A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 5. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [4. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 5. számához. Budapest, 1897. január hó 31. Köztörvényi ügyekben A pozsonyi kir. ítélőtábla 2. számú polgári döntvénye: Dr. H. Árpád végrehajtatónak B. János végrehajtást szenvedett ellen folytatott végrehajtási ügyében a pozsonyi kir. törvényszéknek folyó évi 11,529. sz. alatt kelt végzésének felülvizsgálata alkalmából felmerült ama jogkérdés felett, hogy *a végrehajtási eljárásban, ide nem értve a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő pereket, tartoznak-e a felek magukat ügyvéd által képviseltetni, ha a végrehajtási ügyben a kir. törvényszék van hivatva intézkedni , a pozsonyi kir. Ítélőtábla kimondotta a döntvénytárba felveendő' következő határozatot: A végrehajtási eljárásban általában, — az annak folyamán felmerülő pereket kivéve, — a felek magukat ügyvéd által képviseltetni nem kötelesek és mindennemű beadványaikat ügyvédi ellenjegyzés nélkül nyújthatják be. Indokok: A peres feleknek ügyvéd által való képviseltetésére vonatkozólag a jelenleg hatályban lévő törvények közül és pedig a sommás eljárásban az 1898. évi XVIII. t.-c. 14. g-a, a rendes eljárásban pedig az 1881. évi LIX. t.-c. 12. §-a intézkedik általánosságban. A sommás eljárásban az 1893-ik XVIII. t.-c. 14. £-a világosan kimondja, hogy sem a peres, sem a végrehajtási eljárásban az ügyvédi képviselet sem kötelező és a felek kérelmeiket és nyilatkozataikat tartalmazó beadványokat az^ 1868. évi LIV. t.-c. 167., 168. §-ainak megtelelő alakban vagy szabályszerűen hitelesítve maguk is benyújthatják. A rendes eljárásban, a mely alatt a jegyzőkönyvi tárgyalás is értetik, az 1881. évi LIX. t.-c. 12. §-a kifejezetten csakis a peres eljárásra nézve irja elő az ügyvédi kényszert, a rendes peres eljárásból kifejlő vagy a kir. törvényszéknél előforduló egyéb végrehajtási eljárásban azonban az ügyvédi képviseletnek kötelező vagy nem kötelező volta tekintetében kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, és igy ennek hiányában a kérdéses eljárásban követendő mód csak a törvényhasonlatosság alapján és a törvénymagyarázat utján állapitható meg. Kétségtelen, hogy az ügyvédi kényszer az egyén személyes cselekvési képességének korlátolása és azért ez a korlátozás csak ott alkalmazható, hol a törvény ez irányban határozottan intézkedik. Minthogy pedig az 1881. évi LIX. t.-c. 12. §-a kifejezetten csak peres eljárásról szól, a perenkivüli eljárásról azonban nem, és minthogy a törvénynek megszorító vagy kivételes intézkedése mindig szigorúan magyarázandó, az idézett törvényszakasz az ügyvédi kényszert illetően a peren kívüli eljárásra, melyhez a végrehajtási eljárás is tartozik, ki nem terjeszthető és pedig már azért sem: mert a kifejtettek szerint ez irányban határozott törvényes rendelkezés nem létezvén, az ügyvédi kényszernek attól való függővé tétele, vájjon a végrehajtási eljárás járásbíróság vagy törvényszék előtt folyik, a szükségszerűség szempontjából sem indokolható, midőn a végrehajtási eljárás egy és ugyanaz, akár tartozzék az eljárás a törvényszékhez, akár a járásbírósághoz és midőn a végrehajtási eljárás esetleges bonyolultsága is magától a végrehajtás természetétől és minőségétől, nem pedig annak milynemü perből származásától függ. Kelt Pozsonyban, 1896. december hó 15-én, a pozsonyi kir. ítélőtáblának teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1896. évi december hó 29-én tartott teljes ülésben. A lakbérleti szabályzatok rendelkezéseinek helytelen alkalmazása kérdésében felülvizsgálatnak helye van, mert az 1881. 59. t.-c. 93. §, szerint a törvényhatósági joggal felruházott s a rendezett tanácsú városoknak szabályrendelettel megállapított lakbérleti szabályai, amennyiben a bel- és igazságügyminiszterek által helybenhagyattak és a hivatalos lap utján közzététettek, a lakbérleti ügyek eldöntésénél a bíróságok által alkalmazandók. