A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 9. szám - A bányaszabadság jogi alapjának meghatározásáról 2. [r.]

66 A JOG iromány kiállittatik, ha azonban különböző helyeken irták alá, a kiállítás helyének az tekintetik, a hol az egyik vagy másik bélyegkötelezett fél azt aláirta. Azt, hogyha az ingatlanok a két államterületre kiterjednek, az ingatlanokból fizetendő örökösödési illeték a két államterületnek azon arányában jár, a mint az ingatlanok a két államterületen feküsznek, igazságos elosztásnak találom, de a bélyegtörvény azon pontja, mely az ingókra nézve kimondja, hogy azon államterületet illeti meg, a melynek az örökhagyó honpolgára volt, hazánkra nézve határozottan sérelmesnek tartom, mert osztrák honpolgár nagy földbirtokos Magyarországban van szép számmal, de Ausztriában földbirtokkal biró magyar honpolgár alig hiszem hogy legyen egy-kettőnél több. A kérvények és hivatalos kiadványok után, melyek közé különösen az Ítéleti illeték is számítandó, az illeték azon államterület javára esik, a hol azok kiállíttattak, ez a szakasz általában érvénynyel bír a hivatalos másolatok, hitelesítések, hivatalos bizonyítványok, kivonatok és mindennemű jegyzőkönyvekre is (lásd Lasits-féle bélyeg- és jogilletéki kézikönyv 237 §. 267. oldal) melyek a másik államterületen levő hatóságok vagy felek megkeresésére állíttattak ki, illetve vétettek fel. És e tekintetben a m. kir. igazságügyminister 1873. évben 22,342. szám alatt (1873. évi R. T. 364. 1.) a következő most is érvényben lévő rendeletet adta ki. A hazai és lajtántuli bíróságoknál polgári jogügyekben egymáshoz intézett megkeresvényei mellett a bélyegilleték megküldése gyakran nehézségekre, sőt az illető hivatalos cselekmény teljesítésének késleltetésére szolgáltatván alkalmat, ennek elhárítása céljából a bécsi cs. és kir. igazságügyi minister ur mult évi június hó 29-én 7,017 szám alatt kelt rendeletével a Monarchia másik felének bíróságait oda utasította, hogy ha magyar bíróságtól megkeresvény érkezik, melynek teljesítése tanuhallgatás, eskületétel, végrehajtás stb. végett jegyzőkönyv felvételét teszi szükségessé, de a kellő osztrák bélyeg vagy annak beszerzésére szükséges pénzösszeg, sem be nem küldetett, sem esetleg a megkeresett bíróság székhelyén lakó és fizetésre kötelezett ügyféltől be nem vehető, ez esetben a megkereső bíróság, a kért hivatalos cselekmény elrendelése alkalmával, átirattal keresendő meg, hogy a használandó bélyeg mennyiségéhez képest, szám szerint meghatározott pénzösszeget azonnal küldje be s ez beérkezte után, a kért hivatalos cselekmény teljesítésével megbízott bírói közegnek átadandó. Ha a cselekmény teljesitéseig kért pénzösszeg be nem érkeznék, ez esetben a jegyzőkönyv bélyeg nélkül veendő fel, s beterjesztése alkalmával a lelet felvétele eszközlendő, a nélkül azonban, hogy a jegyzőkönyvnek a megkereső bírósághoz való átküldése elhalasztatnék. Erről (címet) azzal értesítem, hogy az osztrák bíróságoknak polgári ügyekben kelt megkeresvényeivel szemben a fennálló viszonosság alapján a fentebbihez hasonló eljárást kövessen. Ezen egész eljárás rendkívüli hosszadalmas, a felekre nézve fáradalmas és káros és nézetem szerint sokkal könnyebben és praktikusabban lehetne az egész dolgot közmegelégedésre megoldani, ha a közös kormány egyszerűen elrendelné azt, hogy a Magyarországban szerkesztett és Ausztriában beadott kérvények és egyéb hivatalos kiadványok magyar bélyegjegygyei, az Ausztriában szerkesztett és Magyarországba küldött beadványok viszont osztrák bélyegjrgyekkel legyenek ellátva és hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon, köteleztessenek mindkét ország biróságai, a társországtól érkező beadványok és az ottan lerótt bélyegjegyeknek külön kimutatásbani följegyzésére, a mely kimutatások évente az igazságügyministerium által a cs. és kir. közös pénzügyministeriumhoz volnának küldendők, hol is a két társországok kimutatásai összehasonlítása után a külömbözeti fölösleg az illető ország javára írattatnék s ezzel az egész e tárgyban sokszor támadt szekatúrákon egyszersmindenkorra segítve volna, a nélkül, hogy ez a bíróságokra nézve is nagyobb megterheltetéssel járna. A bányaszabadság jogi alapjának meghatározásáról*) Irta : TÓTH GÁSPÁR, budapesti ügyvéd. II. Szeretem hinni, hogy a jövő nemzedék a legutóbbi 50 évet, dacára annak, hogy beleesik hazánk ujjáteremtésének korszaka is, a bányatörvény és a bányajogi intézmények szempontjából átmeneti jellegű episodnak fogja tekinteni és a negyedik korszak kiinduló pontjául a ma még sajnos, a jövő méhében rejlő uj bányatörvényt fogja megjelölni; mig azonban ez az idő elkövetkezik, ama negyedik korszaknak tekintendő jelenkor bányajogi intézményeivel, mint létező, élő és irányadó tényezőkkel kell foglalkoznunk. Habár az első korszakban irott