A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 49. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [4. r.]

194 A JOG c) d) jalatti misealapitvány, öröklámpa-olajra tett alapítvány, iskola-a apitvány és templom javára tett alapítvány 2,600 frt valamint a 4. tétel alatti évenként megújuló patronatusi kötelezettségek alapjául szolgáló 10,000 frt, összesen 23,700 frt kizárólag a hitbizományul rendelt vagyont terheló'leg voltak megállapitandók, mert az ahhoz tartozó helyen teljesítendő kötelezettséget képez, sőt a patronatusi kötelezettség törvénynél fogva is azt terheli. Az ezután fennmarandó teher, illetve hagyományból 36,070 frt elsőrendű alperest, 32,230 frt pedig a hitbizományul rendelt vagyont illeti s igy azafelperesek jogán 55,930 frtot tesz ki. A terhek azért állapíttattak meg akként, mert peres felek olyan arányban örökösödtek (az elsőrendű alperesre jutott rész 4,000 írttal tesz ki többet). Megjegyeztetik, hogy azon arány csupán az örökösök közötti elszámolás alapjául szolgál s harmadik személy követelési jogára befolyással nincsen. A hitbizományul rendelt ingatlanok közé az alpári, hernád-büdi és szent-andrási ingatlanok szintén felveendők voltak, mert az^k Abauj-Torna vármegyében fekszenek, a végrendelet pedig a Zemplén és Abauj vármegyében fekvő ingatlanokat hitbizományul kötötte le. Ezen és az e fogalom alá eső ingatlanok után megállapított italmérési kártalanítási kötvények; illetve készpénz 43,560 frt 86 kr. értékben a hitbizományul rendelt vagyonhoz sorozható nem volt s azt a törvényes örökös jutalékához tartozónak megállapítani kellett, mert az 1889. évi V. t.-c. 2. §-a szerint a kártalanítás tárgyát képező jogok, amennyiben előbb ingatlanok tartozékát képezték 1889. évi május 1. napjától kezdve szűnnek meg az ingatlanok tartozékai lenni, tehát figyelemmel arra, hogy az örökösödési jogok szerzésének és megszűntének időpontja örökhagyó halálával, nem pedig a végrendelet keltével kezdődnek, azok örökhagyónak 1889. évi július 24-én történt elhalálozása idejében már jogilag az ingatlantól elválasztatván, az ingó dolgok fogalma alá eső javakat képeztek, a kármentesítési és egyéb bármi néven nevezendő értékpapírok pedig a végrendelet értelmében elsőrendű alperest illetik meg. A 40,000 frt körüli kiházasitási érték s leltáron kivül átvett több mint 100,000 frt értékű állami kötvényeknek a törvényes osztályrészbe beszámítása iránt felperesek által előlerjesztett kérelem teljesíthető nem volt, mert: a kiházasitásra fordított költségek a törvényes osztályrészbe be nem számithatók, ha az nem bizonyittatik, ilyen bizonyítéknak pedig a felperesek által ajánlott eskü nem tekinthető. A 100,000 frt értékre vonatkozólag pedig azért, mert: az ezen kérdés tárgyában beadott alkereset folytán folyamatba vett eljárás alatt F. Lajos és A. István tanuk által bizonyittatott, hogy azon borítékra, melynek állítólag az értékpapírokat kellett volna tartalmaznia, az volt irva, hogy az P. Jagudin tulajdonát képezi, de valószínűsítve sincsen, hogy abban értékpapírok lettek volna, végre azért, mert a felperesek által követelt vagyon a törvényes osztályrész megállapításának hátrányára nem szolgál. II. A Budapesten 1884 évi február 10-én alkotott végrendelet III. p. szerint örökhagyó bodókőváraljai ős uradalmát az ott körülirt ingatlanokkal fiuunokái részére elsőszülöttségi rend szerint hitbizománynyá alakíttatni rendelte, melyen az 1887 évi január 28-án alkotott végrendelet tartalma szerint azon változtatást tette, hogy az ne elsőszülött fiuunokáját s leszármazóit, hanem másodszülött fiuunokáját: gróf Z. Jakabot és annak, úgyszintén örököseinek elsőszülöttjét illesse, megállapítván előbb említett végrendeletében leánya fiuutódainak és örököseinek megvaszakadtával a felpereseket megillető öröklés sorrendjét. Örökhagyónak a hitbizomány felállítása nem sikerült, sőt elsőrendű alperes által a hagyatéki eljárás során tett kötelező Ígéretnél fogva az