A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 50. szám - Néhány megoldatlan kérdés a csödtörvényben és gyakorlatban

A J Az újra felvételnek a XXI. fejezetben foglalt esetei : az általánosságban használt perujitási esetek, uj bizonyíték vagy a régi bizonyíték lerontása ; kérheti vádlott a büntetés után. neje védője, fel- és lemenő rokonai. Ha az újra felvétel esetei nem forognak fenn, a kérelem visszautasittatik, ellen­esetben annak tárgyalására határnap tűzendő ki s ha helyt ad, nyomban kitűzi az uj főtárgyalást is. A XXII-től XXVI-ig bár lényeges, de a gyakorlati életben ritkább eseteket tárgyalnak, mint az igazolás, mely 8 napon belül kérhető, — ismeretlen távollevők és szökevények elleni kiadatási és a btk. 61, § ában követendő eljárás. Fontosabb ennél a magánjogi igények érvényesítését tárgyaló XXVII. fejezet reánk ügyvédekre. E tekintetben a törvény alapelvei: A vádlottnál levő tárgy, ha az igény igazolva lesz, azonnal kiadatik ; ha az igény vitás, a tárgy kiadása iránt polgári perre utasítandó. Ha a kár s arra jogosult megállapítható, a kárösszeg megállapítandó, esetleg a jogügylet megsemmisítendő. Bűnügyi zárlat rendeltetik el a 492. §. értel­mében: ha kétségtelen a kár és hogy a nyomatékosan gyanú­sított ennek okozója és tartani lehet, hogy ezen igény érvénye­sítését meghiusítja. A vizsgálóbíró rendeli el a sértett, ügyész vagy a nyomozó hatóság kérelmére. Ugyanezen feltételek alatt a per stádiumához képest a vizsgálóbíró, vádtanács vagy tör­vényszék biztosítási végrehajtást is rendelhet el, melyet a pol­gári bíróság foganatosít. A büntetés végrehajtásáról szóló XXVIII. fejezetből fon­tos, hogy halasztásnak van helye elmebetegség, súlyos beteg­ség, ragályos betegség és terhesség esetén ; egyébként 1 évnél hosszabb büntetésre nincs halasztásnak helye, de az igazságügy­miniszter 2 évnél nagyobb büntetésre is adhat. Ennél kisebb büntetésre 2 hónapi halasztás mindig adható a büntetés végre­hajtása előtt és az ügyészség illetve igazságügyminiszter dönt a kérdésben. A büntetés félbeszakítását, az igazságügyminiszter adhatja meg fontos okból. A kegyelmi kérvényt akár a bíró­ság, akár az ügyészségnél be lehet adni; több büntetés mindig összbüntetésbe foglalandó. A jbiróság előtt ugyanezen szabályok mérvadók a 495. §-ban foglalt következő lényegesebb eltérésekkel. A fele­ket képviselheti nem ügyvéd, hozzátartozó és ügyvédjelölt is, szülő, gyermek, gyám és gondnok meg­hatalmazás nélkül emelhet vádat és eljárhat A feljelentéssel az ügyészségi megbízott ugyanúgy jár el, mint az ügyészség l) Csak kihágás vagy pénzbüntetéses vétség esetében a személyes megjelenés vádlottra nem kötelező és ez az idézésben kiteendő. Ha közhivatalnok vagy hatóság teszi a feljelentést, ez esetben büntető pa­rancsnak van helye, melyet a jbság kibocsájt saját kezéhez és mely megmagyarázva kézbesittetik, ha nem fizet vagy idézést kért, tárgyalás tűzetik. Előzetes letartóztatás kihágás miatt 48 óráig, vétség miatt 8 napig foglalhat helyet, melyet meg kell szüntetni, ha biztosítékot nyújtanak. 50 koronáig nincs a bün­tetés ellen felebbezésnek helye. A felebbezés a törvényszékhez megy s tárgyalással lesz elbírálva. A XXX fejezet a sajtó utján elkövetett bűncselekmény esetén követendő eljárást tartalmazza és szabályozza, a btk. 63. §-a esetén. Az eljárás analóg a btk. 61. §-ának esetében köve­tendő eljárással, csakhogy az elkobzást s vizsgálatot csak a sajtóbiróság teljesítheti a következő sorrendbeli illetékességei: a) a nyomtatvány készülte, b) vádlott lakása, c) forgalomba hozása, dj megelőzés. A vizsgálóbíró eljárásáról azonnal jelen­tést tesz a sajtóbiróság vádtanácsának. A vádhoz a nyomtat­vány csatolandó, az inkriminált rész citálandó. Lefoglalást a vizs­gálóbíró vagy sajtóbiróság, csak sürgős szükség esetén bármely jbiróság foganatosíthat, melytől számított 8 nap alatt köteles a vádló vádiratát beadni, mely ellen szintén kifogás adható be. A vizsgálóbíró intézkedése elleni előterjesztés és felfolya­modást a vádtanács vizsgálja felül. A törvény utolsó fejezete egy humánus intézkedést vesz a törvénybe, hogy ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság vagy büntetés esetében az állam kártalanítással tartozik, hanem a vádlott követte el a cselekményt, vagy nem büntethető vagy perújítás esetén kisebb büntetést kapott, de csak akkor, ha az előzetes letartóztatásra vagy vizsgálati fogságra nem ő adott okot, — s ha bizonyítékait előadta, s az Ítéletet megfelebbezte. Kártalanítást kap az illető azért, a mi tőle elvétetett, a mit a letartóztatás alatt keresett volna s a kártalanítás nyilvánosan közzététetik. Az igény 6 hó alatt elévül, de utódai és hozzá­') Ügyészségi megbízott az ügyészi pályára készülő jogvégzett egyénekből, esetleg az ügyvédi karból rendeltetik s a vádat képviselik azon jbság előtt, melyhez rendelve vannak. OG 359 tartozói is érvényesíthetik. Az eljárás azon bíróságnál indítandó meg, mely az I. fokú ítéletet hozta, a biróság az adatokat hivatalból nyomozza, bizonyítást eszközöl, melynek befejezte után az igénylő arra 8 nap alatt észrevételeit megteheti. Az igényt a Curia állapítja meg, az összeget az igazságügy­miniszter. Az, a ki az ártatlanul elszenvedett büntetést okozza, ezenfelül külön kártérítéssel tartozik s 2,000 frtig terjedhető sérelemdijban marasztalható. Ez az 1896: XXXIII. t.