A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 11. szám - A bányaszabadság jogi alapjának meghatározásáról 3. [r.]

urbérek néhai Felséges Ulászló király rendelete szerint kifizettessenek.»*) A bányaszabadság jogi alapján, annak alkotó elemein és igy tartalmán és terjedelmén változtatást sem a Miksaféle bányarend, sem Mária Terézia constitutiói nem tettek. Ezekből az intézkedésekből csak azt a szándékot látjuk, hogy a királyok a bányászat körébe tartozó jogviszonyokat absolut hatalmi körükbe törekedtek bevonni. A királyi kincstár jövedelmeit a Habsburg-házi királyok, kik egyszersmind a német birodalom császárai voltak, a bécsi udvari kamara által kezeltettek és igv a császári pénzügyek kezelése, a királyi pénzügyek kezelésével egybeolvadt. Az ország rendéi a bányaügyeknek absolut hatalmi kezelésében sérelmet nem látnak, hanem csak azt tekintik sérelemnek, hogy a pénzügyekkel a magyar bányaügyeket is a császári udvari kamara kezeli. Ezt a sérelmet volt hivatva orvosolni az 1.791. évi 22. t.-c, melyben «ő felsége méltóztatott a karokat és rendeket biztossá tenni, hogy Magyarország bányaügyét az országgyűlés utján a magyar udvari kamarának alárendelvén, a bányatörvényeknek javitását, valamint a bányabiróság összeállítását és rendezését pedig a karok és rendek tanácsával határozandja meg, a bányaügyeknek gazdasági rendezése, mint királyi ügy, ő királyi felsége magánintézkedésére hagyatván fel.* Ha e törvény rendelkezéseit elemeire felbontjuk, eredményként látjuk, hogy a bányászati ügyeknél a törvényhozói és a birói hatalom gyakorlására az alkotmányos uton való szabályozás állapittatik meg, ellenben mindaz, a mi a végrehajtó hatalom körébe vág. a régi törvényeknek megfelelőleg, mint absolut királyi jog tartatik fenn. Ez volt a törvényes állapot az 1848. III. t.-c. meghozataláig, melynek 6. §-a elrendeli, hogy: «mindazon tárgyakban, melyek eddig a magyar királyi udvari kancelláriának, a kir. helytartótanácsnak, a kir. kincstárnak, ide értvén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniok kellett volna, s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyban ő felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni.» Mielőtt e törvénynek a bányaszabadságra vonatkozó fontosságát bővebben megvilágítanám, szükségesnek tartom még a jelenleg fennálló ideiglenes állapot jellemzésével foglalkozni. Tudjuk hogy most az összes bányászati ügyek jogi alapja még mindig az 1854. évi ált. osztrák bányatörvény ; ennek 3. §-a következő: «Unter Bergregale wird jenes Landesfürstliche Hoheitsrecht verstanden, gemáss welchem gewisse, auf ihren natürlichen Lagerstátten vorkommende Mineralien der ausschliesslichen Verfügung des Allerchöchsten Landesfürsten vorbehalten sind.» A bányatörvénynek ez a meghatározása a bányaszabadság jogi alapjának meghatározására nézve teljes fogalomzavart eredményezett. Láttuk, hogy a Jus Regale Minerale a királynak bányafőuri joga, abban nyilvánult, hogy a bányaművelési tárgyak a földbirtokos tulajdonából kivétettek és a királynak, mint bányafőurnak. rendelkezése alá kerültek ; hogy azok kutatására és kiaknázására csakis a bányafcuitól volt jogosítvány szerezhető és ennélfogva a bányaművelőnek összes jogosítványai a bányafőur jogára voltak visszavezethetők, mert abból keletkezetteknek voltak tekintendők, és láttuk azt is, hogy a bányafőuri jog az idők folyamán a királyi végrehajtó hatalommal, tehát a királyi felségjognak egyik alkotó elemével úgyszólván összeolvadt. Ebből következtetem azt, hogy a bányafőuri jogot (a Berg-Regalét), a bányák feletti felségjoggal (a Berghoheittal) összetévesztették és ez az összetévesztés csúszott be az ált. osztr. bányatörvény fogalommeghatározásába, minek követ kezménye most már az, hogy némelyek a bányaszabadság alapjául a királyi főúri jogot (a Jus Regale Mineralét),— mások a királyi felségjogot a maga egészében, — ismét mások csupán ennek egy részét, tudniillik a királyi végrehajtó hatalmat tekintik. Pedig a bányafőuri jog és a bányafelségjog közt nagyon lényeges különbség van; mig ugyanis a bányafelségjog és ezzel a végrehajtó hatalom gyakorlása az összes bányák felett mindig az államhatalmat (a királyt) illeti meg: a bányafőuri jogról ezt mondani nem lehet, mert vannak államok, a hol a bányafőuri jog nem a királyé, vagy legalább nem minden bányára nézve a királyé. így például Angliában a királyon *) E rendelet az 1492. évi 30. t.