iránt beadott kérvény az igazságügyministeriumnak 16,230/893 sz. rendelete tanuságaként elutasittatott. A hagyatéki eljárás folyamán perre utasított felperesek, mint várományosok elsőrendű alperest a bitbizomány alakítására irányuló lépéseknek a megtételére kötelezni, s ha annak meg nem felelne, vagy kérvényezése eredményre nem vezetne, az azon lépések megtételére magukat feljogosittatni, s ha nem engedélyeztetnék, annak kimondását kérik, hogy azon javak haszonélvezete az örökösödés sorrendjében a végrendeletben megnevezett örökösöket fogja illetni. Minthogy a hitbizomány felállítása fentiekből kitetszőleg nem sikerült, de valószínűtlen is, hogy annak kieszközlése sikerüljön; felpereseket keresetüknek erre irányuló részével elutasítani kellett. A miatt, hogy a végrendeletnek a hitbizomány felállítására vonatkozó intézkedése foganatosítható nem volt, a végrendelet hatályát nem vesztette, s igy az öröklés kérdésében az örökhagyónak a végrendeletben kifejezett akarata, vagy a mi akaratának leginkább megfelel, az irányadó; abból tehát, hogy a hitbizomány felállítható nem volt, nem az következik, hogy a hagyatékhoz tartozó ingatlanoknak az a része a törvényes örököst illeti meg, hanem az, hogy a hitbizományban végrendeletileg kijelölt örökösök hitbizományilag helyettesittetteknek tekintendők, de minthogy a végrendeletben a haszonélvezeti jog épségben tartása mellett gróf Z. Rezsőné a hitbizomány felállítására köteleztetett, s a hitbizományban első sorban gróf Z. Jakab és utána a többi egyenkint megjelölt utódok azzal a megszorítással neveztettek örökösökké, hogy a hitbizományi adósságokkal terhelni, vagy akár egészben, akár részletenként eladni, vagy egészben felcserélni szigorúan tiltva van; nyilvánvaló, hogy a végrendelet értelmében nem tulajdonjog, hanem csak haszonélvezeti jog illeti meg, miért is a kereset arra irányuló részének hely adandó s az öröklés rendje az i;élet rendelkező részében foglaltak szerint megállapítandó volt, még pedig a végrendelet tartalma szerint azért, mert bizonytalan, hogy a helyetesitettek ' közül melyik éli tul az elől említett örököst, minthogy azonban a fennálló gyakorlat szerint a hitbizományi helyettesítés csak a közvetlen következő első helyettesitett örökösnél foglalhat helyet, további helyettesítés, vagyis hogy a helyettesitettnek ismét helyettes rendeltessék, megengedve nincs, már ez alkalommal kimondani kellett, hogy gróf Z. Jakab után következő helyettesitett az ott felsorolt ingatlanokra nézve tulajdonjogát bekebeleztethesse, illetve hogy ez irányban kérvényezhessen. Jóllehet örökhagyó 1884 évi február 10-én alkotott végrendeletében elsőrendű alperesnek Béla nevű elsőszülött fiát rendelte örökösnek, az 1877 január 28-án kelt végrendeletben pedig ettől eltérőleg akként intézkedett, hogy annak másodszülött Jakab nevü fia legyen közvetlen örökös, az öröklés fent megállapított rendjébe gróf Z. Béla, ennek elsőszülött fia, s annak, úgyszintén örököseinek elsőszülött fia felveendő volt, mert az elől említett végrendelet azon a IV. pontban foglalt intézkedése, «hogy leányom fiuutódainak és örököseinek végképen magvaszakadtával unokatestvéreim stb. jöjjenek birtokába* az utóbb emiitett végrendelet intézkedése folytán hatályon kivül helyezve nem lett, az első jogosított nevének felcserélése miatt elsőrendű alperesnek fiuutódjai az öröklésből ki nem zárattak s ki nem zárhatók, mig ellenben a hitbizomány a fi-ág javára — kizárásával a leányágnak — rendeltetvén, ezen vagyonban való öröklés rendje elsőrendű alperes Eleonóra, Marietta, Zenaide, Márta és Klára nevü leányaira kiterjeszthető nem volt s a végrendeletnek olyan értelmezést tulajdonítani, hogy a fiuutódok magvaszakadtával a lányutódok öröklése következzék be — nem lehetett, mert a leányág kifejezetten ki van zárva, a IV. pontban emiitett «örököseinek* kifejezés pedig nem elsőrendű alperes örökhagyó leánya, hanem annak fiuutódainak az örököseire vonatkozik. A