A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 9. szám - A "loi Bérenger"-t kiegészítő törvény

A JOG 35 szonyt állapította meg; az tehát érintetlenül hagyta azt a jogvi- . szonyt, a mely a felperes és a kiskorú közt az örökbefogadási szerződés^ létrejöttét megelőzőleg a tartásdíj tekintetében már fennáll. E mellett általánosan elfogadott anyagi jogszabály az, hogy ugyanabban a személyben rendszerint egyesülhet több jog és a jogok összetalálkozása rendszerint semmi hatálylyal sincs az összetalálkozó jogokra. A fenforgó esetben pedig a kiskorút illető két jog, t. i. az, a melylyel a felperessel szemben a tartásdíjra nézve a bírói Ítélet és egyezség alapján bir s az, a melylyel az örökbefogadóval szemben az örökbefogadási szerződés alapján a tartásra és neveltetésre bir, nem oly minőségűek, hogy egy személyben nem egyesülhetnének, sőt ellenkezőleg olyanok, melyek egymás mellett gyakorolhatók és pedig oly módon, hogy a kiskorú ama joga mellett, hogy a felperestől havi 10 frt tartásdijat követelhet, az örökbefogadóval szemben joggal bir arra, hogy az ö tartásához és neveltetéséhez hozzájáruljon oly mértékben, a mily mértékben az adott viszonyok közt a felperes által fizetett tartásdíjon felül szükséges. Az előadottakból tehát következik, hogy a kiskorút a felperessel szemben megillető jog meg nem szűnt a miatt, hogy a kiskorút Dr. E. Gyula örökbefogadta, hanem a kiskorút megillető és a fentebb körülirt két jog egymás mellett gyakorolható. — A fentebb kiíejtettekkel pedig egyfelől indokolva van az, hogy miért tekintetett az alperesek részéről a felebbezési bíróság itélelének fentebb megjelölt része ellen emelt panasz alaposnak, de másfelől, tekintettel arra, hogy a felperes a kiskorút vele szemben megillető jognak megszűnését csak az örökbefogadás következteben kérte kimondani és a jog megszűnésének egyéb módját nem állította, az előadottak indokolásul szolgálnak arra nézve is, hogy a felperes által a felebbezési bíróság ítéletének elutasító része ellen emelt panasz törvényes alappal nem bir; minek következtében a fentebb megnevezett alperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelemnek ama részében, a mely a felülvizsgálati bíróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó és a rendelkező részben megjelölt rendelkezése ellen van irányozva, helyt adni, a felperes részéről a felebbezési bíróság Ítéletének elutasító része ellen irányzott felülvizsgálati kérelmet pedig elutasítani kellett. A perköltséget illetőleg a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni nem lehetett, mert a felebbezési bíróság az a rendelkezése, hogy a felperest kötelezte Dr. C Sámuel alperes felebbezési költségének viselésére, a felebbezési bíróság által helyesen idézett törvényszakasz rendelkezésének megfelel. Mert továbbá a székes fővárosi árvaszéknek 1,919/1897. sz. végzésében, melylyel Dr. E. Bálint ügyvéd kiskorú E. — előbb M. — Béla részére a perben ügygondnokul kirendeltetett, nincs említés téve arról, hogy a nevezett ügyvéd tiszteletbeli ügyészi minőségben rendeltetett ki ügygondnokul, a fenforgó esetben tehát nem képezi kérdés tárgyát az, hogy a tiszteletbeli ügyész igényelhet-e díjazást ; egyébként pedig az 1893. XVIII. t.-c.-nek a perköltség megtérítésére vonatkozó rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha a perben félként szereplő kiskorút az árvaszék által kinevezett ügygondnok képviseli. Ellenben E. Gyula alperes felülvizsgálati kérelmének a perköltség tekintetében helyt adni s a felperest, mint pervesztest, a nevezett alperesnek okozott összes költség megfizetésére az 1893. XVIII. t.