A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 43. szám - Rendes perekben a másodbirosági végzés elleni felfolyamodás hány nap alatt adandó be? - Munka áthárítás. (Az igazságügyminiszter ur figyelmébe)

A JOG 307 tán támad a szakértő olvasóban az a kérdés, hol van az igazság ? illetve a szerkesztői tapintat r Az első kötet *Centralstellen in Oesterr.-Ung.» cimü cikkében már igen sok valótlant ir össze Lust kandi ur, hivatkozván forrásként ama hires munkájára, melyet csak Deák cáfolata tett ismertté; e cikk tarthatlan álláspontját mostanság nem fejtegetem, de lesz alkalmam még erre is reá térni, jelenleg a Il-ik kötetben a «Kaiser und König* cikkel akarok foglalkozni. ^ A most emiitett famosus cikkszörnyeteg E. pontja alatt beszél Lust kandi Magyarország, Csehország és Austriaelső egyesüléséről Zsigmond és Albert alatt, a hol megemlíti a Zsigmond, Vilmos és Albert osztrák hercegek közt létrejött szerződést 1402-ből, melyben a szerződő felek utódnélküli elhunytok esetére kölcsönös öröködéseiket biztosították. Ma már Lustkandl ur is elismeri, hogy Zsigmond ez intézkedését az 1402-ben Pozsonyban tartott országgyűlés elé vitte, hol a rendek azt el is fogadták, hogy az esetre, ha Zsigmond fíutódok nélkül múlna ki, ugy Albrechtet fogják királyul elfogadni, — talán választani — ezt azonban már nem ismeri el Lustkandl ur. Ez a szerződő Albrecht azonban 1404-ben meghalt, de fiában V. A 1 b r e c h t-ben, ki mint Albert magyar király lett, a szerződés joghatálya újból éledt, neki már annál több jogcíme volt, véli Lustkandl ur, mert Zsigmond leányát Erzsébetet nőül birta, s érdekében mindent meg is tett maga Zsigmond is, — így azután ennek halála után a magyar rendek Albertet és feleségét 1437-ben (18/XII) minden ellenmondás nélkül e 1 i s m e r t ék (anerkannt) Magyarország uralkodójának. Lustkandl ur tendentiái arra irányulnak, hogy kimutassa azt, mikép Magyarországgal annak egyes uralkodói, mint patrimoniummal szabadon rendelkeztek, itt szabad választás nem volt, célja pedig végeredményben az, hogy bizonyítsa miként 1526-ban a Habsburgok is ily családi szerződvények utján jutottak a magyar koronához, igy azután nem kellett s nem kell nekik a magyar állam külön állását s ennek consequentiáit respectálni. Ez azonban igen könnyen és pedig hiteles egykorú adatokkal megdónthető. A hírneves Katona-féle magyar történetet Lustkandl ur ismerni látszik, mert itt ott idézi is, ha jól utanna nez a XII. kötet 821 lapján ezt fogja találni: «Electus est berenissimus Pnnceps Albertus, dux Austriae feria 4-ta ante testűm o. Thomae Apostoli in Regem Hungáriáé.* — A cronika Bavanaban pedig ezt találja: «Eodem anno feri a 4-to 19-a die decembn in Prussiana iTozsony) A 1 b e r t u s dux in Regem Hungáriáé est electus.» Maga Albert 1Í39. jan 9-én igy ir F r i d r i k nagybátyjához: hogy ó'és felesége: «zuKunigund Kuniginzu Ungarn erwelet worden*. Er z s éb e t, A 1 b e r t özvegye 1444-ben igy ir Fr i d r i k császárnak: -Als unser lieber Herr und Gemahl Kunig Albrecht, und ích zu dem Reich Hungern erwelet und gekrőnt \vare> stb. Tehát ugy a német mint a latin szöveg nyíltan s minden cautelak nélkül egyenesen választásról beszél, — és nem elismerésről; különös dolog tehát, hogy ily nyomós és ismert adatokellenére merészkedik egy közjogász hasonló ferditményekkel nyíltan egy érdemes s nagy kiterjedésre számított vállalatban föllépni. Albert király 1439 X 23 kelt végrendeletében intézkedik az esetre, ha kiskorú fiat hagyna maga után, bizonyos gyámtanácsról, melyben Magyarország és Csehország három három, az osztrák hercegségek pedig két taggal lennének képviselve.L u s t k a n