A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 8. szám - A névmagyarosítás kérdéséhez

A JOG 63 Sághy Gyula a közterületek alatt fekvő pincékre nézve a mai jog fcntartásál kívánja; az idegen magántelkeken levő pincéket azonban első sorban a szolgalmi jog körében tartja szabályozandóknak. Schwarz Gusztáv azokkal szemben a pincejog külön szabályozását egyáltalában nem tartja szükségesnek, szerinte a teleknek-, ugy fel mint alépítményeire közös szabályok alkalmazhatók és pedig vagy az építményi jog (superficies) szabályai vagy pedig a szolgalmi jog körében létesítendő még általánosabb szabályok, a melyek az idegen telken levő különböző egyéb szerkezetekre is (csövek, sinek stb.) kiterjednének. Schwarz ellenében Oberschall Adolf, Vavrik és A dám hangsúlyozzák a pincék különleges szabályozásának szükségességét, bár más alépítményekre az építményi jog szabályai kiterjeszthetők volnának. A miniszter ezek alapján a pincejogra nézve a szerkesztés további folyamára irányadóul kijelenti, hogy az idegen magántelkeken levő pincék, a szükséges eltérések tekintetbevételével az építményi jog elvei alapján szabályoztassanak, s hogy megfelelő szabályozást nyerjen a közterületeken levő pincék önálló telekkönyvezése is. Ezután áttért a bizottság az ági öröklés kérdésének tárgyalására. A kérdéshez ezúttal hozzászóltak Győry, Köves, Nagy és A dám. A kérdést — melynek ismertetése a jövő ülésről szóló tudósítással kapcsolatban fog megtörténni — a bizottság a jövő ülésen tovább tárgyalja. Nyilt kérdések és feleletek. Indíthat e sikerrel a bizományos igénypert azon hitelező végrehajtató ellen, a ki a bizományba adó ellen vezetett végrehajtás alkalmával a bizományba adott ingóságokat vette birói zár alá. (Felelet.) I. A fenebbicimen a «J o g» f. évi 6. számában dr. Rosent h a 1 Mór nagyváradi ügyvéd ur által megvitatásra felvetett érdekes kérdéssel foglalkozván, alábbi véleményemet a kérdés amaz elemeinek vizsgálatával vélem kifejthetőnek, a melyek — szerintem — az eldöntésnél irányadók. Ki érvényesíthet tulajdoni igényt s minő jogi érdek alapján ? Képezheti-e ily igénynek alapját az a jogosultság, a melylyel a bizományos a bizományi árukra bir? S a kérdést tovább fűzve, indithat-e sikerrel a megbízó igénypert a lefoglalt s általa átadott bizományi árukra a bizományos ellen vezetett végrehajtás esetében? Tapasztaljuk, hogy a gyakorlat tágítani kénytelen azt a szükkörü törvénymagyarázatot, hogy tulajdoni igényt csak maga a tulajdonos, tulajdonjoga alapján érvényesíthetne, mivel ezt a jogot meg kell adni mindazon harmadiknak, de csupán annak, a kinek jogai a foglalással akkép sértetnek, hogy jogi érdeke követeli, hogy a lefoglalt tárgy a foglalás alól feloldassák, így például az a volt tulajdonos, a kit a jelenlegi tulajdonossal szemben szavatosi kötelezettség terhel. Az engedményező engedményezés után, vagy az. a ki nem saját dolgát a végrehajtást .szenvedőnek haszonkölcsönbe vagy letétbe adta. habár egyik sem a dolog tulajdonosa. Igényperben ugyanis nem képezi eldöntés tárgyát a tulajdon kizárólagos dologjogi vonatkozásában, hanem csak a foglalás alóli feloldás iránti igény, a mennyiben a lefoglalt tárgy a végrehajtást szenvedő tartozásáért el nem adathatik. Lássuk már a bizományosnak a megbizásból kifolyólag a bizományi áruk iránti jogviszonyát. Az eladási bizományba adott áruknak a megbízó nem szűnik meg jogilag tulajdonosa lenni, mert azok felett a bizományos csak a megbízás értelmében s a megbizó képviselője gyanánt a szerződés vagy az ügylet természete s az üzleti szokás által szabott korlátok közt rendelkezhetik. A megbízás a bizományostól visszavonható s ez esetben utóbbi el nem idegenítheti az árut, hanem a megbízónak visszaküldeni tartozik s csak dijjai s költségei kielégitését követelheti. A bizományost a megbízás visszavonásáig az a jog illeti, hogy az árut a megszabott, vagy piaci, tőzsdei árban eladás által értékesítse, esetleg a megbizó ellenkező rendelkezése hiányában vevőként maga is megtarthassa s eszerint az áru értékesítése s a tulajdonjog átruházása iránt nem a megbizó, habár ő a tulajdonos, hanem a bizományos rendelkezik. De ezt a rendelkezést is csak a megbizó képviseletében s a megbízás értelmében gyakorolja. E jogát a megbizó hitelezője, a ki a bizományban levő árukra kiván végrehajtást vezetni, nem tartozik figyelembe venni. A kérdés e szerint az igényperben semmikép sem dőlhet el a bizományos javára. Mert nem szólva a feltett kérdésre nem vonatkozó arról az esetről, ha az eladó bizományos a végrehajtási foglalás idejéig az árukat már értékesítette, minthogy akkor az áruk. ha a