A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 46. szám - Igazolás és perújítás - Illetőség a községi bíróságtól a kir. járásbíróság elé vitt perekben

betegsége által akadályozott J e 11 i n e k Arthur szerkesztő tag helyét dr. Thirring Lajos kir. ítélőtáblai biró foglalta el. A minister felhívására Lányi Bertalan a munka további folyására nézve a következőket terjeszti elő: • Minthogy az egyes szerkesztő tagok, — a bizottságba csak most lépett dr. Thirring Lajos kivételével — a reájuk bízott részek előmunkálataival és a szükséges előtanulmányokkal elkészültek, a szerkesztő bizottságnak most már az lesz a feladata — alkalmazkodva a megállapított ügy- és munkarendhez és annak az iránynak követésével, melyet a minister ur az 1896. évi január hó 26. napján tartott utolsó ülésben megjelölt: 1/. megállapítani a tervezet rendszerét és tárgyi terjedelmét; 2/. az így megvont határok között körvonalozni az egyes részek elvi tartalmát és elkészíteni az alapelvek vázlatát; 3/. ennek kapcsán kijelölni az előzetes megoldásra váró vitás elvi kérdéseket, annak meghatározása mellett, hogy ezek közül melyek terjesztessenek a bizottság teljes ülése elé; 4/. végül ezen munkával párhuzamosan végleg megszerkeszteni a tervezet szövegét és indokolását. — A vezérelvek lesznek e munkánál: az egyes részek összhangja, az elvi koncepció és a szerkezet egysége, valamint a munka előhaladásának egyenletessége. Ezeknek megóvása lesz feladata a szerkesztő bizottság időszakonkénti összejöveteleinek és tanácskozásainak és ezek szem előtt tartásával lesz gyakorlandó a bizottság munkálatainak vezetése is.» A bizottság tagjainak meghallgatása után, kiknek az előadottak ellen észrevételük nem volt, a minister kijelenti, hogy a szerkesztő bizottság a fent jelzett irányban folytassa munkáját, — és kimondja, hogy a szerkesztő tagok ezentúl hetenkint egyszer fognak meghatározandó napon értekezletre összegyűlni. — A munka felosztása ugy marad, mint az 1896. január 26-iki ülésen megállapittatott, azzal a változással, hogy Jellinek Arthur munkakörét dr. Thirring Lajos veszi át. —A családi hitbizományokat a minister, ha nem is a polgári törvénykönyvben, de mindenesetre azzal párhuzamosan kívánja rendezni s e végből megbízza Lányi Bertalant, a szerkesztés vezetésének fent jelzett feladatain kivül a családi hibizományokra vonatkozó törvénytervezetnek, valamint általában a tulajdon megkötöttségével kapcsolatos intézményeknek a már összegyűjtött adatok felhasználása mellett megszerkesztésével és ez utóbbiaknak a polgári törvénykönyv tervezetének megfelelő helyeire való beillesztésével. — A teljes ülés elé viendő kérdések később fognak megáUapittatni; egyelőre a minister az ági örökösödés, hitbizományok, a birtokminimum s általában a parasztbirtok és a közszerzemény kérdéseit jelzi ilyenekül. II. JIEGYZŐKÖNYV a magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő bizottságának 1897. évi május hó 1. napján az igazságügyministeriumban tartott üléséről. Elnök: Lányi Bertalan ministeri tanácsos. Jelenlevők: dr. I ml ing Konrád, dr. Schwarc Gusztáv, dr. Sipőc László, dr. Thirring Lajos, szerkesztő tagok. Dr. Szladits Károly jegyzőkönyvvezető. Lányi Bertalan elnök előterjeszti, hogy a szerkesztő bizottság a minister urnák az 1897. évi április 21-én tartott ülésén tett kijelentéséhez, valamint az 1897. évi 23,981.L M. sz. a. kelt és a szerkesztő tagokkal