-c, melynek befejezését képezi a 2 törvény, melyek elseje ezen pts. életbeléptetéséről, máso­dika pedig az esküdtbiróságok szervezéséről szól. Mindkét javaslat, miután a politikai izgalmatokozott 35. §-t az igazságügy­miniszter elejtette, majdnem változatlanul ment keresztül, mi­után elvi dolog kevés van benne s inkább szervezeti kérdéseket tárgyalnak. Fontos az 1 ső törvény 4-ik íj-a.mely az átmeneti intéz­kedéseket szabja meg, s a javaslat eredeti szövege igy szólt: hogy minden folyó ügyet az életbeléptetés napjától az uj pts §-ai szerint kell lejáratni, de a hol már vádhatározat vagy beszüntető hatá­rozat van hozva vagy végtárgyalás van kitűzve, az életbelépés előtt a régi szabályok szerint kell befejezni. Mint tud­juk, az igazságügyminiszter oly módosítást ajánlott, hogy csak azon ügyek lesznek az régi eljárás szerint befejezve, melyek­ben a főtárgyalás már ki van tűzve. Az 1-ső törvény többi része a hatáskör tekintetében egymásután sorolja fel a btkv. §-ai szerint mely büntettek és vétségek tartoznak az esküdt­bíróság, tszék, jbiróság vagy közigazgatási hatósághoz, melyre a bűnvádi pts azonban ki nem terjed, hanem külön fog szabályoztatni. A jogtanárra mint védőre, az ügyvédi fegyelmi szabályok érvényesek s a kamara hoz ítéletet ; végül kimondja, hogy minden más, ezzel ellenkező törvény és rendelet hatályát veszti. A 16. §. 2-ik pontjának sorsa, mely a magánbecsületsér­tést és rágalmazást, ha nyomtatvány utján követtetik is el, a törvényszék hatáskörébe utalja, szintén az igazságügyminiszter urnák közvetítő módosításával vált törvénynyé. A Il-ik törvény szintén csak az esküdtbíróság szervezetét és szervezését irja elő ; ki lehet esküdt, hogy állitatik össze a szolgálati lajstrom, kinek van mentessége s kinek nem, mind inkább a biróság teendői s nem annyira fontosak reánk ügyvédekre. Ezekben óhajtottam az uj bűnvádi ptst. és annak majdani gyakorlati alkalmazását ismertetni. Néhány megoldatlan Kérdés a csödtör­véryben és gyakorlatban. Irta : Dr. RAFFAY FERENC, győri kir. albiró. Az élet a maga sokféle változatosságával teremt nem egyszer olyan alakulatokat is, hoz létre olyan jogviszonyokat, a melyekre a törvényhozó nem is gondolt s a melyekre codi­ficált jogrendszerekben sincs határozott szabály. így merülnek azután fel vitás, megoldatlan kérdések, a melyeket a törvény­magyarázat s a joggyakorlat van hivatva megfejteni. A «Jog» f. évi 45. száma a csődtörvény köréből vet fel három megoldatlan kérdést. Az eset a következő : «N. N. ellen a csőd megnyittatott és lakházára a csőd telekkönyvileg feljegyeztetett. Kérdés most már: 1. Lehet e lakáskiüritést kérnie a csődtömeggondnok­nak az ingatlanra, amelyet közadós és családja használ és ha igen, ugy ki ellen? 2. Követelhet-e a csődtömeggondnok házbért a csődnyitás napjától és ha igen, kitől ? 3. Van-e a fenti két kérdés eldöntésére befolyással az a körülmény, hogy a közadós neje önálló ipart üz vagy nem üz H I. A mi az első kérdést illeti, ennek megoldásánál a csőd­törvény 1. és 3. §§-aiból kell kiindulni. Ezek szerint a vagyon­bukott azon vagyon felett, a melyet csődnyitáskor bír s a mely­hez a csőd tartama alatt jut, elveszti kezelési és rendelkezési jogát s az a tömeggondnokra száll. A 2. § szerint pedig a közadós vagyona, melyre a csőd kiterjed, azon hitelezők kielé­gítésére szolgál, a kiknek követelései a csődnyitás idejekor fennállottak. Ezek alapján a vagyonbukott háza és annak időközi jöve­delmei és hasznai a tömeget illetik. Kétségtelen tehát, hogy abból az adóst ki lehet tétetni és bérbe lehet adni. Leghelyesebben ugy jár el a tömeggondnok, ha a csőd­hitelezők elé terjeszti azt a kérdést, vájjon megengedik-e. hogy a közadós tovább is a házban lakhassák ? Az 5. §. analógiá­jára ugyanis a tömeggondiiok nem hagyhatja egyszerűen benne a bukottat, mert a tömeg igy elesnék a háznak a csőd alatt befolyható jövedelmeitől, hanem ehhez — mint a tartásban való részesítéshez — a csődhitelezők beleegyezése szükséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom