A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1897 / 43. szám - A tözsdebiróságról
Tizenhatodik évfolyam. 48. szám. Budapest, 1897. október 24 Szerkesztőség: TT y ^\ f**^ Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. az. | | J f ^ Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr Fél « _ 8 « — » „».,„, á „ HETILAP AZ KlSlRÜG? ÍRDmiM rfrTISKLlrtU 1 IA6T1R CíTfÍDI, BÍRÓI, OfiTÉSZI & rÜTJBGTZÓI KAR IÍZLÖNTE. _ . . t V., Kudolf-rakpart 3. sz. ' ' Egész « _ 6 « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KŐZLÖKT) Kéziratok vissza nem adatnak. Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek Felelős szerkeszto^DrSTILLER MÓR. legcélsa.rí^ben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a poswutalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők rvyr « ~ : ~ 1 „ „ • . ' küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : A tözsdebiróságról. Irta : G a r a i Benő, budapesti ügyvéd. — Törvénytelen házasság, k-ta : K. Nagy Sándor, pestvidéki kir. tszéki biró. — Észrevételek az 1891: XXXI. t.-cikk 77. szakaszához. Irta : Dr. S c h i c k Ferencz Sándor tszéki jegyző Veszprém. — Indítvány a zugirászat megfékezésére. Irta : dr. Schwartz János, ügyvéd. Bakabánya. — Belföld. (A magyar jogászegylet felolvasása. — Az igazságügyminiszterum tevékenysége.) — Nyilt kérdések és teleletek. (Rendes perekben a másodbirósági végzés elleni felfolyamodás hány nap alatt adandó be? Irta: dr. Gutfreund Sámuel, Debrecen.) — Sérelem. (Munka áthárítás. Az igazságügyminiszter figyelmébe. Irta: —o —cz.) — Irodalom. Oesterrcichisches Staatswörterbuch. Kiadják dr. Mischler Ernő és dr. Ulbrich József. III. kötet. I. Irta: dr. Horváth János pestvidéki kir. alügyész. — A budapesti fő- é^ székvárosi állami rendőrség 1896. évi működése. — Ügyvédi határidő napló 1898-ra. Kiadja: dr. Pajor Rezső. — A magy. kir. Curia felülvizsgálati tanácsának határozatai. Összegyüj tötte: dr. Fabinyi Ferenc cúriai biró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. Mhl L.EKLET: Jogesetek tára. — Kelsőbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök — Pályázatok. A tözsdebiróságról.* Irta . GARAI BENŐ, budapesti ügyvéd. Sajátságos jelenség, hogy dacára annak, miszerint kereskedelmi pereink igen jelentékeny része, még pedig mondhatni, a fontosabbik része, a tó'zsdebiróságnál nyer elintézést, mégis ugy maga a tőzsdei intézmény, mint az ennek kifolyását képező tőzsdebiróság jogászainkra nézve valóságos noli me tangere-t képeznek és migjogi szaklapjaink a legalárendeltebb jelentőségű anyagi vagy alaki jogkérdés fölött egész cikksorozatokban elmélkednek és végzik a többnyire meddő, szőrszálhasogató jogi discussiót, addig a tőzsdével, ennek szervezetével, a tőzsdei ügyletekkel, az évenkint milliók fölött bíráskodó tőzsdebirósággal nagyon ritkán foglalkozik az elméleti és gyakorlati jogtudomány szolgálatában álló szaksajtó. Az a mozgalom, mely tavaly e téren megindult és nálunk is egy tőzsde-enquéte egybehívására adott alkalmat, nem jogászkörökből indult ki, hanem az agrarismusból, mely a gabonaárak leszállásából származott agrárbajokért az egész continensen a tőzsdéket meg a határidőüzletet állította oda bűnbaknak és szigorúan követelte a tőzsdék megrendszabályozását. A legközelebb lefolyt események alaposan megcáfolták az agráriusok panaszai és bebizonyították, hogy a gabnaárak