A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 9. szám - A "loi Bérenger"-t kiegészítő törvény

34 A JOG munkadíja és kiadása 37 frt 92 krban, dr. C. Sámuel ügyvédé pedig 15 írtban állapittatik meg ügyfeleik irányában. Indokolás: Az elsőbiróságnak felperest keresetével elutasító és alperesek javára perköltségekben marasztaló Ítélete ellen felperes élt felebbezéssel és kérte, hogy annak megváltoztatásával a gyermektartási kötelezettség alól felmentessék, továbbá alperesek tartozatlan fizetés cimén 100 frt visszafizetésében, ennek kamataiban és az összes költségekben marasztaltassanak. Ezzel szemben alperesek ellenkérelme az volt, hogy az elsöbiróság Ítélete hagyassék helyben s felperes a felebbezési költségekben marasztaltassék. Felek azután szóval előadták az elsöbiróság előtt lefolytatott tárgyalások eredményét. Továbbá felperes előterjesztette Írásbeli felebbezésének megfelelőleg felebbezési indokait, alperesek pedig előadták ellenindokaikat és észrevételeiket. Ezen előadások és előterjesztések nyomán az elsőbirósági iratokból és Ítéleti indokokból kivehető tényállás csak anyiban nyer kiegészítést, miszerint megállapittatott az is, hogy I. r. alperes az általa örökbe fogadott kiskorú figyermeket tényleg eltartja és nevelteti, továbbá, hogy azon tartásdijrészletek, melyeknek visszafizetésében tartozatlan fizetés cimén 100 frt erejéig kéri felperes alpereseket marasztaltatni, 1895. június 28-tól vagyis azon időt követőleg és pedig önként fizettettek felperes által, midőn már az I. r. alperes és a kk. E. M. Béla közti örökbefogadási szerződés gyámhatósági jóváhagyásban is részesült. Megállapittatott továbbá tényállás gyanánt az is, hogy I. r. III. r. alperesek felperest keresetével mint helytelennel azért is kérték ejutasittatni, mert — felfogásuk szerint — a keresetbe vett jogok nem önálló, külön kereset, hanem az örökbefogadás ténye mint uj bizonyíték alapján perújítás utján lettek volna érvényesitendők. II. A most kifejtett tényállás alapján az elsöbiróság ítéletét a kir. törvényszék felebbezési tanácsa a következő okokból találta a rendelkező rész értelmében részben megváltoztatandónek. Előre bocsátja mindenek előtt, hogy I—III. r. alpereseknek a perújításra alapított védekezését alaposnak nem találja s mint ilyent figyelmen kivül hagyja, mert az 1881 : 59- t.-c. 71. §-a szerint egyezség által befejezett perekben perújításnak egyáltalában helye nincs, ugyanazon t.-c. 69. §-a 2. pontja szerint pedig csak az alapperben nem használt uj bizonyíték alapján van helye, amiből nyilván következik az, hogy mig egyrészt felperes gyermektartási kötelezettségét, — a mennyiben a birói egyezségen alapszik - perujitási keresettel egyáltalában meg nem szüntethette, addig másrészt ugyanezen kötelezettsége azon részének megszüntetésére nézve, a mely birói Ítélettel van szabályozva, a perújítás jogorvoslata szintén nem alkalmas, miután az örökbefogadás ténye a gyermektartás iránt folyamatban volt alapper jogerős befejezése utáni időben merült fel és igy oly uj bizonyítékot, mely egyébként már az alapperben használható lett volna,— nem képez. De ettől is eltekintve, felperesnek gyermektartás iránti kötelezettsége a vélelmi időszakban való nemi közösülés alapján megállapított természetes apaságából következvén, ezzel szemben a kiskorura nézve bekövetkezett örökbefogadás ténye lényegileg a per tárgyára vonatkozó uj bizonyitéknak, vagyis olyannak, mely a gyermektartási kötelezettség alapjául szolgáló most jelzett körülmények megerőtlenitésére alkalmas volna, nem tekinthető.