-c. 109. §-a értelmében kötelezni kellett. Végül a felperest kisk. E. - • előbb M. — Béla alperes felülvizsgálati költségének megtérítésében marasztalni kellett, mert a nevezett alperes felülvizsgálati kérelme sikerre vezetett Í1893. XVIII. t.-c. 168. és 208. §§.). Kelt Budapesten a kir. ítélő tábla első polg. felülvizsgálati tanácsának 1897. évi nov. hó 12-én tartott ülésében. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Téves a jogi felfogás, hogy a bizományi ügyletből származtatott követelésnek a bizományos által történt érvényesítésénél az a kifogás, hogy a követelés tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló szerencsejátékból ered, sikerrel fel nem hozható, mert a bizományos az ügyletbe mint önszerződö fél is léphet be, de különben is a bizományi viszony nem zárja ki azt, hogy a megbizo és a bizományos abban áílapodjannak meg, hogy se valóságos vétel, se eladás ne történjék s közöttük mégis a tözsdeszokásoknak megfelelően oly következmények álljanak be, mintha a vétel illetve eladás valóban megtörtént és az átvétel illetve szállítás elmulasztatott vagy megtagadtatott volna, sőt^köztudomás szerint a tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyletek igen gyakran épen'bizományi szerződés alakjában köttetnek meg. A lugosi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1896. évi november kó 14-én8,122. sz. a.j dr. He i n József ügyvéd mint'yb. L. Ödön csődtömegének gondnoka felperesnek N. P h ö b us ügyvéd által képviselt dr. Tabajdy Zoltán alperes ellen 800 frt tőke 1 és jár. iránti váltóperében következőleg itélt: A kir. törvényszék az 1895. évi június hó 30-án 6,356. sz. a. hozott keresetével elutasítja és arra kötelezi stb. Indokok: Alperes kifogásaiban azt adta elő, hogy: Először a kereseti váltó tőzsde-szerencsejátékból eredő differentiák fedezésére adatott át, arra értéket nem kapott. Másodszor a kereseti váltókövetelés azért sem érvényesíthető, mert a váltó a jövőben megejtendő elszámolásból netalán mutatkozó különbözet ideiglenes fedezésére állíttatott ki és hogy a tőzsdei ügylet nem bonyolittatott le és az elszámolás nem történt meg. Harmadszor 1 miután L. Ödön felperes a tőzsdei ügylet körül csak mint alperes bizományosa járhatott el, igy azért, mivel egyezményben ő volt az ellenfél és a váltóeljárást felfüggeszteni s az iratokat a büntetőbírósághoz áttenni kérte. Felperes tagadta alperesnek állításait. Habár általánosságban az a körülmény, hogy a váltó a tőzsdejátékból származó különbözet fejében adatik, a váltóban jelzett követelésnek váltói után való érvényesítését nem akadályozta, mivel a mennyiben a váltó a tőzsdeügylet lebonyolítása alkalmával megállapított különbözet kiegyenlítéséül adatott, a fizetésként adott váltó, őnála követelési cimet állapit meg s az ez uj jogügylet által meghaladott régibb jogügylet természetének vizsgálására a váltóperben visszaszerezni nem lehet. Mégis miután E. Bernát tanúnak vallomásából, hogy jelen volt akkor, midőn alperes a kereseti váltót U. Samunak a tőzsdeügyletből eredő időközi különbözet ideiglenes fedezésére adta át, továbbá, hogy dr. F. Nándor tanúnak ama vallomásából, hogy U. Samu beismerte előtte, miszerint a kereseti váltót a mutatkozó árkülönbözet fedezésére kapta, hogy a tőzsdeügylet, melyre e váltó kiállíttatott, még bebizonyítva nem lett, a hogy a leszámolás a váltó lejártáig nem ejtetett meg, valamint a felperes által nem tagadott abból a körülményből, hogy U. Samu üzletvezetője volt, a kir. törvényszék azt a meggyőződést merítette, hogy való alperesnek ama kifogása, miszerint a kereseti váltót a tőzsdeügylet lebonyolítását megelőzőleg a felmerülendő árkülönbözet fedezetéül adta, miután pedig a fogadásszerü tőzsdeügylet, tehát szerencsejáték kifogása, a közvetlenül szerződő felek között hatályosan érvényesíthető