A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 48. szám - A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban

192 A JOG azzal a kiigazítással, hogy a btk. 92. §-át mellőzve, B. Jánosnak cselekményét vétségnek minősíti, — helybenhagyja, stb. Indokok: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletének B. Jánosra és V. Istvánra vonatkozó felebbezett részét az első bíróság által helyesen feltüntetett tényállás elfogadása mellett indokainál fogva hagyta helyben. A btk. 92. §-át pedig azért mellőzte, mert ennek felhívását a btk. 66. §-ának alkalmazása fölöslegessé teszi azért, mert az utóbbi §. értelmében fegyház helyett nemcsak börtön, hanem fogházbüntetés is kiszabható. Kiemelendőnek találja azonban a kir. Ítélőtábla, hogy B. János cselekményének beszámításánál a btkv. 281. §-a 1. pontját is figyelembe vette, és pedig azért, mert vádlott, ki egyébként is az előbb élvezett szeszes italok hálása alatt állt, nagv mértékben ingerült hangulatba jutott azért, mert nejét, ki az eljárás adatai szerint V. Péterrel tiltott szerelmi viszonyt folytatott, — hon nem találván, nevelt leánya himezése hámozásából azt következtette, hogy neje ismét V. Gyuláéknál van szerelmi légyotton V. Péterrel és ezt az ingerültséget még fokozta az a körülmény, hogy az utcán elhaladó V. Gyula B. János vádlottat sértő és gúnyolódó szavakai illette; B. Jánosnak az ezt követőleg nyomban V. Gyulára intézett lövés által kifejettt cselekménye tehát az erős felindulásban fogamzott és végrehajtott szándékra vezethető vissza. Az indokokat pedig kiegészíti a kir. itélő tábla azzal, hogy vádlott beismerte, miszerint tudomása volt arról, hogy az általa használt lőfegyvernek balcsöve nyulseréttel van megtöltve mert azt néhány hó előtt önmaga töltötte volt meg; és beismerte azt is, hogy a lövést hat lépésnyi távolságról, tehát oly közelről intézte, hogy az V. Gyula halálát okozhatta volna, a tanuk pedig igazolják, hogy B. János és V. Gyula közt a szabad látást és a lövést gátló akadály nem volt; az általuk bemondott 10—25 lépés távolság pedig a lövésnek ölö hatását szintén nem zárja ki. Végül a kir. ítélőtábla azért minősítette B. János cselekményét vétségnek, mert B. János fogházzal lett megbüntetve, ez a büntetés pedig a Btkv. 20. §-a értelmében csak vétségekre alkalmazható. A m. kir. Curia (1897. évi október hó 6-án 11,154/896. ksz. a. szándékos emberölés kísérletének bűntettével, illetőleg könnyű testi sértés vétségével vádlott B. ános, V. Gyula és V. István elleni büntető ügyben a következő Ítélet et hozta: A kir. Ítélőtábla Ítélete részben megváltoztatik és a Btk. 92. §-ának alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben. Egyebekben azzal a kiegészítéssel, hogy B. János vádlott a Btk. 279. §-ába és 281 §-ának első bekezdésébe ütköző szándékos emberölés kísérlete vétségében a Btk. 65. §-a alapján a 66. 92. és 20. §-ok alkalmazása mellett mondatik ki bűnösnek és hogy büntetése a Btk. 281. §-ának 1-ső bekezdése és a 66. §-a alapján, a 92. §. alkalmazásával kiszabottnak vétetik, a kir. Ítélőtábla Ítéletének felebbezett része helyben, V. István vádlottra vonatkozó nem felebbezett része pedig érintetlenül hagyatik. Indokok: A Btk. 92. §-ának alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete annál inkább helyben volt hagyandó, mert a nélkül B. János vádlott büntetését fegyház helyett nem lehetett volna fogházban kiszabni. A Btk. 66. §. 