közölt intézkedéséhez képest egyelőre minden szombaton délután 5 órakor fog értekezletet tartani. Ezeknek az értekezleteknek célja az ügy- és munkarend 5. §-a értelmében a munka egységének és sikeres előhaladásának biztosítása. E végből szükséges, hogy a megoldandó feladattal kapcsolatos általános elvi szempontok megbeszélése és megállapítása után minden egyes szerkesztő tag tájékoztassa a szerkesztő bizottságot a részére kijelölt munkakörbe eső kérdésekről, nevezetesen ismertesse m?g a szerkesztő bizottsággal azt az irányt, melyet munkájában eddig követett vagy követni akar. Ide tartoznak mindenekelőtt azok a kérdések, melyek a rendszer megállapítására és az egyes rendelkezések alapelveinek körvonalozására vonatkoznak. Dr. Schwarc Gusztáv szerkesztő tag indítványozza, hogy a bizottság előzetesen a következő kérdéseket tárgyalja: 1. Elsősorban megkell állapodni a bizottságban való munkálkodás módja iránt. Két kérdés igényel itt megoldást: az első, minő viszonyban álljon a szerkesztő bizottság az egyes szerkesztő taghoz;a másik, minő legyen a szerkesztő bizottság viszonya a teljes üléshez. Az elsőre nézve kívánatos, hogy minden szerkesztő tag eddigi tanulmányai alapján mindenek előtt expozé alakjában tájékoztassa a többieket saját szakmájában tett előmunkálatairól és elfoglalt álláspontjáról, hogy a bizottság tagjai azután vele együtt haladhassanak és ellenőrizhessék. — A teljes üléshez való viszony tekintetében pedig szükséges, hogy ne az egyes előadó álljon egyedül a teljes üléssel szemben, hanem hogy a szerkesztő bizottság mint egész minden egyes kérdésre nézve szolidárisán és egységes megállapodással lépjen a teljes ülés elé; mert csak ez adja meg a szerkesztő tag munkájának a kellő súlyt és biztosítékot a teljes ülés tárgyalásainak eshetőségeivel szemben. 2. Szükséges ezután a kodifikáció céljainak és irányának megjelölése, különösen vájjon a fennálló jognak elvi fentartását tüzzük-e ki célul, a mely esetben a kodifikáció annak csak a részletekben való javítására és preciz formulázására szorítkoznék, avagy gyökeres anyagi jogreformot akarunk-e, tekintet nelkul a meglevő alapra? Ide tartozik az is, minő állást foglaljunk el az u. n. szociális reform uj intézményeivel szemben, akarunk-e ilyeneket általában és mennyiben bevenni? _ ; 3. Következnék a szerkesztés alakjára irányadó elveknek a megállapítása. Mindenekelőtt az, minő legyen a kódex nyelvezete, a népiességre vagy a jogi precizitásra fektessük-e a fősúlyt? Továbbá, minő elveket kövessünk az elméleti jogtételek, definíciók, kazuisztika felvétele tekintetében? 4. Ezek után tárgyalni kellene a kódex tartalmának és anyagbeosztásának (rendszerének) kérdéseit. El kell határolni a kódexet positiv és negatív szempontból: mi az, a mi a törvénykönyvbe beveendő és mi az, a mi belőle elhagyandó? Az így megállapított tartalmat azután fel kell osztani az egyes részekre; ide tartozik az a kérdés: legyen-e általános rész, mi legyen a részek sorrendje és minden résznek[mi legyen a különös tartalma? 