A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 9. szám - A név mint tulajdon. (Zola) - A két államterület Ausztria és Magyarország lakosai között a bélyeg - és jogilleték körül előforduló érintkezések iránti szabályokról

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V.t Rudolf-rakpart 3. sz. 9. szám Budapest, 1898 február 27 Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSlQŰGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A név mint tulajdon. (Zola) Irta : E i s e rt h István, lőcsei kir. ügyész. — A két államterület Ausztria és Magyarország lakosai között a bélyeg és jogilleték körül előforduló érintkezések iránti szabályokról. Irta: Z á d o r Mór, m. kir. pénzügyi s. titkár, Rimaszombat. — A bányaszabadság jogi alapjának meghatározásáról. Irta: Tóth Gáspár, bpesti ügyvéd. — Gyámhatósági felügyelet a kiskorú anyától származó törvénytelen gyermekek felett. Irta • Szathmáry Sándor. — Belföld. (A kecskeméti ügyvédi kamara 1897. évi működése. — Telekkönyvi betétek és földadó kataszter.) — Ausztria és külföld. (A «loi Bérenger»-t kiegészítő törvény. Irta: Dr. Gruber Lajos, bpesti kir. alügyész.) — Nyilt kérdések és feleletek . (Indithat-e sikerrel a bizományos igénypert azon hitelező végrehajtató ellen, a ki a bizományba adó ellen vezetett végrehajtás alkalmával a bizományba adott ingóságokat vette birói zár alá. — (Felelet.) Irta : II. Gáspár Gyula, sz.-somlyói jbsági aljegyző, III.. dr. Ujla ki Hugó. Szeded, IV.. dr. Csapi a ky Lipót, kir. albiró. Ungvár.)'— Sérelem. (Gyönge apparátus.[ Irta : Egy vidéki b i r ó.) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLEKLET : — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények.— Kivonat a «Budapesti Közlönyw-bői (Csődök— Pályázatok). A név mint tulajdon (Zola.) Irta: EISERTH ISTVÁN, lőcsei kir. ügyész. A párisiak ismert regényírója. Zola ellen, a kinek legújabb pöre Franciaország összes rétegeit izgalomba hozta, 1882-ben egyik müvének, a Pot-Bouille-nak, egyik személyét Duverdy-nek nevezte el. Duverdy párisi hires ügyvéd volt, a ki abban, hogy Zola regényében az ő nevét szerepeltette, jogainak sértését látta s ezen indokból a regény irója ellen pert is támasztott. A felperes ügyvédnek Zola ellen indított ezen keresete Zola marasztalásával végződött. A párisi törvényszék erre vonatkozó Ítélete ma is érdekes s miután Zola neve Párisban ujabban nagy hullámokat vert fel, az Ítélet szövegét lapunk hasábjain annál is inkább közöljük, mert megvagyunk győződve arról, hogy olvasóink szívesen veszik. Az ítélet ekként hangzik : rcTekintve, hogy a Le Goulois cimü lap 1882. évi január hó 23-án egy Pot Bouille cimü regény közlését kezdette meg s azóta folytatja, mely regény egyik személyének neve «Duverdy» ; tekintve, hogy Duverdy követeli, hogy Zola és Jeanin neve eltávolításában marasztaltassanak el; tekintve, hogy a Le Goulois cimü lap 1882. évi január hó 19-én a szóban levő közleményt ezen szavakkal hirdette : «A Pot-Bouille-ban Zola Emil ur a polgári osztályt tette tanulmányai tárgyává, miként az Assomoir-ban a népet; szemben az Arany-csepp-utcai zsibongó munkásházzal, mely az ösztön és a nyomor gyalázatával volt telve, egy Choiseulutcai polgári házat mutat be. melynek correct viselkedése és becsületes külszine a képmutató bűnöket s egy bomladozó uralkodó osztály befogadott sülyedését takargatják; erkölcsregény tehát, a borgeoisie komoly leírása, mely az Assomoh nak mellék vagyis inkább ellenképe lesz; tekintve, hogy a családi név tulajdon, melyet érdekeinek határain belül a támadás ^llen mindenki joggal védelmezhet, tekintve hogy D u v e r d y n e k alapos oka van a fentnevezett személy szerepeltetésében oly cselekményt látni, mely nevét gyűlöletessé vagy nevetségessé teszi; hogy joga van ezt ellenezni; hogy