A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1897 / 51. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [6. r.]
A JOG Bűnügyekben. A Btkv. 386. £-ában meghatározott csalás előfeltétele az, hogy a hitelezőnek követelese az ados ellen végrehajtható legyen, ennélfogva vádlott azon cselekménye, hogy ingatlanait eladta, mielőtt hitelezőit kielégítette volna, a btk. 386. § ában meghatározott csalás ismérveit ki nem meriti. A beregszászi kir. törvényszék (1895. évi november 15-én 8,011. sz. a.) csalás büntette miatt vádlott T. András elleni bűnügyben következőleg ítélt: Vádlott a K. György és neje M. Lujza kárára elkövetett s a Btk. 38(>. §-ába ütköző s a Btk. 383. §-a szerint büntetendő egyrendbeli csalás bűntettében bűnösnek mondatik ki és azért e Btk. 383 és 388 §-ai alapján ez Ítélet foganatba vételétől számítandó egy (1) évi börtönbüntetésre és szabadságvesztés büntetésének kitöltésétől számítandó (4) négy évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanily időtartamra leendő felfüggesztésére s az 1892. évi 27. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó s behajthatatlanság esetén a Btkv. 53. Jj. alapján további öt (5) napi börtönre átváltoztatandó 50 frt pénzbüntetésre ítéltetik stb. Panaszosok egyéb kártérítési igényeikkel a polgári per útjára utasíttatnak. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint ifi, T. András vádlott a beregszászi hitelintézet javára J. István és társa ellen foganatosított árverésen több ingatlant megvett, melyek közül a somi 89. sz. tjkvben foglalt 101. hrsz. birtokrészietet az árverés után 10 nappal eladta K. György és neje M. Lidia panasz jsoknak, kik a vételárat, 250 frtot vádlott beismerése szerint is azonnal kifizették. Minthogy azonban ifj. T. András vádlott az árverési feltételeknek eleget nem tett, az árverésen vett összes ingatlanaira a visszárverés el lett rendelve, s panaszosok, hogy az általuk vádlottól megvásárolt ingatlan birtokrészt a visszárveréstől megmentsék, 324 frt 25 krt letétbe helyeztek s a somi 89 sz. tjkvben foglalt 101. hrsz. ingatlan birtokilletőség panaszosok javára be is kebeleztetett. Panaszosok töbször felhívták vádlottat, hogy a helyette letétbe helyezett 324- frt 25 krt nekik fizesse meg s a vádlott azon ígéretet tette panaszosoknak, hogy az általa az árverésen megvett többi ingatlanokra bekebelezett követelésből fogja panaszosok követelését kielégíteni; minthogy azonban vádlott a sorrendi tárgyaláson a javára ezen ingatlanokra bekebelezett követelését nem panaszosok javára, hanem az árverésen általa megvett többi ingatlanok vételárába kérte beszámíttatni, panaszosok ellene pert indítottak s a vádlott által kijelölt bekebelezett követelésre biztosítási végrehajtást foganatosítottak, azonban a tkvi hatóság 265/890. tk. sz. rendelvénye szerint a vádlott javára bekebelezett követelésből panaszosok javára csak 15 írt 43 kr. soroztatott, mivel vádlott ezen követelését az ingatlanok vételárába kérte beszámíttatni, mely okból a biztosítási végrehajtás sikerre nem vezetett s panaszosok követelése kielégítést nem nyert, sőt teljes fedezet nélkül maradt, mivel vádlott azon ingatlanokat, melyeknek vételárába kérte a panaszosok javára lekötött követelését beszámíttatni, nyomban eladta B. Gábor és társainak. Tekintve, hogy vádlott ezen ténykedése oda irányult, hogy panaszosok tévedésbe tartásával panaszosok követelését a kielégítési alaptól megfossza, mivel a vádlott illetékes községi hatósága által kiállított vagyoni bizonylat szerint is vádlottnak többi még a nevén álló birtoka is kétszeres értéken felül van terhelve s igy arra sem lehet kilátás, hogy panaszosok követelése azokból nyerhetne némi fedezetet, s