A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 46. szám - Igazolás és perújítás - Illetőség a községi bíróságtól a kir. járásbíróság elé vitt perekben

A JOü 327 \llle tőség a községi bíróságtól a kir járásbíróság elé vitt perekben Irta : dr. KOVÁCS ÖDÖN, nyitrai kir. albiró. Stépán László munkácsi kir. albiró ur a «J og» 29-dik számában ellentétbe helyezte magát a 14. számban megjelent cikkemmel és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a községi bíróság székhelyén lakó kereskedő, könyvei vitelének helyén jogosult pereim a székhelyen kivül lakó adóst, az 1877: 22-ik t.-c. 14. §-sa alá tartozó, 20 fit összeget meg nem haladó perekben. Ennélfogva a 25 ik értelmében a kir. járásbitósághoz vitt ily ügyekben járásbíróságnak el kell vetni az alperes által a járás bíróság illetékessége ellen tett pergátló kifogást. Igyekezni lógok a cikkíró ur érveit egyenkint megcáfolni, hogy állításának tarthatatlanságát kimutassam. A magyar kir. Cutiának 189(5. évi február hó l-jén 64. sz. a. hozott polgári döntvényéből éppen nem magyarázható ki. hogy az 1893. évi 18. t.-c. 2-ik §-sa szeiint a sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt kereset, ha az 20 frt értéket meg nem haladó követelés érvényesítésére irányul és nem a sommás eljárásra és a kir. járásbíróság hatáskörébe, hanem az 1879. 22. t. c. által szabályozott községi eljárás alá tartozik, az illetőség tekintetében nem az 1S77. 22. t.-c. 15. §-nak, hanem az 1808. 54. t.-c. 35 ik és ezzel kapcsolatban az 1875. évi 37. t.-c. 31. $-nak van alávetve. E döntvény annak megállapítására szorítkozik, hogy még az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képező 20 frtot meg nem haladó követe'és is a községi bhóság alá tartozik, de az 1877. 22. t.cikket, melyet a sommás eljárásról szóló 1893. 18. t. c. 225-ik £-a a községi bíráskodásra vonatkozólag érvényében fentartott, nem érintette, és különösen az illetőség kérdésében semmi kijelentést sem tartalmaz arra nézve hogy ily perekben ezentúl ne a 15. §. hanem a perrendtartás 35. i;-a alkalmaztassák Ezt a felsőbb bírósági döntés ki sem mondhatja, mert nem helyezkedhetik ellentétbe a törvény egyenes rendelkezésével, hanem éppen ellenkezőleg az idézett döntvény szól a mellett, hogy a 20 frton aluli pereknél az 1877. 22. t.-c. rendelkezései alkalmazandók, mel) éknek egyik sarkalatos részét, az illetőséget szabályozó 15. §. képezi Másik érvét az 1875. 37. t.-c. 424 §-ra alapította, mely szerint pénzbeli tartozásokat az adós azon helyen köteles fizetni, hol az ügylet megkötésekor a hitelezőnek kereskedelmi telepe, lakása volt. Ez nem dönti meg az 1877. 22-ik t.-c. 15-ik § nak érvényét, mely szerint a birói illetőséget az alperes lakhelye szabályozza, kivéve azon esetet, ha a követelés alapját okirat képezi és abban a kötelezettségnek helye kiköttetett. Nem elég tehát, hogy a kereskedő be legyen jegyezve, hanem, hogy 20 frt aluli számla követeléseit könyvei vitelének helyén a községi bíróság székhelyén kivül lakó adósok ellen perelhesse, megkívántatik, hogy könyvkivonati követeléséről külön okirat létezzék, ami alatt természetesen a kötelezett által is aláirt írásbeli kijelentést kell értenünk, mert különben nem volna okirat, és hogy abban a teljesítés helye kiköttessék. Azt készségesen megengedem, hogy ez az általános illetőségi szabályoktól eltérő megszorító rendelkezés, a mi a kereskedők hátrányára szolgál, de mivel világos és minden kétséget kizáró intézkedést képez, melyet későbbi törvény hatályon kivül nem helyezett, ezért minden esetben követendő és nem lehet felcserélni a kereskedőkre nézve mindenesetre kényelmesebb 18B8. 54. t.-c. 35-ik §-sal. Mindezeknél fogva a járásbíróságnak, mely elé ilyen illetéktelen községi bírósági perek vitetnek, akár járásának területéri lakik az alperes, akár azon kivül, ha lakhelye a perindításkor nem a községi bíróság székhelyén volt. és a periratoknál oly okiratra, melyben a kötelezettség teljesítésének helye ki nem köttetett, hivatkozás nem történt, kötelessége ezen pereket az 1893-ik évi 18-ik t.-c. 17. §-a alapján hivatalból visszautasítani, az iratokat irattárba tenni s erről a peres feleket értesíteni. így azután elkerüli felperes azt a kellemet lenséget. hogy a pergátló kifogás folytán az esetleg igen távolból jövő alperes összes készkiadásában elmarasztaltassék y Igazolás és perújítás. Irta: GÁSPÁR GYULA, szilágy-somKói kir. járásbirósági aljegyző. Ezen cim alatt a «Jog» f. és 41-ik számában megjelent közlemény szerzője az «igazolás» és «perújitás» jogi természetének összehasonlítása útján arra a következtetésre jut, hogy meg nem jelenés alapján hozott Ítélet ellen a marasztalt fél csak igazolással élhet s hogy ilyen esetben a perujitási kereset hivatalból visszautasítandó. A cikk irója elég szerényen kijelenti, hogy «talán» téves ez a felfogása ; pedig bizony nemcsak «talán » de egész bizonyossággal téves az. Mindenekelőtt azt jegyzem meg, hogy perújítással nem igazolás «helyett» szoktak élni; a kettő egymást nem helyettesíti, mert perújítással igazolás megkísérlése nélkül is és az igazolás igénybevétele után is fel lehet lépni Az 1881. LIX. t.