A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 47. szám - A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban

A JOG L87 Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az ügynök, ki ügyletkötésre van felhatalmazva, és a ki előzőleg is felvette a vételért, a nélkül, hogy főnöke kifogásolta volna, oly kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, kinek kezéhez mindaddig teljesithető fizetés, a mig ellenkező utasitást az eladó nem ad. A m. kir. Curia : S. Ignácznak, Sz. Istvánné elleni 1,588 frt 53 kr. iránti kereskedelmi perében itélt : A másodbiróság Ítéletének nem felebbezett részei érintlenül maradnak ; felebbezett az a része pedig, a mely szerint alperes feltétlenül köteleztetett felperesnek 1,269 frt 19 kr. tőket, ennek kamatát stb. megfizetni, megváltoztattatik akként, hogy alperes felperesnek csak 419 frt 19 kr. tökét, ennek 1895 október 1-től járó 5% kamatait köteles 15 nap s végrehajtás terhe alatt megfizetni, ezen felül még 850 frt iránt indított keresetével pedig felperes feltétlenül elutasittatik s e részben az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok:A másodbiróság Ítéletének vonatkozó indokolása alapján helyesen állapította meg azt, hogy alperes a kereseti vételügylet tekintetében felperessel szemben vállalt a vételár megfizetése iránt kötelezettséget és helyesen állapította meg azt is, hogy a bornak megalkudott egységára hektoliterenkint 18 frt 50 kr. teszen ki és hogy alperes a vételárért felperesnek felelősséggel tartozik. Nem lehetett azonban az alperes által L. Lázár kezéhez fizetett 1,500 frtból a felperessel el nem számolt 850 frtnyi részösszegnek a felperesi követelésbe való beszámítását mellőzni azért, mert ugy felperesnek saját előadásából, valamint aC. a. okirat keletkezésére vonakozó alperesi kétségbe nem vont előadásából kétségtelen az, hogy L. Lázár mint felperesnek ügynöke kötötte meg alperessel a kérdéses borvételi ügyletet; kétségtelen továbbá az is, hogy alperes az összes, tetemes összegre rugó fizetéseket a nevezett ügynök kezéhez teljesítette, mely fizetéseknek joghatályát felperes mindig eürmerte és azokat az A. a. könyvkivonalból kitetszőleg alperes javára is irta, és mert ily körülmények közt a nevezett ügynök felperes oly kereskedelmi meghatalmazottjának tekintendő, a kinek kezéhez az alperes vevő a felperesre kiterjedő joghatálylyal mindaddig teljesíthetett fizetéseket, mig felperes az alperesnek ellenkező utasitást nem adott és mert ebből folyóan az alperes által L. Lázár kezéhez 1895. evi szeptember 28-án teljesített 1,500 frtnyi fizetés nemcsak a felperes által elismert 650 frtnyi részben- hanem teljes összegében lévén az alperes javára beszámítandó, felperest a be nem számított 850 frt részösszeg iránt támasztott keresetével feltétlenül elutasitatni kellett. Minthogy azonban az alperes ezen 850 frt beszámítása mellett is, a már jogerejüleg eskütől feltételezetten és feltétlenül megítélt viszonkövetelés levonása után is a kereseti bormennyiségnek 4,652 frt 75 kr. vételárából még mindig 419 frt 19 kr. összeggel tartozásban van és minthogy alperesnek erre vonatkozó időelöttiségi kifogása a másodbiróság vonatkozó indokolása alapján helyesen mellőztetett, a másodbiróság Ítéletét, a mennyiben alperest ezen 419 frt 19 kr. tőke és ennek nem kifogásolt kamataiban feltétlenül marasztalta, helybenhagyni kellett. (1897. október 15. 711. sz. a.) Jogellenes telepítés esetében a váltó nem a telepesnek, hanem az intézvényezettnek mutatandó be, mert a váltó tartalmának a kötelezett beleegyezése nélkül történt megváltoztatása nem létezőnek tekintendő es joghatálylyal nem bir. A m. kir. Curia: (1897 szeptember 3. 1,093. sz. a.) A kunhegyesi takarékpénztárnak, ilinyi Ch. Antal elleni 400 ftrnyi váltóperében itélt. Mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatásával alperes kifogásának hely adatik, a 12,606/95. sz. sommás végzésnek ilinyi Ch. Antal alperesre vonatkozó része hatályon kivül helyeztetik, felperes keresetével ezen alperessel szemben elutasittatik. Indokok: A kir. tábla helyesen állapította meg, hogy a kereseti váltón előforduló kir. közjegyző telepesnek s ennélfogva a kereseti váltó határozottan telepitett váltónak tekintendő. Minthogy azonban a telepítés, illetve a telepes kijelölése nem tartozik a váltó lényeges kellékeihez és felperes válasziratában beismerte, hogy a telepítést utólag vezette a váltóra, azt pedig, hogy ezt alperes beleegyezésével tette, utóbbinak tagadásával szemben nem bizonyította s minthogy a váltótörvény 93. §-a értelmében a váltóbirtokos csak a lényeges kellékeket töltheti ki; minthogy továbbá a váltó tartalmának a kötelezett beleegyezése nélkül történt megváltoztatása nem létezőnek tekintendő és joghatálylyal nem bir, a váltót tehát nem a telepesnek, hanem az intézményezettnek kellett volna bemutatni és a fizetés hiánya miatti óvás ellene lett volna felveendő ; minthogy ezek szerint a keresethez csatolt óvás szabálytalan s így a visszkeresetnek a váltótörvény 41. §-ában meghatározott feltételei nem teljesíttettek: a kifogásoknak helyt adni, a sommás végzést a kifogasoló alperessel szemben hatályon kivül helyezni kellett. Bűnügyekben. Vádlott a vádbeli meggyalázó kifejezést akkor használta, mikor napával és nejével huzalkodott és öt viszont napa is bántalmazta; tekintve, hogy eszerint vádlott ugyanazon személy ellen a kölcsönös testi bántalmazás folyamában és ebből származott felindulása közben követte el a becsületsértést tárgyazó cselek ményt: a becsületsértés nem választható külön a könnyű testi sértéstől, hanem abba mint ugyanakkor szintén elkövetett és súlyosabban büntetendő cselekménybe beleolvadt; minélfogva vádlott csak a könnyű testi sértés miatt volt elitélendő. A szegszárdi kir. törvényszék (1896. ápril 21. 