—• Az ügy érdemét illetőleg: Nem vitás a felek közt, hogy az a kiskorú, kinek javára ennek 12-ik életéve eléréséig felperes részint ítélettel, részint egyezségileg havi 10 frt tartásdíj fizetésére kötelezve lett, I. r. alperes által örökbefogadtatott, továbbá, hogy ez utóbbi az örökbefogadási szerződésből folyó kötelezettségénél fogva 1895 június 28-tól mint az örökbefogadási szerződés joghatályossága idejétől fogva a kiskorút tényleg tartja és nevelteti. — E szerint a kiskorú tartási kötelezettségét az örökbefogadó apa vállalván magára és ő örökbefogadó atyjától tartásban tényleg részesülvén és igy a felperessel szemben megállapított tartási igényének szorosan személyes, időbelileg korlátolt jogi színezeténél fogva és annálfogva is, mert felperesnek tartási kötelezettsége mint a törvényes és ezzel e részben egy jogi tekintet alá eső örökbefogadó apa kötelezettségét pótló és helyettesítő — ideiglenes jellegű — kétszeri tartást nem követelhetvén: az e. b. Ítélet részbeni megváltoztatásával, a kereseti kérelemnek annyiban és oly értelemben, mely szerint I., II. és IV. r. alperesekkel szemben kimondatott, hogy felperesnek tartási kötelezettsége 1895. június 28-tól kezdődő joghatálylyal mindaddig szünetel, mig I. r. alperesnek tartási kötelezettsége fennáll s ő ennek tényleg eleget is tesz és tehet — helyt adni kellett. — Ellenben a kereseti kérelemnek a tekintetben, hogy felperes tartási kötelezettsége teljesen és feltétlenül megszüntettessék, hely adható nem volt és e részben az első bíróságnak elutasító ítélete helybenhagyandó volt, mert a mennyiben a kiskorú az örökbefogadási szerződés dacára I. r. alperessel szemben tartás nélkül maradna: neki ily esetre felperessel szemben tartási igényét biztosítani, illetve e célból ennek feléledését kimondani kell. — Ugyancsak helyben kellett hagyni az első bíróság elutasító ítéletét a felperes által tartozatlan fizetés cimén követelt 100 frtra nézve is. mert ez az összeg felperes által az örökbefogadási szerződés létrejötte után önként fizettetvén: mint ilyen tartozatlan fizetés cimén vissza nem követelhető. De ezenfelül e részben a kereset III.r.alperes C. Sámuellel szemben alaptalan is, mert felperes a kérdéses 100 frtot most nevezettnek csak mint az I. és II. alperes megbízottjának fizetvén: ezen összegért ez felperessel szemben felelősséggel nem tartozik. — Felperes, továbbá I. II. és IV. r. alperesek közt részbeni pernyertesség és perveszteség esete forogván fenn. az elsöbiróság ítéletének e részbeni megváltoztatásával a som, elj. 110. falapján felperes és I—II. r. alperesek közt a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők voltak. Ellenben a felperes es III—IV. r. a ság lperesek közti perköltség tekintetébeni intézkedése az elsobiroági Ítéletnek helybenhagyandó volt és pedig III. r. alperest illetőleg az e részben felhozott indokokból, IV. r. alperes ügygondnokot illetőleg pedig azért, mert az ügygondnok kirendelése a perindítás folytán történvén: ennek felmerült költségei részbeni pernyertessége mellett is terhelik a felperest. Felperes felebbezése I. II. és IV. alperesekkel szemben csak részben eredményezvén sikert, ennek költségeit közte és I. II. r. alperes közt kölcsönösen megszünteti (s. e. 168. §.) mig ellenben IV. r. alperes ügygondnokkal szemben pedig felebbezése sikertelensége okából (s. e. 168. §.) felperest a felebbezési költségek megfizetésére kötelezni kellett. Végül a perbeli képviselők felebbezési munkadija és kiadásának saját feleikkel szemben történt megállapítása iránti határozat a p. t. r. 252. §-án alapszik. Budapest, 1897. évi június 21. A budapesti kir. törvényszék I. polgári felebbezési tanácsa. I. G. 173. szám: P. 1897. A budapesti kir. ítélőtábla következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja, ellenben Dr. E. Gyula és kisk. E. —^ előbb M. — Béla alperesek felülvizsgálati kérelmének helyt ad és megváltoztatja a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét, a mely szerint kimondta, hogy felperesnek az a kötelezettsége, hogy kisk. E. — előbb M. — Bélának tartásdijt fizetni tartozik, 1895. jun. 28. napjától kezdődő joghatálylyal mindaddig szünetel, mig a nevezett kiskorút örökbefogadó Dr. E. Gyulának örökbefogadási kötelezettsége fennáll, s ennek tényleg eleget tesz és tehet, továbbá