A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 18. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [11. r.]

142 A JOG mennyiben ilyent annak utánna hoznak fel, a bíróságnak úgyis módjában áll, ha azt szükségesnek találja, — a 242. §. szerint a tárgyalást újból megnyitni és a felhozottakat perrendszerüleg constatálni. Ennek a törvényben kifejezést kell adni. 409. §. Az ítélet néha akként szól, hogy a marasztalt fél a marasztalási összeget birói letétbehelyezni tartozik. Ily marasztalás esetére kötelezni kell a bíróságot arra, hogy az ítélet rendelkező részében állapítsa meg azon feltételeket és időpontot, a melynek igazolása, vagy bekövetkezte mellett a letét kiutalványozandó lesz. 413. §. A 415. §. meghagyja a bíráknak, a kik az ítélet hozatalában részt vettek, hogy azt alá kell irniok. És ez teljesen feleslegessé teszi a szakasz ama intézkedését, hogy a birák nevei az Ítéletben megjelölendők. A mi pedig a feleknek megnevezését és megjelölését illeti, kivételesen megengedendő, ha azok nagyobb számmal v a n n a k, hogy az ítéletben csak az elsők neveztessenek meg az «és társai» szokásos megjelöléssel. 416. §. A bíróság a szóbeli tárgyaláson kihirdetett Ítéleteket 3 nap alatt köteles teljesen írásba foglalni (412. §;). A törvény ezen intézkedése folytán minden peres fél úgyis tudja, hogy az Ítélet írásba foglalásának mely időre kell elkészülnie. A 410. §. tehát, mely az elkészített Ítéletek jegyzékének kifüggesztését rendeli el, — mint teljesen felesleges munkaszaporilás — a perrendből kihagyandó, annál is inkább, mivel a kijavítási és ehhez hasonló kérelmek előterjesztésének határidejét is lehet a 3 nap leteltétől számítani. 420. §. A 411. §. értelmében az Ítélet kihirdetése a rendelkező rész felolvasása által történik. Ez tehát az ítélethirdetés alkalmával már írásba van foglalva, és igy abban hiányok a legritkábban fordulhatnak elő. És ha elő fordulnak, annak bizonyára pusztán elnézés az oka, ugy, hogy e részben a kiigazítási vagy kiegészítési kérelem alaposságát a bíróság a felek meghallgatása nélkül is elbírálhatja, minden nehézség és fennakadás nélkül. Ha pedig a tényállás előadása, vagy az indokolásban fordulnak elő ellenmondások, vagy homályosságok, az legtöbb esetben — miután a kiigazítás a szakasz szerint is csak a szóbeli tárgyaláson már felhozottakra szorítkozhat, — szintén egy ujabbi szóbeli tárgyalás megtartása nélkül rendszerint pótolható és kiigazítható lesz. Költségkímélés szempontjából általános szabályul tehát az lenne alkalmazandó, különösen tekintetbe véve azt is, hogy a szóbeli tárgyalásra a tervezet maga sem fektet nagy súlyt, mert szerinte a felek elmaradása a kérelem elintézését nem gátolja, hogy a kiigazítási kérelem felett a biróság rendszerint szóbeli tárgyalás elrendelésenélkül határoz. Különösen e mellett szól még azon nyomós érv is, hogy a mennyiben a kiigazításnak hely adatik, a költség viselésére nézve az általános szabályok alkalmazandók, a mi akként értelmezendő más szóval, hogy a biróság tévedése által előidézett eljárással okozott költségeket esetleg a perköltségben marasztalt, de a kiigazításra okot nem adott fél tartozik viselni. És miután ez épen nem mondható igazságosnak és még kevésbbé méltányosnak, az eljárás ezen súlyos következményeinek beállhatását lehetőleg meg kell akadályozni a szóbeli tárgyalás kötelező voltának elhagyásával és azzal, hogy a mennyiben az Ítélet ellen bármelyik fél jogorvoslattal él, a kiigazítási kérelem, illetve az ítélet helyesbítése is a felebbviteli bíróságnál kérelmezhető. Ez pedig azt hozza magával, hogy a kiigazítás kérelmezhetésének határidejét az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 8 napban kell megállapítani, mert az ugyan semmi perjogi előnynyel nem jár, ha ezen határidő az ítélet kihirdetése, kifüggesztése, vagy kézbesítésétől számítandó nyolc napban szabatik meg. 421. §. Mindazok az okok és érvek, a melyek a kiigazítási eljárásra az előző szakasznál felhozattak, állanak az ítélet kiegészítésére is; mégis a kérelem előterjesztésének határidejére vonatkozó azon kivétellel, hogy azt ez esetben csakugyan a felebbvitelre megállapított határidőre kell szorítani. 426. §. A szakasz második sorában az «iránt» helyett «m ellett*: és miután nem mindenik felperes, vagy pernyertes fél szerepel a perben hitelezőként, a «hitelező» szó a megfelelőbb «pe rnyertes fél* kifejezéssel helyettesítendő. 