A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 9. szám - A "loi Bérenger"-t kiegészítő törvény

A JOG 71 hajtás alkalmával a nála — mint bizományosnál — lefoglalt ingók zár alóli feloldása iránt joggal keresetet nem indíthat. A bizomán\ osnak a bizományában lévő dolgokra dologbeli joga nincs, hanem a bizományba adó ellen követelési joga van. Igénykeresettel pedig jogosan csak az élhet, a kinek a lefoglalt ingókra dologbeli joga van, hogy pedig ez áll, azt űgy a tételes törvény, mint az anyagi jogszabályok igazolják. Az 1881: 60. t.-c. kétféle igénypert ismer — ingókra és ingatlanokra — és mindkét esetben csak akkor engedi meg, ha a végrehajtás valakinek dologbeli. különösen pedig tulajdonjogát sérti. Az 1881: 60. t.-c. 89. §-a értelmében a végrehajtó ingók lefoglalása esetén felhivást bocsájt ki, hogy mindazok, a kik a lefoglalt ingókhoz ott u laj d o n i» igényt támaszthatni vélnek, igénykeresetüket adják be. Az 1881: 60. t.-c. 168. § a alapján pedig mindazok, a kik valamely ingatlanra vezetett végrehajtás által magukat az ingatlanra vonatkozó «dologi jogaikban» sértve érezik, az ingatlan vhajtás alá vonásának megszüntetése iránt keresetet indíthatnak. E két szakasz egészen világos; külön magyarázat nélkül is bizonyítja állításomat. De ugyanezt igazolja a magánjog is, a mely ismeri a dologbeli jogokat, a melyek alatt azon jogokat értjük, a melyek tárgyát közvetlenül a dolog képezi, s a melyek fennállásuk alatt azon dologra vonatkozólag minden más egyén jogát kizárják, vagyis a dolog feletti kizárólagos uralom, a melyet mások tűrni tartoznak, magánjogunk más oly jogot, a mely dolgokra, a dologbeli jogok hatásával bírna, nem ismer. A dologbeli jog oly természetű lévén, hogy a dologra vonatkozólag minden más jogát kizárja, nagyon természetesen magában birja az arra vonatkozó jogosítványt is, hogy a dologbeli jog tulajdonosa, ha joga foglalás által vagy másként megsértetett, jogát keresettel állítsa helyre. Ily jogot a bizományos a biz mányba kapott dolgokra nem nyer, mert ha a bizományba adó és bizományos közötti jogviszonyt — a melyet az 1875: 37. t.-c. 368. és köv. §§-ai szabályoznak — tekintjük, a bizományosnak a bizományba kapott dolgokra vonatkozó jogát vizsgáljuk, látjuk, hogy a bizományos a bizományba kapott dolgokra nézve dologbeli jogot — különösen tulajdonjogot — nem szerez. A bizományba adónak a bizományba adott dolgokra vonatkozó jogát, ugy ezzel szemben a bizományos jogait és kötelességeit a tételes törvény szabályozza; a törvény értelmében a bizományba adó tulajdonjoga megmarad (1875: 37. t.-c. 373 374. ij§.) ; a dologgal, ugy mint azelőtt, ő rendelkezik, a mely rendelkezéseit a bizományos követni tartozik (369. §.), a mennyiben ezt nem teszi, tőle a bizománybaadó kártérítést követelhet, a bizományos az «őrizete» alatt lévő dolgokban esett kárért felelős, a bizomány bármikor visszavonható (369., 373.. 382. §§.), ezekkel szemben a bizományos joga csak arra terjed ki, hogy kiadásait és bizományi dijait a bizományba adótól követelheti és e követelésére nézve őt a bizományba kapott dolgokra nézve zálogjog illeti, a melynek alapján magát elsőbbséggel elégítheti ki. A zálogjog is csak feltételes, de semmi esetre sem olyan, a mely a bizományban kapott dolgokra minden más jogát kizárná, és azért keresettel nem is érvényesíthető, és mivel a bizományos csak a befejezett és általa kötött ügyletek után követelheti a bizományi dijat (377. §. második bekezd.) jogában nem áll azt követelni, hogy a még meg nem kötött ügyletek után kártalanittassék, nem pedig azért, mert a bizomány visszavonható lévén, a bizományba kapott ingók lefoglalása alkalmával visszavontnak és a bizományi ügylet megszűntnek tekintendő. Dr. Csaplaky Lipót, kir. albiró Ungváron. Sérelem. Gyönge apparátus? t Az ^Országos Hírlap* f. évi 53. számában «A gyönge apparátus* címmel oly vezércikket közölt, a mely nem épen hízelgő törvényszékeinkre a büntető igazságszolgáltatás tekintetében s mintegy kétségbe esik a jövő felett, a mely az uj bűnvádi eljárás és az esküdtbiróságok életbeléptetése által törvényszékeink működési képességét megakasztja. Kétségtelen az, hogy a sajtónak egyik hivatása a közintézményeknek és igy az igazságszolgáltatásnak is, a közérdek szem- í pontjából való bírálata és nem is reflectálnánk az emiitett vezér- ; cikk tartalmára, ha azt nem a társadalom minden rétegében el- 1 terjedt napilap hozta volna, a mely éppen ennélfogva arra alkalmas, hogy a bíróságainkba vetett közbizalmat alapjában megrendítse. A cikkíró első sorban a budapesti büntető törvényszék jelenlegi tagjai legnagyobb részének hivatottságát és képzettségét vonja kétségbe nemcsak, de azt néhány biró kivételével határozottan állítja is, a mennyiben kijelenti, hogy ez a törvényszék a büntető járásbírósággal együtt nem áll feladata magaslatán. Nem tudjuk ugyan, hogy a cikkíró honnan meriti e