A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 47. szám - A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban

186 A JOG át, a 4. pontban szabályozott azon feltétel mellett, hogy a K. Gábor által párizsi műtermében előállított képek felperes cégének megjelölésével fognak küldetni és forgalomba hozatni; tehát felperesnek joga a mű többszörözésére nem, csak a szám szerint meghatározott másolatoknak elárusitására terjedt ki; minthogy a H. alatti szerződés VI. pontja M. Mihálynak azon jogát, hogy a sokszorosítást megengedhesse, fentartotta, az pedig a valódiság tekintetében kétségbe nem vont 15 /. alatti levele tanúságaként, a képnek reprodukálását I. r. alperesnek megengedte, a szándékosság illetve gondatlanság bebizonyítható nem lévén, a szerzői jog bitorlása megállapítható nem volt, s így alpereseket pénzbüntetéssel büntetni s a többszörözésre szolgáló készülékek elkobzását elrendelni nem lehetett, miért is felperest keresetével elutasítani kellett stb. Az I. r. alperes által perbe hitt M. Mihály kellő idézés dacára meg nem jelenvén s így a védelem tekintetében nem nyilatkozván, azt illetőleg az 1881. évi 59. t.-c. 10. §-ra hivatkozással intézkedésnek szüksége fenn nem forog stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. dec. 9. 3,394. sz. a.) az első bíróság ítéletét az 1. r. alperesre vonatkozó í észében megváltoztatja, I. r. alperes ellen a szerzői jogbitorlást megállapítja és ennek következtében I. r. alperest 50 frt pénzbüntetésnek lefizetésére, nem fizethetés esetén pedig önköltségén eltöltendő 5 napi fogházra itéli stb. egyúttal a D. alatti utánzat előállítására 1 szolgáló készülékek és az ennek fölhasználásával előállított után- I zatok elkobzását elrendeli és ehhez képest az első bíróságot a megfelelő további intézkedések megtételére utasítja, végül ugyanannak az ítéletnek II. r. alperessel szemben rendelkező részét helybenhagyja. Indokok: Az A7- alatt becsatolt okirattal bizonyítást nyert, hogy M. Mihály a «Honfoglalás» cimü képének műsokszorositására és tovább terjesztésére vonatkozó feltétlen és kizárólagos jogát K. Gáborra ruházta át, s a kitől viszont, az általa előállítandó szines sokszorosításoknak forgalomba hozatalára és elárusitására vonatkozó kizárólagos jogot a H. alatt becsatolt szerződés mellett gr. K. István, ettől pedig a C. alatti közokirat mellett felperes cég szerezte meg. Bizonyítást nyert továbbá, hogy a H. alatti szerződéssel a felek között az egyértelmű megállapodás keletkezett, hogy K. Gábor a «Honfoglalás» cimü festmény esetleg nem szines sokszorosításban, hanem más módon előállítható utánzatának elárusitására vonatkozó jogát első sorban szintén felperes cégnek mint gr. K. István jogutódjának tartozik megvételre lelajánlani és a H. alatti szerződés IV. pontja szerint csak akkor jogosított azt felperes cégen kivül másra ruházni, ha felperes a másoktól megajánlott feltételek mellett annak megvételére nem vállalkoznék. Végül ugyancsak a H. alatt csatolt szerződés VI. pontjában kötelezőleg abban állapodtak meg, hogy a magyar képes lapokra nézve a közlési jogot a M. Mihály által egyes képes lapoknak tett esetleges Ígéretek tekintetbe vétele mellett felperes cég fogja gyakorolni, a képes lapoknak a képnek külön mellékletként leendő közlésére azonban engedélyt egyik sem adhat. A szerződésnek eme rendelkezéséből folyólag tehát felperesnek elvitázhatlan joga van a szerződés megszegése esetén jogainak megóvása végett a törvényes lépéseket megtenni, akár a szerződő fél, akár más harmadik személy ellenében. Minthogy pedig azl. r. alperes részéről 7- és 