2-ik bekezdésének rendelkezése ugyanis nem értelmezhető ugy, hogy kísérlet esetében a biró jogosítva volna a befejezett cselekményre meghatározottnl két fokkal enyhébb büntetési nemet alkalmazni. A törvénynek eme szavai: «enyhébb büntetési nemben*, tekintettel a 92. §. analógiájára és a halál illetőleg életfogytig tartó fegyház helyett kimondható büntetés mininumára, nem jelenthetik azt, hogy bármely enyhébb büntetési nem szabadon választható, hanem csak azt, hogy a mennyiben a rendes büntetési tétel korlátai közt a büntetés arányosan ki nem szabható, a biró a törvényben megállapított, sőt szükség esetében a legközelebb enyhébb büntetési nem minimumáig is leszállhat. Minthogy e szerint a Btk. 66. §-a nem teszi fölöslegessé a 92. §. alkalmazását, minthogy másrészt rendkívüli enyhítő körülmények, eltekintve a befejezés nagyobb vagy kisebb mérvű megközelítésétől, kísérlet esetében is fenforoghatnak, az elsőfokú bíróság azt B.János vádlottra nézve helyesen alkalmazta. Egyebekben a kir. Ítélőtábla Ítéletének felebbezett része a fogház büntetés alkalmazása folytán szükségessé vált kiegészítéssel a felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokok alapján hagyatott hel ben. A m. kir. közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának elvi jelentőségű határozata. 18. Jogi személyek csak az esetben vehetők fel adófizetés cimén a községi képviselőtestületi tagok sorába, ha a község területén fekvő vagyonuk után fizetett állami adójuk összege a kivánt mérvet eléri. 654. sz. 1897. K. O Felsége a király nevében a m. kir. közigazgatási biróság az első hidegkúti takarékpénztárnak panaszát, melyben T. vármegyei közig, bizottságának 1897. május 11-én 2,3w4/926. sz. a. hozott, nevezett intézetet a Hidegkút községi 1897. évi legtöbb adót fizetők névjegyzékéből törülni rendelő határozata ellen panasszal él, az 1896: XXVI. t.-c. 25. §-a alapján 1897. évi augusztus hó 11-én tartott nyilvános tanácsülésben vizsgálat alá vévén következőleg i tél t: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: A községekről szóló 1886. XXII. t.-c. 32. §. szerint a községi képviselőtestület választás alá nem eső fele részben a legtöbb egyenes államadót fizető községi lakos vagy birtokosból, illetőleg a község területén fekvő vagyonuk után legtöbb adófizető nagykorú, hajadon, özvegy vagy törvényesen elvált nők s jogi személyek meghatalmazottjaiból stb. áll, miből világos, hogy a jogi személyek csak az esetben vehetők fel adófizetés cimén a községi képviselőtestületi tagok sorába, ha a község területén fekvő vagyonuk után fizetett állami adójuk összege a kivánt mérvet eléri. A felterjesztett iratokkal kétségtelenül igazolva levén az, hogy panaszló takarékpénztár Hidegkút községben fekvő vagyona után fizetett 14 kr földadója alapján a legtöbb adót fizető képviselőtestületi tagok névjegyzékében helyt nem foglalhat, ez okból a panaszszal megtámadott közig, bizottsági határozat panaszló takarékpénztárt a községi legtöbb adótfizetök 1897. évi névjegyzékéből törvényes alapon töröltette. — Panaszának tehát helyt adni nem lehetett. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. A községi elöljáróság mezörendöri kihágást ügyekben nem járhat el, ha a követelt kárdij összege 40 kor. meghaladja, hanem az ily ügyek első fokon való elbírálására épen ugy, mint a 40 koronát meghaladó kárkóveteléseknel, a járási főszolgabíró illetékes. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1897. évi 60,017. sz. határozata) Mezei termék lopása vagy rongálása által elkói>etett mezörendöri kiliága s iránt indított ügyben az okozott kár értéke mulhatlanul megállapítandó. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1897. évi 1,951. sz. határozata.) Ha a bejegyzésben nincs kitüntetve, hogy a bejelentő a törvény melyik szakasza alapján volt a bejelentésre kötelezve, ezen hiányt csak kiigazítási eljárás utján lehet helyrehozni. Ha az anyakönyvvezető azt írja a bejegyzésbe, hogy az a bejelentő által aláíratott, holott a bejelentő irni nem tud, szintén kiigazítási eljárásnak van helye. (A m. kir. igazságügy miniszternek 1897. évi január hó 7-én 69,795/96. sz. a. a v—i kir. járásbírósághoz intézett rendelete.) Magasabb fizetéssel összekötött tisztviselői állásban helyettesként működő tisztviselőnek a fizetési különbözetre igénye nincs. ÍA m, kir. belügyminister 1897. évi 4,508. sz. határozata.,) A közigazgatási bizottságnak, mint felebbvitcli hatóságnak, az 1876. évi VI. t.-c. III. részében körülírt hatáskórében hozott határozata ellen, az alispánnak felebbezési joga tiincs. (A m. kir. belügyminister 1897. évi 70,250. sz. határozata.) Vízfolyás partjának a törvény által megengedeti védelme cimén csakis a part erősítésére szolgáló, de nem a mederbe alkalmazott és a víz természetes lefolyását megváltoztató munkálatok teljesíthetők. (A m. kir. földmivelésügyi minister 1897. évi 10,368. sz határozata.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Reisz József e. Rimaszombat, u. o. tvszék. bej. jan. 10 . félsz. jan. 17. csb. Medveczky Sindor, tmgg. Institorisz Endre — Adler Mór e. Zágráb, u. o. tvszék, bej. nov gdn. dr. Mazzurra Simon. — Stosnay Albert e. Déva, u o. tvszék. bej. dec. 18. félsz. jan. 8. csb. dr""Pajor Ká mán, tmgg. dr. Réthy Gyula. — Spesny József e. Nagy-Szombat pozsonyi tvszék, >ej jan. 15, félsz. febr. 11, csb. Würtzler Ödön, tmgg. dr. Mondok Antal. — Soós Lajos e. Csík-Szt.-Györgyön, cs.-szeredai tvszék. bej. dec. 29, félsz. jan. 14. csb. Weér György, tmgg. dr. Molnár László. — Özv báró Perényi Károlyné e. Bpest. kir. tvszék. bej. 98. febr. 1. lelsz. febr. 21. csb. Lauffer Gyula. tmgg. Garai Benő. — Kaufmann Sándor e. Apatin, zombori tvszék. bej dec. 24. félsz. jan. 22. csb. Keméndy Béla, t i gg dr. Zsubory József — Klein Soma e. Jólsva. rimaszombati tvszék. bej. jan. 10 félsz. jan. 18. csb. Medveczky Sándor, tmgg. Czibur Imre. — Bodánszky Netti e. Szombathely, u. o. tvszék. bej. febr. 12. félsz. febr. z&. csb. Kovács Gyula, tmgg. dr. Porlitz Tivadar. — Stern Salamon e. Szerencs, s.-a.-ujhelyi tvszék, bej. dec. 17. félsz. dec. 24. csb. Józsa István, tmgg. dr. Kesső Géza. — Kern Hermán e. Félegyháza, kecskeméti tvszék, bej. febr. 12. félsz, márc. 10 csb. Kazinczy Lajos, tmgg. Huszka Dezső. — Balázs Kálmán e. Rozsnyó, rimaszombati tvszék. bej. jan. 17, félsz. jan. 24, csb. Medveczky Sándor, tmgg. Badinyi Gyula. Pályazatok: A Szombathelyi tvszéknél j eg yz ő i áll. dec. 7.— A battonyai jbiróságnál albirói áll. dec. 8. — A késmárki kir. j bíróságnál albirói áll dec. 8. "ÁLLAS RÉSZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPE6TF*•