merész állításait, a melyek a legnagyobb mértékben alkalmasak ama bíróságok tekintélyének megrontására; de nem akarjuk hinni, hogy az egyes végtárgyalások alatt történtek indították oly erős kifakadásokra, mint a minők a cikkben foglaltatnak, mert azokból egy bíróság belső működésére s az egyes tagok jogászi tehetségére alig lehet ugyszólva a tudatlanság bélyegét reásütni. Egyébként nem tartjuk hivatásunknak sem a budapesti, sem más bíróság védelmére kelni, mert arra ugy hisszük szükség nincs; de mindamellett nem helyeselhetjük s ennélfogva nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hbgy a cikkíró az említett bíróságok működéséből a vidéki törvényszékek működésére is nagyon lesújtó következtetést von le és pedig csak azért, mert a budapestivel nincs megelégedve. Ha a cikkíró logikájának örök törvénye ennyire sántit, akkor nem csudáljuk következtetésének sántitását sem; mert nem látjuk át, hogy miért ne lehetne a vidéki törvényszék is oly színvonalon, a melyen a budapestit szeretné látni és sajnos,hogy a vidéki törvényszékeket csak oly fokon állóknak itéli, a melyek a budapestivel csak azért vehetik fel a versenyt, mert szerinte emez nem áll feladata magaslatán. Bármint tiszteljük is az ellenvéleményeket, mégis ki kell jelentenünk, hogy a cikkíró véleménye és kifakadása nem lehet előttünk mértékadó, nem lehet pedig azért, mert ha egynémely esetből kifolyólag közvetlen tapasztalatból alkotta is meg véleményét, azt annyira általánosítani és bíróságainkat annyira elitélni, a mint azt cikkíró teszi, legalább is méltánytalan. Mert ha nincs is megelégedve a budapesti büntető igazságszolgáltatás állapotaival, nagyon elhamarkodott dolognak tartjuk a vidéki felett is pálcát törni s mert kérdjük, hol van az megírva, hogy csak a budapesti bíróság lehet jó, ha pedig nem jó, ugy a vidéki is rossz, — és ha a dolog csakugyan igy állana, e felett valóban nemcsak az igazságügyi kormány, de a nagy közönség s maga az ország méltán kétségbe eshetnék. No de szerencsére nem igy áll a dolog, mert tudtunkkal a vidéki törvényszékek épugy mint a fővárosi a jogtudományban ép ugy jártas, mint ambitiozus bírákkal láttatnak el és sem egyik, sem másik törvényszék részére - legyen az akár a budapesti — nem lehet lefoglalni a jogtudományban való jártasság és a tudásnak a mai kor igényelte színvonalát; mert habár a bírák javadalmazása nincs is azon a fokon, a melyen lennie kellene, mégis szabad legyen kételkednünk abban, hogy a birói kar nélkülözné azokat a tehetséges tagokat, a kik kellő javadalmazás hiánya miatt nem vágyakoznak arra a rögös pályára, miután az ambitiozus egyént nem a javadalmazás mennyisége, hanem a közpályán való müködhetési vágy, a magasztos birói hivatás és az arra való hivatottság vonzza. Nem ismerjük ugyan a cikkiró által annyira kikiáltott budapesti büntető törvényszék tagjait tehetségeik és jogi képzettségeik tekintetében; de ha akinevezéseknél egyes esetekben.hiba történt is, ami az emberek gyarlóságánál fogva bekövetkezhetett, mégsem lehet abból azt a consequentiát levonni, a mit levont a «Gyönge apparátus* cikk irója, hanem előáll a felügyeleti hatóság kötelessége t. i. hogy a hivatására képtelen bírótól a birói hatalom a közjó érdekében törvényes uton megvonassék. A bűnvádi eljárás és az esküdtbiróságokról szóló törvény életbeléptetése mindenesetre nagy terhet ró törvényszékeinkre és együttértünk cikkíróval a tekintetben, hogy a törvényszéket ott a hol kell, oly bírákkal kell ellátni, a kik ama fontos törvényeket helyesen alkalmazni képesek leendnek s habár mi bíróságainknak jelenlegi tagjaiban is elég garantiát látunk, mégis a netán létező hiányokat pótolni az arra alkalmas egyének megválasztásával a szervezés keretében elegendő alkalom nyilik. Egy vidéki biró. Vegyesek. A budapesti királyi ítélőtábla elnökétől. 5,677. szám. eln. 1898. Hirdetmény. A budapesti királyi ítélőtábla alapítványi bizottsága a felügyelete és rendelkezése alatt álló Jeszenák János-féle alapítvány jövedelméből az alapítvány feltételeinek, valamint a vonatkozó előbbi bizottsági határozatoknak megfelelően egy római katholikus és egy evangélikus református budapesti lakos szegénysorsu kezdő ügyvédnek 1898. évi január 1-ső napjától számított két évre való adományozással és minden év június és december első napján esedékessé válandó 100—100 frtos részletekben kiutalványozandó 200 azaz kétszáz forinttal való segélyezését elhatározván, felhívja mindazokat a Budapesten ügyvédi gyakorlatot folytató szegénysorsu kezdő ügyvédeket, kik az említett segélyezést elnyerni óhajtják, hogy ez iránt vallásuk, szegény sorsuk, ügyvédi minőségük, végre a Budapesten való megtelepedésük kimutatására alkalmas okmányokkal felszerelt kérvényeiket 1898. évi március hó 15-ig a budapesti kir. ítélőtábla elnöki iktató hivatalába nyújtsák be. Budapesten, 1898. február hó 15-én. Vértesy sk. elnök.