A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 49. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [4. r.]

A JOG lékelt közokirattal kinnitattatott, hogy elsőrendű felperes a hithizomány felállítása iránt még a per megindítása előtt illetékes helyen folyamodott, de a hitbizomány felállítása nem engedélyeztetett. Igaz ugyan, hogy a hitbizomány állagára és az utódlási rendre nézve az idézett végrendeletek intézkedéseitől részben elüt, de a hitbizomány engedélyezésére nemcsak azért s nem is alaki okokból, melyek uj kérvényben elháríthatok volnának, hanem magukban a végrendeletek intézkedéseiben fekvő, tehát olyan anyagi okokból is tagadtatott meg, melyek elhárithatlanok; ezt a megtagadó határozatot véglegesnek kellett elfogadni. Tekintettel tehát arra, hogy a biróság hatásköréhez nem tartozik annak a vizsgálata, hogy a megtagadás okai helyesek-e vagy sem, minden jogszerű alap hiányzik arra, hogy akár elsőrendű alperes uj kérvény beadására köteleztessék, akár annak beadására feljogosittassanak. Kp igy nincs jogszerű alapja annak a további kérelemnek sem, hogy a hitbizománynak szánt vagyonra a hitbizományi várományosoknak s közöttük a felpereseknek haszonélvezeti joga megítéltessék, mert az örökhagyó végrendeleteiben semmi olyan intézkedés sem foglaltaik, a melynél fogva felpereseket abban az esetben is illetné haszonélvezeti jog, ha a hitbizomány felállítása nem sikerül, egyedül a hitbizomány felállítása esetére hagyományozott jogot pedig e szabad rendelkezés alatt maradt hagyatékra kiterjeszteni nem lehet. Ezek szerint felperesek keresetükkel egészben elutasitandók lévén, elesik okszerűsége annak, hogy a kereseti kérelem teljesítése esetére felmerülő részletkérdések vizsgálat tárgyává tétessenek. A perköltség azért szüntettett meg kölcsönösen, mert felperesek keresetüket a végrendeletek vitás tartalmára alapítván, minden alap nélkül perlekedőknek nem tekinthetők, a pertárgy értékére való tekintettel és teljesített munkának megfelelő összegben megállapított ügygondnoki dij viselésére nézve pedig az első biróság ítélete azért hagyatott helyben, mert az öröködési eljárás során a jogszerű örökösök megállapittatván, a nem létező ismeretlen örökösök képviseletére ügygondnokot kirendelni nem volt szükséges, a mennyiben tehát annak kirendelését felperesek mégis kérték, annak járandóságát ők tartoznak viselni. A m.kir. Curia (1897. szeptember 15. 964 897. P. sz. a.) következő i t é 1 e t e t hozott: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok : A másodbiróság ítéletének az a része, melyben felpereseket a hitbizomány felállítására irányzott keresetükkel elutasította, vonatkozó indoka alapján hagyatott helyben. Egyebekben pedig az ítélet a kimondatni kért hitbizományi helyettesítésre vonatkozólag azért hagyatott helyben, mert habár az A. a. végrendeletnek a hitbizomány felállítására vonatkozó, de nem foganatosítható rendelkezésének a hitbizományi helyettesítés felel meg, ennek fennforgása mellett nincs felpereseknek kereseti joguk. Ugyanis hazai joggyakorlatunk szerint a hitbizományi helyettesítés csak egy fokig terjed, a helyettesitettnek további helyettes nem rendelhető és az első helyettesitett a vagyon kizárólagos és korlátlan tulajdonosává válik. Már pedig jelen esetben kétségtelen, hogy első örökösnek illetve haszonélvezőnek a 1 r. alperes tekintendő, mert ennek ezt a jogát mindannyi érdekelt fél elfogadta és ez a jog a hitbizományilag helyettesítettek jogával teljesen egyenlő, valamint kétségtelen az is, hogy első helyettesitettnek gr. Z. Jakab tekintendő. Minthogy pedig ezek mindketten az örökhagyót túlélték és igy örökségük, gr. Z. Jakabnak pedig csak anyja az 1. r. alperes életfogytiglani haszonélvezetével terhelt, de egyébként korlátlan tulajdonjoga már megnyílt, ebből