A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 51. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [6. r.]

202 A JOG tán a telekkönyvi állapotnál fogva afelülépitmények birtokának átengedését nem követelheti. (Curia 2,387/1896.) Az ingatlanok tulajdona és használása iránt az érdekeltek a kereset megindítása előtt kiegyeztek s ezen egyezségnek megfelelően birták és használták az ingatlanokat, ebből önként következik, hogy az egyezség az ingatlanok hasznaira is kiterjedt, ennélfogva az elvcnt haszon az egyezségileg használt ingatlanok után nem igényelhi tő. (Curia 548/1896.) Az életjáradéki szerződésben meghatározott szükségletek természetbeni kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettség mellett a kedvezményezett a lejárt szolgálmányok egyenértékét készpénzben csak akkor követelheti a kötelezettől, ha igazolja, hogy utóbbi a kikötmények természetbeni kiszolgáltatását indokolatlanul megtagadta. (Curia 1,538/1896.) A saját háza falán nyitott ablakokat a tulajeonos a szomszédos telekre vonatkozó minden szolgalmi jog nélkül is szabadon használhatja, kivéve ha az ablakok használatában valamely a szomszéd telek tulajdonosa által birt szolgalmi jognál fogva gátolva van. Ennélfogva felperes a saját falán levő s alperes telkére néző ablakok berácsolására és berácsolva tartására nem kötelezhető; mert az osztr. ptk. 488. tj-nak az az intézkedése, hogy a kinek kilátásra joga nincs, ablakának berácsolására köteleztetik, csak azon esetre vonatkozik, midőn oly szolgalmi jogról van szó, mely akként keletkezik, hogy az uralgó telek tulajdonosa a szomszédja falán ablakot nyit. Ha felperes saját háza falán a szomszédos telek felöl ablakot nyitni a szomszédos telek tekintetében szolgalmi joggal bir, ez magában foglalja a szolgáló telek tekintetében a levegő és világossághoz való jogot. (Curia: 2,175/1896) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A prdt. 112. §-a, illetve a váltóelj. rendt. 36. §-a utolsó bekezdésének jogkövetkezménye az elhalt váltóadósnak a sommás végzéssel fizetésre kötelezett azon örököseire, a kik kifogásokat be nem adtak, sem terjeszthető ki, mert az idézett törvényhelyek a védekezés és felebbezés joghatályát csakis azokra az alperes társakra terjesztik ki, a kik a kitűzött tárgyalásra megidéztetvén, meg nem jelentek s illetve felebbezéssel nem éltek. A soproni kir. törvényszék (1897. ápril. 7-én 959. sz. a.) Dr. Sz. István ügyvéd felperesnek özv. Cs. Józsefné szül. B. Rozália alperes elleni 80 frt hátralékos váltótőke és jár. iránti perében következőleg ítélt: Az esetre, ha felperes leteszi az ezennel neki megítélt egyoldalú főesküt arra nézve: hogy a 4,173/894. sz. a sommás végzésben becsatolt, Sopronban 1891. szeptember 24-én 180 írtról kiállított váltón látható Cs. József névaláírás az adós Cs. Józseftől származik, az esetre felperes a 4,473/894. sz. keresetének helyt adásával, alperes 5,627/866. sz. a. beadott kifogásaival elutasittatik, s a Sopronban 1894. évi május hó 26-án 4,473/894. V. sz. sommás végzés alperessel szemben teljes joghatályában fentartatik és alperes köteles 80 frt hátralékról szóló tőkét, annak 1893. évi július 6-tól járó 6° 0 kamatját felperesnek 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Erdekében áll tehát felperesnek, hogy a neki ezennel megítélt főeskü letételére vonatkozó készségét az ítélet jogerejüvé válta után 3 nap alatt bejelentette és hogy azt a kitűzendő határnapon le is tegye, mert ellenkező esetben a kir. törvényszék alperes kifogásainak helyt ad és a Sopronban 189 t. évi május hó 26-án 4,473. sz. a. kelt