A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1897 / 7. szám - A lejárat előtti fizetésről
54 A indokolás nem tökéletes, nem tökéletes pedig azért, mert épen a leglényegesebb argumentumot, mely a tárgyhoz tartozik, kihagyta. Nézetem szerint főleg azért nem követelheti a váltó elfogadója a váltónak lejárat előtti kiadását, mert a váltó birtokosa a lejárat előtt absolut nem, és a lejárat után is mindaddig, mig kielégítést nem nyert, a váltó birtokához való jogától meg nem fosztható. Nincs törvény, melynek alapján a váltóbirtokost a váltónak tényleges, hogy compacte fejezzem ki magamat: papirszerü birtokától meg lehessen fosztani. A váltóbirtokos a váltónak korlátlan ura; tetszés szerint otthon tarthatja, tetszés szerint forgalomba bocsájtja; fizetést teljesíthet vele vagy pl. útra kelve, készpénz helyett a sokkal kényelmesebb papirt viszi magával. Ezek mind érdekek, sőt néha vagyoni értéket képviselő érdekek, melyektől a váltó birtokosát megfosztani nem lehet és nem is szabad. Ezen itt hangoztatott nézetemet különösen a váltótörvény 9. §-ára alapítom, mely §-ra való hivatkozást a győri ítélőtábla indokolásában hiában kerestem. Tekintetbe véve ugyanis azt, hogy a váltó birtoka — azon eseteket kivéve, midőn csupán elfogadó és kibocsátó állanak egymással szemben — rendszerint forgatmány által szereztetik meg, kiváló fontosságot kell, hogy tulajdonítsunk a váltótörvény említett 9. §-ának, mely szerint «a forgatmány által a váltóból eredő összes jog, különösen a tovább forgathatás j o g a i s, a forgatmányosra á tr u h á z tat i k.» Azon jogkör tehát, melyet a forgató a forgatmányosra átruházott, semmiképen meg nem szorítható; épen ugy, a mint a váltóbirtokos előzőjének meg volt azon joga, hogy a váltót bárkinek tovább adhassa, épen ugy kell, hogy a váltóbirtokosnak is meg legyen ezen csorbítatlan joga. A törvény nem jelölheti ki a váltóbirtokosnak azon személyt, kinek ez a váltót átadni tartozzék, mert neki a papirszerü birtokhoz és a tetszés szerinti tovább forgathatáshoz van joga, és ezen szabály kell, hogy alkalmazást találjon akkor is, ha történetesen maga a váltókötelezett az, ki az időelőtti fizetés teljesítése fejében a váltó birtokát követeli. De nemcsak a «harmadik személytől* nem követelheti az elfogadó a váltónak lejárat előtti kiadását, hanem a kibocsátótól sem, jóllehet ez nem forgatmány által, hanem saját kibocsátói váltónyilatkozata és az intézvényezettnek elfogadása által lett váltóbirtokossá. Mert a váltótörvény, mely a 9. §-ban némileg specializál, mindjárt utána a 11. §-ban egy generális szabályt állit fel, azt mondván, hogy minden váltóbirtokosnak jogában áll a váltót .... tovább forgatni.» Ettől a jogtól tehát a váltóbirtokos semmi néven nevezendő intézkedés által meg nem fosztható, annál kevésbé, mert ha kényszeríthető volna a váltóbirtokos a forgatás abbanhagyására és a váltónak — még lejárat előtt is — az elfogadó kezéhez való kiadására, akkor a törvény egy olyan állapotot sanctionálna, mely mellett a váltóadósnak több joga volna, mint a váltóhitelezőnek. A váltóbirtokos ugyanis nem követelhetné a lejárat előtti fizetést, mig a váltóadós tetszés szerint lejárat előtt is fizethetne. A mi a váltójog egész szellemével ellenkeznék, de ellenkeznék a váltó eredeti hivatásával is, mert a váltónak hivatása tudvalevőleg az, hogy lejáratig forgalomban maradjon és lejáratkor, de csakis ekkor, fizetés végett bemutattassék. Hogy