d 1 ur ere szó szerint ezt irja: «Es wáre dies der erste Versuch der Organisierung einer gemeinsamen Gesammtregierung für die vereinigten Lánder Öesterreich, Ungarn und Böhmen gevvesen. Ez eszmét absurditása végett szószerint ide irtam, cáfolja az meg önön magát, hasonló badarság csak az élclapokban sub tituló kathedrai bölcsességek volnának helyükön, nem azonban egy komoly műben. Gyámtanács volt, ez semmi más, azonban az országgyűlés teljes befolyása mellett; és ha Lustkandl ur tovább olvas, ugy ezt s még többet, mi reá nézve már nem kedvező, megtalálja Kurz- és Chmel német történetíróknál, a honnan ezt Szalay László is idézi, — de nem csonkán. Sokat beszél Lustkandl ur a Il ik Ulászló és a Habsburg dynastia között kötött öröködési szerződésről, melynek alapján azután 1526-ban I. Ferdinánd el is foglalta Magyarország trónját. Köztudomású tény, hogy Il-ik Ulászló 1491-ben kölött Miksa császárral egy kölcsönös öröködési szerződést, d e ebben is kivan kötve, hogy Ulászló köteles leend eme szerződés megerősítése céljából országgyűlést egybehívni. Az 1492. évi országgyűlése szerződést nem fogadta el, az törvényerőre nem emelkedett, azon körülménynek, hogy számos magyar és horvát főúr aláirta azt, annak a magyar közjog szempontjából nincs semmi értelme s igy érvénye. Az 1498. XL1V. t.-c. nem kedvez a L u s t k a n d 1-féle fölfogásnak, mely kimondja, hogy a királyválasztó országgyűlésre külföldi követek ne bocsáttassanak. Az 1505. évi országgyűlés pedig definitive kimondja, hogy többé külföldi király nem keli. 1515-ben II. Ulászló újból köt a Habsburg dynastiával öröködési szerződést, ez azonban törvénybe iktatva szintén nem lett s igy az kötelező erővel sem bírhatott. Az adott alkalom királyválasztásra megjött, beállott az eset, hogy Il-ik Lajosban a Jagelló háznak magva szakadt, a mit Lustkandl ur igy fejez ki: «dass eine Königswahl nur statt habe, siquando semen regium deficerc contigerit, wenn die königl. Nachkommenschaft erlischt.* Ekkor két ellenkirály állott szemben egymással, de mindkettő a nemzet választására támaszkodott. Nem érdektelen, hogy a magyar közjog ismert axiómáit a Budán 1527. (111/17.) összegyűlt országgyűlés szövegezte, kimondván azt, hogy «Magyarországot nem lehet házasság által megszerezni; közszabadsága nem mehet veszendőbe, bármint szerződött leg,en valamelyik királya az ország, mint örökség fölött. (Kovac h i c h Supl. ad Vest. Comit. III. 105. 1.) A Fe rdin ánd és Zápolya közt lefolyt olmützi értekezletekben Z áp ol y a küldöttei szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy II. Ulászló öröködési szerződései érvénytelenek. A n n a, Il-ik U 1 á s z 1 ó leánya F e r d i n á n d felesége nem szállíthatta az országot férjére, mert a nőnemnek semmi joga a koronához. Ferdinánd azonban 1526. novemberben mindezt jól tudta, s hogy trónfoglalásának alkotmányos alapot adhasson, nemes tanácsosai ellenére a nemzet választására bizta igényeinek megvalósítását. A történelemből jól tudjuk, hogy 1526. dec. 15-én a pozsonyi városházból magyarul kiáltotta ki a hirnök, hogy a rendek holnap, vasárnap királyválasztó gyűlést tartanak. A tulajdonképi választás dec. 17-én ment végbe, a mikor is elsőnek Báthory István nádor adta szavazatát stb. Mária özvegy királyné 1526. dec. 19-én irja, hogy fivérét királyul választották, mig 1526-ból igy ir F e r d i n á n d testvérjének V. Károlynak: «L'election depuis faicte en me personne de roy dudict hungrie.» Elismeri választatását az 1527. október havában összegyűlt országgyűléssel szemben. 