akkor, ha a jövőben felmerülhető árkülönbözeti veszteségek biztosítására állíttatott ki, és pedig azért, mivel az ily érvénytelen ügyletből eredő váltó fizetési kötelezettséget nem állapit meg, ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett. Alperes ama kérelmének, hogy a váltóeljárás felfüggesztése mellett az iratok a büntető bírósághoz tétessenek át, hely adandó nem volt, mivel büntetésre méltó cselekmény jelenségei nem merültek fel stb. A temesvári kir. itélö tábla (1897. évi január hó 18-án 3998. sz. a.) A kir. ítélő tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és az 1895. évi június hó 30-án 6356. sz. a. kibocsájtott sommás végzés hatályának fenntartása mellett alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek mint L. v^dön gondnokának 800 frt tőkét, ennek kamatait stb. fizessen stb. Indokok: Alperes kifogásaiban és az ezeket kiegészítő viszonválaszában maga azt adta elő, hogy ő L. Ödönt nagyobb mennyiségű búzának az ő számlájára bizonyos határidőre leendő eladásával oly megállapodás mellett bizta meg, hogy az adásvevés tárgyát képező áru tettleges szállítása iránti jognak és kötelezettségnek eleve való kizárásával, alperesnek az ügyletből származó követelését vagy tartozását («a nyereségét vagy veszteségét*) csak;, amaz árkülönbözeti összeg képezze, mely az annak a kötlevélben megállapított és a szállítási határidőbeli ára között mutatkozik. A mennyiben tehát alperesnek saját előadásával van bizonyítva, hogy közte és L. Ödön között a buza eladása tekintetében bizományi viszony jött létre : alperes nem élhet L. Ödön, mint bizományos ellen azzal a kifogással, hogy mivel a buza eladási ügylet nem valóságos szállítási, hanem tisztán árkülönbözeti ügylet volt, az ebből származó kereseti követelés szerencsejátékszerű természeténél fogva, birói uton nem érvényesithető. Mert a bizományos csakis a megbízónak utasításából járván el, az utóbbinak a részére kötendő ügyletre vonatkozó szándékát kutatni nem tartozik, hanem csupán arra van kötelezve, hogy az ügyletet megbízás értelmében, illetve a K. T. 369. §-a rendelkezéseinek megfelelőleg létesítse, azt pedig felperes tagadásával szemben alperes be nem bizonyította, hogy a bizományos L. Ödön az ügyletet alperes nevében harmadik személylyel tényleg meg nem kötötte, hanem abba vevő félként (Contrapartner > ő maga lépett volna be, következőleg, hogy irányában, mint vevő fél irányában alperes a szerencsejáték kifogását sikerrel felhozhatta. A kereseti váltót illetőleg pedig alperes viszonválaszában beismerte, hogy a váltót L. Ödön részére ez utóbbinak ama készpénzfedezet (ráfizetés, pótfizetés, Zuschuss) iránti követelése fejében állította ki, a mely követelés az alperes terhére beállott és a kötlevélben méghatározott mérvű árváltozás folytán az alperes által a szállítási határidő bekövetkezte előtt készpénzben azonnal kifizetendő volt volna. Minthogy ebből nyilvánvaló, hogy a kereseti váltó fizetés gyanánt és pedig oly önálló követelés kiegyenlítéséül adatott, mely a bizományi ügyletből eredt ugyan, de a j végelszámolástól függetlenül érvényesithető, az alperes tanúival bizonyított ama körülmény tehát, hogy közte és L. Ödön között a bizományi ügyletre nézve a végelszámolás ez ideig meg nem történt, a kereseti váltón alapuló követelés érvényesítésének útjában nem álhat: mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni és alperest, mint a minden törvényes kellékkel ellátott kereseti váltó elfogadóját a váltótőke és ennek a lejárattól folyó 6°/o kamatja fizetésére a v. t. 23. §-a alapján kötelezni kellet, stb. A m. kir. Curia 11898. január 12-én 347.sz.a. A kir Ítélőtáblának Ítélete megváltoztattatik s az első bíróságnak Ítélete hagyatik helyben stb.