A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 8. szám - A kir. járásbíróságok

Tizenhetedik évfolyam. Vu szám. "/Budapest, 1898 február 20i Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rak part 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGTÁR ÜGYÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « 3 « — « Egész « 6 « — * Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM ; A kir. járásbíróságok. Irta : dr. S c h i c k Ferenc Sándor, tvszéki jegyző. Veszprém. — Veszélyes rések az igazságszolgáltatásban Irta: Szalay Miklós, egri kir. aljárásbiró. — A bányaszabadság jogi alapjának meghatározásáról. írta: Tóth Gáspár, bpesti ügyvéd. — A magyar polgári törvénykönyv tervezetének nyelvezete és terminológiája. II., Irta: Ladányi Béla, Kassán. — Az örökösödési eljárás köréből. Irta: dr. Gyarmathy Ernő, kir. közjegyzőhelyettes, Nagy Enyed. — Belföld. (A névmagyarosítás kérdéséhez. Irta: Lasitz Pál. kir. tan. a m. kir. közp. dij- és ill. kiszab, hivatal főnöke. — A magyar általános polgári törvénykönyv.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Indithat-e sikerrel a bizományos igénypert azon hitelező végrehajtató ellen, a ki a bizományba adó ellen vezetett végrehajtás alkalmával a bizományba adott ingóságokat vette birói zár alá. (Felelet.) Irta: 1. Göldner Károly, tszéki bíró, Brassó. Irodalom. (A Plósz-féle perrendtartás tervezetéhez. Irta: dr. Pap József, bpesti ügyvéd. Közli: Dr. Frank Sala, bpesti ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLEI : — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények.— Kivonat a «Budapesti Közlöny»-bői (Csődök— Pályázatok) A kir. járásbiróságok. Irta: Dr. SCHICK FERENC SÁNDOR, tvszéki jegyző Veszprémben. A «Jog» 6. számában fenti cim alatt megjelent cikkhez legyen szabad egynehány megjegyzést fűznöm. Kettős okom van cikkiró urnák fejtegetéseire válaszolni ; a minthogy cikke is két részre osztható. Az első rész úgyszólván elvi természetű kijelentéseket tartalmaz, melyeket vagy általán nem, vagy csak megszorítással vagyok hajlandó magamévá tenni; a második rész pedig oly reformjavaslatokat foglal magában, melyek a cikkiró ur által felpanaszolt sérelmek orvoslására szerény véleményem szerint éppenséggel nem alkalmasak. Xo de foglalkozzunk az elvi kijelentésekkel! 1. A sommás bíróságoknak az a céljuk, hogy a jogkereső közönségnek gyors igazságot szolgáltassanak; hivatásuk pedig, hogyvalóban igazságot szolgáltassanak. A gyors igazságszolgáltatás, ugy vélem, nem csupán a sommás bíróságoknak, de kivétel nélkül minden néven nevezendő bíróságnak kell. hogy célja legyen. Hogy mit ért cikkiró ur az alatt, hogy hivatásuk : valóban igazságot szolgáltatni, valóban nem tudom. Hisz minden biró, kivétel nélkül, oda törekszik, hogy valóban szolgáltasson igazságot, annál is inkább, mert az igazság csak egy lehet; ha tehát igazságot szolgáltat a biró, akkor mindig s minden körülmények között csakis valóban szolgáltat és szolgáltathat igazságot; mert ha azt nem teszi valóban, akkor már nem szolgáltat igazságot. Ha pedig cikkiró ur a «valóban» kitétellel az anyagi igazságra céloz, akkor az a válaszom : Ennek kiderítése mindig képezte a sommás bírónak feladatát és igyekezetét, különösen pedig az uj sommás törvény életbelépte óta. A bizonyítékok szabad mérlegelésének alapvető elve igazán tág teret biztosit a birói felfogásnak ; csak kis mértékben lévén kötelező bizonyítási szabályokhoz kötve, a bizonyítás eredményét legjobb belátása szerint méltányolhatja, miben őt csupán csak saját lelkiismerete és a meggyőződés indokolásának kötelessége szabályozza. Ha végre cikkiró ur szeme előtt az a b s o 1 u t igazság lebeg, ez esetben nagyon messzire hajította el a sulykot. Az absolut igazságnak érvényre juttatása nem annyira hivatását, mint inkább törekvésének és igyekezetének eszín é n y.k é p é