A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 13. szám - A Curia egy uj álláspontjához az igényperben

102 «a lakás fenntartására* évenkint 150 frt kell. Mert máskép az a kiadás nem indokolható. És mindezeken felül még előre nem látható szükségletekre 1,000 frt! Szerintem egy kis előrelátással a felsorolt 22,294 frt Oá krnyi összegnekö, l0-e drészét lehetne megtakarítani. -Végül 12,062 frt 42 krnyi összeg a «házra». Hogy hogy, 12,062 frt 42 kr. évenkint azért, mert benne egy közgyűlés és 45 választmányi ülés tartható és hogy az «iroda» a 3,357 beadványt irattározhassa! Ez oly b orzasztó, hogy el nem hihető} A jelentés egyéb tartalmának bírálatát másokra bizom és a magam részéről csak azt jegyzem meg, hogy naivitás kell ahhoz azt feltételezni, hogy a minister a hozzá felterjesztett jelentéseket el is olvassa. Ha az ország első kamarája ko mo ly an akar valamit a kormánytól, kérje ezt élőszóval a ministertől, vagy kéresse ezt országgy. képviselő tagjai által a k é p v i s e 1 ő h á zba n, mert ezt a miniszter meg fogja hallgatni és h a ezt év rőlévre minden lehető alkalommal és fokozott alakban megteszi, kérelme teljesülni is fog. Aliquis. A budapesti kamara a védelem szabadsága érdekében. A budapesti kamara a védelem érdekében két nagy jelentőségű (elterjesztést intézett, az egyiket az igazságügy- a másikat a belügyministerhez, melyeket alant ismertetünk. Előterjesztésünk közvetlen rugója az úgynevezett Gárdosféle gyilkossági bünperben a védő, dr. Friedmann Bernát és a törvényszéki szakértő, dr. Ajtay Sándor közt a végtárgyalás folyamán felmerült eset; előre jelezzük azonban, hogy ezen incidens, kapcsolatban a többi felmerült tünetekkel, csak alkalmat szolgáltat arra, hogy Nagyméltóságodhoz forduljunk, amennyiben ebből az alkalomból, a mely egymagában nem lett volna elég fontos arra, hogy panaszunkkal egyenesen Excellenciádat terheljük, általános panasz tárgyává kívánjuk tenni egész rendszerét a tüneteknek, a melyek a hivatkozott esettel benső összefüggésben állva, immár elkerülhetlen kötelességünkké teszik a legfelsőbb felügyeleti hatóság beavatkozásának kikérését. Excellenciád figyelmét nem kerülhette el a hírlapokban közölt az a felettébb sajnos renitencia, a melyet a budapesti kir. büntetőtörvényszék orvosi szakértője a G á r d o s-féle végtárgyalás során kifejtett. Nálunk dr. Friedmann Bernát hivatalosan jelentette az esetet, a melynek kivonata az, hogy a törvényszéki szakértő ridegen és nyersen megtagadta a védő kérdéseire a válaszadást és ezen magatartásában meg is maradva, megtagadta a védelem érdekei szempontjából hozzá intézett kérdésekre az ő hivatalos szakvéleményét. A törvényszéki szakértőnek ezen viselkedése tulajdonképen a hivatali kötelességeinek megtagadását foglalja magában és mint ilyen fegyelmi hatósága elé tartozik. A törvényszéki szakértő ugyanis, mint díjazott közege a büntető törvénykezésnek, nem a törvényszéknek és nem a vádnak, hanem a törvénykezésnek szakértője lévén, szaktudását a törvénykezés mindhárom, egyenértékű tényezőinek, tehát a kir. törvényszéknek, a vádnak és a védelemnek egyaránt köteles rendelkezésére bocsátani, a menynyiben a jogszolgáltatás csak e három tényező összhangzó együttműködésének eredménye. Az itélőbiró csakis a vádnak és a védelemnek meghallgatása után lehet abban a helyzetben, hogy lelkiismeretes és alapos Ítéletet hozhasson. Mert hiszen a védelem