A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 50. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [5. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁGI HATÁROZATOK ES DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 50. szamához. Budapest, 1807. december hó 12 Köztörvényi ügyekben. A ht 77 §-« a) pontja alapján való eljárásnak abban az esetben van helye, ha a jogos ok nélkül elhagyott házastárs hajlandó az öt elhagyó házastárssal a házasságot folytatni és e celbol a bírósághoz folyamodik, hogy a házasélet visszaállítására bíróilag felhivassek. Ily esetben az elhagyás ténye helyhatósági bizonyitvanynyal igazoltatván, az eljárás kérvénynyel indíttatik meg és a bíróság tárgyalást előlegesen nem tartat, hanem a felhívási végzést az ellenfél meghallgatása nélkül adja ki. A pozsonyi kir. törvényszék 1896. évi december hó 22-én 13,399 sz. a. F. szül. R. Ilona felperesnek F. Ábrahám József ellen házassági kötelék felbontása s jár. ir. ügyében a következő Ítéletet hozta: A F. Ábrahám Józset pozsonyi lakos és R. Léni vágujhelyi lakos házastársak között Püstyénben 1890. évi május 8-án az izraelita vallás szertartásai szerint megkötött házasság a férj alperesnek vétkéből a H. J. T. 77 §-a alapján hűtlen elhagyás indokából végkép felbontatik. A házasságból származott kiskorú Róza nevü leánygyermek az anyának felperesnek megítéltetik és köteles azt felperes eltartani, neveltetni és gondozni, egyúttal köteleztetik alperes apa is a kiskorú leánygyermek eltartására. Házasfelek vagyoni viszonyai rendezvék, ez iránt intézkedések szüksége fenn nem forog stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy nejét még 1895 évben hűtlenül elhagyta és a házas életközösséget még a mai napig sem állította helyre, kijelentette továbbá, hogy nejével a házaséletet folytatni nem fogja és kéri a házasság felbontását; beleegyezik alperes abba is, hogy kiskorú leánygyermeke anyjának gondozására bizassék; ezen beismerés alapján a H. J. T. 77. §-a értelmében a házassági köteléket alperes vétkéből felbontani kellett. A házasságból született kisk. gyermek a H. J. T. 95. §-a alapján volt a felperes anya gondozására bízandó, azonban alperest is kötelezni kellett ezen kiskorú gyermekének eltartására a jövőben netán beállandó viszonyok miatt stb. A pozsonyi kir. ítélő tábla (1897. évi február hó 16-án 273. sz. a. i F Ábrahámné sz. R. Hona felperesnek F. Ábrahám alperes ellen kázasság felbontása iránt folytatott ügyében a következő ítéletet hozta: Az első bíróságnak Ítéletét a házasság felbontására és a házasságból származó Róza nevü kiskorú leánygyermek elhelyezésére iránt intézkedő hivatalból megvizsgált részében, a «hütlen» szó elhagyásával, indokai alapján helybenhagyja stb. A m. kir. Curia R. Ilona felperesnek F. Ábrahám alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében (1897 évi okt. hó 5-én J ,166. sz. a.) hozta a következő végzést: Mindkét alsó bíróság ítélete s az első bíróságnak az ítélet hozatalát megelőző eljárása megsemmisíttetik stb. Indokok: A h. t. 77.§. a) pontja alapján való eljárásnak abban az esetben van helye, ha a jogos ok nélkül elhagyott házastárs hajlandó az őt elhagyó házastárssal a házasságot folytatni és e célból a bírósághoz folyamodik, hogy a házasélet visszaállítására bíróilag felhívassák. Ily esetben az elhagyás ténye helyhatósági bizonyitványnyal igazoltatván, az eljárás kérvénynyel indíttatik meg és a bíróság tárgyalást előlegesen nem tartat, hanem a felhívási végzést az ellenfél meghallgatása nélkül adja ki. Jelen esetben azonban felperes 10.552 sz. a. kérvényében nemcsak nem nyilvánította azt, hogy ő férjével a házaséletet folytatni kívánja, sőt kifejezetten abból a hibás nézetből indult ki, hogy elválhatás és nem a házassági életközösség céljából taztozik férjét a házasélet folytatására szorítani. Ily alapon azonban felhívási végzés nem volt kiadható. S minthogy ennek dacára az eljáró kir. törvényszék a h. t. 77. §-ával össze nem egyeztethető módon hozott oly végzést, melylyel mindkét fél köteleztetett a házasélet visszaállítására és ebből folyólag a felperes részéről beadott kereset sem alkalmas arra, hogy annak alapján érdemleges itélet legyen hozható, annál fogva mindkét alsóbirósági ítéletet és a szabálytalan eljárást meg kellett semmisíteni. Alperes ama tényében, mely szerint felperes bizonyítványait, annak a szolgálatból minden alapos ok nélkül történt elbocsáttatása alkalmával sem adta ki, oly jogellenes cselekmény mutatkozik, mely miatt alperest a kártérítési kötelezettség jogosan terheli. (O. p. tk. 1,295. §•) , ., ,Q , A dévai kir. törvényszék (1896. evi augusztus ho 28-an 6,828. sz. a.j M. Miksa felperesnek, báró B. Tivadar alperes ellen 900 frt s jár. iránti rendes perében a következő íteletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. A keresetnek a bizonyítványok kiadása iránt indított része tekintetében az Ítélethozatal mellőztetik. Indokok: Felperes alperes által 