folyólag felpereseket, kiknek ily körülmények között a hitbizománynak szánt vagyonok tekintetében sem a hagyaték megállapítása, sem az örökösödés kérdésében beavatkozási joguk nem lehet, ennek hiányában elutasítani kellett. A hagyatékhoz tartozó egyéb vagyonok és a per folyamán felmerült egyéb kérdések felett a fenforgó viszonyok közötti intézkedés szüksége elesett annál inkább, mert a hagyatéki iratok tanúsága szerint 1 r. alperes gyermekeivel már kiegyezett. A perköltség kérdésében a másodbiróság ítélete indokolása alapján hagyatott helyben. Ha a felek világosan írásbeli szerződés kötésében egyeztek meg, a szerződés annak írásba foglalása és aláírása előtt megkötöttnek nem tekintethetvén, ha az írásbeli szerződés nem készült el, a szerződés az osztr. ptk. 884. §. értelmében megkötöttnek nem tekinthető. Ily esetben szerződésszegésről nem lehet szó; az ily megállapodás mellett átvett foglaló kétszerese nem követelhető, hanem csak az előbbi állapotba való visszahelyezésnek van helye. Az ily megállapodás alapján átvett és a szerződés létre nem jötte folytán bírói letétbe helyezett foglaló fizetésül letettnek csak akkor tekinthető, ha a letevő az ellenfelet a foglalóval a letétel előtt megkínálta s ez azt elfogadni vonakodott. (< uria 1251/1896.) A közokirat csak annak bizonyítékául szolgál, hogy a felek az abban foglalt nyilatkozatot a hiteles személy előtt valósággal megtették, de azt nem bizonyítja, hogy a kikötött állítólagos egyenérték is valóban kifizettetett, ez okból a szerződő házasfelek között levő családi viszonyra való tekintettel, nem igazoltatván az, hogy a nőnek mint vevő félnek elkülönített önálló vagyona lett volna, azt a vételár törlesztésére fordította volna, a köztük létrejött szerződés adásvételi szerződésnek nem, hanem ajándékozási szerződésnek volt tekintendő.íCuria 2,108/1896.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben A hitelező jogosítva van az adósnak oly jogügyleteit, a ' melyek az ö kijátszására köttettek, per utján megtámadni és a I dolog természete szerint a keresettel a tőle elvont kielégítési alap visszaszerezhetése céljából azt a harmadik személyt is perbe vonni, ki a megtámadott jogügyletben mint jogszerző fél részt vett. Ha a színlelt jogügylet ingatlan átruházásából áll, a hitelező oly célból, hogy követelése az átruházott ingatlanból kielégíttethessék, a keresetet arra tartozik irányítani, hogy az j uj telekkönyvi tulajdonos annak tűrésére köteleztessék, hogy a felperes hitelező az ingatlanra kielégítési végrehajtást vezet1 hessen. E mellett a hitelező megtámadási keresetének útjában | nem áll a tlkv. rdts. 148. ij-ának az a rendelkezése, mely szerint I törlési keresetet csak a tlkvi jogaiban sértett fél indíthat, mert i tekintettel arra, hogy a nyilvankönyv csak a jóhiszemű jogI szerzőt védi kijátszás esetében, a tlkvi bejegyzés a roszakarat1 ból (in fraudem creditoris) elkövetett károsítást törvényes eljárássá 1 nem teszi. Az egri kir. törvényszék (1896. évi július hó 21-én 6,695 i sz. a.). F. József, S Ferencné szül. K. Amália és G. Jenő alpereI selc ellen vételi szerződés érvénytelenítése, tulajdonjog törlése és I jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: A kir. törvényszék a felperest keresetével elutasítja s kötelezi arra, hogy az I. r. alperesnek ezennel 67 frt 52 krban, a II r. j alperesnek pedig 84 frt 35 krban meghatározott perköltséget 15 ] nap alatt és végrehajtás terhével megfizessen. Indokok: A leiperes keresetlevelében előadja, hogy neki I. r. alperes F. Mihályné szül. S. Judit által még 1871. évi ápril 20-án reá engedményezett 7,980 frttal adósa maradt s e követelése I. r. alperessel szemben ez idő szerint is fennáll. Időközben adósnak minden vagyona részben bírói árverésen, részben szabad kézből eladatván, a felperes, mivel