felperes annál helyesebben hivatkozhatik a fentebbi elvre, mert egy a Le Gouloisban 1882. évi január hó 30-án megjelent levél szerint, Zola életkörükből vette szemé Lapunk mai száma lyeit, hogy a physiognomia valódiságát a név valódiságával tegye teljessé; hogy bár Zola kijelenté, hogy felperesre, kinek létezését sem tudta, célozni távolról sem akar, az olvasó mégis oda tévesztethetik. hogy Duverdy párisi törvényszéki ügyvédet és a főtörvényszéki tanácsosnak minősített Duverdy személyt összeköttetésbe hozza ; hogy felperes követelése alaposnak ismertetvén el, annak igazságot kell szolgáltatni, bármi következménye legyen ennek Zolára és Jeanin re; hogy a kereset alapját képező cselekmény egyaránt felrovandó Zolának, a Pot-Bouille cimü regény szerzőjének és Jeaninnek, ki ezt Duverdy tiltakozása ellenére közzé tette ; tekintve, hogy jelen Ítéletnek a Le Goulois-ban való kinyomatása elegendő arra, hogy a felperest a nyilvánosság tekintetében megillető elégtétel megszereztessék; tekintve, hogy az elrendelt intézkedés illusiorius volna, ha orthographiai módosításra szorítkoznék, mely mellett ugyanazon hangzás maradna meg ; tekintve, hogy az előzetes végrehajtásra vonatkozó kérelem a törvényen nem alapszik, ezen okokból rendeltetik : hogy jelen Ítélet kézbesítésétől számított nyolc nap alatt Zola és a Le Goulois cimü lap a Pot-Bouille nevű regényből elfogják hagyni Duverdy nevét; minek elmulasztása esetében egyetemleg tartoznak Duverdy-nek minden napi késedelemért száz frankot fizetni; kimondatik. hogy a fentebbi kihagyás nem fog csupán abban állhatni, hogy e név orthographiája, a hangzat megtartásával, megváltoztatik; rendeltetik, hogy ugyanazon határidőben jelen ítélet a Le Goulois első lapján, a tárcarovatban közzéteendő stb A két államterület Ausztria és Magyarország lakosai között a bélyeg-és jogilleték körül előforduló érintkezések iránti szabályokról. Irta: ZÁDOR MÓR m. kir. pénzügyi s. titkár Rimaszombaton. A bélyeg- és illetékszabályoknak külföld és külföld, belföld és külföld, valamint a két államterületnek egymás között előforduló, ugy Magyarország lakosainak a megszállott tartomány lakosai közötti érintkezések tárgyában, nem csak a laikus emberek, de sőt a nem illetékes ügyekkel foglalkozó pénzügyi tisztviselők is sokszor nincsenek tisztában azon fogalommal, hogy okirat és beadvány, ha Magyarországban állíttatik ki és Ausztriába vitetik be vagy viszont, hol és mikor bélyegezendők fel, és mely államterület bélyegeivel rovandók le ? Ezen ritkán előforduló ügyekben azt hiszem, hogy nem lesz érdektelen azért az e tárgyban hozott szabályokat és gyakorlati eljárást kissé részletezni. A külföldön kiállitott okiratok, melyek minőségüknél fogva belföldön kiállittatásuk esetében bélyegkötelezettség alá esnének, ha belföldön érvényes jogügyletet tartalmaznak, belföldre történt átszármaztatásuk után 30 nap leforgása alatt, sőt ha ezen határidő előtt kerülnének hivatalos használat alá, a megfelelő belföldi bélyegekkel látandók el, a mely eljárás a Bosznia és Hercegovinára kiállitott okmányokra is irányadó (kivévén a Boszniai ' és Hercegovinái pénztáraknál utalványozott összegekről szóló nyugtákat), ily eredeti okiratok bélyegeért a bélyeg- és illetékszabály 44. §. 2-ik pontja, valamint a volt pénzügyi közigazgatási bíróság 431/85. számú határozata alapján azt az ügyvédet is terheli a felelősség a kinek kezei között a külföldön kiállitott eredeti okirat akkor létezett, midőn arra belföldön a bélyegkötelezettség beállott. Az osztrák birodalommal fennálló kölcsönösségi viszonyunknál fogva a belföldön kiállitott okiratok és okmányok Ausztriában szerepeltetése avagy viszont, a megfelelelö bélyeglerovás azon államterület bélyegjegyeivel rovandó le, a hol az okirat vagy 12 oldalra terjed.