A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 25. szám - Osztrák összeférhetetlenségi törvényjavaslat

98 A JOG Indokok: Azok közül a házasfelek közül, akik a korábbi jogszabályok szerint oly tények alapján ágytól és asztaltól jogszerüleg elválasztattak, melyek az 189i. évi 31. t.-c. szerint bontó okul szolgálnak, az idézett t.-c. 107. §-ában meghatározott határidő letelte után bármelyik házasfél kérheti ugyan, hogy az ágytól és asztaltól elválasztó ítélet a 141. §. alapján felbontó ítéletté átváltoztassák, de ez a §. nem zárja ki. hogy bármelyik házasfél a házasság felbontását az előzően keletkezett ágytól és asztaltól elválasztó ítéletre való tekintet nélkül az idézett t.-c. egyéb §-ai alapján önállóan szorgalmazhassa; ebből pedig önként következik, hogy midőn a házasfelek az ágytól és asztaltól elválasztó ítéletnek átváltoztatását egyáltalán nem kérelmezik, a bíróság ily esetben nincs hivatva arra, hogy a külön bizonyítást igénylő bontó okoknak önálló vizsgálata helyett, az ágytól és asztaltól elválasztó Ítéletnek átváltoztatása iránt hivatalból rendelkezzék s illetve, hogy a házasság felbonthatása céljából az idézett t.-cikk 141. §-át hivatalból alkalmazza. Minthogy pedig felperes a megtartott tárgyaláskor avagy a per során azt egyáltalán nem kérelmezte, hogy az ágytól és asztaltól elválasztó ítélet felbontó ítéletté átváltoztassék, hanem a házasság felbontására irányzott kérelmet kizárólag a 76. §-ra alapította: mindkét alsóbiróság lényeges eljárási szabályt sértett meg azzal, hogy a pert a felek s illetve felperes kérelmétől eltérő jogalapon döntötte el és igy az 1881: LIX. t.-c. 39. §. o) pont alapján mindkét alsó bíróság ítéletét hivatalból megsemmisíteni és az alsóbiróságot a megfelelő szabályszerű uj határozat hozatalára utasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A k. t. 64. §. értelmeben a kőfaragó-üzlet folytatására alakult társaság kereskedelmi, még pedig közkereseti társaságnak tekintendő, egyrészről azért, mert építéshez szükséges kövek előállításának elvállalása, ha az elvállaló kőfaragónak az üzlete a kisipar körét meghaladja, a k. t. 250. §. 1. pontja értelmében kereskedelmi ügylet s igy az ügylet is, melyet a társasági tagok folytatnak, kereskedelmi, másrészről mert alperes ezzel szemben nem bizonyította, hogy a közös cég alatt kereskedelmi üzletet folytató társaság más és nem közkereseti társaság fogalma alá tartozik. A k. t. 87. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a társasági viszony joghatálya harmadik személyek irányában, mihelyt a társaság üzletét tényleg megkezdette, kezdetét veszi, kitűnik, hogy a közkereseti társaság jogi lételének a cég bejegyeztetése nem előfeltétel. A törvény értelmében tehát a közkereseti társaság nincs elzárva attól, hogy be nem jegyzett cége alatt jogokat szerezzen és kötelezettséget vállaljon. Ha pedig ily társaság kötelezettségeket vállalhat, akkor be nem jegyzett cége alatt alperesként perbe is vonható, mert a perbevonás azt célozza, hogy a társaság elvállalt kötelezettségeért biróság előtt feleljen. Ezenkívül a k. t. 65. §-nak 4. pontjából az is kitűnik, hogy ha a külön vagy együttes képviselet közzé nem tétetik, a közkereseti társaság minden tagja annak képviselője is. A szegedi kir. törvényszék (1896. május 28. 