A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 50. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [5. r.]

198 A JOG válasziratában ezen kérelemtől azért állott el, miután alperes a kereset megindítása után bizonyítványait kiszolgáltatta. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1896. évi december hó 1-én 2,968. sz. a.)M.Miksa felperesnek báró B. Tivadar alperes ellen 900 frt kártérítés és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Az első bíróságnak idézett keletű és számú ítélete, a mennyiben a visszatartott bizonyítványok iránti rendelkezés mellőztetett — felebbezés hiányában érintetlenül marad, — felebezett abban a részében, mely szerint felperes 25 frt és az egész kereseti tőke után 189i. évi május 15-től, mint a kereset beadása napjától számítandó 60,° kamatok iránti részkövetelésével elutasittatott, helybenhagyatik ; egyebekben azonban megváltoztatik és alperes arra köteleztetik, hogy 875. frt. kártérítési összeget felperesnek 15 nap s végrehajtás terhe alatt megfizessen stb. Indokok: A jelen per irataihoz csatolt és ugyanezen peres felek között 424 frt. 50 kr. és jár. iránt a maros-ilyei kir. járásbíróság előtt lejártatott sommás per iratainál eredetiben található 1890. június 26-án kelt szolgálati szerződés tanúsága szerint felperes egy évre, tehát 1891. június 26-áig terjedő időre az alperes uradalmába gépésznek felfogadtatván, javadalmazása 300 frt évi készpénzfizetésből és a szerződésben kikötött természetbeni ellátásból állott, ezeknek a szerződési évre való megfizetése, illetőleg kiszolgáltatása iránti követeiésétajelzett sommás perben érvényesítvén, a gépészi minősítésre, valamint szolgálatára vonatkozó bizonyítványainak visszatartásából jelen keresettel érvényesített kártérítési követelése tehát csak az 1891. június 26-tól terjedő időre vonatkozhatik. Ennek előrebocsátása után, tekintve, hogy alperes ama tényében, mely szerint felperes bizonyítványait a sommás per adatai szerint 1890. december hó 19-én a szolgálatból minden alapos ok nélkül történt elbocsáttatása alkalmával és még azután is a maros-illyei kir. járásbírósághoz 1891. január 19-én 145'891 p. sz. a. ez iránt beadott és A. Henrik, mint alperes megbízottjával szabályszerűen közölt intő kérvény dacára sem adta ki, s csak a kereset beadása után 1894. június 25-én bocsátotta azokat a felperesi képviselő rendelkezésére, — oly jogellenes cselekmény mutatkozik, mely miatt a osztr. polg. trkönyv 1,294. 1,295. §-ai értelmében alperest a kártérítési kötelezettség jogosan terheli, mert miután felperes H. Sándor tanú, mint a budapesti s környékbeli gőzgépkezelők egylete titkárának esküvel megerősített vallomásával kimutatta, hogy bizonyítványainak hiányában megfelelő gépészi állást nem kaphatott és mert a fenálló szabályok szerint valamely gőzgép kezelésére különben is csak vizsgázott gépészt lehet alkalmazni, az alperes ama ténye által, mely szerint az említett bizonyítványokat visszatartotta, felperest rendes keresményében megakadályozta. Alperesnek az a védekezése, hogy felperes nem nála, hanem A. Henrik uradalmi fó'erdész és gazdatisztnél sürgette a bizonyítványok kiadatását, figyelembe azért nem volt vehető, mert nevezett alkalmazottja a szolgálati szerződés és a megelőző per iratai között levő Írásbeli meghatalmazás szerint alperesnek megbízottjaként járván el, az eme minőségben elkövetett mulasztásokért alperest a meghatalmazási viszonynál fogva az ált. ptk. 1,017. §-a értelmében felelősség terheli. — A mi alperesnek azt a további kifogását illeti, hogy felperes szolgálatából való elbocsáttatása után hivatásának megfelelő vagy