egyik bizonyító eszközét a szaktudomány is adja, a melynek keretén belül viszont a kontroverziák és a tudományos kételyek egész világa létezik, a miért is ezen kontroverziák és tudományos kételyeknek és a kérdéshez tapadt egyéb esetleges mentő vagy enyhitő észleleteknek föltárása és biró elé állítása oly erős érdeke az igazságszolgáltatásnak, hogy annak megsértése egyazonos az ítélkezés főbb oszlopainak megingatásával. A védő kérdezési jogának meghiúsítása első sorban nem a védő jogainak megcsorbítása, hanem jogszolgáltatási sérelem, a helyes ítélkezés előfeltételei egyikének elejtése. Mint ilyen e szerint a hivatali kötelességek megtagadása, a mely a szakértő fegyelmi hatósága elé utalandó. Ez a kóros állapot : a védelemnek mindinkább elharapózó kevésbevétele általában a hatóságaink részéről, különösen pedig a budapesti kir. büntetőtörvényszék hivatalos életében. A védelemről szólunk. Mert a védelem szabadságának és teljes épségének fentartása felett őrködni, egyik elsőrendű és törvényben gyökerező joga és kötelessége testületünknek. A legtöbb tárgyalási elnök azonban nyilvánvalóképen nincsen kellőleg tájékozva a védelem per- és közjogi állása felől s ez a tájékozatlanság a legutóbbi idők tapasztalata szerint, ugy látszik, rendszerré kezd válni. — Türelmetlenség és idegesség a védő által képviselt védelmi jogokkal szemben, nem uj jelenségek a jogszolgáltatásban, de mikor ezek tömegesen s nem szórványosan ütik fel fejüket, a kormányhatalmat a jogszolgáltatás kinövéseire figyelmessé tenni hazafias cselekedet. Végtárgyalásaink vezetése köiüli tapasztalataink e részt igen elszomorítók. A legtöbb végtárgyalási elnök oly kurtára szabja türelmét a jogvédelemmel szemben, hogy ennek érvényesülése a legtöbb esetben alig lehetséges. Vannak elnökök, a kik már a tárgyalás elején oly erősen színezett előadásban ismertelik birótársaik előtt az ügyet, hogy a védelem erejének egy jó részét ezen mesterséges praeokkupalás legyőzésében őrli fel. , A tanuk kérdezése körül, a hol pedig a jogvedelem minden müveit államban gyakorlat és törvények szerint teljes erejével beállni jogosult, a jogvédelem oly elbánásban, megszorításban, kérdezési jogainak megnyesésében részesül, amely az igazság kiderítését egyenesen lehetetlenné teszi. A legsúlyosabb következményekkel jár ez a módszer természetesen az esküdtszéki eljárásban, a hol a védő kérdezési módjának becsmérlése és a kérdések javarészének visszautasítása az esküdtekben a dolog természete szerint azt a benyomást kelti, mintha a védő vagy értelmileg nem áll színvonalon, vagy egyéni természeténél fogva a fékezésre van szorulva, aminek természetes következménye a jogszolgáltatásnak hamis útra való terelése. Az elnök discrecionális joga nem fedi ezt az eljárást. Mert habár épen az ügyvédi kar tudja megbecsülni azt, hogy a tárgyalások nyugodtan, rendben vezettessenek, s épen ezt akarja előmozdítani jelen előterjesztésünkkel, mindamellett azt már határozottan mint hibát kell megjelölnünk, ha az elnöki vezetési jog akadékoskodássá fajul, ha példának okáért magyarázatot^ nem tür, csak rövid kérdéseket enged, ha pedig ezek hovacélzását rögtön nem látja, azonnal kész a védőt oly visszautasításban részesíteni, a mely sértő. A védelmi szempontok képviselete ilyképen mindjobban összezsugorodik. Az ügyvédek, a személyes megbántásoknak kitéve, mindjobban elkedvetlenednek, erejük, lendületük ellankad, igyekezésük elerőtlenedik, kedvük megcsappan. Ez pedig, a mig egyfelül olyannak mutatkozik, mintha a bíróságok maguknak a saját ínyük szerinti ügyvédeket akarnának nevelni, a mi egymaga halála volna a jogszolgáltatásnak, más felül végeredményében közveszedelmetjelent a társadalom legféltettebb jogaira: a szabadság fogalmi köréhez tartozó összes kincsekre. Az ügyvédeken ejtett sérelmeket ezért nem is lehet egyedül kari szempontból panasz tárgyává tenni, állami és társadalmi érdekeket képviselünk, csakúgy, mint a biróságok és ugyanaz az ok, mely a tiszteletet a biróságok részére megköveteli, ép oly szigorúan követeli meg azt az ügyvédi kar részére is. Hozzátehetjük, hogy az ügyvédi kar integritása, viselkedésének garanciái, oly erős fegyelem alatt állnak, hogy a biróságok nem szorulnak rá, a rendbentartást saját maguk kezébe venni és kivételes viselkedéssel a kart a maga kötelességeire kitanítani. Nem is panaszolja senki, hogy az ügyvédi kamarák feledkeznének meg a fegyelem kellő gyakorlásáról. Kétségtelen, hogy a most vázoltak a jogérzet általános sülyedésében találják forrásukat. Századunk vége felé a jog abszolút becse sokat veszít értékében. Ez elzüllés ellen minden erővel védekezni, az egyéni jogok és kötelességeknek az összesség jogai és kötelességeivel való szervi összeforrásának felbomlását feltartóztatni és az egészséges állapotok újból való megteremtésén fáradozni: közös hazafias kötelességünk. dr. Falussy Árpád és társai, kamaránk tagjainak panasza felett arendőrségnektúlkapásai tárgyában szintén felíratott terjesztett elő a kamara a belügyministerhez, melynek lényeges része a következő: 11. A panasz lényege az, hogy a fővárosi m. kir. államrendőrség bűnügyi osztálya a legújabb időkben oly ildomtalan elbánásban, félretolásban, sőt sértő becsmérlésben részesiti a védelemben hivatalosan közbenjáró kamarai tagokat, a mely ép oly kevéssé felel meg a karunknak biztosított tiszteletnek, mint a hogy nem egyeztethető össze a védelem jogaival. Feleslegesnek tartjuk, Excellenciád előtt a beadványban felpanaszolt sérelmek törvénybe ütközését ugy a védőnek, mint az illető feleknek szempontjaiból kiszínezni. A rendőrség által letartóztatott egyéneknek joguk van, védőt nevezni, valamint hogy a hozzátartozóknak szabadságukban all a fogvalevók érdekében védőt állítani. Megfosztani a letartóztatottat annak a végtelenül megnyugtató hírnek tudomásul vételétől, hogy valaki róla gondoskodik és kezeit megvédelmezésére feléje nyújtja: valójában nem a mi korunk büntető igazságszolgáltatásába illó viselkedés. & Megtagadni a védelem okából jelentkező ügyvédtől még csak annak is a közlését, hogy a letartóztatottat miféle vád terheli: viszont oly inquizitionális eljárás, a mely sejteni engedi, hogy a nyomozó tisztviselő a jogkérdésbe való beavatkozástól is icirt. Az eredmények mutatják, hogy az ily jogkezelés hova vezet. Nern avatkozunk be e a fővárosi államrendőrség ügykörébe, de rnave?yrJ°'gUrí\lGVen' éuZlelnÍ a Í°g*z°lgáltatás terén mutatkozó fogyatékosságokat: nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a legutóbbi felvet tnT JÓI-f-íL elkerültethettek volna, ha a "főkapitányság, sőt a min^L* Yedf t-VT^63 functi<>*ban megakadályozza, felentése 1 fl ^f V JÓZSef kam" taSnak *l- »• idezárt heWett gV A giranS 6SeÍben kimut*tja, inzultálja is, ha e helyett - mondjuk - a védelmet a maga jogaiban respektálva,