A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 18. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [11. r.]

A JOü tétes határozatok alapján levó' ügyek iratait visszatartják s az osztály összes tagjait legkésőbb tizenölöd napra ülésre hivják össze. Az osztályülésekben létrejött döntvény s annak kimerítő megokolása esetről-esetre megküldendő a ministerelnöknek, belügyministernek, pénzügyministernek s annak a szakministernek is, kinek ügykörére a döntvény tárgya vonatkozik. A bíróság elnöke intézkedik az iránt, hogy az elvi kérdés alapjául szolgált de még el nem intézett ügyet, valamint a függőben levő hasonló ügyeket a hozott döntvény értelmében a legközelebbi tanácsülésen elintézzék s hogy a már meghozott határozatokat s azok visszatartott ügyiratait kiadják. A bíróság osztályai bármelyik döntvényüket megváltoztatás, vagy módosítás céljából ujabb tanácskozás alá vehetik, ha ez iránt a bíróságot az érdekelt szakminister megokoltan megkereste, vagy ha ezt az illető osztály bármelyik tanácsának többsége szükségesnek tartja s a bíróság elnöke a tanács többségének ezt az indítványát saját részéről is megokoltnak találja. Nyilt kérdések és feleletek. A végrehajtási törvény köréből. Özvegy W. M.-né megbízásából M. M. és társai ellen 250 frt s jár. iránt keresetet indítottam s alperesek köteleztettek a kereseti összeget néhai W. Manó hagyatéka javára birói letétbe helyezni. Alperesek az első birói Ítélet ellen felebbezéssel élvén, ellenük biztosítási végrehajtást vezettem s röviddel ez után — de mielőtt még a lt-od birói itélet meghozatott volna — mint néhai W. M. összes örököseinek, tehát a hagyatéka képviselője, alperesekkel kiegyeztem, s ők a perköltségek egy csekély részének elengedésével a kereseti követelést kifizették. Megjegyzem, hogy az első birói itélet helybenhagyatván, jogerős lett. Később egypár héttel az egyezség megkötése és a peres követelés kifizetése után X. Y. 93 frt erejéig özvegy W. M.-né ellen kielégítési végrehajtást vezetvén, lefoglalta azon 250 frtos cselekvő követelést, mely W. M. Hagyatéka javára M. M. és társai ellen megitéltetett, s erről utóbbiak letiltó rendelvényileg értesítve lettek, de mert özvegy W. M.-né javára marasztalva nem voltak, és mert különben sem voltak többé adósok, a foganatosítás iránt megkeresett bírósághoz intézett beadványukban az 1881. 60. t.-c. 122. §-ához képest oda nyilatkoztak, hogy ők mivel sem tartoznak s a követelést illetve tartozást el nem ismerik. Majdnem 2 évi szünet után a lefoglalt 250 frtos követelés behajtására egy ügygondnok lett kirendelve. Ezen kirendelt ügygondnok a helyett, hogy M. M. és társa ellen keresetet indított volna, az általam kieszközölt s néh. W. M. hagyatéka javára marasztaló itélet alapján egyenesen kielégítési végrehajtást kért M. M. és társai ellen, mely végrehajtás elrendeltetett s foganatosítva lett újból, noha a biztositásilag lefoglalt ingók többszörös fedezetet nyújtottak. Végrehajtást szenvedettek engem nyomban felkerestek s szemrehányásaikkal ugy elhalmoztak, hogy alig tudtam őket némileg is megnyugtatni, s csak nagy nehezen voltam képes őket rábírni, hogy részemre egy a végrehajtást rendelő végzés ellen intézendő felfolyamodáshoz szükséges meghatalmazást aláírjanak. Én a végrehajtást rendelő végzés ellen ugy özvegy W. M-né, mint M. M. és társai nevében fel folyamodást adtam be s bizonyítani igyekeztem, hogy az ügygondnok annál kevésbé volt jogosítva végrehajtást kérni, mivel özvegy W. M.