157. alatt becsatolt okiratokból és M. Mihálynak XX. napló sz. a. csatolt eskü alatti vallomásából megállapítható, hogy I. r. alperes a «Honfoglalás» festmény utánzatának csupán csak a Millenium képes lapban leendő közlésére nyert jogosultságot, de ezzel nem szerzett jogot arra, hogy az utánzatot mint külön mellékletet közölhesse: másrészről pedig a per adataival minden kétséget kizáróan bizonyítva van, hogy I. r. alperes a Millenium cimü lapja mellett a "Honfoglalás* cimü képnek D. alatti utánzatát mint külön mellékletet közölte és ez által szándékosan oly cselekményt követett el, a mely cselekmény az 1894. évi XVI. t.-c. 23. §. szerint a szerzői jog bitorlásának alkatelemeit magában foglalja, minél fogva I. r. alperes ellen a szerzői jogbitorlást meg kellett állapítani és ennek következményeként I. r. alperessel szemben az 18S4. évi XVI. t.-c. 19. §. és a szerzői jogról szóló 1884. évi XVI. t.-c. értelmében követendő eljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 17. 18. és 26. §§-aival megfelelően rendelkezni stb. Ellenben az első bíróság ítéletét a II. r. alperessel szemben rendelkező részében helyben kellett hagyni, mert az 1. és 15. sz. a. csatolt okiratokkal bizonyítást nyert, hogy M. Mihály felperest a 9. sz. alatti utánzatnak lapjában való közlésére feljogosította és a H. alatti szerződés VI. pontja szerint a festő emez engedélyét felperes is köteles volt tekintetbe venni: ehhez képest jogosítva volt a 9. sz. alatti sokszorosítására szükséges mintát megrendelni; II. r. alperes tehát még ha egymagában a clichék készítése a jogbitorlás alkatelemeit megállapíthatná is, a fenforgó esetben azoknak előállítása által jogbitorlást el nem követhetett, stb. A m. kir. Curia (1897. szept. 22. 1,285. sz. a.) a másodbiróság Ítéletének II. r. alperesre vonatkozó nem neheztelt része érintetlenül hagyatván, ugyanannak az Ítéletnek I. r. alperes által felebbezett része indokolása alapján helybenhagyatik. A felperes által aláírás tekintetében valódinak beismert okirat a kiállító felperes ellenében teljes bizonyítékot képez; tartalmának valótlanságát pedig és azt, hogy az okiratot kitöltetlen állapotban irta alá, mivel sem bizonyítván, felperes a fenforgó körülmények közt bizonyításra nem kötelezhető alperes részéről kínált főeskü által való bizonyítás mellőzésével bizonyitatkm, sőt saját okiratával megcáfolt keresetével elutasítandó. A budapesti kir. törvényszék (1896. október 28. 30,964. sz. a.) B. Viktor felperesnek dr. Z. Emil alperes ellen 748 frt 6y, kr. iránt indított perében következő ítéletet hozott: Ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy az Aj alatt csatolt okmány tartalma nem való, az esetre alperes arra köteleztetik, hogy felperesnek 748 frt 6'/3 krt megfizessen stb Indokok: Alperes elleniratában nem tagadta azon kereseti állításokat, hogy felperes a kérdéses váltón alapuló követelés Vs-ad részét megszerezte, hogy ezen váltón alapuló követelést aiperes járulékaival együtt beszedte az adósoktól, s hogy felperes többször felhívta alperest az őt illető y, rész kiadására, s hogy e V3-ad rész járulékaival együtt 748 frt 06'/, krt tesz ki, miből folyólag eme körülmények valóknak veendők. Ezen tényállással szemben alperes védekezésének során előadottak közül egyedül az volt a per eldöntésénél figyelembe vehető, hogy felperes kereseti követelése tekintetében már előbb ki lett I elégítve. Ezen most érintett körülmény igazolására alperes az elleniratához A) alatt becsatolta a felperestől származottnak mondott elismervényt. Ezen elismervény valódiságát felperes tagadta, az ezen látható aláírását azonban valódinak ismerte el s azt adta elő, hogy ezen okmány valószínűleg üres papiros volt, midőn ő arra nevét reá irta s pedig oly céllal, hogy ezen Cz. Dávid részére a perlésre megbízás adassék; tagadta még felperes azt is, hogy ezen elismervényben érintett követelés a kereseti követelésre vonatkoznék. Az 1868. évi 54. t.