igy a vádlott panaszosokat a kielégítési alaptól teljesen megfosztotta, mind ezek alapján ifj. T. András vádlottat a Btk. 386. §-ába ütköző s a Btk. 383. § szerint minősülő csalás bűntettében bűnösnek kimondani s az itélet rendelkező részében meghatározott büntetéssel sújtani kellett. Panaszosok egyéb kártérítési igényeikkel a törvény rendes útjára voltak utasitandók, mivel saját bemondásuk szerint is a vádlott ellen folyamatba tett perből kifolyólag egyéb itt nem igazolt követeléseik is vannak, melyek a polgári perben lesznek elbirálandók: A kassai kir. Ítélőtábla (1896. évi február 18-án 451. sz. a.) következően i t é It: A kir. ítélőtábla azzal a kiegészítéssel, miszerint ifj. T. András vádlott a reá mellékbüntetésképen kiszabott 50 frt pénzbüntetést, a büntetések végrehajtása tárgyában 1880. évi augusztus 9-én 2,108. sz. a. kiadott körrendelet VI. utasításának 1. §-a értelmében az itélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett tartozik lefizetni, a kir. törvényszék ítéletét a Btk. 380. §-ának felhívásával indokai alapján és ezeken felül még azért is helybenhagyja, mert K. György és felesége sértettek a kérdéses 324 frt 25 kr. s jár. iránt 1892. december 25-én indították meg itj. T. András vádlott ellen a sommás pert, nevezett vádlott pedig ezután 1893 év január 5-én 13k sz. iktatott beadványában kérte, hogy a javára sorozott 418 frt 66 kr. követelése a vételárhátralék tartozásának törlesztésére fordittassék és az ingatlanokat is az 1892. évi december 29-én kelt szerződéssel adta el B. Gábor társainak, ifj. T. András vádlott tehát eme követelése beszámítását és vagyonátruházást a K. György és felesége sz. M. Lujza sértettek kijátszása végett akkor foganatosította, a mikor nevezett sértetteknek a nevezett vádlott által is valódinak elismert és lejárt 32 i frt 25 kr. követelése már beperesitve volt. Továbbá, mert a K. György és felesége sz. M. Lujza sértettek által a kérdéses 324 frt 25 kr. iránt a mezőkászonyi kir. jbiróság előtt folyamatba tett sommás per még be I nem fejeztetett, ugyanazon egy követelés pedig egyidejűleg két I uton nem lévén érvényesíthető, a kir. törvényszék helyesen utasította nevezett sértetteket kártérítési követelésük érvényesítésével az általuk már előzőleg igényhe vett polgári per útjára. A m. kir. Curia (1897. évi október hó 21-én 9,U30. sz. a) a következő ítéletet hozta: Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával ifj. T. András vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A Btk. 386. §-ában meghatározott csalás előfeltétele az, hogy a hitelezőnek követelése az adós ellen végrehajtható legyen. Minthogy pedig K. György és nejének ifj. T. András vádlott ellen 334 frt 25 kr. iránt támasztott követelése még megítélve nincs, sőt tekintettel arra, hogy a kereset vádlott részére 1893. évi január 6-án kézbesittetett, a tkvi iratok között 32. sz. a fekvő, somi 38., 418. és 428. a sz. tkvi kivonatokban foglalt bejegyzések szerint pedig ifj. T. András az eme tjkobe felvett ingatlanokat még 1892. év december 27-én, illetve 29-én idegenítette el, vagyis mielőtt a kereset megindításáról tudomással birt, ennélfogva vádlott ama cselekménye, hogy a kérdéses ingatlanokat, mielőtt K. Györgyöt és nejét kielégítette volna, eladta, a Btk. 386. §-ban meghatározott csalás ismérveit ki nem meriti. De nem forog fen a Btk. 379. §-ába ütköző csalás esete sem, mert vádlott tagadásával szemben nem állapithatók meg oly jelenségek, a melyek arra engednének következtetni, hogy vádlott a sértetteket a vétel és az általuk önként letett összeg iránt ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette, vagy tartotta volna. Vádlott ellenében tehát büntetendő