országos törvényünk nincs is. azért mégis teljes biztossággal megállapíthatjuk azt az alapot, melyen ama kor bányajogi intézményei nyugodtak. Megállapíthatjuk pedig a második korszak legelső irott törvényéből, Róbert Károly 1327-iki decretumából. mely *) Előző cikk a 8. számban. bár az országos törvénytárban nincs is meg. de mert Nagy Lajosnak 1351. évi 13. törvénycikke ama decretumot megerősítette, azt kell a bányajogra vonatkozó első országos törvénynek tekintenünk. Ez az első bányajogi reform, melyben a mult hiven tükröződik vissza; a későbbi törvények pedig, miként majd ezt igazolni fogom, hü kifejezői koruk törekvéseinek. Miként a történelem ama koi szakról teljes biztossággal kimutatja a nemességnek a királyi hatalom megnyirbálására irányuló törekvését általán, ép ugy kimutatható e törekvés a bányászatra vonatkozó törvényekből is. Vizsgáljuk csak ezeket a törvényeket. Róbert Károlynak az országos törvénykönyvből kimaradt 1327. évi decretumát megtaláljuk Fejérnél a Codex Diplomaticus Hungáriáé VIII. kötete 3. részének 198. lapján következőképen : «guamvis antiqua Regni Nostri consvetudine et usque modo firmiter observata exigente, terrae seu praedia tam Ecclesiarum, quan Nobilium Regni Nostri quorumcunque. in quorum tenitoriis auri et argenti fodinae reperiuntur, ad manus Regias, mediante aliquo concambio moderato devolvi debussent» stb. Az első országos törvény, mint látjuk, azt rendeli, hogy minden föld, melyben arany vagy ezüst találtatik, mérsékelt ellenérték szolgáltatása mellett a királynak adassék át; vagyis miként Wenzel Gusztáv mondja: «ez időben a bányák összhangzólag X—XIII századi jogéletünk általános szellemével nem a földi irtoknak képezték tartozékát, hanem közvetle ül a király főúri jogának voltak alárendelve.))1) Es itt helyén valónak találom boldog emlékű tudósunknak, Péch Antalnak, Horváth Mihály nyomán, a Alsó Magyarország bányamüvelésének története» cimü munkájába becsúszott ama tévedését helyreigazítani, hogy 1327-ben Károly király akkép rendelkezett. «hogy a föld, melyen nemes ércek találtatnak, azontúl is a birtokos sajátja maradjon, sőt az a megnyitandó bánya jövedelmeinek harmadára jogot tarthasson.))2) miként az itt szószerint idéztem decretum tanúsítja, a föld nem maradt a birtokosé, hanem mérsékelt csereérték ellenében a királynak volt az átadandó. E korszakban a bányák fölött csakis a király rendelkezhetett ; a királynak joga a bányák fölött korlátlan volt és a «Jus Regale Minerale», a királynak a bányákhoz való joga volt az uralkodó szabály olyannyira, hogy e korszakban a király a bányákat bárkinek tulajdonából saját birtokába vehette és ezt az állapotot az l.H27-iki decretum csak annyiban változtatta meg, hogy a jövőben a király az elvett birtokért ((mérsékelt)) csereértéket volt köteles adni annak, akitől a bányákat elvette. S ha e rendelkezés okát kutatjuk, erre nem találunk mást, mint a hatalomban erősödő nemességnek a királyi jogok megszorítására irányuló törekvését; ha már a nemesség a királyi jogot a bányákra nézve meg nem tagadhatta, megelégedett egyelőre legalább azzal, hogy azokat ne ellenérték nélkül legyen köteles a király tulajdonába bocsátani. A második korszak törvényeit ez a küzdelem jellemzi s majd a nemességnek, majd a királynak jogait látjuk növekedni, de a törvényhozás egyébként a bányászattal, a bányászat jogi viszonyaival nem foglalkozik. A királyt és a törvényhozást kevésbbé érdekli a bányajog, mint a bányákhoz való jog, Már az 1327-iki decretumot követő és megerősítő legelső decretum (1351. 13.) megint megszorítja a királyi jogot, mert akként rendelkezik, hogy az érceket magában foglaló birtokért a király, ha neki tetszik «hasonló» birtokokat adjon; az 1327. évi decretumban emiitett «moderatum concambium», a mérsékelt csereérték, hasonló csereértékké emelkedik, továbbá ugyanezen 1351. évi törvényben találunk már egy alternatívát is, ha t. i. a király az érccel biró birtokokat megcserélni nem akarja; és ez esetre az a rendelkezés lép életbe, hogy a nemeseknél visszahagyott birtok után a királyi jogot, vagy a királyi joghoz tartozó urbért szedesse a király a saját neve alatt. Ez időtől fogva szereztek egyes családok bányászati jogosítványokat, szerezhettek annál inkább, mert Zsigmond király 14-05-iki decretuma a nemességnek a bányákhoz való jogát elismeri, azoknak a királyi kamara tulajdonába való bocsátását többé nem követeli, hanem megelégszik azzal, hogy az ércekből bevenni szokctt bányajövedelmeknek valódi és egyenes fele része a királyi fiscus részére beszolgáltassák.3) Mátyás király erős keze visszaállítja a királyi jo^ot í) Wenzel Gusztáv : «A magyar bányajog rendszere 1 Rész 27. lap. *) Péch Antal: Alsó Magyarország bányamüvelésének története I. kötet 15 lap. 8j Zsigmond 1405. évi harmadik decretumának 13-ik cikke. V