-né javára marasztalva senki nem lett. Ezen felfolyamodásom azonban nem használt, mert a kir. tábla a végrehajtást rendelő végzést azon indokolással hagyta helyben, hogy az ügygondnok az eredeti hitelező jogaiba 1 é p, s igy jogosítva van az eredeti hitelező javára kieszközölt itélet alapján végrehajtást kérni. Lehet hogy elfogultan itélcm meg az ügyel, de nézetem szerint a táblai végzés azért nem helyes, mivel a fennforgó esetben az eredeti hitelező nem özvegy W. M.-né, hanem néh. W. M. hagyatéka és mert M. M. és társai nem özvegy W. M-né, hanem néhai W. M. hagyatéka javára voltak marasztalva s igy az ügygondnok minden esetre külön pert tartozott indítani M. M. és lársai ellen, hogy utóbbiaknak alkalom s mód nyíljék, jogaikat megvédeni. Igaz ugyan, hogy végrehajtás megszüntetési keresettel is célt érnek, de kétségkívül kellemetlen helyzetbe jutnak M. M. és társai, először mert váratlanul s mulasztásuk nélkül a végrehajtás foganatosítását kénytelenek tűrni, a mit bizony senki sem fogad szívesen, másrészt nem bizonyos, hogy a végrehajtás megszüntetési kereset halasztó hatályúnak mondalik e ki. (A jelen esetben tényleg nem is lett a kereset halasztó hatályúnak kimondva, noha a kereset az 1881 : 60. t.-c. 31. §-ának megfeleli Elvégre is özvegy W. M-né rovására is fölösleges módon szaporittatnak a költségek. Minthogy a jelen eset a ritkaságok közé tartozik, másrészt nehéz is a saját ügyemben elfogulatlanul itélni, igen kérem tisztelt jogásztársaimat, szíveskedjenek becses véleményüket nyilvánítani, helyes-e a kir. tábla végzése és választható e célravezetőbb jogorvoslat végrehajtást szenvedettek és özv. W. M-né érdekében, mint a végrehajtás megszüntelési kereset ? En ezt a jogorvoslatot használtam. Dr. Grün S<iiit/<>>\ ügyvéd Ungvárt. Sérelem. A közigazgatási bíróságról. Ügyvédi körökből a következő sorokat közölhetjük: «A közigazgatási bíróság hivatali helyiségei tudvalevőleg Budavárában vannak. Ha tehát egy ügyvédnek valamely ügyét referálják, Budavárába kell felrándulnia, ha az elintézés módját meg akarja tudni. Ha valaki azt hinné, hogy az értesítés-adás nevezett bíróságnál simán megy, az nagyon csalódnék. Az ülések rendszerint reggel 91/, órakor kezdődnek és szakadatlanul — szünet nélkül — gyakran délután 2—3 óráig is eltartanak. Ha az ügyvéd 9 órakor Budán van, meghallgathatja ügyének előadását, ha ^azonban olyankor érkezik Budára, a midőn az ülés már megkezdődött, az ülés végéig nem nyer értesítést, vagyis ott ülhet néha délutáni 2—3 óráig. Hogy ez nagy anomália számba megy, azt bizonyítani szükségtelen. De még furcsább az, hogy ha az ügyvéd ennyi ideig várni nem akar, és oly időben tér vissza, a mikor az ülésnek véletlenül már vége van, egyáltalán értesítést többé nem kap, mert a segédhivatalok — kiadó, irattár — ilyent nem adnak, mert az értesités-adás ott állítólag tiltva van. Az iktató hivatal legfeljebb azt mondja meg a félnek, hogy az ügy helybenhagyó vagy megváltoztató elintézést nyert; de hogy mily irányban változtatott meg, az már titok ott. Már most kérdjük: miféle dolog az, hogy létezhessék bíróság, melynél ügyvéd saját ügyének mikénti elintézéséről rövid uton értesítést ne nyerhessen ? Ha a királyi táblánál és a kir. Curiánál ilyen értesítést ülés közben, vagy legalább a déli órákban — szünetkor — mindenkor készségesen adnak a félnek és ügyvédnek egyaránt, miért vindikál magának