A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 9. szám - Gyámhatósági felügyelet a kiskorú anyától származó törvénytelen gyermekek felett

A JO 3 a maga teljében, midőn 1486. évi 6. decretumának 49-ik cikkében a királynak a bányákhoz való kizárólagos jogát újra érvényre emeli, a birtokba vételt a király részére biztosítja, a volt birtokos részére kártalanítást rendel s csak ha a király a megváltási jogot nem gyakorolja, akkor marad a jószág a bányabérrel terhelten a birtokos kezén. Alig hunyja be szemeit Mátyás király, felülkerekedik megint a nemesség s már az 1492. évi királyi decretum 30. cikkében Ulászló király restituálja a Zsigmond-féle 1405-iki törvényt, mely a bányákat a nemesség birtokában hagyja s csak a királyi jogon alapuló urbért rendeli a királyi Felségnek hűségesen beszolgáltatni. Ezekkel a törvényekkel ki vannak meritve az első és második korszakra vonatkozó országos törvény erejével biró összes jogforrásaink. A jogállapot tehát az első korszakban az. hogy a bánya a királyé ; a bányamüvelő nép, a bányamüvelő városo ; királyi privilégiumok részeseivé lesznek és privilégiumaikban még a bányajogi viszonyok statutarius rendelkezésére i feljogosittatnak. vagy e tekintetben fennálló régibb privilégiumaik megerősíttetnek ; a bányamüvelés joga és a bányászoknak a királylyal, a Királyi kincstárral szemben fennálló kötelezettsége nem országos törvényben, hanem partialis jellegű és érvényű privilégiumokban nyer szabályozást. Ebben a korszakban a király bányafőuri joga a maga teljében fennáll; a második korszakban már ingadozik s a korszak végevei már megosztva találjuk azt király és a bányabirtokkal rendelkező nemesség közt. melylyel szemben a királyi jog csak annyiban érvényesül, hogy a bányabér fizetésére a nemes bányabirtokos is kötelezve van. Bányaszabadságról e két korszakban egyáltalán nem lehet szó ; mert a bányaművelési jog az első korszakban mint kizárólagos királyi jog, a második korszakban pedig részint mint királyi, részint mint országos törvényen alapuló nemesi jog jelentkezik. E korszak vége felé a török szorongatta Magyarország királyának pénztára teljesen üresen állt s miként a történelemből tudjuk, a szerencsétlen II. Lajos királynak az országos gondok mellett, még a megélhetés gondjaival is küzdenie kellett. Altatnók magunkat, ha az e korban hozott törvények inditó okait másban, mint a kimerült királyi kincstár érdekeiben keresnők s ha ebből a korból csak egyedül az 1523. évi 39. t.-c. maradt volna meg emlékül, már ebből -is világosan megértenők. hogy annak meghozatalánál nem valami magasztos eszme, nem valami kimagasló elv, hanem csakis az anyagi zavaron való némi lendítés célzata vezethette a törvényhozást, midőn a törvénykönyvbe iktatta: aHogy arany és ezüst bőven legyen, a királyi Felség engedje meg mindenkinek az arany és ezüst és más érceknek szabad müvelését». Vájjon ki gondolt azokban a zavaros időkben arra. hogy itt. e tételnek törvénybe iktatásánál egy oly magasztos eszme nyert kifejezést, melyért századok multán a népek ezrei ontották vérüket, mignem azt diadalhoz juttatták ; ki gondolt akkor arra, hogy habár a lehető legszűkebb terjedelemben is. de mégis a jogegyenlőség eszméje ül diadalt! Bányát művelni mindenkinek szabad cdegyen az nemes vagy jobbágy, ur avagy pór! De miért? Hogy arany és ezüst bőven legyen !» De legyen az ok bármi kicsinyes, tény marad, hogy a bányaszabadság elvét az 1523. évi 39. t.-c. iktatta törvénybe ; tény marad, hogy ezen a törvényen a későbbi századok máig sem változtattak s hogy a bányaszabadságnak ez a törvény adott létet és tény marad, hogy a jogegyenlőség a bányászat körében törvényben volt biztositva nálunk már akkor, midőn annak a nagy eszmének létesítéséért és általános uralmáért küzdő nagyok és hősök még csak születendők voltak. E törvényt jelölöm meg a harmadik korszak kezdetéül; e korszak tartott 1845-ig, illetőleg az 1854. évi bányatörvény életbeléptéig. Vizsgálva e törvényt, látjuk, hogy a bányaművelési szabadság kiinduló pontja a királyi engedély (a király engedje meg); a királyi jogban részeltesse a király mindazokat, a kik bányaműveléssel foglalkozni akarnak. Mig tehát az előző két korszakban a bányaművelési jogosultság némi kivétellel kizárólag a királyi jogon alapul, itt már ez csupán a jog eredeteként szerepel; alapja azonban nem többé a királyi jog, hanem az országos törvényben nyilvánuló nemzeti akarat. Alkotó elemei pedig e szabadságnak következők : a) a királyi jogon alapuló engedély, ö) ennek következtében a szabad művelés és c) a királyi joggal szemben álló kötelezettség, mely a bányabérnek, az urbérnek szolgáltatásában nyert kifejezést. f Gyámhatósági felügyelet a kiskorú anyától származó törvénytelen gyermekek felett. Irta: SZATHMÁRY SÁNDOR. Az 1877. évi XX. t.-c. 39. §-a értelmében a kiskorú anyától származó törvénytelen gyermek számára a gyámhatóság rendel gyámot; ha azonban az anya teljeskoruvá lesz, a törvényes és természetes gyámság őt illeti. Ugyanezen tárgyban a m. kir. belügyministerium 115,600/96. IV. e. számú intézményében egyebek közt a következőket mondja: «Az e részben szerzett tapasztalatok (értsd a törvénytelen gyermekek gyámhatósági felügyelet alá való bejelentését) szerint azonban a szóban lévő esetek, a törvény fenti rendelkezése dacára, részint a kiskorú anya tudatlansága, részint, s még inkább az ily esetek természetéből folyó személyi vagy családi okokból csak a legritkább esetekben jutnak a hatóságok tudomására, s ennélfogva a törvényben kifejezésre jutott üdvös szándék nem érvényesülvén, a gyámsági illetőleg gyámhatósági felügyelet előnyeiben épen azok nem részesülnek, kikre nézve ez ugy saját egyéni érdekükből, mint a közérdek szempontjából is elsőrendű fontossággal bir.» Ezen rendelkezésből megállapítható: aj hogy a fentemiitett törvénytelen gyermekeket gyámhatósági felügyelet alá kell venni; b) hogy a felügyelet csak szabályszerű nyilvántartásba vétel utján lévén eszközölhető, azokat nyilvántartásba kell venni; c) hogy a gyámhatósági felügyelet s igy a nyilvántartás is az anya teljes korának elértéig kötelező. Ezekkel szemben némely gyámhatóság, jobban mondva gyámhatósági előadó, a gyakorlatban külön állást foglal; megelégszik az egyszerű gyámrendeléssel, de a törvénytelen gyermeket nyilvántartásba nem véteti, sőt határozottan kimondja, hogy miután a gyermek nem árva, azt nyilvántartásba venni és felette gyámhatósági felügyeletet gyakorolni nem kell. Hát ezt nem tartjuk helyes felfogásnak; az erre alapított intézkedés nem szolgálhat előnyére a törvénytelen kiskorú gyermekeknek; mert az ekként az egyes gyámhatóságok területén könnyen útját állhatja azon üdvös rendelkezések érvényre juthatásának, a melyek ezen védtelenek érdekében törvényben és ministeri rendeletben világosan előirvák, s pedig a nélkül, hogy a kormányhatóság az ilyennek tudomására juthatna és alkalma nyílhatnék a káros gyakorlatot beszüntetni: Még nem nagy az idő, a mely alatt az észrevételezett gyakorlat lábrakapott. Egy felvilágosító kormányrendelettel az eddigi hiányokat is könnyen helyre lehetne hozatni s jövőre nézve a gyámhatósági intézkedéseket is helyes mederbe terelni. Meg kell emlékeznünk egy hézagról is, a mely a törvénytelen kiskorúak nyilvántartását nehézkessé, vagy éppen szabálytalanná teszi. Ugyanis a kiskorú gyermek az anya teljes koráig lévén nyilvántartandó, az a nagykorúság elérésének idejéről szóló nyilvántartásban, azon évben volna beveendő, a melyben az édes anya teljes korát eléri. Miután azonban a fent hivatok ministeri rendelet csak a törvénytelen szülött születési bizonyítványának beküldését rendeli el a gyámhatósághoz, de a kiskorú anyáét nem, a törvénytelen gyermekeket a nagykorúság elérésének idejéről szóló nyilvántartásban azon években jegyzik be, a melyekben ők teljes korukat elérik; tehát csak 24 éves korukban válnak törlendőkké. Az e tekintetben fenforgó, egymástól eltérő gyakorlatot is egyöntetűvé, illetőleg szabályszerűvé lehetne tenni egy kormányrendelettel, a mely — feltéve, hogy a törvénytelen gyermekek gyámhatósági felügyelet alatt tartása a kiskorú édes anya teljes korának elértéig elegendő — kötelezné az anyakönyvvezetőket arra, hogy a kiskorú anyától származó törvénytelen gyermek születési bizonyítványát mindig a kiskorú édes anya hivatalból beszerzendő születési hizonyitványával fölszerelve küldjék be agyámhatósághoz. A gyámhatóságra is rá lehetne bizni ennek a bizonyítványnak a beszerzését; miután azonban a törvénytelen kiskorú születése alkalmával az anyakönyvvezető van hivatva az édesanya kiskoruságát konstatálni, jogszerűen csak az anyakönyvvezetők lehetnek illetékesek annak beszerzésére. Harmadik és a kiskorú törvénytelen gyermekekre legfontosabb kérdés az, hogy elegendő-e ezeket csak az anyák teljes korának elértéig gyámhatósági felügyelet alatt tartani? Hogyetekintetben nézetet nyilváníthassunk, első sorban azon alapelvek lelkiismeretes mérlegelésére vagyunk utalva, a melyek a gyámgondnoksági törvény meghozatalához alapul szolgáltak és ennek üdvösséget tulajdonítanak, másodsorban pedig a közéleti tapasztalatokra, a melyek a törvénytelen gyermekek helyzetére világot vetnek. A törvény meghozatalakor minden esetre azon általános cél lebegett szem előtt, hogy a saját ügyeik önálló vitelére képtelen gondnokoltak és a védtelen kiskorúak célszerűen alkalmazott hatósági felügyelet mellett, személyi és vagyoni viszonyaikra nézve megoltalmaztassanak az őket érhető veszélyektől. Azon helyzet, melyben a kiskorúakat a különféle káros befolyások érhetik, más