva, megvádolja a terheltet, mire a kir. törvényszék az I. alatt közlött végzésével terhelt ellen, az igazságügyi orvosi tanács alapján, az eljárást megszünteti. A kir. ügyész felebbezése folytán a kassai kir. ítélőtábla a II. alatt közlött végzésében vád alá helyezte terheltet, mely végzés a curiának III. alattti határozatával — melyet a kipróbált terhelt provokált - - helyben lett hagyva. Ezen előzmények után került az ügy ismét a törvényszék elé, a hol a megtartott végtárgyalás alapján az ügyet előbb megszüntető törvényszék a IV. szerinti ítélet értelmében már most bűnösnek mondta ki a vádlottat, a szándékos emberölés bűntettében s ezért 10 évi fegyházbüntetésre Ítélte A törvényszéknek ezen ítéletét az V. szerint a kassai kir. ítélőtábla, valamint a VI. szerint a kir. curia is helyben hagyta. okozta kóros öntudatközvetlen észleleteken a vizsgálat adataival Érdekes ugy a törvényszék valamint a kir. Ítélőtábla ítélete is. Ezen rövid bevezetés után ime itt közöljük az I--VI. alatt hivatkozott végzések, illetve ítéletek teljes szövegét s bevezetésül csak annyit füzünk hozzá, miszerint a jelen esetben a bíróság az ellentétes orvoszzakértői vélemények közül azt választotta : mely a közvetlen észleleteken alapult és mely vélemény a tanuk s a vizsgálat összes adataival egyezett. Egy kivert simulanst ítéltek el s a bírák lelkiismerete nyugodt lehet. íme itt következnek a végzések és ítéletek : I. 4,358/Bftő. 1896. szám. () Felsége a király nevében! A lőcsei kir. törvényszék, mint büntető bíróság szándékos emberölés büntette miatt vádolt Marcinkó György elleni bűnügyben a kir. ügyészségnek f. évi 7,199. számú indítványa folytán a mai napon tartott zárt ülésében hozta a következő végzést:Akir. törvényszék Marcinkó György ellen a b t k v. 279. §-á b a ütköző, szándékos emberölés büntette miatt folyamatba tett eljárást a kir. ügyészi indítványtól eltérőleg beszünteti; a felmerült eljárási költségeket a bűnvádi alap terhére rója és ezen végzés jogerőre emelkedése után Marcinkó Györgyöt szabad lábra helyezni rendeli. I n d okok: F. évi március hó 1 fc-én a máriahutai korcsmában Marcinkó György a Gó'lnicbányáról Zsakártfalva felé induló Vozár Andrással és ennek anyjával Vozár Máriával s a velük ment Liba Erzsébettel találkozván, felkérte nevezetteket, hogy kocsijukon vigyék őt is haza Zsakártfalvára. Vozárék a kérésnek engedtek; Marcinkó György előbb gyalog haladt a kocsi után Liba Erzsébettel, majd utóbb a kocsira ült s így értek Liba Erzsébet lakása elé Ekkor Liba Erzsébet Marcink ónak sértő szavakat kiáltott oda, mire utóbbi a kocsiról szó nélkül leugrott, a lakása felé menekülő Liba Erzsébet után szaladt, azt mellen ragadta, földhöz vágta s azután mindkét kezével egy a földön hevert fatuskót felkapott s azzal olyan két ütést mért Liba Erzsébet bal halántéka táján annak fejére, hogy az orvosi vélemény szerint menten a földön halva maradt. Marcinkó György azután a kocsi után haladva, mintha semmi sem történt volna, gyalog haza ment. A terhelt amnesiára hivatkozik s bár az egyéb bizonyítékokkal kétségtelenül igazolt tettét nem tagadja, azt be nem ismeri, mert azt állítja, miszerint ő arra, hogy miként került a korcsmából haza, mit tett az uton, egyáltalában nem emlékezik, mert az nap élvezett szeszmennyiség öntudatát teljesen megszüntette. Minthogy terheltnek ezen védekezését az igazságügyi orvosi tanácsnak azon véleménye, hogy a terhelt Marcinkó György bűncselekményének idején szeszmérgezés okozta kóros