A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 13. szám - A kereskedelmi törvény 485-ik §-ának különböző magyarázata

V 98 A JOG rendes perében, mert hiszen a favágónak valamit fizetnek, de az ügyvéd gyakorta ráfizet ! Számtalan példával szolgálhatnék, de hiszen felesleges. Tudja ezt minden ügyvéd nagyon jól. A magyar birói gyakorlat gondoskodik arról, hogy a fát az égbe nőni ne engedje, s az ügyvéd óriási (? !) jövedelmét még fokozni ne hagyja! Mert nem az ügyvédeketsujtja-e legjobban az a legújabb gyakorlat, hogy a fizetési meghagyásokból ellenmondás folytán sommás perekké alakult 20 frtot meg nem haladó ügyekben absolute semmiféle költség nem állapittatik meg. A Curia mondott valamit, s bíróságaink kapnak rajta. Pedig ebben az irányban inkább helyén volna még egy törvényrontó jogszokás is az ellenkező irányban. Hiszen most még rosszabbul állunk, mint a bagatelle törvény általános uralma alatt. Hogy magáért a fizetési meghagyásért 20 frtpn alul munkadíj nem állapittatik meg. az még indokolható, hanem mivel lehet indokolni azt, hogy az alaptalanul ellentmondó, az ügyet nyilván csak elhúzni akaró, s a tárgyaláson például meg sem jelenő rosszhiszemű adós is megovassék a költségtől, s a hitelező legyen kénytelen azt megfizetni!... Hiszen ezzel egyenesen felhívják az adósokat az ellenmondásra, mert azonfelül, hogy időt nyernek vele, boszut is állnak az őket perlő hitelezőn, kinek ez az ellenmondás egy-egy tárgyalási dijba kerül ! És az a szerencsétlen rendelkezés, hogy a bíróság mérlegeli a vétivbeli nyilatkozatokat, vájjon ellenmondást képeznek-e. Ha csak direkte nincs odaírva, hogy «ellent nem mondott», bármi egyéb ellenmondás lesz. Ha azt irja az adós : «nincs pénzemi), «a követelést elismerem», ha «betegsége folytán alá nem irta», az mind ellenmondás, s a hitelező viselje azután a makacssági tárgyalási költséget! No de ez mégis nem egyedül az ügyvédeknek árt, hanem a nem sokkal irigylendőbb hitelezőknek is. Bizony igy aligha nem jobb adósnak lenni, mint hitelezőnek. Nem akarok ezúttal a részletekbe bocsátkozni, elég a felajzott húrokat megérinteni, hogy hangot adjanak. Ha fiam volna, azt mondanám neki: ((Magyarországon e három ne légy : hitelező, ügyvéd és igazságügymiuister, ki saját hazájának ügyvédi karát tiporja a sárba!» Azt az ügyvédi kart, mely feladatának magasabb nívóján áll, mint bármely más! Persze hogy erre is azt fogják mondani jóakaróink* hogy minden cigány a maga lovát dicséri! A rivederci! \JA kereskedelmi törvény 485-ik §-ának különböző magyarázata. Irta : GEÖCE BERTALAN, miskolci kir. tszéki biró. Ha a magyar bíróságok működéséről és azok színvonalának a megállapításáról van szó, rendszerint különbséget tesznek a vidéki és a fővárosi bíróságok közt szembe állítva őket egymással. S a döntés rendszerint a vidéki bíróságok hátrányára történik ugy, hogy csaknem általános a nézet, miszerint a fővárosi bíróságok színvonala magasan áll a vidékieké fölött. Az alábbi közleménynyel nem akarok rekriminációkba bocsátkozni. Egyedül azt akarom szemlélhetővé tenni, hogy a bíróság, legyen az fővárosi vagy vidéki, egyaránt tévedhet felfogásában és okozhat kárt a közönségnek téves nézetével, vagy megóvhatja azt a kártól helyes véleménynyilvánításával. Mindenki tudja, de különösen a bíróságok előtt ismeretes, hogy a biztosító intézetek, melyeknek különben nemzetgazdasági nagy fontosságát és üdvös hatását elismerem, mennyi törvénytelen hasznot kísérelnek megszerezni maguknak, s a mint az alábbiakból kitűnik, a legtöbb esetben sikerül is és pedig bíróságainknak — habár tévedésen alapuló — hathatós segítségével. Két ítéletet bocsátok itt közre az összehasonlítás eszközölhetése és állitásom bizonyítása céljából. A budapesti tvszék mint felebbezési bíróság alább közlött Ítélete «A Jog» 1895 évi 17-ik számában tétetett közzé kommentár nélkül, tehát mint elvi jelentőségű és követendő határozat. A budapesti tvszék a Fonciere bizt. társaságnak Sz. István elleni 1 frt 32 kros perében itélt: Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Alperes felülvizsgálati kérelme nem bir törvényes alappal, mert az e. b. által megállapított, valamint a felülvizsgálati kérelemből is kivilágló tényállás szerint felperes a kereseti 1 frt 32 kr. tőkeösszeget annak a 6 frt 30 krt tevő egyévi biztosítási díjnak a hátralékaként követeli a mely a felek közt létesült biztosítási szerződés szerint az 1894 évi ápril hó 10-től 1895. ápril 10-ig terjedő időszakra esik s a mely biztosítási dijat alperes a szerződés értelmeben megállapított halasztás igénybevételével 1894. november 1 ső napján tartozott volna megfizetni. Jóllehet a biztosítási szerződés, figyelemmel a K. 1. 