11,319. sz. a.) dr. Fülöp György Géza ügyvéd által képviselt G. Lajos felperesnek, E ördög Ferenc ügyvéd által képviselt Gy. és Sz. cég alperes ellen 826 írt 06 kr tőke és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A kereset szerint Gy. és Sz. jászberényi bejegyzett cégű kőbányatulajdonosok az A. alatt csatolt szerződés értelmében a felperes által náluk megrendelt különböző lépcső-kövek készítésére s azoknak 1894. évi aug. 15-ig leendő szállítására kötelezték magukat. A nevezett cég azonban a szerződési kötelezettségnek meg kem felelt, ugy hogy felperes a megrendelt lépcső-köveket másutt volt kénytelen beszerezni, melyből folyólag különböző címeken összesen 826 frt 06 kr kára származott, miért is a perbe vont céget ennek megfizetésére kérte köteleztetni. A kereset tárgyalására megjelent Gy. Antal elleniratában első sorban a kir. törvényszék helyi illetősége ellen tett kifogást, az ügy érdemében pedig tagadta, hogy a perbe vont Gy. és Sz. cég vagy ilyen közkereseti társaság léteznék, hogy annak cége a kereskedelmi cégjegyzékbe be volna jegyezve és hogy az ilyen társaságnak beltagja volna; végül hogy felperessel akár saját személyében, akár a perbe idézett cég nevében szerződésre lépett. Ezzel szemben felperes beismerte ugyan, hogy az alperesként perbe idézett Gy. és Sz. cég a cégjegyzékbe bejegyezve nincs, mind a mellett vitatta, hogy ilyen be nem jegyzett cég közkereseti társaság Jászberényben létezik és hogy ennek egyik beltagja a védekező alperes. Tekintettel tehát arra, hogy felperes beismerte, hogy az alperesként perbe vontGy. és Sz. cég bejegyezve nincs, ekként ilyen közkereseti társaság a ker. törv. VIII. címében szabályozott módon törvényes alakulatot nem nyert, nincs tehát törvényes alapja annak, hogy a felperes által megnevezett Gy. Antal ezt az állítólagos közkereseti társaságot képviselni jogosítva volna és hogy az ő perben állása által, a fennebb nevezett cégű kereskedelmi társaság, mint ilyen, törvényszerű peres félként volna ekinthető. Tekintettel továbbá arra, hogy ha egyébként igazolta volna is felperes azt, hogy Gy. és Sz. be nem jegyzett cég alatt közkereseti társaság tényleg létezik, mivel annak igazolása nélkül, hogy ezt a társaságot a védekező alperes mint beltag képviselni jogosítva van, ez a közkereseti társaság szabályszerüleg csak az által volna peres félként perbe vonható, ha felperes annak mindenik tagját saját személyében is perbe idézte volna, e helyett azonban felperes a keresetet egyedül Gy. Antal állítólagos cégtagnak kérte kézbesíteni; tekintve végül, hogy felperes azt sem bizonyította, hogy Gy. és Sz. cég alatt működő kőbányatulajdonosok tényleg kereskedelmi üzlet folytatása céljából léptek társas viszonyba, ekként a per adatai által is támogatott az a feltevés bír alappal, hogy a mennyiben a nevezett egyének közt tényleg társas üzleti viszony áll fenn, ez sem kereskedelmi, hanem olyan magánjogi társaság, melyre nézve a perbenállhatás tekintetében a ker. törv. 63. §. alkalmazást nem nerhet: mindezeknél fogva az alperesi kifogásnak helyt adni és a keresetet mint nem létező alperes ellen indítottat ezen alaki hiány miatt elutasítani kellett stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1896. okt. 26. 4,021. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a perbe vont Gy. és Sz. cégnek alperesi perképessége megállapíttatik; utasittatik a kir. törvényszék, hogy a per érdemében járjon el és hozzon a per érdemére kiterjedő határozatot: stb. Indokolás: Az A. és J. alatt mellékelt okiratokkal bizonyítva van, hogy ugy Gy. Antal, mint Sz. Gergely a Gy. és Sz. cég használatával ügyleteket kötnek az iránt, hogy a sámsonházi kőbányából nyert kövekből építéshez szükséges alkatrészeket előállítanak és ily építkezéshez szükséges alkatrészeket