öntudatlansági állapotban volt és hogy bűncselekményét ezen kóros öntudatlanságban követte el, — támogatja — ennélfogva Marcinkó György ellen a b t k v. 279. §-á ba ütköző szándékos emberölés büntette miatt folyamatba tett eljárást a kir. ügyészi indítványtól eltérőleg beszüntetni kellett; Marcinkó György vizsgálati fogságát azonban ezen végzés jogerőre emelkedéséig a vád súlyos voltánál fogva, de még azért is fenntartani kellett, mert a mint az 1. napló sz. a. csatolt csendőri tényvázlatból kitűnik, Marcinkó György felTÁRCA. A Méltóságos Ur megérkezett! A. «Jog» eredeti tárcája. K. városka törvényszéki köreinek vidékies, méla csendjét egy szép márciusi reggelen az a futó hir verte fel, hogy a kir. Ítélőtáblai elnök ur (3 Méltósága megérkezett. Fontosságban ez az újdonság minden egyéb köznapi eseményt felülmúlt s helyi érdekét tekintve, nagyobb forrongásba hozta a kis város különböző rétegeinek, de különösen a közelebbről érdekelt törvényszéki bíráknak kebelét, mint a legszenzációsabb világ-esemény. Hatása legelőbb is abban nyilvánult, hogy az aszfaltjárdák már kora reggel törvényszéki birák lépteitől visszhangoztak s a járó-kelők tekintete egészen szokatlanul: már 8 óra előtt törvényszéki birákon akadt meg. Sorban vonultak el a néző szemei előtt: a mindenképpen nagytekintetü vizsgálóbiró talpig feketében; a kisebb kiadású, de annál fürgébb és mozgékonyabb váltó-referens szinten fekete díszben; a szelíd lelkű telekkönyvi előadó, sálon öltözetben, gallérján egy non plus ultra csokorral; a törvényszék érdemekben megőszült táblabírája, kezein a legújabb divatú glacé-kesztyüvel és a polgári felebbezési tanács in spe érdemekben diszlő elnöke, lábain a legexquisitebb lakkcipőkkel, melyeknél csak szemei ragyogása volt fényesebb, valamint uj télikabátjával, melyet csak temetésnél, vagy ily ritka alkalomra szokott a mindennapi zekével felcserélni. Mindezen urak megszokott nyugodtsága — jóllehet bizakodó lépteik könnyedségével csak a tavaszi játszó szellő lengesége vetekedhetett volna — eltűnt, saláz egy bizonyos neme hajtoha, űzte őket ily korán a törvényszéki épület felé, sőt a törvényszéki elnök1 mindig korán kelő s mindig elegáns alakja sem volt ment minden izgalomtól s ő is szent áhítattal állott meg a nagy szálloda kapuja előtt, pedig alig ütötte a V»8-at. Denique, jóval 8 óra előtt együtt volt az egész törvényszék s reményteljesebb birói szivének egy-egy rejtekébe visszatarthatlanul belopódzott a sejtelmes, titkos gondolat: hátha engem szemel ki a Méltóságos ur elnöki titkárnak ... Pont reggeli 8 órakor az első ügyvéd bekopogtatásával együtt megjött a friss hir a járásbíróságokhoz is, a hová azután valamennyi, ügyvéd mind azzal köszöntött be: itt van a táblai elnök ur () Méltósága! Es lőn ott is nagy öröm, kigyuladtak az arcok, az erekben gyorsabban lüktetett a vér: elvégre meglátják hát a Méltóságos urat, kinek nagy szelleméről, humánus'érzelmeiről, rajongó igazság és rendszeretetéről oly sok szépet hallottak és elmondhatják neki panaszaikat, melyeknek eddig nem akadt meghallgatója, feltárhatják sebeiket, melyek orvosulatlanul sajognak, a legkitűnőbben administrált törvényszékhez tartozzanak bár! Elmondhatják: íme Méltóságos ur, hogyan nyomorgunk a egmegterhelobb munka súlya alatt; mint vagyunk összezsúfolva ko csonos tárgyalási zajainkul sokszorosan lármás szük cellákba, koldusos berendezéssel és bútorzattal, melyeknél a legutolsó anyakönyvvezető, vagy postamester százszorta külömbekkel dicse-