A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 47. szám - A közjegyzői költségek az örökösödési eljárásban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 47. számához. Budapest, 1897. november hó 21. Köztörvényi ügyekben. Sem a sommás eljárásról szóló törvény sem pedig a törvénykezési rendtartás nem tartalmaz oly rendelkezést, mely a különben sommás perutra tartozó peres ügyeknek rendes uton való tárgyalását feltétlenül kizárná ; az 1881. LIX. t.-c. 14. §-ának rendelkezése csak is az 1868. LIV. t.-c. 95. és 96.$j§-ait helyezi hatályon kivül. A szegedi kir. törvényszék (1897. január 28. 1,202. sz. a.) Majzik Lajos ügyvéd mint B. Mátyás és neje M. Franciska közadósok csődtömeggondnoka felperesnek H Sándor alperes ellen zálogjog hatálytalanítása és jár. iránti perében a következőleg itélt: Felperes keresetével, alperes pedig visszonkeresetével elutasittatnak stb. Indokolás: Felperes csődtömeggondnok a csődtömeghez tartozó és a szegvári 3,035. és 3,339. sz. tjkvben foglalt ingatlanokat terhelőleg a szentesi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóságnak 3,524. sz. végzésével az alperes javára elrendelt és ennek alapján az említett jkben C. 14. és C. 21. sorsz. a. 4t0frt. tőke, ennek 8°/o kamatai és 100 frt perbeli óvadék erejéig foganatosított zálogbekebelezést B. Mátyás és neje közadósok csődtömege, illetve csődliitelezőivel szemben azon az alapon kérte, hatálytalannak nyilváníttatni, mert a csőd nevezett közadósok ellen 1895. évi november 13-án lett elrendelve, ekként ugyanazon év aug. 5-én, a mikor a megtámadott zálogjogi bekebelezés kéretett, a közadósok már fizetésképtelenek voltak és erről alperesnek is tudomása volt, illetőleg azon a napon, mert az említett zálogjogszerzés a fizetések megszüntetését megelőző 15 napon belül történt; végül megtámadta azt alperes a cs. t. 29. §. alapján is. Alperes a kereset elutasítása mellett viszonkeresetileg kérte külön kielégítési jogának megállapítását és a csődtömegnek annak tűrésére való köteleztetését, hogy bekebelezett követelése erejéig a. jelzálogból kielégítést szerezhessen. A megtámadott zálogjog alapjául szolgáló, a keresethez másolatban A. alatt csatolt 1894. dec. 30-án kelt 400 frtról kiállított kötelezvény valódiságát és alperesnek azon alapuló követelése fenállását felperes kétségbe nem vonta, az a jogügylet tehát, melynek biztosítására a zálogjog szolgál, a csődhitelezőkkel szemben is érvényes, közadósoknak az a jogcselekményük pedig, mely szerint az A. a. kötelezvény kiállításával alperesnek zálogjogi biztosítást adtak, nem támadható meg azért, mert ez a jogcselekmény 1894. évi dec. 30-án a kötelezvény kiállításakor és így a csődnyitási kérvény beadását több mint hat hónappal megelőző időben történt, ily esetben pedig a cs. t. 27. §-ának végső bekezdése szerint a fizetések megszüntetése okából a megtámadásnak helye nincs. De ha elfogadható volna is felperesnek az az érvelése, hogy a fenforgó esetben a közadós jogcselekményét az a bírói intézkedés helyettesíti, mely a megtámadott zálogjog bekebelezésének elrendelésében és a telekkönyvi hatóság által való foganatosításában nyilvánul, nem volna hely adható a keresetnek azért, mert eltekintve attól, hogy felperes elfogadható módon nem igazolta, hogy a kérdéses zálogjog bekebelezés a fizetések megszüntetése után vagy azt megelőzőleg 15 napon belül történt; mert a közadósok nem kereskedők, pusztán a fizetések megszüntetésére alapított megtámadás pedig a cs. t. 27. §-ának 1. pontja szerint, melyben a fizetések megszüntetésével a cs. t. 244. §. idéztetik, csak a kereskedelmi csődnél foghat helyet. Nem igazolta felperes azt sem, hogy a megtámadott zálogjogszerzés a közadósok és alperes összejátszásával, vagyis a hitelezőknek, az alperes által is tudott megkárosítására irányuló szándékkal jött volna létre, akként a megtámadás a cs. t. 29. §. alapján sem érvényesíthető; miért is felperest keresetével elutasítani kellett. De nem volt hely adható alperes viszonkeresetének sem, mert a zálogjogból való kielégítés a cs. t. 152. és 153. §§-aiban szabályozott eljárás utján eszközlendő, ekként az a jelen per keretében annyival kevésbé érvényesíthető, mert a viszonkereset a felperesi keresettel nem azonos jogalapból származik és felperes az együttes eldöntést ellenezte stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1897. ápril 20. 1,452. sz. a.) az elsőbiróság ítélete az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetik, s az ügyiratok további eljárás végett az illetékes bírósághoz áttétetni rendeltetnek. Indokok: Felperes keresetét 400 frt tőke és 100 frt óvadék erejéig bekebelezett zálogjog hatálytalanítása iránt indította s így a jelen megtámadási per tárgya az 500 frtot meg nem haladván, ez a per az 1893 évi XVIII. t.