56?. sz. a.) I'. György a btk. 301. §-ba ütköző, ezen §. szerint minősülő könnyű testi sértés vétségében, továbbá a btk. 261. §-ába ütköző' és ugyanezen §. szerint minősülő becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvániltatik és ezért 4 napi fogházra, továbbá a könnyű testi sértés után 10 frt, a becsületsértés után 20 frt pénzbüntetésre Ítéltetik stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1896. június 15. 1,684. sz. a.) az első bíróság ítéletét helybenhagyja stb. A m. kir. Curia: mindkét alsó fokú bíróság Ítéletének részben megváltoztatásával, P. György vádlott egyedül a btk. 301. íjában meghatározott könnyű testi sértés vétségében mondatik ki bűnösnek és e miatt egy havi fogházra Ítéltetik; a becsületsértés miatt ellene kiszabott 20 frt pénzbüntetés mellőzte ik stb. Indokok: Az eskü alatt kihallgatott tanuk vallomása alapján itt is bizonyítottnak volt ugyan veendő, hogy vádlott napát L. Pálnét meggyalázó kifejezéssel illette, mikor azt «büdös kurvának* nevezte s vádlott is beismert annyit, hogy napát, mikor herezacskóját megszorította, rondának mondotta, tekintve, hogy vádlott a vádbeli meggyalázó kifejezést a tanuk kimondása szerint is akkor használta, mikor napával és nejével huzalkodott s őt viszont napa is bántalmazta; tekintve, hogy e szerint vádlott ugyanazon személy ellen a kölcsönös testi bántalmazás folyamában s ebből származott felindulása közben követte el a becsületsértést tárgyazó cselekményt: a fenforgó esetben ugy találtatott, hogy a becsületsértés nem választható külön a könnyű testi sértéstől, hanem hogy abba mint ugyanakkor szintén elkövetett és súlyosabban büntetendő cselekménybe beleolvadt; minél fogva vádlott Csak a könnyű testi sértés miatt volt elítélendő. Minthogy azonban vádlott cselekménye, mert azt az utcán közbotrányt gerjesztőleg anyósa ellen követte el, sulyosb beszámítás alá esőnek vétetett: az ellene kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát emelni kellett stb. Birói fegyelmi ügyekben. A fegyelmi végtárgyalásról történt elmaradása miatt vádlott részéről utólag beadott igazolásnak — az 1871: VIII. t.-c. 55. §-a utolsó bekezdése értelmében — semmi hatálya sincsen, minélfogva ujrafelvételnek sincsen helye. Midőn a fegyelmi vétség a birónak azon eljárásában állapíttatott meg fennforgónak, mely szerint valamely határozata meghozatalánál oly tényeket és jogviszonyok at vett megállapítottaknak, melyek a kellő adatok hiányában a köteles gondosság és, figyelem mellett ilyenekül vehetők nem voltak, azon körülmény, hogy azon tények és jogviszonyok tényleg léteztek-e vagy sem a fegyelmi vétség elbírálása tekintetében közönyös. Ennélfogva e tények és jogviszonyok tényleg léteztének vagy nem léteztének bizonyítása címén újra felvétel nem kérhető. (Curia: 45/1896). A tagositó mérnök szorosan véve egyik bíróság kötelékébe sem tartozik, lakhelye pedig ama kérdés eldöntésére, hogy az ellene felmerült fegyelmi ügy elbírálására melyik törvényszék legyen illetékes, befolyással nem bírván, semmi oly körülmény nem forog fenn, mely az elkövetési hely általánosan elfogadott I illetékességétől való eltérést indokolná, mely okból ama törvényszék illetékessége állapíttatott meg, a melynek területén a panaszolt cselekmény elkövettetett. (Curia: 300/1896) Minthogy az 1871: VIII. t.-c. 21. 38. 46. és 47. §§-nak rendelkezéséből kitetszőleg az ama törvénnyel érintett fegyelmi ügyekben követendő eljárás a polgári törvénykezési rendtartás vonatkozó szabályaival nyer kiegészítést és minthogy az elől idézett t.-c. 55. és 56. §§-al a tárgyalások megtartásának módja is a bűnvádi eljárástól lényeges eltérésekkel szabályoztatott, ennélfogva a fegyelmi törvénybe fel nem vett illetőségi összeütközés esetében a törvénykezési rendtartásnak 50. §-át módosító 1881: LIX. t.-c. 7. §-nak az általános rendelkezése irányadó, a mely szerint a hazai bíróságok között felmerülő illetőségi összeütközés elintézése a m. kir. Curia jogköréhez tartozik. (Curia: 300/1896). A m. kir. közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának elvi jelentőségű határozata. 16. Az 50 holddal biró földtulajdonosok a törvényben megszabott feltételek mellett az esetben is egyesülhetnek a vadászati jog önálló gyakorlására, ha birtokaik több község határában feküsznek is. 612. sz. 1897. K. O Felsége a király nevében a m. kir. közigazgatási biróság, Vas vármegye közigazgatási bizottságának 1897. évi május hó 12. napján tartott üléséből vadászati ügyben