bizományosnál volnának is, a megbizó tulajdonául már nem tekintendők s ha lefoglaltatnak, a kérdés tárgyát nem képező más alapon igényelhetők ; de ha a megbizás még nem teljesíttetett - - mint a cikkíró ur jelzi - - s tehát a bizományba adó tulajdonjoga kétséget nem szenvedhet, a lefoglalt bizományi áruk foglalás alóli felmentését a bizományos tulajdonosi érdekeltség — igény — alapján nem szorgalmazhatja, s a megbizó elleni foglalást meg nem akadályozhatja. Mert a bizományból folyó s egyéb esetleg érvényesitni kivánt kárkövetelései erre jogcímet nem adhatnak. A törvényben meghatározott elsőbbségi zálogjoga és megtartási joga ez esetben a végrehajtási eljárás rendén nyerendő kielégítés folytán tárgynélkülivé válik, a kártérítés iránti (le nem járt) igényeire azonban törvényes zálogjoga ki nem terjed. Legkevésbbé lehet pedig tulajdoni igényének jogos alapja az a kártérítési igény, a melyet a megszűnt haszon megtérítésére irányoz, mivel ez tisztán személyes - - kötelmi — és nem dologbeli igény. A cikkíró ur feltett kérdésében pedig az áruk bizományi eladása, az értékesítés meg sem kezdetvén, csak az utóbbi megoldás alkalmazható. A megfordított kérdés, hogy indithat-e sikerrel igénypert a megbizó. ha a bizományos elleni végrehajtás utján foglaltattak le a bizományi áruk ? szintén a fennebbi megkülönböztetés szerint oldandó meg. Ha t. i. a bizományos már szerződött az árura, a bizományba adó joga az árura megszűnt s tehát tulajdoni igényt sem támaszthat sikerrel, mig ha ellenkező az eset, akkor a megbízót a bizományos ellen vezetett végrehajtás utján lefoglalt bizományi áruk zár alóli feloldására kétségtelen tulajdoni ií^ény illeti. Mindenik esetben ugyan az áruk a bizományos követelései fedezésére törvényes elsőbbséggel zálogul szolgálnak és csakis ezen, bizományból folyó, lejárt követeléseire szerezhet magának kielégítést, azonban zálogjogon alapuló, dologi jogával össze nem férő s a bizományost sem egyik, sem másik esetben nem illető tulajdoni igény alapján igénypert sikerrel nem indíthat. Göldner Károly. tszéki bíró Brassóban. (Folyt, köv.) Irodalom. A Plósz-féle perrendtartás tervezetéhez. Irta: Dr. Pap József, budapesti ügyvéd. A végleges polgári perrendtartás tervezetének megjelenése óta egymást érik a tanulmányok, s tudtunkkal eddig nem kevesebb, mint négy szakavatott bírálat jelent meg: Oberschall, Balázsovics, Vasdényei és Polgár Józseftől, mind a birói kar tagjaitól! Most ügyvéd mutatkozik be hasonló tanulmánynyal s hízelgés nélkül mondhatjuk, hogy a fenti négy alapos tanulmány a dr. Pap Józsefét nem tette feleslegessé. Pap József neve nem ösmeretlen a perjogi irodalom művelői előtt. Benne a kiváló elméleti tudás a gyakorlati ember értékes tapasztalataival párosul, már pedig tagadhatatlan, hogy egy perjogi intézmény helyes kritikájához a gyakorlati élet követelményeinek figyelembe vétele elengedhetetlenül szükséges. A perrendtartás nem önmagáért van, hanem az anyagi jog érvényesítésére szolgál, ezzel adva van egy helyes, megfelelő perrendtartás alapeszméje. Az lesz a legmegfelelőbb, a mely legjobban, leggyorsabban és legolcsóbban teszi lehetővé az anyagi jog érvényesítését. Pap József tanulmányán ezen eszme keresztülvitele vonul végig. Sőt mondhatni — s ebben a gyakorlati ember praeponderantiája félreismerhetetlen — hogy ezt az eszmét néha túlzásba viszi. A mint tanulmányában követi a tervezet sorrendjét, szakaszról szakaszra megteszi megjegyzéseit, — fejtegetéseinek conclusióiban mindenütt ott találjuk azon eszme uralkodását, hogy a perrend legyen legegyszerűbb és legolcsóbb. Ez kétségtelenül az egyedül helyes álláspont, de annak a ki perrendet alkot, számot kell vetni nemcsak egy ideális perrend követelményeivel, hanem az igazságügyi politika kívánalmaival is. így pl. nincs talán senki sem, a ki a járásbíróságok, mint első folyamodásu bíróságok hatáskörének minden vagyonjogi perre való kiterjesztése ellen elvben szót emelhetne. Pap József erélyesen követeli ezen elv keresztülvitelét és érvelésének helyessége - de csak elvben megtámadhatatlan. A keresztülvitel tekintetében azonban igazat kell adnom a tervezetnek, hogy ez ma még időelőtti és veszélyes volna. Már az 1889. évi jogászgyülés is behatóan foglalkozott e kérdéssel és sok számottevő jogász kardoskodott a társasbiróságok mellőzése mellett az első fokon, de akkor ugyanazon okok szóltak ellene, melyek még ma is fennállanak. A legfontosabb ezek közt, melyet sokan nem méltányolnak eléggé, hogy még nincs kodifikált magánjogunk. A helyes egymásután az volna, hogy a polgári perrendet a magánjog codificatiója után kellene megalkotni.