mások részére szállítanak. Bizonyítva van az is, hogy Gy. Antal és Sz. Gergely a kőfaragó-üzletet együtt és társaságban folytatják, mert alperes a válasziratban ennek bizonyítására kinált főesküt el nem fogadta, az pedig, hogy ez a kőfaragó-üzlet a kisipar körét meghaladja megállapítható egyrészt az A. és J. alatt mellékelt okiratokkal bizonyított vállalkozás nagyobb terjedelméből, másrészt abból, hogy a társaság a kőfaragó-üzlet forgalmának emelésére bányát tart. Ezek szerint a ker. törv. 631. §-a értelmében a kőfaragóüzlet folytatására Gy. Antal és Sz. Gergely tagokból alakult társaság kereskedelmi, még pedig közkereseti társaságnak tekintendő egyrészről azért, mert építéshez -szükséges kövek előállításának elvállalása, ha az elvállaló kőfaragónak az üzlete a kisipar körét meghaladja, a ker. törv. 259. §. 1. pontja értelmében kereskedelmi ügylet s igy az ügylet is, melyet társasági tagok folytatnak, kereskedelmi, továbbá ezt a kereskedelmi üzletet közös, Gy. és Sz. cég alatt folytatják; másrészről, mert alperes ezzel szemben nem bizonyította, hogy a közös cég alatti kereskedelmi üzletet folytató társaság más és nem közkereseti társaság fogalma alá tartozik. A ker. törv. 87. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a társasági viszony joghatálya harmadik személyek irányában, mihelyt a társaság üzletét tényleg megkezdette, kezdetét veszi, kitűnik, hogy a közkereseti társaság jogi lételének a cég, bejegyeztetése nem előfeltétel. A törvény értelmében tehát a közkereseti társaság nincs elzárva attól, hogy be nem jegyzett cége alatt jogokat szerezzen és kötelezettségeket vállaljon. Ha pedig oly társaság kötelezettségeket vállalhat, akkor be nem jegyzett cége alatt alperesként perbe is vonható, mert a perbevonás azt célozza, hogy a társaság elvállalt kötelezettségeért a biróság előtt feleljen. Ezen kivül a ker. törv. 65. §-ának 4. pontjából az is kitűnik, hogy ha a külön vagy együttes képviselet közzé nem tétetik, a közkereseti társaság minden tagja annak képviselője is, következésképen a ker. tör. 93. §. értelmében azzal, hogy a keresetlevél Gy. Antal társasági tagnak kézbesittetett, a Gy. és Sz. cég törvényszerűen vonatott perbe. Ezek alapján a perbe vont Gy. és Sz. cégnek alperesi perképességét meg kellett állapítani stb. A m. kir. Curia (1897. március 30. 18. sz. a.) a másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. Ha a váltóbirtokos telepes a váltót az óvási határidő utolsó napján forgatta tovább, ugy a forgatmányos csak azon esetben van az elfogadó ellen az óvatolás kötelezettsége alól felmentve, ha bizonyítja, hogy a váltó ezen napnak délutáni 5 órája utárí forgattatott reá. (M. kir. Curia 1896. évi 1,530. sz.) Alperesi részvénytársaság azon fényéből, hogy az ügyvivő igazgatója által aláirt kötlevél szerint a társaság részére megvett áruk egy részét átvette és annak vételárát megfizette, okszerűen következik, hogy ügyvivő igazgatója eljárását jóváhagyta és az utóbbi által megkötött ügyletet összes feltételeivel együtt, következőleg a tőzsdei választott biróság illetékességének kikötésével is elfogadta. (Budapesti kir. tábla 1896. évi 1,318. sz ) A telepitett és a telepessel ellátott váltó birtokosa, ha a valtot a telepestől, mint volt váltóbirtokostól, a váltó lejárata utan, de az óvásra rendelt határidő lejárta előtt váltja magához s forgattatja, magára nézve nem bir váltó kereseti joggal az elfogadókkal szemben sem, ha a vátlót a telepesnél az óvásra rendelt hatandó alatt elmulasztja megóvatolni. (Curia 124/1896 1