sommás végzést ezen alperessel szemben hatályon kivül helyezi stb. Felperes az 1893. évi július 6-át megelőző időre nézve a követelés után kért kamatokkal elutasittatik stb. Indokok: A kereset alapját képező váltóval szemben alperes azt a kifogást tette, hogy a váltó már 1891 október 18-án járt le, s hogy igy a 80 frtnyi hátralékos váltókövetelés a váltótörvény 84 §-a értelmében elévült; minthogy azonban a periratokból kitetszőleg ez a váltó 1894. évi május 23-án lett beperesitve, tehát a váltó lejártától számítandó 3 évi elévülési idő ekkor még le nem telt, a kir. törvényszék alperes eme kifogását, mint alaptalant elvetette. Bár továbbá alperes a/.on kifogása, hogy a 7,755/892. sz. végzés az örökösöket nem ismeri el és a hagyatékot át nem adja, tehát a sommás pernek ellenök helye nem is lehet, a váltóeljárás 35. §-nak rendelkezései szempontjából indokoltnak is látszik; tekintettel mégis arra, hogy az örökösök, bár módjukban állott volna, az lí-94. évi május 23-án 4,473. sz. a. kibocsájtott sommás végzés ellen kifogást nem emeltek s nem védekeztek s igy az a többi örökösökkel szemben jogerőre emelkedett s igy az egyedül, a végzésnek részére újból való kézbesítése folytán kifogással előálló jelen alperes a sommás végzés elleni kifogásait a jelen eljárás során teljes joghatálylyal előadhatta, az a körülmény pedig, hogy a sommás végzés eredeti fogalmazványa és jelen alperesnö kézbesítési vevénye a kir törvényszéki irattárban fel nem található, felperes hátrányára nem szolgálhat: annálfogva a kir."törvényszék, tekintve, hogy alperes a váltón látható Cs. József aláírás valódisága tárgyában felperes által felajánlott főesküvel való bizonyítása ellen kifogást nem emel és azon bizonyíték alkalmazását elfogadta és B. János tanú vallomásával valószínűsítve ; van, a kereset alapját képező abbeli felperesi állítás, hogy a váltón előforduló Cs. József-féle aláírás magától ezen adóstól származik, annálfogva az 1868: 5i. t.-c. 221., 230. és 235. 8-nak, valamint a váltóeljárás 26. §-a első bekezdésének rendelkezései értelmében a főesküvel és pedig miután a bizonyítandó ténykörülményről csak felperes bir közvetlen tudomással, az egyoldalú főesküvel való bizonyításnak helye lévén, a főeskü alkalmazásától feltételezetten kellett a jelen pert eldönteni. Az eskü letétele, illetve le nem tételéhez kötött jogkövetkezmények az 1868: 54. t.-c. 22-1. §-a rendelkezései értelmében állapíttattak meg stb. a késedelmi kamatok azonban azért ítéltettek meg csak 1893. évi július 6-ától, mert á 4.46Í/96. sz. kielégítési végrehajtási kérvény csakis 1896. évi július 6-án adatván be, csakis ezen kérvény tekinthető a követelés birói érvényesítésére irányuló joglépésnek és mert ezen időponttól visszafelé számítva a három éven tuli kamatok az 1893. évi XXV. t. c. 19. §-a értelmében elévültek. A győri kir. Ítélőtábla (1897. évi június 24-én 1,221. sz. a.) következőleg végzett: A kir. Ítélőtábla az első bíróság Ítéletét, melyet az 1881. évi 59. t.-c. 35. §-ának második bekezdése és a váltóeljárás 23. és 36. §-ai értelmében a többi alperesek nevében is felebbezettnek tekint, az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti és utasítja az eljáró kir. törvényszéket, hogy felperesnek keresetét adja vissza. Indokok: Elsőrendű alperes a 4,473/94. sz. sommás végzés ellen olyan kifogásokat hozott fel, melyek a kötelezettséget az elfogadó örököseiként, tehát különben is csak egységesen elbírálható kötelezettség alapján perbevont valamennyi, alperessel szemben megszünteti. Az elsőrendű alperes részéről beadott kifogás tehát, valamint az ugyancsak I. r. alperes részéről beadott felebbezés, tekintettel arra, hogy a váltó kötelezett jogutódai ellen a váltóeljárás 35. §-a szerint sommás végzés ki nem bocsátható s ugy a kifogással nem élő örököstársak is a jelenlegi esetben E kifogásoló pertársainak veendők, az"1868:LIV. t.