-c, melyet már előbb idéztem. kivül a walesi hercegnek és még számos főúrnak van bányafőuri joga. így nálunk Magyarországon is az orsz. bir. ért. rendelkezései alapján a kőszénhez való bányafőuri jog a földbirtokost illeti meg, mert annak engedélye nélkül a kőszénhez jogot senki sem szerezhet: ellenben a bányafelségjog, a végrehajtó hatalom gyakorlása ezekkel szemben is az államhatalmat illeti meg. Méltán feltűnhet, hogy királyi felségjog helyett egyszerre az állami hatalom gyakorlásáról beszélek. Ennek okát az 1848. évi III. t.-c. 30 éves életében leljük fel; mert habár uj bányatörvényt az uj korszak intézményeivel összhangzólag még nem is alkottunk, mindazonáltal az 1848 ig fennállott absolut királyi jog a végrehajtó hatalom gyakorlásában, az állam hatalmi körébe ment át. Megszűntek tehát a bányaszabadságnak mindazok az alapjai, melyeken az a múltban mint jogi intézmény felépült. Megszűnt a Jus Regale Minerale és az többé nem mint királyi jog, hanem csupán az ásványszenekre nézve mint földbirtokosi bányafőuri jog áll még fenn s nem hogy a bányaszabadság alapja lehetne, hanem annak ugy, miként az ma a földbirtokosi jogban fennáll, csupán csak akadálya és méltán kérdhetjük, hogy ha a királynak bányafőurjoga megszűnt a nemes ércekre nézve, miért tartatik fönn a bányafőuri jog az ásványszenekre nézve a földbirtokos javára ? Megszűnt a Jus Regale Minerale oly alakban is, miként az a bányaszabadság törvénybeiktatása óta napjainkig fennállott, mert megszűnt a bányabér, megszűnt a bányatermékeknek a királyi, később az állami kincstárba való kötelező szolgáltatása, mert hisz a bányaművelő a bányatermékekkel ma már szabadon rendelkezik. És megmaradt csupán a bányafelségjog, t. i. az államhatalomnak a bányák feletti fenhatósága (Berghoheit), melynélfogva bányaművelésre csak az állam adhat engedélyt; és mindaz, a mi ezen felül még a végrehajtó hatalom körébe vág, inkább rendészeti, mi :tsem főhatósági, vagy pláne regalitási hatáskör. Ez a jogi állapot ma, melyből a jogfolytonosság szemmel tartása mellett a kibontakozást keresnünk és a bánvaszabadság jogi alapjának meghatározására a vezérfonalat felfedeznünk kell. Habár az ált. osztr. bányatörvény következtében létesült tényleges viszonyok és körülmények a magyar bányatörvény megalkotásánál figyelmen kivül nem hagyhatók : mindazonáltal a jogfolytonosságot elvileg és a mennyiben lehet, tényleg is akként kell helyreállítanunk, hogy a hozandó törvényt az alkotmányos uton létesült régibb törvényeinkkel hozzuk kapcsolatba. Ezt a kapcsolatot a bányaszabadság jogi alapjának meghatározásánál annál könnyebben állithatjuk helyre, mert az alapelv a már idézett 1848. évi III. t.-cikkben le van téve. Ki van mondva a törvényben, hogy «ő felsége a végrehajtó hatalmat a bányaügyekben is csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni.)) Az eredetileg korlátlan Jus Regale Minerale, mely az idők folyamán a király végrehajtó hatalmával olvadt össze, e törvényben a nemzet jogai közé iktattatik ; a bányaszabadság jogi alapjául tehát a jövőben csakis a nemzeti, helyesebben a nemzeti akaratot nyilvánító állami souverenitás tekinthető. Hasonló e tekintetben a mi jogunk fejlődése a francia jogfejlődéssel, mert miként ott, ugy itt is a bányaművelési jog a Jus regálétól az állam hatalmi körébe vonatott. Az ekként meghatározott jogi alapon aztán a bányaszabadság tárgyait és tartalmát az egyéni jogok és a közérdek közt felmerülő ellentétek compromissumán kell megállapítani, miként ezt Lányi Bertalan «A bányajog alapelvei)) cimű munkájában igen helyesen megfejtette. Szerinte «a kérdés megfejtésének kulcsát a tulajdon magánjogi és társadalmi elemeinek összhangzásba hozatalában kell keresni.» «A tulajdonos jogosítva van a tulajdonához tartozó dologgal szabadon rendelkezni. A föld tulajdonosának ez a joga kiterjed a felszíni területre, a földfeletti légürre és a felszíni terület alatti földtestre.» «Ebben a szabályban rejlik a tulajdon magánjogi eleme.» «A tulajdonos feltétlen rendelkezési joga azonban sok esetben összeütközésbe jöhet a társadalom érdekével s erre való tekintettel az állam, mely a tulajdon sérthetetlenségét biztosítani, de egyúttal az egyéni jogok gyakorlásából eredhető társadalmi ellentéteket lehetőleg kiegyenlíteni köteles, a tulajdonból kifolyó jogi uralmat bizonyos tekintetben korlátozhatja. A tulajdonosnak abban a kötelezettségében, melynél-