törvényes osztályrész felét teszi annak, mit az arra igényt tartó örökös, végrendelet nem léte esetén követelni jogosítva van, minthogy elsőrendű alperes törvényes osztályrésze a fent előadottakból kitetszőleg 314,125 frt 86.J krt tesz ki, azáltala öröklött vagyon értéke pedig 380,012 frt 97 krt, azt, hogy törvényes osztályrésze megrövidíttetett, sérelmesnek nem tekintheti. Ezen rész kiszámításánál az elsőrendű alperes által előadottak elfogadhatók nem voltak, vagyis az, hogy köteles része a hitbizománynyá! rendelt vagyonból és a gyermekeinek rendelt vagyonból aránylagosan vonassék le, elrendelhető nem volt, mert a végrendelet hitbizomány alakítására vonatkozó intézkedésének az azzal megbízott örökös megfelelni köteles első sorban s azáltal, hogy ez irányban kérvényezett ebbeli kötelezettségét maga is elismerte, az erre rendelt vagyon pedig törvényes osztályrészét nem sérti, mig a végrendelet azon intézkedésének teljesítése, hogy a törvényes osztályrészét képező vagyont annak értelmében gyermekei közt megossza-e vagysem, tetszésétől függ s jóllehet a hagyatéki eljárás folyamán elsőrendű alperes az ő osztályrészébe jutott vagyon egy részét is felosztotta gyermekei között, annak azon értelemben érvény szerezhető nem volt, mert a hagyatékhoz tartozó vagyon állaga változást szenvedett, miért is a többletvagyont törvényes, illetve végrendeleti örökösödés jogcímén annak korlátlan tulajdonába átadni kellett, annyival inkább, mert többi alperesek a törvényes osztályrészen felüli értékhez örökösödési igényüket nem érvényesítették, a hitbizományi helyettesítéssel terhelt vagyon haszonélvezete pedig azt a végrendelet erejénél fogva illeti meg. A hitbizománynak rendelt vagyonban elsőrendű alperes nem örökösödvén, csak annak haszonélvezete illetvén azt meg, az az érvelés, hogy első helyettesitettnek gróf Z. Jakab tekintessék s a továbbiak tekintetében az intézkedés ilyen értelemben tétessék meg — alaposnak elfogadható nem volt. A perben felmerült költségeket kölcsönösen megszüntetni kellett, mert egyik fél sem lett pernyertes, illetve pervesztes. Az öröklés kérdésének megállapítása pedig ugy felperesek, mint alperesek érdekében állott. Az ügygondnok dijainak megfizetésére azonban felperesek voltak kötelezendők, mert az az ő kértökre rendeltetett ki s alperesek érdekében annak kirendelésének szüksége fenn nem forgott. A budapesti kir. Ítélőtábla 1896 november24-én 4,180/1896. sz. alatt következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az első bíróság felebbezett ítéletét a kereset főtárgyára nézve részben megváltoztatja, felpereseket keresetükkel egészben elutasítja, ellenben a perköltség kölcsönös megszüntetésére és az ügygondnok járandóságának összegére és viselésére vonatkozó részében helybenhagyja. Indokok: Gróf P. Manó 1889. évi július napján elhalván, maga után a keresetlevélhez A—D) alatt mellékelt négyrendbeli végrendeletet hagyta. Az Aj és ezt részben módosító C) alatti végrendeletében a többek közt akkép intézkedett, hogy bodókőváraljai uradalmából és ennek tartozékaiból általános örökösévé nevezett Jaqueline leánya, most már özv. Z. Rezsőné fiúgyermekei és ezek fiuleszármazói javára, ezeknek kihaltával pedig az A) alatti végrendeletben meghatározott sorrendben a felperesek javára hitbizomány alakittassék. A végrendeletnek ezen intézkedései alapján tehát felperesek azt követelik, hogy azokon alapuló joguk bíróilag elismertessék s elsőrendű alperes arra köteleztessék, hogy a hitbizomány felállítása iránt a szükséges lépéseket megtegye, esetleg azok megtételére felperesek jogosíttassanak fel és a mennyiben a hitbizomány felállítása nem engedélyeztetnék, mondassék ki, hogy a hitbizománynak szánt vagyon haszonélvezete az emiitett végrendeletekben hitbizományi várományosokul kijelölteket, az ott meghatározott sorrendben illeti. Felpereseket azonban ezzel a kereseti kérelmükkel el kellett utasítani, mert az ellenirathoz 8. sz. a mel-