cselekmény tényálladéka megállapítható nem lévén, ez a vád és következményeinek terhe alól felmentendő volt. A btk. 414. §-ának bármelyik pontjába ütköző bűntett megállapítása mellett az ugyanezen szakasz más pontjába ütköző cselekmény külön kísérletnek nem minősíthető, mert egy szakasznak bár különböző pontjaiba eső cselekmények, csak egy és pedig a súlyosabb minősítés alá vonhatók. A m. kir. Curia (3,807/897. sz. a.) Csalárd bukás büntette miatt vádolt L. Károly elleni bűnügyben, minthogy a btk. 414. íj ának bármelyik pontjába ütköző bűntett megállapítása mellett az ugyanezen szakasz más pontjába ütköző cselekmény külön kísérletnek nem minősíthető, mert egy szakasznak bár különböző pontjaiba eső cselekmények csak egy és pedig a súlyosabb minősítés alá vonhatók, ugyanazért a vádlott terhére eső, a btk. 414. §-ának 1-ső pontjába ütköző kísérletnek a btk. 414. §. 3. pontja alá eső befejezett cselekmény mellett külön minősítése helyet nem foghat. A m. kir. közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának elvi jelentőségű határozatai. 2. Sommás visszahelyezési perben hozott itélet után csak az esetben jár a 48. dijtét. A. pontja értelmében 2 frt 50 kros illeték, ha a hivatkozott díjtétel C. a) pontja értelmében csekélyebb illetéknek nincs helye. 1,022/P. 1897. sz. Tényállás: R. K. B. felperesnek F. M. alperes elleni, egy dülőutnak használatba való sommás visszahelyezés iránt perében 1. a késmárki kir. járásbíróság által 1895. évi szeptember hó 26-án 3,445. sz. a. alperes által támasztott pergátló kifogások kérdésében hozott végzés bélyeghiánya miatt 1 frt egyszeres és 4 frt felemelt bélyegilleték; — 2. Ugyanazon kir. járásbíróság által az ügy érdmében 1895. évi november hó 8-án 3,9i5. sz. a. hozott itélet után felperesi képviselő 1 frt illetéket róván le, 1 frt 50 kr. bélyeg hiánya miatt 1 frt 50 kr. egyszeres és 6 frt felemelt bélyegilleték íratott elő P. K. felperesi ügyvéd terhére. — Ügyfél mindkét illetéktétel törlését kérte, mert a pergátló kifogásokkal alperes élt, tehát az e kérdésben hozott végzés bélyegilletékeért az 1894. évi XXVI. t.-c. 10. §-a értelmében alperes, illetve megbízottja felelős, — s mert a per tárgyának értéke a tárgy, jegyzőkönyv, valamint az itélet indokai szerint 20 frtban lett megállapítva, e szerint a per érdemében hozott itélet után csak 1 frt illeték jár, mit ügyfél leróván, bélyegrövidités nem forog fenn. A kir. pénzügyigazgatóság a kérelmet elutasította azon az alapon, mert az 1894. évi XXVI: t.-c. 31. §-a által hatályában fentartott ill. dijjegyz. 48. tét. A. a) pontja értelmében sommás visszahelyezés iránt indított perekben az ítéleti illeték 2 frt 50 kr., — s mert a pergátló kifogás tárgyában hozott végzések az 1894. évi XXVI. t.-c. 10. íj ában felsorolt kivételek között nem fordulván elő, — azok bélyegilletékét ugyanazon szakasz értelmében felperes köteles leróni. Ügyfél az elutasító végzés ellen felebbez és előadja, hogy nem áll az miszerint a sommás visszahelyezési perekben kivétel nélkül 2 frt 50 kr. volna az ítéleti illeték, mert itt is, mint minden más perben, a pertárgy értékétől van függővé téve, annyival is inkább, mert e szerint rovandó le a jogorvoslat után járó illeték is. Hogy 50 frt értéken alóli visszahelyezési perben az ítéleti illeték 2 frt 50 kr. nem lehet, igazolja azon körülmény is, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 126. és 180. §§-ai ily esetben csak felülvizsgálati kérelmet enged meg, már pedig a felülvizsg. kérelem az 1894. évi XXVI. t.-c. 21. §-a szerint csak 1 frtos bélyegilleték alá esik, tehát annál a határozati bélyegilleték sem lehet nagyobb. A pergátló kifogások kérdésében hozott végzés illeté-