tudta, hogy I. r. alperesre jelentékeny örökség fog hárulni, türelmesen várakozott. A remélt örökséget I. r. alperes 1893. évi november 27-én kötött egyezség alapján meg is nyerte, az ennek tárgyát képező tisza-igari 189. sz. tjkvben A I. 6—24. s rdsz. alatt, a tisza-igari 383. sz. tjkvben A I. 1—5 rsz. a., a tiszaigari 371. sz, tjkvben A I. 1—8. rsz. alatt, tisza-igari 372. rsz. tjkvben A I. 1—4. rsz. alatt és a sombrádi 81. sz. tjkvben A I. 2., 4. rsz. alatt felvett ingatlanok fele részére a tulajdonjog az I. r. alperes javára be is kebeleztetett, a ki azonban ezen ingatlanokból őt illetett fele részeket azzal a célzattal és szándékkal, hogy a felperestől a kielégítési alapot elvonja, 1894. évi február 27-én kelt s a keresetlevélben H. alatt másolatban csatolt adásvevési szerződéssel 10,000 frt vételár kitüntetése mellett eladta a II. r. alperesnek, a ki azokra a tulajdonjogot saját javára szintén be is kebeleztette. Minthogy a felperes szerint az utóbbi a vételárat az eladó I. r. alperesnek soha ki nem fizette, igy emez adásvétel a felperes kijátszása céljából jővén létre, az színleges jogügyletet képez s mint ilyen érvénytelen, kéri ennélfogva a H. alatti adás-vevési szerződést érvénytelennek kimondani s a II. r. alperest annak a tűrésére kötelezni, hogy a fent elősorolt ingatlanoknak az I. r. alperest illetett fele részéről a II. r. alperes javára bekebelezett tulajdonjog töröltessék s I. r. alperes tulajdonoga visszaállittasék. Eme kereseti előadással szemben az I. r. alperes valótlannak jelenti ki azt a felperesi állítást, hogy ő ennek adósa volna, ugyancsak ugy az I. r. alperes, mint a II. r. alperes határozottan tagadják, hogy a H. alatti adásvevési szerződés színlelt jogügyletet képezne. S tekintve, hogy az I. r. alperes a 7,980 frt fenn nem állását az általa felhívott B. Mór, K. Antal és T. György tanuk vallomásaival bebizonyitatta, ugyanis B. Mór határozottan vallja, hogy előtte az I. r. alperest illetett regálénak általa történt megvétele alkalmával oly egyezség lett felmutatva, a melynek értelme szerint a felperes követelése kiegyenlítettnek tekintetik, a mennyiben a felolvasott egyezségben az állott, ho ,y I Mihály, a ki a felperesnek teljhatalmú meghatalmazottja volt, az első rendű alperes elleni követelésről lemondott. K. Antal, I. r. alperes testvére jelen is volt a kérdéses egyezség írásbeli megkötésénél, s határozott vallomása szerint F. Mihály, a felperes megbízottja ki is jelentette, hogy a kérdéses követelésről az I. r. alperes javára lemond, s ígérte a vonatkozó kötelezvénynek visszaadását és végül T. György kifogástalan tanú szintén jelen volt a kérdésben forgó egyezség kötésénél s ez alkalommal az érdekeltek oly értelmű egyezséget kötöttek, mely zzerint a felek között fennállott összes adósság kiegyenlittetett, illetve megszüntettetett. A kérdéses 7,980 frtos felperesi követelés fen nem állása, tehát megszünéie mellett igen erős támpontot nyújt ama körülmény is, hogy a felperes által tagadásba nem vett, az I. r alperes viszonválaszában 3. sz. alatt csatolt s a felperes által okmányszerüleg kiállított törlési kérvény alapján a tiszafüredi 1,088. sz. tjkvben felvett ingatlanra az I. r. alperes javára feltüntetve volt visszavásárlási jogról a 7,980 frt erejéig a felperes javára bekebelezve volt zálogjog töröltetett, a mely zálogjogi törlés épen a felperes illetve meghatalmazottja F. Mihály és az I. r. alperes között a követelés megszűnése tárgyában kötött egyezség idejére esik. Eme körülmény és a tanúvallomások egybevetéséből a kir. törvényszék teljes bizonyítékot lát arra nézve, hogy a felperesnek az I. r. alperessel szemben fenállott 7,980 frtos követelése a még 1874-ik év őszén a tanuk által bizonyított irásba is foglalt, de ez idő szerint már be nem szerezhetett