-c. 167. §-át tekintve alperes lévén köteles, mint vitatkozó fél az A) alatti tartalmának valódiságátigazolni, ennek eleget teendő alperes esküvel kínálta meg felperest, ki azt a döntő körülményre nézve el is fogadta. Ezen eskü tekintettel arra, hogy a felperes által hivatkozott és ki is hallgatott tanuk az A ) alatti keletkezésére nézve mi bizonyítékot sem szolgáltattak, oda is volt felperes részére ítélendő és a per kimenetele ennek le vagy le nem téletétől függővé teendő. Az eskü letétele esetén az A) alatti tartalom tekintetében valódinak nem bizonyittatván, alperes a beszedett és felperes illető kereseti tőkét felperesnek megfizetni köteles, ellen esetben az A) alatti tartalma valódinak lévén tartandó, miből folyólag felperes kereseti követelésére nézve már kielégítettnek tekintendő, tehát keresetével mint alaptalannal elutasitandó. A felperes által bizonyítani szándékolt körülményekből az általa hivatkozóit és ki is hallgatott K. Ignác és neje, K. Lázár és G. Lina tanuk vallomásaikkal mit sem igazoltak. H. József felperesi tanúnak a C) a. kérdőpontok 6. és 1. kérdéseire adott vallomása a per eldöntésére alapul nem szolgálhatott, mert e bizonyíték ki nem egészíthető és csakis felperes ama előadását valószínűsíti, hogy az A. alatti az általa mondott célból iratolt részéről alá. L. Adolf felperesi tanúnak a C) alatti 2. kérdésére adott vallomása ugyancsak nem vétethetett alapul, mert az évet a tanú határozottan meg nem jelölte, és így meg nem állapitható, hogy Cz. Dávid a tanú által érintett nyilatkozatot az A) alattinak kelte előtt avagy után tette. Az alperes viszonválaszában foglalt és a kereseti állításokra vonatkozó tagadások, mint elkésettek figyelmen kivül voltak hagyandók, miből folyólag-a B) alatti I-érdőpontokra kihallgattatni kért felperesi tanuk kihallgatása is mellőzendő volt stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. január 26. 8,704. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét vonatkozó megfelelő indokai alapján, mindazonáltal az 1868. évi LIV. t.-c. 167. §. idézésének elhagyásával helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1897. szept. 22. 2,283. sz. a.j mind a két alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével feltétlenül elutasittatik stb. Indokok: Az alperes elleniratához A) alatt csatolt nyilatkozat szerint felperes kijelentette, hogy a jelen per tárgyát képező követelésére nézve még alperes jogelődje által teljesen kielégíttetett és hogy e címen többé követelése fenn nem áll. Felperes az A), alatti nyilatkozaton olvasható aláírásának valódiságát beismerte, de annak tartalmát tagadva azt állította, hogy az A) alatt mellékelt okiratot illetőleg papirost köteltetlen állapotban irta alá a végből, hogy az mint meghatalmazás töltessék majd ki. Tekintve, hogy a felperes által aláírása tekintetében valódinak beismert okirat a kiállító felperes ellenében teljes bizonyítékot képez; tartalmának valótlanságát pedig és azt, hogy az A) alattit kitöltetlen állapotban irta alá, mivel sem bizonyította, őt a fenforgó körülmények között bizonyításra nem kötelezhető alperes részérő] kínált főeskü által való bizonyítás mellőzésével bizonyitatlan, sőt saját okiratával megcáfolt keresetével feltétlenül elutasítani kellett stb.