megváltoztatja ugyanannak az Ítéletnek azt a részét is, a mely szerint a perköltséget, a felperes és Dr. E. Gyula alperes közt kölcsönösen megszüntette; s ezek következtében a felperest keresetével teljesen elutasítja és kötelezi arra, hogy fizessen 8 nap alatt és végrehajtás terhével Dr. E. Gyula alperesnek perköltség cimén 50 frt 15 krt, E. — előbb M. — Béla alperesnek pedig felülvizsgálati költség cimén 24 frt 65 krt; egyszersmind Dr. L. Imre ügyvéd felülvizsgálati munkadiját és költségét 25 frt 15 krban, Dr. C. Sámuel ügyvédét 24 frt 65 krban és Dr. E. Bálint ügyvédét 24 frt 65 krban saját feleik irányában megállapítja. Indokok: A kisk. E. — előbb M. — Béla által benyújtott felülvizsgálati kérelem ama részében, mely az eljárási szabályok megsértésére vonatkozik, alaptalan; mert az 1881. 59. t.-c. 71. §-ának rendelkezése a fenforgó esetben nem alkalmazható, minthogy a felperes keresete nem arra van alapítva, hogy a korábbi perben a tartásdíj megállapítására alapul elfogadott tények valótlanok, hanem hogy az egyezséggel szabályozott jog az egyezség kötése után felmerült tények következtében megszűnt; ily alapon pedig önálló kereset indításának helye van; s mert a felebbezési bíróság nem sértette meg az 1868. LIV. t.-c. 248. §-ában foglalt rendelkezést sem, a mennyiben a tartási kötelezettség megszüntetése iránt előterjesztett nagyobb kérelem a kötelezettség szünetelését tárgyazó kisebb kérelmet magában foglalja. — Továbbá az alperesek közül Dr. E. Gyula és kisk. E. — előbb M. — Béla a felebbezési bíróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó azt a részét, a mel, a rendelkező részben tüzetesen meg van jelölve, anyagi jogszabály megsértése miatt támadták meg. A nevezett alpereseknek az 1893. XVIII. t.-c. 185. §. a •/. pontjára fektetett panaszát alaposnak kellett tekinteni a következő okokból: u. mint: A felebbezési bíróság által megállapított és az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-ának első bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes az ott megjelölt Ítélet és egyezség alapján kiskorú E. — előbb M. — Béla jayára havi 10 frt tartásdijat köteles fizetni, továbbá az emiitett Ítélet és egyezség kelte után Dr. E. Gyula a nevezett kiskorút az A"/, alatt csatolt, a gyámhatóság által jóváhagyott és az igazságügyministerium által megerősített szerződés mellett örökbefogadta mindazokkal a jogokkal, melyek az örökbefogadott gyermeket az örökbefogadó szülővel szemben a család és örökösödésijog tekintetében megilletik. Minthogy pedig az 1897. XX. t.-c. 15. §-ának II. bekezdése szerint az örökbefogadó atyára az atyai hatalom átszáll az esetben, ha ez iránt az örökbefogadás alkalmával ellenkező megállapodás nem jött létre: ennélfogva a fenforgó esetben az örökbefogadási szerződés fentebb idézett rendelkezésénél fogva kétségtelen, hogy Dr. E. Gyula alperes kisk. E. - előbb M. - Béla felett az atyai hatalmat megszerezte; a miből pedig az is következik, hogy mint örökbefogadó atya a vagyontalan kiskorú tartására és neveltetésére is köteles mert az említett törvény 11. §-ánál fogva ez a kötelezettség első sorban az atyát terheli. - Ezek szerint tehát nem bir törvényes alappal Dr E. Gyula alperesnek az a védekezése, hogy ő az örökbefogadott kiskorút tartani és neveltetni semmi esetben sem köteles - A mi pedig a felebbezési biróság által elfoglalt azt a jogi allppontot illeti hogy a kisk. kétszeres tartást nem követelhet es ebből folyolag a felperesnek az a kötelezettsége, hogy a kiskorúnak hav, 10 frt tartásdijat fizetni tartozik, szünetel m\ndadd/g> fmiS * "evezett kiskorút örökbefogadó Dr. E. Gyulának örökbefogadási kötelezettsége fennáll és ennek tényleg elef£ eVfZi ~T, el?l állásP°nt téves. - A felebbezési bíróság álláspontjával ellentétben az elsöbiróság helyesen vette kiindulási pontul ítéletének indokolásában azt,^og/ af örökbefogadási szerződés az örökbefogadó és örökbefogadott közti iogvi-