a közigazgatási bíróság teljesen exclusiv állást oly irányban, hogy ott senki ügyének mikénti elintézéséről értesítést üléskor nem kap? Ha a közigazgatási bíróságnál úgynevezett déli szünet nincs, elvárhatná a jogkereső közönség legalább azt, hogy elnökileg bizonyos időpont tűzetnék ki az ülés napján, a mikor a fél vagy ügyvédje megtudhatná, hogy ügye miféle elintézést nyert. Igazán feltűnő, hogy ez irányban még eddig felszólalás nem történt. Mert, miután nem hisszük, hogy a közigazgatási bíróság a nyilvánosságot kerüli, fel nem tehetjük, hogy ha ezen itt ecsetelt anomáliáról nevezett bíróság elnökének tudomása volna, ez irányban a szükséges orvoslás már eddig be nem következett volna. Reméljük, hogy e felszólalásunknak eredménye oly elnöki rendelet lesz, mely az itt emiitett abusust egyszer mindenkorra meg fogja szüntetni. Irodalom. A bűnvádi perrendtartás magyarázata. Birák, kir. ügyészek és ügyvédek használatára. Irta: dr. Atzél Béla, lugosi kir. alügyész. Lúgos, Traunfellner kiadása. Ara 2 frt 50 kr. Szerző, mielőtt a törvény magyarázatát adná, bevezetésül az eddigi eljárást ismerteti. A törvénymagyarázatnál a források lelkiismeretes felhasználása mellett gyakran igen talpraesett megjegyzéseket tesz, melyek a könyv használhatóságának nagy előnyére válnak. Egy kimeritő tárgymutató kiegészíti a munkát, melyet olvasóink figyelmébe ajánlunk. Vegyesek. Manoilovich Emil nyugalmazott curiai elnök, mint mély sajnálattal értesülünk f. ápril hó 27-én jobb létre szenderült. Alig néhány hete, hogy nyugalomba ment és élvezni készült egy hosszú fáradalmas 40 éves birói pálya után a pihenést szülővárosában Szabadkán, utolérte a halál, a mely örök pihenést nyújt neki. Manoilovics Emil kiváló éleseszü bíró volt, ki azonban nem csak nagy jogi tudása, de kiváló egyéni tulajdonságai által is a magyar birói kar egyik disze volt. Elete a közszolgálatban telt le és az elismerés, mely őt már életében környezte és a mély részvét mely most halála alkalmából környezte, szolgáljon vigaszul mélyen megszomorodott családjának. Béke lengjen porai felett. A budapesti ügyvédi kör büntetőjogi szakosztálya m. hó 29-én, csütörtökön ülést tartott, melynek tárgya dr. Ödönfy Miksa ügyvéd a <bűnvádi perrendtartás» fontosabb intézkedéseiről szóló felolvasása volt. A felolvasó az egész bűnvádi perrendtartás fontosabb s főkép az ügyvédre értékkel biró intézkedéseit értelmezte, összehasonitva a prts. uj intézkedéseit a sárga könyv (1872-ik eljárás) és a gyakorlati élet intézkedéseivel, kiemelve a törvény újításait. A felolvasást az ügyvédi kör tagjai igen szép számmal hallgatták végig s azután társas vacsorára gyűltek össze a kamara helyiségében. A felolvasásra lesz még alkalmunk visszatérni. A házasságtörés bizonyítása. A nyíregyházi kir. törvényszék: A B. János és H. Eszter közt Bérceién 1887. május 31-én az ev. ref. egyház szertartása szerint létrejött házasság alperes hibájából és vétkesnek nyilvánítása mellett az 1894: XXXI. t.-c. 76. §. alapján házasságtörés indokából felbontatik. Indokok stb. A debreceni kir. ítélőtábla: A házasság az 1894: 31. t.-cikknek nem a 76. §-a alapján házasságtörés, hanem a 80. §. c) pontja alapján erkölcstelen élet okából bontatik tel és az uj házasságra lépés az alperesnek is korlátlanul megengedtetik. Indokok: A tanuk vallomásával bizonyított tények alapján azt kétségtelenül bebizonyitottnak lehet tekinteni, hogy az alperesnő férje házában, annak