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1896. december 30. J. G. 250.) A fő és székvárosi házbérszabályok 34. tj-a szerint a házmester, a bérlők irányában csupán a házrend, tisztaság és csend fentartására van hivatva : bérbeadásra és a bér beszedésére és nyugtázására azonban csak akkor tekinthető felhatalmazottnak, ha a háztulajdonos által ezzel külön megbizatik, miből kétségtelenül következik, hogy a bér tekintetébeni fizetési haladékok adására nézve is csak külön felhatalmazás mellett tekinthető megbízottnak. (A budapesti kir. törvényszék mint felebbezési bíróság 1896. december 16. III. E. 226.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A fedezeti váltó csak annak a követelésnek érvényesítésére használható fel, a melynek fedezetéül adatott. A biztosítási díj váltó természetére nézve fedezeti váltónak lévén tekin' tendö, csak akkor érvényesíthető, ha a biztosító a kikötött idő| ben kockázatot tényleg viselt. A második évre kapott dijváltót nem érvényesítheti a biztosító azon az alapon, hogy az első évet ingyenesen csak a biztosítási szerződésnék több évre való fentartásának feltétele alatt biztosította, mert ez legfeljebb kárának követelésére jogosítja öt fel a polgári eljárás utján, de nem arra, hogy a meghatározott más követelés fedezetéül adott váltót kárkövetelésének behajtására érvényesítse. A kereskedelmi törvény 486. §-ának második bekezdése szerint azon az alapon, hogy a szerződés megszűntét a biztosított okozta, a biztosító csak a már lejárt időszakra vagyis arra az időre eső dijat követelheti, melyre nézve a veszély viselését már tényleg és az illető díjrészlet fejében megkezdette. (M. kir. Curia 1896. október 16. 859. sz. a.) Az eladó azon tényével, hogy az árut a vevő kérelméhez képest a teljesítési helytől elütő más helyre küldötte, a nélkül, hogy a kikötött teljesítési helyhez kifejezetten ragaszkodott volna, beleegyezettnek tekintendő abba, hogy az áru átvétele ne a kikötött teljesítési helyen, hanem azon helyen történjék, a hová az áru elküldetett, minélfogva a vevő ezen utóbbi helyen az árut joghatálylyal megvizsgálhatta és az eladónak rendelkezésére bocsáthatta. A vevő csak oly árut adhat el a kereskedelmi törvény 347. §. 3. bekezdése szerint szabad kézből, ra mely a jövőben megromlásnak van kitéve, és a mely tőzsdei vagy piaci árral bir. Nem adható tehát igy el zsizsikes árpa, tehát olyan áru, mely már tényleg romlott állapotánál fogva tőzsdei vagy piaci árral nem is birhat. Az ilyen áru csakis hiteles személy közbenjöttével adható el, az e nélkül történt eladás tehát az eladó rovására történtnek nem tekinthető. (A m. kir. Curia 1896. nov. 3. 1,088. sz. a.) Sommás végzés ellen helye van a perújításnak, mert a kifogásokkal meg nem támadott sommás végzés az ítélet hatályával bírónak tekintendő, és mert az 1893. XIX. t.-c. 12. §-a az ellentmondással meg nem támadott fizetési meghagyás ellen is nyújt perújítást, lényegileg pedig a sommás végzés sem egyéb, mint fizetési meghagyás. (A m. kir. Curia 1896. november '27-én 812. sz. a.) Ha a váltóbirtokos telepes a váltót az óvási határidő utolsó napján forgatta tovább, ugy á forgatmányos csak azon esetben van az elfogadó ellen az óvatolás kötelezettsége alól 1 felmentve, ha bizonyítja, hogy a váltó ezen napnak délutáni 5 órája után forgattatott reá. (A m. kir. Curia itélt 1896 decemI ber 1. 1,530. sz. a.) I ' Bűnügyekben. Elitéltnek feldicsérése. Templomban tartott politikai beszéd, mely lármát, zsivajt, éljenzést idézett elő, a B. T. K. 191. §-a alá esik. A polgári házasság ellen izgató beszéd tartása a B. T. K. 172. §-alá esik. (B. T. K. 171., 191. §§.) A pestvidéki kir. törvényszék: K. V. Józsefet bűnösnek kimondja a B. T. K. 174. §-ában meghatározott vétségben; továbbá a B. T. K. 172. §. 1. p. szerinti izgatás, továbbá a B. T. K. 191. §-ában meghatározott vallás elleni vétségben és ezért az idézett meg a B. T. K. 96., 97., 101. §§. utolsó kikezdése alapján összbüntetésül az Ítélet foganatba vételétől hat hónapi fogházbüntetésre, továbbra az 1892: XXVII. t.-c-ben megállapított célra fordítandó, be nem hajthatás esetén a B. T. K. 53. §-a alapján a B. T. K. 172. §. után még husz napi fogházra, a B. T. K. 191. §-a után még öt napi fogházra átváltoztatandó 200 frt és 50 frt pénzbüntetésnek az ítélet jogérvényessége után 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe melletti megfizetésére ítéli. Ellenben a B.. I