1527. okt. 8-án Máriához intézett levelében ezen sorok állanak: «Asture (a cetté heure) yey suis retourné de la diéte dont fis ma primiére proposicion, et m'a esté incontinent respondu, et au primier acepté par tou l election faite en ma personne.* — Hasonlón ir 1527. nov. 23-án V-ik Károly-hoz, hol az «election» szó újból előfordul, ezen szónak értelme pedig oly világos, hogy azt semmiféle rabulistikával elforgatni nem lehet. De még egyet, a bécsi titkos levéltárban van a «Declaratio Eleccionis Ferdinandi» ebben pedig ez is benn van: «Ex omnibus eiusdem (Regni) statibus et membris principalioribus et alii multi, fqui venire potuerunt, comparurent et interfuerunt eleccioni.» Az 1539. évi országgyűlésen pedig a rendek határozottan kimondják, hogy Ferdinánd nem öröködési jognál, hanem a rendek választásánál fogva tétethette fejére a magyar koronát Az erősen dynasticus C z i r á k y Antalnak is ez az álláspontja, mert való tények eltagadását a legtulmenőbb loyalitással sem lehet megindokolni. Ezen egykorú adatok tehát saját szavaikkal cáfolják meg Lustkandl szójátékokra és értelem elcsavarásra alapított nézeteit. Hasonlólag sokat akar Lustkandl ur még az 1547. V. t.-c.-bői kimagyarázni; pedig ez csak következménye volt az ismert jogfolytonosságnak, hogy mig Árpád fimaradékai, mig az Anjouk fimaradékai, mig a Habsburgok fimaradékai élnek, addig a nemzet közülök választ uralkodót. A most idézett törv-cikkre ugyan hiába basirozza Lustkandl az örökös monarchiát s a haeredesre a nő ág öröködését, olvassa el bárki az 1546. I., 1547. IV., 1548. I., 1550. I., 1552. I., 1554. I., 1556. I., 1557. I., 1618. I., 1622. I„ 1625. III., 1630. I., 1635 praefatiot — 1646. praefatiot, 1647. II., 1649. praefatiot és az 1655. II. t.-c. 2. §-át s az 1659. I. t.-cikkeket — meg fog az ellenkezőről győződni. «Mindezek dacára, irja Szalay — fejedelmeink másfél század óta Magyarország örökös királyainak tartották magukat; a rendek ellenkezőleg igy vélekedtek, hogy ezen időközökben is királyt király után választottak maguknak. I. Leopold 1687-ben megérkezettnek látta a pillanatot az öröködési elv megállapítására, országgyűlésen a rendek által elvállalására. O ezt keresztül vitte, mit elődei annyi izben siker nélkül megkisérlettek.>< Ez az érem valódi oldala; mit beszél Lustkandl a reálunióról, Magyarország alárendeltségéről, annak cáfolatát közelebbi cikkem tárgyává teszem. \Dr. Horváth János. A Budapesti fő- és székvárosi állami rendőrség 1896. évi működése. Kiadta a főkapitányság. A bpesti rendőrségi intézmény és annak működése számos ágazataiban világosabban, áttekinthetőbben és rendszeresebben feldolgozva már csakugyan alig várható, mint ezen kiadványban történt. A jogászt első sorban a rendőrség bűnügyi működése érdekli, és e tekintetben csak azon kívánságot fejezhetjük ki, vajha bíróságaink bűnügyi statistikájáról bírhatnánk oly kimerítő és rendszeres kimutatást. E munka mindenesetre rendkívüli tanulságos általános szempontból is, ámbár tartalma szerint első sorban a fővárosi viszonyokra bir jelentőséggel. A főkapitányságot illetve a munka szerzőjét R é d e y Miklós titkárt pedig teljes elismerés illeti, hogy ezen szép dogozat által a főváros rendészeti viszonyairól oly rendszeres, és minden társadalmi vonatkozásra kiterjedő hü képet adott. Ügyvédi határidő, napló i8g8-ra. Szerkesztette dr. Pajor Rezső bpesti. ügyvéd. VII. évfolyam Minerva kő- és könyvnyomda kiadása Budapest. Ezen határidő napló, mely használhatóságával teljesen bevált, annyiban üt el az előző évfolyamú kiadványoktól, előnyösen, hogy bő tartalma mellett még azon helyes ujitást is tette, hogy a napi jegyzetek számára szélesebb alakú papirost használ, minek folytán sokkal több feljegyzésnek jut hely. Ajánljuk kartársainknak.