-c. 69. §-ának 2. pontja egyáltalán nem tesz különbséget a tekintetben, hogy mi alapon, meg nem jelenés indokából, vagy egyéb okokból hozatott-e az ítélet, tehát épenséggel nincsen elfogadható alapja annak a (eltevésnek, hogy meg nem jelenés alapján hozott Ítélet ellen perújításnak helye nincsen. Ettől eltekintve is azon feltevés, hogy «makacssági» Ítélet ellen csak igazolással lehet élni, már azért sem állhat meg. mert előfordulhat olyan eset is, a midőn igazolást kérni már nem lehet, ellenben perújításnak még helye van. [gy az 1881. LIX. t. c. 63. §-a rendelkezése szerint az elmulasztott határnaptól vagy határidőtől félév eltelte után igazolást kérni többé nem lehet, mig ugyanezen törvény 69. $ ának 2. és 3 pontja értelmében perújításnak az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 10 év alatt is helye van. Nem merőben ellenkeznék a jogérzettel az, ha a fél, aki a tárgyaláson meg nem jelenhetvén, védelmét elő sem terjesztette, a perújítás útjától, — annak dacára, hogy ily értelmű tételes rendelkezés ni csen, — elzáratnék, holott az igazoláskérés végső határidejét esetleg vétlenül mulasztotta el. miután megtörténhetik, hogy a mulasztás csak a végső határidő eltelte után jut tudomására vagy az akadály csak akkor szűnik meg. Továbbá igazolás a fél megbízottja által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott mulasztás alapján nem kérhető, mig ellenben peruj'tásnak ilyen esetben is helye van. Egyedüli kivételt a sommás visszahelyezési perek képezhetnének, a melyeknek jogi természete indokolttá tenné, hogy meg nem jelenés alapján hozott itélet ellen csupán igazolás legyen kérhető, ellenben perújításnak hely ne adassék. Azonban itt sem az az indoka a perújítás kizárásának, hogy az itélet meg nem jelenés alapján hozatott, mert sommás visszahelyezési perben perújítás egyáltalán nem foglalhat helyet - hanem azon kötülmény, hogy az elmarasztalt fél rendes peruion érvényesítheti jogát. A közlemény írójának a költségek tekintetében tett megkülönböztetése sem helyes, mert egyrészt az igazolás által okozott költségek nem mindig az igazolást kérőt terhelik, a mennyiben olyan esetben, midőn az igazolás kérésére az ellenfélnek vétkessége szolgáltatott okot, az igazolással élő fél tőle az igazolási eljárással felmerült költségeket követelni jogosítva van. másrészt pedig perújítás esetén, — különösen, ha az újított per meg nem jelenés alapján hozott itélet hatályon kivül helyezésére irányul — az ujitott perben hozott itélet az alapperbeli költségekre hatálylyal nem bír, miután arra, hogy az alapperben költségek merültek fel, az újító fél mulasztása szolgáltartott okot A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság jegyzökönyvei.*) I. JEGY Z"Ő KÖNYV A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét szerkesztő bizottságnak a m. kir. igazságügyministeriuniban 1897. évi április hó 21. napján tartott üléséről. Elnök: Erdély Sándor igazságügyminister. Jelenlevők: dr. P1 ó s z Sándor államtitkár. Lányi Bertalan min. tanácsos, a szerkesztő bizottság vezető tagja. Dr. Imling Konrád, dr. Schwarc Gusztáv, dr. Sipó'c László, dr. Thirring Lajos, a bizottság szerkesztő tagjai. Dr. Szladits Károly, jegyzőkönyvvezető. Az elnöklő igazságügyminister közli, hogy az 1896. évi január hó 26. napján tartott utolsó ülés óta a bizottságban a következő változások történtek: dr. Vavrik Béla curiai tanácselnök állását a kir. Curián elfoglalván, a szerkesztő bizottság munkálatainak vezetésével Lányi Bertalan min. tanácsos bízatott meg; a kötelmi jog kidolgozásával megbízva volt, most azonban *) Miután az előző számban a bizottság szervezetére vonatkozó előzményeket és hivatalos intézkedéseket közöltük, immár megkezdjük az eredeti táigyalási jegyzőkönyvek közlését. Bir uk a bizottság nagyérdemű elnökének. Lányi Bertalan min tanácsos urnák igéretét, miután az igazságügyminister ur a legnagyobb publicitást óhajtja a tárgyalásoknak adni, hogy a tárgyalási jegyzökönyvek nekünk jövőre is rendelkezésünkre fognak bocsáttatni. A magunk és olvasóink nevében hálás köszönettel vagyunk érte. A szerkesztőség.