1896. évi június hó 20-án marosillyei gazdaságához gazdasági gépésznek lett 300 frt évi fizetés mellett felfogadva, de alperes által 1890. évi december hó 19-én a szolgálatból elbocsájtatolt, azonban alperes ekkor a felperes által átadott bizonyítványokat nem szolgáltatta ki, sőt azokat felszólítás dacára a kereset megindításáig vissza nem adta; minthogy bizonyítványai hiánya miatt gépészi állást nem kapott, ezért kárt szenvedett keresettel lép fel alperes ellen s kéri kárának, a melyet elbocsájtatása napjától a kereset beadásáig terjedő három évi, öt havi időre 900 frtban számit fel, megtérítésére alperest marasztalni. Alperes elleniratában elismeri azt, hogy felperes okmányait a kereset megindításáig vissza nem adta, mentségére azt hozza fel, hogy azért nem adhatta felperesnek vissza, mert egyrészről felperes azt tőle soha sem kérte, másrészt, mert felperes tartózkodási helyét nem tudta, azokat azonban, a mint felperes jelen keresettel bizonyítványainak kiadását kérte, azonnal kiszolgáltatta, mit igazol az ellenirathoz 27. alatt csatolt elismervénynyel; tagadja, hogy felperesnek kártérítéssel tartoznék, hogy felperes azért nem kapott gépészi állást, mert bizonyítványai kezeinél nem voltak, tagadja, hogy felperes bármily kárt szenvedett volna. Felperes annak bizonyítására, hogy alperest okmányainak visszaadására felszólította, hivatkozik a marosillyei kir. járásbírósághoz 145/891. sz. a beadott kérvényére; annak igazolásául, hogy gépészi állást azért nem nyerhetett, mert bizonyítványai birtokában nem voltak, a D/. alatti nyilatkozatot terjeszti be, arra nézve pedig hogy kára évente 300 frt, —becslő esküjét ajánlja fel. A kir. törvényszék a bizonyitásfelvétel eredményéből megállapítja: hogy alperes felperesnek bizonyítványait a marosillyei kir. járásbírósághoz beadott kérvény dacára csak jelen kereset megindítása után 1894. évi június hó 25-én adta ki, hogy felperes 1891. és 1892. években több ízben jelentkezett H. Sándornál, a ki állítása szerint a budapesti és környékbeli kazánfűtők egyletének titkára, állás nyerése végett, a ki azonban azért, mert bizonyítványai kezeinél nem voltak, állást nem adhatott; felperes kártérítési igénynyel lép fel alperes ellen 1890. évi december hó 19-től a kétesét beadásáig, azaz május 15-ig terjedő időre, minthogy azonban a polg. trkönyv 1,489. §-a szerint a kártalanítási követelés három év után elenyészik, tekintettel arra, hogy a jognak fenléte, vagy elenyészte hivatalból vizsgálandó, azért a kir. törvényszék felperest 1890 évi december 19-töl 1891. évi május hó 15-ig terjedő időre kártérítési igényével az oszt. ptkönyv 1,489. §-a alapján utasította el; — ámbár alperest azon jogellenes cselekményénél fogva, hogy a szolgálatából elbocsájtott felperesnek bizonyítványait sem akkor, midőn szolgálatából elbocsájtotta, sem pedig akkor, midőn annak kiadását a maros-illyei kir. jbiróság utján szorgalmazván, ki nem adta, felelősség terheli, s a mennyiben alperes ezen cselekményéből felperesre nézve kár származott, felperes annak megtérítését a polg. trkönyv 1,295. §-a alapján követelni jogosult, de minthogy a kir. törvényszék alperes ellenében azt, hogy ő gonosz célzattal, tudva és akarva igyekezett felperest károsítani, fenforogni nem látja; nem pedig azért, mert nincs bizonyítva az, hogy alperesnek tudomására hozta volna gazdatisztje, hogy felperes bizonyítványainak kiadását kérte, de másrészt alperesnek azon fényéből, hogy felperes bizonyítványait a kereset vétele után azonnal visszaadta, azon jogszerű következtetés vonatik le, hogy alperest gonosz célzat a bizonyítványok visszatartásánál nem vezérelte; e szerint felperes alperestől a polg. tvkönyv 1,324. §-a szerint nem teljes elégtételt, hanem csak tulajdonképeni kártalanítást követelhet, felperest terheli annak bizonyítása, hogy alperesnek azon fényéből, hogy bizonyítványait visszatartotta, mily minőségű s mily mennyiségű kára származott, azt azonban felperes bizonyítani nem tudta, mert a keresethez D. alatt csatolt bizonytvány s az azt kiállító H. Sándor vallomása, hogy felperes M. Miksának gépészi állást azért nem adhatott, mert bizonyítványai kezei között nem voltak, figyelemmel arra hogy H. Sándor nem is állítja azt, hogy mily állást s mily fizetéssel szerezhetett volna felperesnek, nem bizonyíték arra nézve, hogy felperest károsodás érte, annál kevésbbé, hogy mily mennyiségű, mert nincs kizárva az, hogy felperes ezen idő alatt más keresetforrással nem birt volna, a mely esetben alperest csak azon különbözet tekintetében terheli a kártérítési kötelezettség, a mely a bizonyítványok hiánya miatt meg nem kapott gépészi állással járó illetmény és a tényleg betöltött állással járó javadalmazás között az utóbbi hátrányára létezett. Minthogy felperes ez irányban bizonyítékot elő nem terjesztett, keresetével elutasítandó volt. A keresetnek a bizonyítványok kiadására irányuló része tekintetében az ítélethozatal azért mellőztetett, mert felperes