fejtegetésem tárgyát minden oldalról megvilágítsam, felemlítem még, hogy a váltójogi irodalom nagyon keveset foglalkozik a lejárat előtti fizetéssel. H. O. Lehmann, Lehrbuch des deutschen Wechselrechts cimü munkájában. (Stuttgart 1886) alig néhány szót szentel ennek a kérdésnek. Mindössze ugyanis csak annyit mond, hogy «das Recht zur Deposition besteht nur für den Fali, dass nicht ordnungsmássig prásentirt wird». A «nur für den Fali» kifejezés világosan elárulja Lehmann nézetét, hogy lejárat előtt a váltóbirtokos a fizetés elfogadására nem kötelezhető. Márkánsabbul fejezi ki magát Borchardt. «Es hebt die vor Ablauf der Protestschrift geschehene Deposition die Verpflichtung auí eine noch innerhalb der Protestschrift folgende Prásentation Zahlung zu leisten, nicht auf, und schliesst folglich auch die Möglichkeit der Erhebung eines gültigen Protestes mangels Zahlung nicht aus». Más szóval: a váltóbirtokos nemcsak a lejárat előtti fizetés elfogadására és a váltónak a lejárat előtti fizetés előtti kiadására nem kötelezhető, hanem a szabályszerűen történt depositió dacára is fizetés hiánya miatti óvást vehet fel és a váltóösszeget — tekintet nélkül arra, hogy az a lejárat előtt letétetett — keresetileg követelheti. W'áchter, Encyclopádie des Wechselrechts cimü nagy munkájában (Berlin, Langenscheidt-féle kiadás) szintén foglalkozik a lejárat előtti depositióval. «Die Deposition — úgymond — darf nicht eine verfrühte sein, namentlich von Seiten des Acceptanten nicht vor Ablauf der Protestfrist geschehen. Eine frühere Deposition würde dem Wechselinhaber gegenüber wirkungslos sein >. Majd a jegyzetek közt: «Durch einen rechtzeitigerhobenenProtest wird die Einwendung der Deposition hinfállig. W á c h t e r és Borchardt nézetei tehát teljesen azonosak. Renaud a lejárat előtti depositióról nem emlékezik meg; Blaschke ellenben (das ÖJterreichische Wechselrecht, Wien, 1877) az osztrák cs. k. legfőbb törvényszék következő döntvényét teszi a magáévá: «der Acceptant ist schon am Verfallstage verpflichtet; alléin da dem Wechselinhaber zwei Protesttage zu startén kommen, so ist der Wechselschuldner erst nach Ablauf dieser Protesttage in mora, daher auch die Depositirung erst nach Ablauf dieser Frist erfolgen kann. Die gerichtliche Deponirung der JOG Wechselsumme vor Ablauf der zwei Protesttage gilt nicht als Zahlung. Egy concret esetben tehát az osztrák legfőbb törvényszék tehát ugy itélt, mint a győri kir. ítélőtábla, illetve a m. k. Curia Belföld. Női dijnokok a bíróságoknál. A kassai kir. ítélőtábla elnöke a következő érdekes körrendeletet küldötte a kassai kir. ítélőtábla kerületében levő összes kir. töt vényszék elnökeinek: Gyakran előfordul, hogy a kir. bíróságoknál alkalmas jelentkezők hiányában állandó vagy ideiglenes dijnokok fel nem fogadhatók, vagy pedig a fenforgó szükség szempontjából oly egyének nyernek alkalmazást, a kik csak hosszabb ideig tartó begyakorlás után képesek a követelményeknek megfelelni. Értesítem elnök urat, hogy a jövőben az esetben, ha a férfiak sorából alkalmas egyének nem jelentkeznek, díj n oki szolgálatra erre alkalmas nőket is felfogadhat. Kijelentem, hogy a nő dijnokok kiküldetésre egyátalán nem, — a bíróság helyiségeiben is jegyzőkönyvvezetésre csak elkerülhetlen szükség esetén — és rendszerint csakis az irodákban másolási teendőkre alkalmazhatók; továbbá, hogy a hivatalban lehetőén külön helyiségben, vagy legalább a férfi alkalmazottaktól külön csoportban helyezendők el; végül, hogy a társadalomban a nőket megillető előjogokat hivatali főnökeikkel szemben nem igényelhetik és az érvényben lévő szolgálati szabályokhoz mindenben alkalmazkodni tartoznak. E rendeletemet tudomás végett az elnök ur felügyelete alatt álló kir. jbiróságok vezetőivel egyidejűen közöltem. Kassa, 1897. február 10-én; Bercely Jenő s. k. kir. Ítélőtáblai elnök.