-c. 112. §-a és a váltóeljárás 35. §-ának 2-dik bekezdése és a váltóeljárás 23. és 46. §-a szermt valamennyi alperes nevében beadottnak tekintendő. A miből önként folyik, hogy a 4,473/94. sz. a. kibocsátott sommás végzés a nem védekező alperesekkel szemben sem tekinthető jogerősnek és hogy az elsőbiróság által elkövetett az a szabálytalanság, mely szerint a kir. törvényszék a kereset kézbesítése előtt meghalt elfogadó helyett a nak örökösei ellen sommás végzést bocsátott ki a helyett, hogy a váltóeljárás 35. §-a szerint az örökösök megidézése mellett jegyzőkönyvi tárgyalásra tűzött volna határidőt, valamennyi alperes javára figyelembe veendő. Az eljáró kir. törvényszék ítéletére tehát eme lényeges eljárási szabály megsértése miatt az 1881: LIX. t.-c. 39. §-ának o) pontja alkalmazandó. A keresetlevélnek visszaadását az teszi szükségessé, hogy felperes az elhalt váltóelfogadó örökösei közül néhai T. Pálné gyermekeit T. Jánost és T. Erzsébetet, valamint a néhai Cs. József, Cs. János és T.János örökhagyóknak netán létező ismeretlen örökösei részére a 42. sz. Curiai döntvény értelmében hirdetmény kibocsátása mellett kirendelendő-ügygondnokot perbe nem idézte, e nélkül pedig a keresete szabályszerű eljárásra nem is alkalmas. A m. kir. Curia (1897. évi október 22-én 828. sz. a.) a következő végzést hozta: A másodbiróság végzése megváltoztattatik és kimondatik, hogy a kibocsátott sommás végzés az azt megelőző s követő eljárással meg nem semmisíthető; ennek folytán pedig a másodbiróság utasittatik, hogy az első bíróságnak 1897. évi 959. sz. Ítéletét érdemileg vizsgálja meg s hozzon szabályszerű határozatot. Indokok: Tekintve, hogy a prdt. 112. §-a, illetve a váltóelj. rendt. 23. §-a és az 1881: LIV. t.-c. 35. §-a, illetve a váltóelj. rend. 36. §-a utolsó bekezdésének jogkövetkezménye az elhalt váltóadósnak a sommás végzéssel fizetésre kötelezett azon örököseire, a kik kifogásokat be nem adtak, sem terjeszthető ki, mert az idézett törvényhelyek a védekezés és felebbezés joghatályát csakis azokra az alperes társakra terjeszti ki, a kik a kitűzött tárgyalásra megidéztetvén, meg nem jelentek, s illetve felebbezéssel nem éltek; tekintve továbbá, hogy az a szabálytalanság, hogy az eljárt elsőbiróság az elhalt váltóadós örökösei ellen a váltóeljárás 14. és 35. §-aiban foglalt rendelkezés ellenére sommás végzést bocsátott ki, sem a sommás végzést, sem a perben álló felek jogviszonyait szabályozó érdemleges Ítélet megsemmisítésére indokul nem szolgálhat és pedig a kifogással élő alperesre vonatkozóan azért nem, mert egyfelől a váltóelj. 37. §-a szerint alperes a sommás végzés ellen egyátalában nem élhet felfolyamodással, másfelől pedig az említett szabálytalanság vele szemben el is enyészett az által, hogy kifogásai folytán tárgyalás tüzetett ki, s tekintve, hogy a kifogásokkal nem élt alperesekre vonatkozóan nem forog fenn semmi.ségi ok, mert ők sem élhetvén a sommás végzés ellen felfolyamodással, ez a végzés velük szemben sem képezheti felülvizsgálat tárgyát, az elsőbiróság által ho ott érdemleges ítélet pedig ezeknek az alpereseknek jogairól egyátalában nem rendelkezik, minélfogva az ügy alapos elbírálásának mi sem állván útjában, a másodbiróság végzése megváltoztatandó, s ugyanaz az ügy érdemének elbírálására utasítandó volt.