t képezheti a bírónak kivétel nélkül, akár sommás az, akár nem. Mert az, hogy a biró valóban szolgáltat-e igazságot a concret vitás esetben, annak elismerése a jogkeLapunk mai száma resŐ közönség részéről tisztán külső ségeken, ama tekintélyen alapul, melyet a 'törvények és bíróságok iránti tisztelet az emberekben felébreszt. Hogy a v e s z t e s fél is elismeri-e azt, hogy a bíróság a fenforgó esetben valóban igazságöt szolgáltatott, az nem alapul belső meggyőződésén, hanem azon, hogy ennek igy kell lennie, mert a bíróság a törvényt ilyképen alkalmazta. Elhiszi, hogy a bíróság helyesen döntötte el az ügyet, de meggyőződve arról nincsen. A nemjogosala pon álló felek nek az a céljuk, hogy a bírót megtéveszthessék. A «jogos alappal» nem egyszer ugy vagyunk, mint a «valóban igazságszolgáltatással)). Hogy ki áll jogos alapon, azt a biró van hivatva eldönteni. Subjective mindegyik fél áll jogos alapon, objective az, kinek javára a bíróság jogérvényesen döntött. Valamint hogy nincsen absolut igazság és minthogy tény. hogy ama igazság, melyet a biróság szolgáltat, végső elemzésében csak alaki igazság, azonképen felvet a gyakorlati élet a maga kiszámíthatatlan változásaiban nem egyszer oly eseteket, melyekben az ellenérdekű és ellenvéleményü ügyfelek mindegyike a jóhiszeműség talaján áll. Ezeknek aztán céljuk a bíróságot álláspontjuk jogos voltáról meggyőzni, mi ha sikerül, kieszközölték a maguk számára az igazságot. Hogy melyik fél áll jogos alapon, azt a biró a priori nem tudja és nem szabad tudnia; annak tudatára csak az Ítélet kimondásában jut. Ezekből folyólag nem szabad a bírónak még gondolatban sem feltenni senkiről, hogy őt megtéveszteni akarja. Az objectiv biró előtt az Ítélet kihirdetéséig egyik félnek sincsen igaza ; bár tudja, hogy jogos alapon csak egyikök állhat; de hogy ki az a szerencsés, azt még sejteni sem lehet. Súlyos vádat emel cikkiró ur a perlekedők ellen : megvesztegetett és hamis tanuk előállítását panaszolván fel. Valamint a bírónak a priori tudnia sem szabad, hogy melyik fél áll jogos alapon, ugy előtte megvesztegetett és hamis tanú sem létezik. A biró előtt minden tanú kivétel nélkül jóhiszemű, addig, mig jogérvényes büntető ítélet róla az ellenkezőt ki nem mondotta. A polgári birónak nem lehet feladata a hamis tanukat felismerni, avagy őket bármi uton-módon leleplezni. Ilyesmi sem ismereteinek tárgyát, sem feladatának tartalmát nem képezheti, de Isten ments, hogy az képezze! Hova jutnók, ha a tárgyaló biró azzal a kérdéssel foglalkozzék, hogy az előtte álló tanú igaz tanu-e vagy hamis? Ez annál is inkább ki van zárva, mert hisz a biróság nincsen kötve a tanuk vallomásához; azokat tetszése szerint mellőzheti akár teljesen, avagy belátása szerint felhasználhatja, csakhogy ama tetszését és belátását kellőképen indokolnia is kell. A polgári biró nincsen hivatva a hamis tanukat ártalmatlanná tenni; arra való a büntető biró ! Cikkiró ur a perek és bűnesetek évről-évre való szaporodásának okát az ccerkölcsi romlottságban)) látja. A sok per — szerinte — a hamis tanukra vezetendő vissza ; a hamis tanuk viszont az «erkölcsi romlottság)) szüleményei. Ezen fenevadak ellen hivja fel harcra cikkiró ur a bíróságokat, György lovaggá avatván minden bírót, nem felejtkezvén meg arról sem, hogy harcosait élesre fent fegyverekkel ellássa. Ezekkel a fegyverekkel — cikkiró urnák reformjavaslataival — legyen szabad röviden még foglalkoznom. A gyors és valóban igazságszolgáltatásnak és a perek apadásának, továbbá a hamis tanuzás és eskütétel megakadályozásának mentő eszközeit cikkiró ur öt pontban sorolja fel. A sommás eljárásról szóló törvény meglehetős szerencsével oldotta meg azt a rég vajúdó kérdést, hogy kelljen az alaki jog megsértése nélkül az anyagi igazságot mindjobban érvényre emelni. Oda jutottunk el ma már, hogy az alakisá12 oldalra terjed.