— Dicséretre méltó kezdeményezés, melynek az lesz a következménye, hogy végre valahára szép és olvasható irásu végzéseket kapni a biróságoktól. Nyilt kérdések és feleletek. Az alzálogjog rangsorozatának kérdéséhez. (Felelet). I. «A Jog> f. é.január hó 3l-iki számában azon kérdés tétetett fel, vájjon az esetben, ha A) jelzálogos hitelező, az első helyen bekebelezett zálogjogának rangsorozati elsőbbségét B) másod helyen bekebelezett jelzálogos hitelezőjavára átengedi oly kérelemmel: hogy a zálogjogát terhelő, X) alzálogjogos hitelezőt illető alzálogjog rangsorozatának érintetlenül hagyásával jegyeztessék fel a rangsorozati elsőbbség, — s ha ezen kérelmének teljesítésével történik a rangsorozati feljegyzés, — vájjon Y) ki B) jelzálogos hitelező zálogjogára később alzálogjogot szerzett: az ingatlan elárverezése folytán sorozás alá eső jelzálog vételárából első — vagy másod rangsorban követelheti-e követelésének kielégítését r A kérdésben felemlittetik, hogy a győri kir. ítélőtábla, fent hivatkozott rangsorozati elsőbbség feljegyzés iránti kérelemnek azzal az indokolással ad helyt, hogy a jelzálogos hitelező zálogjogával korlátlanál intézkedhetik és az alzálogjog rangsorozatának érintetlenül hagyásával az átengedett rangsorozat elsőbbsége feljegyezhető, mert ezáltal az alzálogjogos hitelező jogában sérelmet nem szenved. Végül a kérdésben még a győri kir. Ítélőtábla rangsorozati fogalma jogi képtelenségnek jeleztetik. Mindenekelőtt, mielőtt a kérdés érdemére válaszolnék, abbeli nézetemnek adok kifejezést, hogy a kir. Ítélőtáblának indokolását helyesnek s gyakorlatilag kivihetőnek tartom; ugyanis a vételár felosztásánál X. alzálogjogos hitelező követelése nem A) jelzálogos hitelező zálogjogára — hanem a jelzálog vételárára fog soroztatni, még pedig legelső helyen, mert hisz X) alzálogjogának rangsorozati elsőbbsége érintetlenül hagyatott; hogy pedig az alzálogos követelés nem a zálogra, hanem közvetlenül a jelzálog vételárára sorozandó: ezt megokolom a Curiának 61. számú döntvényével, mely szerint «Az alzálogos hitelezőnek a jelzáloggal terhelt ingatlan tulajdonosa ellen rendszerint nincs kereseti joga; s magából az ingatlanból árverés folytán t ö r t é n t vét elárfelosztás esetét kivéve — csak ugy nyerhet kielégítést, ha saját adósának jelzálogilag biztosított követelését magára ruháztatja, vagy annak behajtására feljogosittatik. > Tehát a döntvény szerint árverés folytán történt vételár felosztásának esetében az alzálogjogos hitelező közvetlenül az ingatlanból, illetve ennek vételárából — és nem a jelzálogilag biztosított követelésből — nyer kielégítést! Már most, ha ezek szerint az alzálogjogos hitelező követelése minden kétséget kizárólag magára a jelzálog vételárára soroztatik, s tekintettel arra, hogy az alzálogjog rangsorozati elsőbbsége érintetlenül hagyatott: a feltett kérdésre válaszom az, hogy X) alzálogjogos hitelező követelése első helyen sorozandó, a jelzálog vételárára. Dr. Kovács Vilmos. ügyvéd Tapolcán.