A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 13. szám - A Curia egy uj álláspontjához az igényperben

A JOG 101 kozással kapcsolatban. De ha személyes jogot (pl. szerződésből eredőt) szándékosan sértett, ebben már benne van, hogy tudom, hogy jogot sértek (pl. a szerződést nem teljesítem) ; mig absolut jog sértésénél szándékosan okozhatom a kárt. anélkül, hogy absolut jog sértéséről tudomásom lenne. A rosszhiszemű cselekmények mindezek szerint abban különböznek más vétkes jogsértésektől, hogy a subjectiv elem (a «tudat») bennük különösen minősített. Mig ugyanis általában a vétkesség megállapításához a jogsértés tudata szükséges, addig rosszhiszemű cselekmény csak akkor áll elő, ha e tudat absolut jogsértésének a tudata. A sértés objectiv elemében (károkozási semmi különbség nincs. Ha tehát A és B közt előbbinek a dolga tekintetében adásvétel jött létre s ennélfogva e dolog tulajdonosa B lett, ez csak akkor okozott rosszhiszeműen kárt C végrehajtatónak, ha tudta, hogy ezen cselekményével C-nek absolut jogát sérti. Hogy azonban C-nek B-vel szemben érvényesvkövetelése van, ez nem absolut jog. A birált Ítélet tehát nem tesz egyebet, mint minden hitelezőt törvényes zálogjoggal ruház fel követelése létrejöttének pillanatától fogva. Mert az bizonyos, hogy ha a vegr. törv. 72. §-ában emiitett személy követelése elől vonja el valaki a kielégítési alapot bármily reális ügylet által, absolut jogot sért, rosszhiszemű s ügylete a károsult irányában hatálytalan-), de ezzel aztán vége a sorozatnak, és minden követelést ilyen nagy ágyukkal védeni nem sznbad, mert a nagy ágyúgolyó aztán elseper olyasmit is, amit magunk dédelgetünk leggondosabban : a harmadik személy jogos érdekeit. Viszont azonban túlságos messze megy a Curia, a mikor a szőnyegen forgó ítéletben átruházó^*(fent. A.) és igénylő (fent. B.i közt valóságos összejátszást követel meg a kifogás megengedhetőségéhez. Ha igénylő tudott végrehajtató (fent. C.) absolut — tehát vele szemben is fennálló - jogáról, akkor szerzése jogellenes volta a törvény rendes utján különben is érvényesíthető volna, helyes tehát annak dacára keresettel való felléphetését tagadni; ha pedig csak személyes jogáról tudott C-nek láttuk, hogy még rosszhiszem sincs, annál kevésbbé összejátszás S különben is viszszás dolog kimondani egyrészt, hogy az igénykereset pusztán igénylő és végrehajtató közt dönti el a jogviszonyt, s másrészt e döntést attól is függővé tenni, hogy végrehajtást szenvedett, kire a per elvszerüleg kihatni nem akar, a hitelezőt kiakarta-e játszani, vagy nem. Szerintünk tehát, mindent összevéve, az igénykereset ellen kifogás emelhető már akkor, ha igénylőnek magának a rosszhiszeműsége igazoltatik, de- másfelől csakis akkor, tehát nem, ha alperes végrehajtatónak végrehajtást szenvedettel szemben csak személyes követelése állt fenn. Érintetlenül hagytuk természetesen a fenálló' rosszhiszemüségi vélelmeket (kivált a rokonság alapján.) Éppen ellenkezőleg áll a kérdés a majdan — remélhetőleg nemsokára - szabályozandó megtámadási perben. E per inter omnes mérvadó ítéletre tendál, s eredménye annak constitutiv ítélet által való kimondása, hogy a megtámadott ügylet