A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 52. szám - A kir. közjegyzők országos egylete - Bolgár törvényhozás és igazságügy [7. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 5*2. szamához. Budapest, 1897. december hó 26. Köztörvényi ügyekben. A H. T. 77. §-a értelmében az a házasfél, kit házastársa jogos ok nélkül elhagyott, kérheti, hogy házastársa a házaséletnek bizonyos idö alatti visszaállítására bíróilag felhivassék. A törvény ezen intézkedéséből következik, hogy a házasélet visszaállítását a vétkes fél és az kérheti, ki a házasélet folytatására maga részéről hajlandó. A győri kir. törvényszék (1896. évi december hó II-én 6,823. sz. a.) J. János felperesnek J. Jánosné sz. W. Erzsébet alperes'ellen indított válóperében a következő Ítéletet hozta: J. János és W Erzsébet házasfelek által Miklósfalván 1888 október t-én kötött házasságot alperes vétkesnek nyilvánítása mellett'az 1894. évi XXXI t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján felbontja, mindkét félnek az uj házasságra lépést megengedi és alperest felperes nevének viselésétől eltiltja stb. & Indokok: Felperes az általa becsatolt helyhatósági bizonyítványok alapján a kir. törvényszékhez az iránt folyamodva, hogy alperesnek hagyassék meg, miszerint az általa 1895. évi június hó 27-én megszakított házassági életközösséget állítsa helyre, minthogy ielperes a meghagyás kibocsátásához szükséges előfeltételeket igazolta, a kir. törvénysz'ék kérelmének helyt adván, alperest az életközösségnek 30 nap alatti visszaállítására utasította, a mely azonban siker nélkül telt el és felperes a válókeresetének érdemleges tárgyalását .kérelmezte. Ezen kérelem folytán megidézett peres felek között a bírói békéltetés megkiséreltetvén, az eredményre nem vezetett, a nyomban megtartott tárgyalás alkalmával pedig alperes kijelentette, hogy férjéhez vissza nem tér, mert köztük békességes élet nem folytatható és férjének elhagyását azzal indokolta, hogy férje nappalait és éjjeleit honn nem töltötte és egy alkalommal néhány nappal előbb, mint sem férjét elhagyta, férje őt főbe ütötte; a felperes alperesnek emez állítását tagadta, különösen pedig tagadta azt, hogy az éjjeleket és nappalokat otthon nem töltötte volna, a mit alperes bizonyítani annál kevésbbé kísérelt meg, mert annak ad.-tt kifejezést, hogy a válásba ő is beleegyezik. Alperes a férjének kimaradásai folytán és azért, mert a férje a házastársi kötelességeit nem teljesítette, a szeszes italok élvezetének adta magát és ezen beismerése mellett még beismerte azt is. hogy az elhagyásra különös oka nem volt és ugy, ámbár felperes elismerte azt, hogy a házastársi kötelességeit elhanyagolta azért, mert alperestói ennek részegeskedése folytán undorodott, de mivel alperes felperesnek eme ténye miatt, a mely egyébként felperes magaviseletét némileg igazolja, felperes ellen sem viszontkeresetet nem támasztott, sem e nélkül a házasság felbontása esetén férjének vétkessé nyilvánítását sem kérte, tehát meg kellett állapítani, hogy alperes szándékosan és jogos indok nélkül hagyta el férjét, a mit igazol alperesnek azon előadásán kivül, hogy az elhagyásra különös oka nem volt, még az is, hogy alperes nem panaszkodik arról sem, hogy férje egyébként vele rosszul bánt volna, mert valónak fogadva el azon alperesi állítást hogy őt egy izben férje 'fejbe ütötte volna, ez magában véve, tekintettel a felek műveltségi fokára, az elhagyásra jogos indokul nem szolgálhatott. De egyébként is a csatolt helyhatósági bizonyítvány, valamint felperes által bemellékelt és a miklósfalvi elöljáróság előtt felvett jkv. szerint alperes férjét készakarva hagyta el,*tehát az elhagyás tényének megállapítását ezek a bizonyítékok is támogatják; miért is ezeknél fogva a H. T. 77. §-ának a) pontja alapján a házasságot felbontani, mindkét félnek az uj házasságra lépést megengedni és a 94. §. alapján alperest a férje nevének viseletétől eltiltani kellett. A vagyoni kérdések rendezve lévén, a becsatolt bizonyítványok szerint a házasságból gyermek nem született és felperes a perköltségre nézve előterjesztést nem tett, illetőleg kinyilatkoztatta, hogy azokat^ő . viseli, tehát ez irányban intézkedés szükséges nem volt. t ^ ' A győri kir. Ítélőtábla Í1897. évi'március hó'17-en 433. sz. a.) a következő Ítéletet hozta: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a házasság" felbontására vonatkozó hivatalból megvizsgált részét helybenhagyja s a pert a m. kir. Curiához felterjeszti. I nd o ko k: 'A peres felek házasságát az 1894. évi XXXI t.-c.!77. §. a.j pontja alapján fel kellett bontani, mert a B. es L. alatti községi bizonyítványok szerint alperes férjét 1895. e^ junius hó 27-én elhagyta s az 1896. évi július hó 15-én kelt sz. végzésben foglalt birói meghagyás dacára az 5,768/1896. sz. kérvénynyel bemutatott községi bizonyítvány tanúsításai szerint az életközösséget vissza nem állította; mert alperes a tárgyaláskor beismerte, hogy az elhagyásra különös oka nem volt — tehát nyilvánvaló, hogy felperest szándékosan, jogos ok nélkül hagyta d. Alperesnek vétkesnek nyilvánítása az 1894. évi XXXI. t.