egyáltalában más megfelelő állásban volt, miután e tekintetben felperes tagadásával szemben a bizonyítási kötelezettség alperest terheli, s ő ez irányban mi bizonyítékot sem nyújtott, ez a kifogása tekintetbe vehető nem volt. A fennebb előadott körülmények és a per adatai szerint és tekintettel a hivatkozott szolgálati szerződésre, felperest a kereset beadását megelőző két év és 11 hóra, vagyis 1891. jnnius 26-tól számított megfelelő időre évenként legalább 300 frt évi fizetése erejéig kártérítés jogosan megilletvén, ez a jelen ítélet rendelkező részében foglalt kiszámítás szerint részére megítélendő s alperes annak megfizetésére kötelezendő volt. Ellenben nagyobb kártérítési s kamatok iránti követelésével felperest elutasítani, illetőleg e tekintetben az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett, mert a szerződési évre vonatkozó követelését felperes a sommás perben már érvényesítette, tehát ismételten nem hozhatja számításba, a kártérítési összeg pedig csak a jelen Ítélettel állapíttatván meg, az nem képez oly lejárt követelést, mely után felperest törvény szerint a késedelmi kamatok megilletnék. A m. kir. Curia (1897. évi szeptember hó 29 én 662. sz. a.) M. Miksa felperesnek báró B. Tivadar alperes ellen 900 frt. kártérítés és jár. ír. perében hozta a következő ítéletiét: Mindkét alsó bíróság ítélete aként változtatik meg, hogy alperes 300 frt tőke, ennek 1894. évi május 15-töl 1895. július l-ig 6o/u)innen tovább folyóan pedig 5»/0 kamatnak 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperes részére leendő megfizetésében marasztaltatik, az ezt meghaladó kereseti követelésével pedig felperes elutasittatik. Indokok : Az alperes kártérítés iránti kötelezettsége megállapítására nézve a másodbiróság által felhozott indokok e helyütt is elfogadtattak és pedig annyival inkább, mert felperesnek amaz állítása mellett, hogy visszatartott bizonyítványainak kezei között léte esetében megfelelő gépészi állást kaphatott volna, a vélelem harcol, melylyel szemben alperest terhelte annak bizonyítása, hogy felperes visszatartott bizonyítványai felmutatása dacára sem kaphatott volna gépészi állást ; mire nézve azonban alperes adatot és bizonyítékot nem szolgáltatott. A kártérítés mennyiségét illetőleg, tekintve, hogy felperest is mulasztás terheli, a mennyiben jóllehet már az 1891. év elején meggyőződést szerzett arról, hogy alperes a visszatartott bizonyítványok kiadásával késlekedik, ennek dacára bizonyítványai kiadására irányzott keresetét csakis 1894. évi május 15-én nyújtotta be és így a saját mulasztása által is előidézett csaknem három évi időtartamra kártérítést nem igényelhet; tekintve, hogy a gépész rendszerint egy évi időtartamra szokott felfogadtatni, a mint ezt a peres felek között 1890-ik évben létrejött szolgálati szerződés is tanúsítja és egy év alatt felperes bizonyítványait esetleg per utján is megezerezhette volna és végül tekintve, hogy felperes mint gépész 300 frt évi bért hogy kaphatott volna, — bizonyítja az a körülmény, hogy maga alperes felperest egy évre a természetben való szolgáltatásokon kívül 300 frt készpénzfizetés mellett fogadta fel: mindkét alsó biróság Ítéletének megváltoztatásával alperest 300 frt tőke, ennek a kereset beadásától folyó és törvény által szabályozott késedelmi kamata fizetésében marasztalni kellett. Oly egyén, ki életkorának i6-ik életévét be nem töltötte s nem mint szegődött szolga munkálkodott, munkálkodásáért díjazást nem követelhet, mivel a teljesített munkája a tanuk vallomása szerint a tartás értékét meg nem haladja. (Curia 549/1896.) A közokirat csak arra szolgál bizonyítékul, hogy