érvénytelen. Sem a jóhiszemű adóst nem sújthatjuk a vételár maradjunk ennél) visszaadásával azért, mert a vevő tudta, hogy pl. végrehajtató végrehajtási kérvényét már beadta, sem a jóhiszemű vevőt a vétel felbontásával azért, mert eladó tudta, hogy ellene végrehajtás készül. A megtámadási per elengedhetlen feltétele a szerződő felek részéről való frandulosus összejátszás, vagyis az ügyletnek azon célból való megkötése, hogy a leendő végrehajtató elől a végrehajtási alap elvonassék. De másrészről ez összejátszás fen forgása esetén végrehajtató személyes joga is elég a megtámadáshoz, a mennyiben az a bizonyos időcaesura, mely a megtámadási per lehetőségének kezdőpontja lesz (pl. a végrehajthatóság bekövetkeztének pillanata), éppen azon hatást fogja a személyes igényre gyakorolni, hogy a quoad ügyletmegtámadás minden sértő fél ellen érvényesíthető, absolut joggá válik. Ha tehát A. ellen fennálló követelésem elől az a végrehajtási alapot B.-vel összejátszva, az említett caesura után vonja el és én az átruházá i ügyletet megtámadván, a bíró az érvénytelenséget ki fogja mondani: természetes, hogy az ezek után B által indított igényperben tagadhatom B. tulajdonjogát, de nem az ő rosszhiszeműsége alapján (mely ha fen forog is, egymaga nem elégséges, s ha esetleg nem forog fenn nem árt), hanem tulajdonjogának hiánya alapján. De mikor fogunk ott tartani!? 2) S a végr. törv. meg is nehezíti ez alapon az igénykereset indítását. (89. §. utolsó bek.j Belföld. A budapesti ügyvédi kamara jelentése és költségvetése.*) A kamarának 1896. év végén 1,065 és 1897. év végén pedig 1,123 tagja, vagyis az előző évhez képest 58 taggal többje volt. Az ügyvédjelöltek száma pedig 41 taggal több mint 1896-ban, vagyis 675. 10 év multva lesz tehát 580 ügyvéd és 410 jelölttel több, vagyis lesz 1,703 ügyvéd és 1,085 ügyvédjelölt. Hogy ez az állapot nem tűrhető, hogy ily körülmények közt az ügyvédi kar hivatásának nem felelhet meg s hogy ez a tulproductió a szellemi proletarizmust fogja szülni, valamint hogy ez ellen mit kellene tenni vagy mit fog tenni a kamara, ezt a jelentés hallgatással mellőzi! Beadatott 211 fegyelmi panasz, melyek folytán mindössze 31 esetben lett vádhatározat hozva, 25 esetben a végtárgyalás megtartva és 13 esetben a vétség kimondva. Ezt a 13 esetet levonva a 211 panasz esetből, marad 198 oly panasz, a mely alapján a panaszolt ügyvédet vétség nem terhelte. Hogy e 198 alaptalan panaszttevő ellen mikép lett megtorolva az üres vádaskodás és illetve, hogy ezért mily elégtételt kaptak az illető ügyvédek, erről egy szót sem mond a jelentés, pedig ez nem oly közömbös, mert ha a közönség azt látja, hogy minden baj nélkül szabad az ügyvéd ellen fegyelmi feljelentést tenni, visszaél ezzel és miután sok ügyvéd a feljelentést is kivánja elkerülni, a zsarolást is eltűrni! A jelentést v kisérő költségelőirányzat szerint az évi szükséglet 34,356 frt 92 kr. Vannak városok, melyek budgetje nem rug nagyobb összegre ! Ezen horribilis összeget az 1,123 tagnak kell fedeznie a tagsági dijjakkal; lévén az 25 frt f e j e n k é n t, a mi kitenne 28,075 frtot. Ha erre szorítkozna az előirányzat, az legalább külsőleg azzal a látszattal