428. §. Helyes a szakasz azon intentiója, mely bizonyos körülmények között a vesztes félnek is biztosítékot kiván nyújtani, s a menynyiben a még nem jogerős ítélet végrehajtásából meg nem téríthető kár származnék, a végrehajthatóság kimondása elmarad. Ezt a különben helyes perjogi szabályt azonban minden clausula nélkül nem lehet elfogadni, hanem legalább is arra kell felhatalmazni a bíróságot, hogy ezen szakasz alkalmazását kérelemre biztosítékadástól teheti fü g g ő v é, mi által viszont a pernyertes fél érdekei vannak kellőleg megvédve. A szakasz ezek folytán következőkép lenne formulázandó: «Ha a pervesztes fél (és nem minta tervezet mondja «adós») valószínűvé teszi stb. abirósága végrehajthatóság kimondását mellőzheti, vagy pedigazesetminőségéhezképestazitéletetkérelemre csak azon esetben mondja ki végrehaj thatónak, haavesztes félazitéletben meghatározott biztosítéki összeget, a teljesítési határidő lejárta előtt birói letétbe nem helyezi. XVI. Fejezet. Perköltség. 434. §. A szakasz szövegéből egész határozottsággal meg nem állapithaló, hogy a biróság van-e jogosítva a résziléletben perköltség megtérítése iránt intézkedni, és ha igen, mely részitéletekben. Igaz, hogy a szövegben végitéletről tétetik említés, de hogy ez a részitéletekre való tekintettel téves inlerpretatiókra fog alkalmat szolgáltatni, az bizonyos, mert minden egyes részit élet nem tekinthető végitéletnek. Az 1893 : XVIII. t.-c. alkotása alkalmával az ig. ügyi bizottság javasolta, hogy a perköltségek iránt a részitéletckben is történhessék intézkedés, mert a részitélet, a midőn annak tárgyát az egész kereseti követelés képezi, végitéletnek tekintendő, tekintet nélkül az egyesitett többi perekre (398. §.) és azért indokolt, hogy a költség viselésének kérdése ilyen esetben, a részitéletben nyerjen megoldást. Ép ugy az alap fennállása iránt hozott közbenszóló itélet, (100. §.) a felebbezés szempontjából végitéletnek tekintendő, s a kereseti alap végleges elutasítása esetén az ügy ezzel be is fejez tetik. A perköltség ennélfogva ezen Ítéletben is megállapítandó lenne okvetlenül. Erre vonatkozó és minden kétséget és ellenkező magyarázatot kizáró intézkedések e szakaszba felveendők. 435. §. A törvény szövegezésénél sokkal helyesebbnek tartjuk, ha előbb az általános szabály állíttatik fel, — s azután soroltatnak fel a netáni kivételek, — s azért a perköltség megítélése tekintetében szabatosabb az 1893 : XVIII. t.-c. 1' 9. §-a, mely a fenti rendszer és beosztás szerint, mint általános szabályt kimondja, hogy a vesztes fél a nyertes fél perköltségeinek megtérítésében elmarasztalandó, s csak azután következik a kivétel. S miután a tervezet nem a szabályt állítja fel, hanem azt mondja, hogy a vesztes fél elmarasztalandó, a mennyiben ezt a biróság a jog célirányos érvényesítésére, vagy a védelemre szükségesnek ítéli, s miután ez utóbbi függelék csak mint kivétel és csakis a perköltség bizonyos részére vonatkozhat, ez okból a sommás törvény 109. §-ának erre vonatkozó részét átveendőnek tartjuk. Némely felebbviteli tszék az 1893: XVIII. t.-c. 109. §-a alapján helytelen gyakorlatba vette, hogy oly esetben is, a midőn a felet a fel eb bvite 1 i tárgyaláson a tszék székhelyén kivül, de az első biróság székhelyén lakó és már az első biróság előtt vallott ügyvéd képviselte, a felebbviteli törvszék székhelyére való utazással felmerül t köl tség többletet csak akkor állapította meg kivételesen, ha ezt a pernekcélirányosviteléreszükségesnektalálta. Hogy ezen gyakorlat a törvény intentiója és helyes magyarázatának nem felel meg, azt talán bővebben indokolni felesleges, s azért — nehogy valamiképen ily gyakorlat fejlődjék ki, — a szakaszban világosan kifejezést kell annak adni, hogy a felebbviteli bíróságnál a szakasz második bekezdése csak azon esetben nyer alkalmazást, ha a felebbviteli tárgyaláson a felet más ügyvéd képviseli. (Folytatása következik.) Belföld. A közigazgatási biróság döntvényeinek hozata'ára nézve egyik nemrég tartott ministertanács a következőkben állapodott meg: Döntvény hozatalának a biróság közigazgatási, vagy pénzügyi osztályában akkor van helye, ha valamely ügy előadásakor vagy a róla való tanácskozás közben elvi jelentőségű vitás jogkérdés merül föl s az előadónak vagy a tanács bármely tagjának abbeli indítványát, hogy a kérdés fontosságánál fogva eldöntessék, a tanács többsége magáévá teszi s ehhez a biróság elnöke is hozzájárul; ha az ügy tárgyalása közben a tanács tudomást nyer arról, hogy hasonló ügyben a biróság már ellentétes alapon nyugvó határozatot hozott, vagy ha a biróság elnöke ellentétes elvi alapokon nyugvó tanácsülési határozatokról nyer tudomást. Ily esetekben a tárgyalás alatt levő ügy elintézése fölfüggesztetik, illetőleg az ellen-