-ciKK Öő. §-án alapszik. A m. kir. Curia 1897. évi november hó 2-án 1,707. sz. a.) a következő ítéletet hozta: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A H. T. 77. §-a értelmében az a házasfél, kit házastársa jogos ok nélkül elhagyott, kérheti, hogy házastársa a házaséletnek bizonyos idő alatti viszaállitására bíróilag felhivassék. A törvény ezen intézkedéséből következik, hogy a házasélet visszaállítását a vétlen fél és az kérheti, ki a házasélet folytatására maga részéről hajlandó. Miután tehát felperes keresetét a házasélet felbontása végett támasztotta, s azt, hogy neje visszatérésre felhivassék, nemcsak nem kérte, hanem azt terjesztette elő, hogy közegyzői okirattal szüntették meg vagyonközösséget abból a célból, hogy a házasság is köztük végleg felbontassák s miután az eljáró bíróság a felek erre vonatkozó kérésének hiányában a házasság visszaállítására való felhívást alap nélkül rendelte el, s ennek a felhívásnak semmi joghatály sem tulajdonitható: ily körülmények között a H. T. 77. §-a a) pontja értelmében való eljárásnak s ennek folytán a házassági kötés felbontásának helyt adni nem lehet, mert az előadottakban kétségtelen, hogy jelen esetben a felek a felbontás iránti kölcsönös beleegyezésüket akarják érvényesíteni, ez pedig meg nem engedhető, mert kölcsönös beleegyezés alapján felbontásnak az 1894: XXX. t.-c. szerint helye nincs. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltónak tartalma szerint igazolt birtokosa irányában váltói kötelezettségben álló adós, a váltóra alapított keresettel szemben a V. T. 92. §. értelmében jogosítva van mind azokat a kifogásokat érvényesíteni, amelyeknek az az alapja, hogy a váltó birtokosa olyan követelést érvényesit,a mely őt a váltó kiállításának alapul szolgáló köztörvényi jogviszonynál meg nem illeti s eszerint annak a váltó alapján történt érvényesítésénél roszhiszemüen jár el. A szabadkai kir. törvényszék(l 8í 6. évi febr. 15-én 2,7 0. sz.) a Sz. János felperesnek Sz. György és Mihály a'peresek elleni 43 i frt 56 kr. váltó-tőke és jár. ír. perében következőleg ítélt: Az 1895. évi augusztus hó 31-ik napján 22,331. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kivül helyeztetik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Alperesek azzal a kifogással élnek, hogy a báthmonostori szövetkezet R. Bernáttól árukat vásárolván, azok 654 frt 84 kr. vételára fejében a szövetkezet határozata folytán felperes alperesek és a váltón megnevezett többi társaik, összesen hatan kiállították a kereseti válót, egymással azonban nem mint váltóból eredő jogosítottak és kötelezettek állanak szemben, hanem mint egyetemleges adóstársak ; lejáratkor alperesek a reájuk eső 2/3 részt vagyis 218 frt 28 krt a 2y. alatt csatolt nyugta szerint, R. István pedig Ilii frtot lefizetvén, felperes a váltót magához váltotta és azt, mint annak kibocsátója, jobb tudomása ellenére és rosszhiszemüleg érvényesíteni akarja, habár ahhoz joga nincs, mert az aláirók egymás között csak részarányosán vannak kötlezve; a kifogások bizonyítása végett alperesek tanukra hivatkoznak és kérik a felperest keresetével elutasítani. Felperes tagadja a felhozott állitások valóságát,különösen tagadja,hogy egymás iránt egyforma kötelezettséget vállaltak; tagadja, hogy a váltó ellenértékét a báthmonostori szövetkezet, mely meg sem alakult, kapta volna meg és azt állítja, hogy az érték felett az alperesek rendelkeztek; továbbá azt állítja, hogy a váltót csak az alperesek hitelének emelése végett, szívességből irta alá; ellenzi a tanubizonyitás elrendelését és tagadja a 2'/. alattinak valódiságát. Viszont alperesek a felperesi tényállítások valóságát tagadták és ennek következtében a váltóelj. 25. §-a értelmében előállított tanuk kihallgattattak. A kivett tanúvallomásoknak az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében való mérlegelése alapján különösen abból a körülményből, hogy a kereseti váltót alperesek a felperes és a váltón megnevezett társaik a báthmonostori szövetkezet részére vett áruk vételára fejében, mint a szövetkezeti tagok által e célból megbízott kiküldöttek irták alá és adták R. Bernátnak, továbbá abból, hogy alperesek nem azért irták alá elfogadói minőségben a váltót, hogy ez által az utánuk következő felperessel és a váltót aláirt többi társaikkal szemben is váltókötelezettséget vállaljanak, hanem kizárólag azért, mert ezekként való aláírást a váltó könnyebb értékesithetése és nagyobb biztonság végett R. Bernát követelte; végül pedig abból, hogy a szövetkezet tagjai között oly értelmű Írásba foglalt megállapodás jött létre, hogy a szövetkezet határozásaiért váltót aláirók egymás között egyformán felelősek, bebizonyitottnak tekintendő, hogy a felperes csak formailag szerzett előzőivel, az alperesekkel szemben