-c. 1. §. 1. pontja értelmében a sommás eljárásra van utalva. Az 1881. LIX. t.-c. 14. §. ama kijelentésének, hogy a törvény által a sommás perutra utalt ügyeket a rendes perutra áttenni nem lehet, más értelmet tulajdonítani nem lehet, mint azt, hogy mindazon esetekben, ahol nem a felek kölcsönös szerződése, hanem a törvény szabja meg a sommás bírói hatáskört, még a felek beleegyezésével sem lehet rendes perutra terelni a fentebbi minőségű ügyeket. Következik pedig az az idézett törvényből annál inkább, mert az 1808. LIV. t.-c. 95. §-nak ama rendelkezése, a mely szerint a sommás uton megindított perek az ott megjelölt esetekben rendes útra áttehetők voltak, egészben hatályon kivül helyeztetvén: a törvénynek ennek dacára fentartott tiltó rendelkezéséből másra nem lehet következtetni, mint arra, hogy a felülidézett törvény által sommás útra utalt ügyeket a rendes peruton megindithatónak sem engedi. Nem változtat a törvény rendelkezéséből levont eme következtetésen a trts 51. §-nak ama rendelkezése sem, hogy az ott idézett eseteket kivéve a nem illetékes bíró is illetékessé válik akkor, ha a peres felek e részben nem tettek kifogást, mert a rendes bírói illetékességtől eltérésnek nem csupán a trst 8. és 53. §§-aiban említett esetekben, hanem akkor sincs helye, ha a törvény bizonyos jogeseteket kötelezőleg egy meghatározott bírósághoz utal. A kir. törvényszéknek tehát a felperesi keresetet hivatalból visszautasítani kellett volna, és minthogy ezt nem telte, hanem azt elfogadta, annak alapján eljárt, habár a per folyamán a hatáskör kérdésében kifogás nem is tétetett: az elsőbiróság ítéletét az azt megelőzött egész eljárással együtt az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. c) pontja alapján megsemmisíteni és az idézett törvény 5. §-a értelmében a periratoknak az illetékes bírósághoz leendő áttételét elrendelni kellett. A m. kir. Curia (1897. október 1. 3,712. sz. a.j a másodbíróság végzése megváltoztattatik, az eljárás hatáskör hiányából hivatalból megsemmisítendőnek nem találtatik és utasittatik a másodbiroság, hogy hozzon az ügy érdemében további szabályszerű határozatot stb. Indokok: Minthogy sem a sommás eljárásról szóló törvény, sem pedig a törvénykezési rendtartás nem tartalmaz oly rendelkezést, mely a különben sommás perutra tartozó peres ügyeknek rendes uton való tárgyalását feltétlenül kizárná, s minthogy az 1881 : LIX. t.-c. 14. §-ának rendelkezése csakis az 1808. LIV. t.-c. 95. és 90. §§-ait helyezvén hatályon kivül, e törvényhely keletkezésének előzményeire való tekintettel a kir. tábla végzésében kifejezést nyert értelemben nem magyarázható, és végül mert alperes a bíróság illetékessége ellen kifogást nem emelt és így a prdts 51. §-a szerint a nem illetékes bíró is illetékessé válik — olyan eset pedig, a melyben a ptdts 8. és 53. §§-ai értelmében a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, ezúttal fenn nem forog: a másodbiroság végzését megváltoztatni s ugyanazt az ügy érdembeni felülvizsgálatára utasítani kellett. Szerzői jog bitorlása (1894. XVI. t.-c. 23. §.) A budapesti kir. törvényszék (1890. febr. 25. 54,440. sz. a.) "Könyves Kálmán*-könyvkereskedési részvénytársaság felperesnek dr. Sz. Imre és W. Antal alperesek ellen szerzői jogbitorlása és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Munkácsy Mihály festőművész az alkotását képező «Honfoglalás» című kép sokszorosítási és továbbterjesztési jogát K. Gáborra, ez gr. K. Istvánra, az pedig felperes részvénytársaságra ruházta át. I. r. alperes kiadásában megjelent •Millenium* cimü lap 9. száma külön mellékleteként kiadott másolat közzététele által az, valamint W. Antal II. r. alperes annak sokszorosítása által a szerzői jognak bitorlását követvén el, s felperes kiadói joga sértve lévén, az annak másolatait, valamint előállítására szolgáló készülékeket elkobozni és alpereseket megbüntetni kéri. Kétségtelen, hogy az emiitett művészi alkotás sokszoros'V tása és tovább terjesztése iránt a feltétlen és kizárólagos jogot M. Mihály az F. alatti tanúságaként K. Gáborra ruházta át, de ezen kizárólagos jog nem feltétlenül s nem ugyanazon értelemben ruháztatott át gr. K. Istvánra, mert mint a H. alatti II. p. tanúsítja, csak a K. Gábor által bármily nagyságban előállítandó színes sokszorosítások forgalomba helyezése és elárusitása illette azt meg, mit bizonyít a III. p. alatti azon intézkedése, hogy K. Gábor párizsi müintézetében fogja a másolatokat előállítani; ugy az, hogy a K. alatti 2. p. szerint szintén a mű sokszorosításának közzététele, forgalomba helyezése és elárusitása tárgyában létrejött szerződésből származó jogait ruházza gr. K. István felperesre