birna, hogy ezzel a fedezettel szemben jogosult a szükséglet. Csakhogy az előirányzat nem veszi fel az 1,123 tag után a 25 frtot, hanem csak 818 tag után, vagyis nyiltan kimondja, hogy az 1,123 tag közt 275, azaz kétszázhetvenöt deciaráit koldus van, vagyis olyan koldus, a ki már abban a nyomasztó helyzetben van, hogy kénytelen bevallani, hogy 25 frtja nincsen, és a kamarától kéri, hogy alamizsnaként az neki elengedtessék. Ha pedig ehhez hozzávesszük azt, (a mit a jelentés és az előirányzat nem említ) hogy igen sokan, bármi nehezesen is, csak álszégyenből teljesitik simán a fizetést, hogy az ügyvédek nagyobb része csak többszöri megintés és a bepörléssel való fenyegetés és igen sokan csak a beperlés után fizettek, világos, hogy azok száma, kik a 25 frtot könnyen fizethetik, legfeljebb 300 — 400 tag. És ily körülmények közt a szükséglet 34,'i56 frt 92 kr.üü De mire kell az? Egy^volt ügyész özvegyének évi nyugdija 1,000 frt. Hogy hogy, hiszen a jelentés ebbeli fejezete alatt azt mondja, hogy a mult évben 40 kamarai tagot, özvegyet, illetőleg árvát évi 140 frt és illetve 115 frttal segélyezett. Hát miért kap ama özvegy egymaga 1,000 frtot? Talán agg, beteg, munkaképtelen, vagy pedig 12 apró gyermeknek anyja? Miért nincs erről egy szó sem a jelentésben, vagy legalább miért nincs kimondva elvileg, hogy ezentúl minden hasonló körülmények közt özvegygyé lett ügyvéd neje fog hasonlóan évi 1,000 frtnyi nyugdíjban részesülni?! Világítás és fűtés 1,400 frt. Ez összegen örökösen illuminálni és kohó kemencét is fűteni lehet! Irodai szükséglet és nyomtatványok 1,700 frt! Ugyan kérem, midőn 275 bevallott és talán 300 szégyenlő koldus van a tagok közt, kérdem valljon kötelező-e éppen a reprezentionalis luxus, kérdem, hogy a most kézbesített jelentés s egyéb nyomtatványoknak oly maradandó-e az értékük, hogy azokat okvetlenül minister papirosra kell nyomatni? Kérdem továbbá, hogy a ka m arai kézbesítő szolgáknak fizetése a szabad lakáson fel ül 540 írt és illetve 480 frt és 600 frt? S kérdem végül, hogy okvetlen szükséges-e oly irodaszemélyzet, mely 3,350 frtba kerüljön ? Valóban mindez fényes viszonyokhoz van szabva, csakhogy ennek ellenkezője van számszerűleg kimutatva. Titkár fizetése 2,000 frt. Ügyész fizelése az iroda általánynyal 2,000 frt. A jelentés szerint beérkezett 3,357 beadvány, melyből 2,232 drb. olyan volt, mely lakváltoztatást, az ügyvédjelöltek magaviseletét jelenti és hasonló fontos tartalommal bir és melyet tehát az iroda elintézett, azaz irattárba tett. No már most komoly kérdés tárgya az, valljon a többi 1,131 drb beadvány elintézése megérdemli-e az összesen 4,000 frtot kitevő titkári és ügyészi fizetést és valljon nem találkoznának e oly érdemes ügyvédek, kik ezeket az állásokat is tiszteletből betöltenék. Pénztárnok fizetése 800 frt ! Nem egy társas körnek van 2,000 :— 3,000 tagja és pénztárnoka még sem huz fizetést. Miért éppen ügyvéd az, a ki collegáitól ezért fizetést követel ! És ugyanez szól a könyvtárnoki állásra is, a melyért ügyvéd az ügyvédektől 300 frtot fogad el!! Az apró gyerekek bizonyára nagyon rakoncátlanok, hogy *) Sok túlzás, de sok igazság van e felszólalásban. A szerkesztőség.