5. Végül az egyes szerkesztőknek nyilatkozniok kellene arról, minő állást foglalnak el az eddigi előmunkálatokkal és tervezetekvei szemben; mennyiben hasznosították azokat s mennyiben tartják azokat általában hasznosíthatóknak? Lányi Bertalan elnök az első kérdésre felvilágosításul megjegyzi, hogy az egyes szerkesztő tag viszonyát a szerkesztő bizottsághoz s az utóbbinak viszonyát a polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság teljes üléséhez az ügy- és munkarend 5., 11. és 13. §-ai szabályozzák. Kétségtelen, hogy a szerkesztő tagok az egyes kérdéseket maguk közt tanácskozás s esetleg megállapodás tárgyává tehetik s ebben az esetben a teljes üléssel szemben megállapodásszerüleg léphetnek fel. Nincs azonban kizárva, hogy a mennyiben megállapodás létre nem jött — a szerkesztő tag a többiektől eltérő véleményét a teljes ülésben előadhassa. A teljes ülés közreműködése különben a szerkesztés ezen első stádiumában csak egyes általánosabb elvi kérdésekre terjed ki; magát a munka irányát a minister adja meg s a szerkesztés tulajdonképeni munkáját a szerkesztő bizottság teljesiti. A bizottság az elnök ezen kijelentését tudomásul véve, a többi kérdésre nézve a következőkben állapodott meg. Az általános elvi kéidéseket a bizottság a következőleg csoportosítva fogja tárgyalni: I. A kodifikáció feladata és iránya. II. A szerkesztés alakja: aj nyelvezet, b) a szövegezés módszere. III. A tervezet tárgyi terjedelme és rendszere (tartalom és az anyag beosztása). I. A kodifikáció feladata és iránya. A kodifikáció irányára nézve kiinduláspontul a bizottság szervezeti szabályzatának 2. §-a és a minister urnák az 1896. évi január hó 26. napján tartott ülés jegyzőkönyvébe foglalt kijelentései szolgálnak. Ezek szerint a kodifikáció jogtörténeti alapon történik. Ehhez képest a bizottság mindig a létező jogból kiván kiindulni s azt csak ott és annyiban megváltoztatni, a hol és a mennyiben az a kor követelményei szerint szükségesnek mutatkozik. Kétség esetén a döntés mindig a létező jog mellett szóljon és ez az elv tartandó meg ott is, a hol egy különben helyes ujitás a létező állapotoknak aránytalan megrázkódtatásával volna csak keresztülvihető. II. A szerkesztés alakja, a) Nyelvezet. A nyelvezet tekintetében az elérendő cél az, hogy a törvénykönyv határozott és világos jogszabályokat tartalmazzon, a melyekből biztosan meg lehessen állapítani a rendelkezés lényegét. E cél elérésére szolgáljon oly nyelvezet, mely a tömörség és szabatosság szempontjából szükséges szakszerűség mellett (műnyelv) egyúttal elég egyszerű is legyen arra, hogy lehetőleg a laikus müveit ember is megérthesse. Ennélfogva a tömörségnek nem szabad annyira mennie, hogy a világosság alatta szenvedjen, viszont a népiesség keresése ne vezessen terjengőségre és ezzel ne veszélyeztesse a szöveg határozottságát; végül egyenlő tömörség és szabatosság mellett a lehetőleg egyszerű és konkrét kifejezés mindig előnyben részesüljön a szokatlanabb és elvontabb kifejezés előtt. Rendelkezés és fogalomhatározás, b) Módszer. A törvénykönyv rendelkezéseket tartalmazzon, ne tantételeket. Ezért kerülni kell lehetőleg a fogalomhatározásokat és elméleti konstrukciókat. Elvi dispozició és kazuisztika. A szövegezés módszere tekintetében a bizottság nem a kazuisztikus, hanem az elvi rendelkezések módszerét követi. Minthogy az élet gazdag és változatos tartalmát semmiféle kazuisztikával kimenteni nem lehet, arra kell törekedni, hogy a tételek szövegezésében meg legyen az általánosításnak az a foka, a mely a jogszabálynak biztosítja a kellő rugalmasságot és képessé teszi ^ arra, hogy az élet fejlődésével lépést tartva, esetleg módosult életviszonyokhoz is alkalmazkodhassék. Az elvi rendelkezések mellett a következtető jogtételeket csak ott kell felvenni, a