485. §. 4. pontban foglaltakra, annálfogva, mert alperes a kikötött biztosítási dijat a fennebb meghatározott halasztási határidő alatt megfizetni elmulasztotta s arra az 1894. evi október havában csupán 4 frt 98 krt törlesztett, meg is szűnt, mégis minthogy felperes a biztosítási szerződés alapján a kockázatot a halasztási határidő alatt tényleg viselte s igy a biztosítási dij osztatlan rendszerénél fogva arra az egész időszakra járó díjnak a megfizetésére, melyre nézve a kockázat viselését megkezdte, felperes jogos igénynyel bir, az e. b. alperest a kereseti összeg és járulékai megfizetésére helyesen kötelezte, mert a K. T. 486. §-a rendelkezése szerint az esetben, ha a szerződés megszűntét a biztosított mulasztása okozta, ugyanaz a lejárt, a kockázat viselésének megkezdése által már kiérdemelt dijakat megfizetni tartozi k. A miskolci kir. tvszék az Adria bizt társaságnak Cs. Pál elleni 20 frt 51 kros perében itélt : A felülvizsgálati kérelemnek hely adatván, az e. b. ítélete a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott részeiben megváltoztatik. felperes keresetével elutasittatik és köteles alperesnek 3 frt 65 kr. per- és 5 frt 50 kr. felülvizsgálati költséget megfizetni. Indokok: A felülvizsgálati kérelem az, hogy az elsőbiróság Ítélete olykép változtattassék meg. hogy felperes keresetével elutasittassék s az alperes per- és felülvizsgálati költségének megtérítésére köteleztessék, ekként a kérelem az 1893. XVIII. t.-c. 185. §. a) pontjára van alapítva. Az e. b. ítéletében megállapított tényállás szerint a felek közt a biztosítási ügylet 10 évre még 1887. juh 14-én jött létre s az a 7 frt 31 kr., melyet felperes biztosítási dij cimen követel, az 1895 július 14-től 1896 július 14 ig terjedő időre, tehát a biztosítási idő 9-ik évére járna, s kitűnik az elsőbiróság ítéletében megállapított tényállásból az is. hogy a keresetben követelt 1895. szeptember 1-én lejárt 7 frt 31 kr. biztosítási dij nem olyan, a melyre nézve a biztosított halasztást kapott volna, mert a biztosítási szerződésben a biztosítási dij lejárata nem a biztosítási év kezdetére július 14-re, hanem szeptember 1-ére tétetett. A K. T. 485. §. 4. pontja a midőn kimondja azt, hogy a biztosítási szerződés hatályát veszti abban az esetben, ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor, vagy az e végre engedett halasztási idő letelte előtt ki nem fizettetik, megadja a biztosítottnak azt a jogot, hogy a biztosítási szerződést a biztosítási dij fizetésének megtagadása áltól hatálytalaníthassa ; a törvény által nyújtott ettől a jogtól a K. T. 472. §-ának figyelembe vételével a biztosító nem fosztható meg semmiféle szerződési intézkedés által s nevezetesen nem fosztható meg olyan intézkedés által sem, hogy — mint az adott esetben — a biztosítási dij fizetésének ideje nem a biztosítási év kezdetére — július M-re — hanem másfél hónappal későbbre, szeptember l-re lett a biztosítási szerződésben megállapítva. Ennek az intézkedésnek a hatálya csak annyi volt, hogy a juli 14 tői s z e p t. l-ig terjedő időre a biztosítási szerződés hatályát feltétlenné tette s akkor, midőn 1895. szept. 1-én a biztosító 11 a d i j a t b e n e m fizette, a szerződés a feltétel visszaható erejénél fogva a z e g é s z 1895/96. biztosítási évre, tehát az 1895. július 14-től ugyanazon év szept. l-ig terjedő időre visszamenőleg is hatályát vesztette. A felek jogviszonyának ilyen megállapítása ellen nem hozható fel sikerrel érvül az, hogy a mellett a megállapítás mellett a biztosító olyan időben is visel kockázatot, a mely időre dijat nem kap. mert ha még ez ugy lenne is, a K. T. 4/3. ^a értelmében a felek tetszésére bízott megegyezés folyományát képezne s igy a biztosító jogsérelemről nem panaszkodhatnek._ Azonban nincs is ugy. mert ha az 1895. jul. U-tól 189o. szept. 1 ig terjedő időközben a kár bekövetkezett volna s a biztosító azt megtérítette volna, majd 1895. szept. 1-en a biztosított a dij befizetését elmulasztotta s igy a szerződés az egész 1895/96. biztosítási évre hatályát vesztette volna jogában állott volna a biztositónak az általa a hatályát vesztett szerződés alapján