a felek az abban foglalt nyilatkozatot a hiteles személy előtt valósággal megtették; de azt nem bizonyítja, hogy a kikötött állítólagos egyenérték is valóban kifizettetett, ez okból, tekintettel a szerződő felek között fennállott házassági viszonyra, a szerződés által egymagára nem tekinthető igazoltnak, hogy a nőnek mint vevő félnek elkülönített önálló vagyona volt, s hogy a kikötött vételárt abból valóban lefizette, minélfogva a szerződés színlegesnek, s az osztr. ptk. 916. §. értelmében az nem adásvételi szerződésnek hanem ajándékozási szerződésnek volt tekintendő s ezért az ajándékozott az osztr. ptk. 953. §. értelmében az ajándékozó korábbi adósságaiért az adósnáli fedezet hiányának igazolása esetére felelőssé volt teendő. (Curia 7,465/1895.) A nő hozományának biztosítását az osztr. ptk 1,245 §• értelmében férjétől keresettel követelheti s ennek alkalmából zárlatot is eszközöltethet, ha igazolja, hogy férje külföldre való távozásra a szükséges intézkedéseket megtette s igy a veszély fenforgását valószinüsiti s annyival inkább akkor, ha már meglőzöleg peresfelek külön éltek és közöttük valóper is van folyamatban. A biztosítás nyújtás iránti kereset folytán alperes biztosítás iránti kötelezettsége megállapítandó s ennek folyományaként az esetleg foganatosított zárlat igazoltnak s addig fenntartandónak mondandó ki, a mig a peresfelek között folyó váló perben a vagyoni kérdések véglegesen szabályoztatnak. (Curia: 3,261/1896). Az italmérési jog rendszerint az összes nemesi ingatlanok tartozékát képezte s az egyeseket külső- és belső birtokaik arányában illette; Tordán azonban, hol e jog az egyes kebeles polgárokat szabadalom — kiváltság — alapján egyénileg illette meg a korcsmárlási jog, azoknak házaikhoz illetve beltelkeikhez kötött járulékos természetű volt s a Compil. Const. III. és XI. tételben IX. arány, kulcsának abból az intézkedéséből, hogy az Ó- és U j tordaiak korcsmát tarthattak, következik, hogy nem a pályázok egyeteme (corpus), hanem egyénenként az egyes kebeles polgárok italmérési joga a korcsma tarthatásból állott, e célból pedig házra és beltelekre volt szükség s igy e jog házaikhoz, illetve beltelkeikhez kötött járulékos természetű volt (Curia: 3,761/1896 és 17,11/2897). Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekbea*) Habár az óvás hátlapjára vezetett váltómásolatban az óvatolást teljesítő közeg az óvatolt váltó kibocsátójául és forgatójául szereplő »R. Ede és S. cég»-et hiányosan tüntette ki ; mert csak «R. és S.» neveket irta a másolatba, miután az elfogadó, ki alperesként hasonlóan beperesitve lett, nem tagadta, hogy a kereseti váltó ugyanazonos azzal, a mely neki fizetés hiánya miatt bemutattatott s megóvatoltatott s igy nem szenvedhet kétséget, hogy az óvás a kereseti váltóra vonatkozik, eme nyilvánvaló tollhiba miatt az óvás érvénytelennek nem volt tekinthető (Curia: 403/1896). Külföldön kiállított 18g7 febr. 3-án ugyanott elfogadott és a hazai váltótörvénynek megfelelő kellékekkel biró váltóval szemben alperes tartozik igazolni azt, hogy a kibocsátás, illetve elfogadás helyén érvényben levő külföldi törvények szerint a váltó crvénynyel nem bír. Ha egy austriai cég belföldön saját cége alatt fiók üzletet nyit. a két cég azonosságánál fogva az utóbbi csődtömegével szemben a két czég által elvállalt bármely tartozás követelhető. (Curia: 227'1896). A kereset alapjául szolgáló váltóban a fizetés ideje "1894. november 2o-ig« kifejezéssel lévén meghatározva, ez nem tekint*) Ezen esetek a kolozsvári kir. táblától kerültek fel a Curiára és a Tábla nagyérdemű elnöke által bocsáttattak rendelkezésünkre.