hanyatlását nem a tőzsdei speculatio okozta, hanem hogy azokat bizony, mint minden más áruét, a kereslet és kínálat törvénye szabályozza, melynek pedig a legbiztosabb és legérzékenyebb fokmérője épen a tőzsde. Nem feladatunk a helyen a tőzsdeintézmény szükségességét és hasznosságát kimutatni, csak constatálni kívánjuk egyszerűen, hogy az úgynevezett agrárbajok miatt a tőzsdét üldözni és szidni képtelenség és igazságtalanság, mert a tőzsdeintézmény addig, mig eredeti hivatásától el nem tér, amíg a forgalmi áruknak központi és mindig feltalálható vásárja s azok árának legbiztosabb szabályozója, gazdasági szempontból hasznos is, szükséges is. De nem hasznos és nem szükséges, hanem ellenkezőleg, káros és minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozandó az, hogy hivatalnokok és bírák, ügyvédek és orvosok, iparosok és szatócsok, parasztok és kofák a tőzsdén speculáljanak, szóval, hogy az egész társadalom egy nagy tőzsde-játékba rlanggá alakuljon át, a minek bennünket már is elhíreszteltek és hogy olyan emberek, a kiknek megvan a hivatásos legitim foglalkozásuk és munkakörük, ne ebben, hanem a tőzsdei nyereségben keressék üdvösségüket. Midőn a mult évben a kereskedelmi miniszter az agrármozgalom nyomása alatt egy tőzsde-enquéte-t hivott össze, akkor jogászkörökben élénk figyelemmel kisérték az egybehívott fényes testület tanácskozásait és nagy érdeklődéssel várták ezen tanácskozás eredményeit. Azt hittük, hogy a tőzsdejáték túlkapásait meg fogja szüntetni és módot fog találni arra, hogy hívatlan elemek a tőzsdei speculatiókba bele ne vonathassanak, hogy iparos *) Nem osztjuk mindenben szerző álláspontját, de elmélkedéseinek helyt adunk, mert lapunk feladata az eszméket tisztázni. A szerkesztőség Lapunk mai szán és földmives, ügyvéd és orvos a tőzsdén tönkre ne mehessenek. Csalódtunk. Hallottunk sok kitűnő beszédet, szép és szellemes elmefuttatásokat, de a fényes testület szónokai kerülték a baj kutforrását, mint a macska a forró kását és a hosszú tanácskozás eredménye — parturiunt montes et nascitur ridiculus mus — ott fekszik előttük az «ujáruüzleti szokások»-ban, mely «nagy és életbevágó reformmal* talán egy más alkalommal fogunk foglalkozni. Beszéltek a tőzsde-enquéte tisztelt tagjai mindenről, csak arról nem, a miről első sorban kellett volna beszélniük, — a tőzsdebiróság hatásköréről. Pedig minden tőzsdeügyletnek első sorban a tőzsdebiróság képezi megköthetésének alapját; abban a pillanatban, a mikor a megkötendő ügylet a tőzsdebiróság hatásköréből ki van vonva, már lehetetlenné van téve maga az ügylet is. A budapesti tőzsdebiróság unicum a világon, nincs párja sehol a mivelt európai államokban. És nem is az a csodálatos, hogy hasonló szervezetű és hatáskörű bíróság sehol a világon nem található, hanem inkább az, hogy ujabb jogfejlődésünk mellett ily anachronismus megtüretik egy oly országban, mely jogállam akar lenni. Minden jogállamban az igazságszolgáltatás az állami felségjogok közé tartozik, melyről ép oly kevéssé mondhat le az állam, a mily kevéssé tűrhetné meg magánhadseregek szervezését. S ez természetes is. Valamint az államnak képezi elengedhetetlen és senkire ál nem ruházható attribútumát és feladatát az ország területi épségének s az állampolgárok biztonságának megőrzése, ép ugy elengedhetetlen és senkire át nem ruházható kötelessége az államnak a jog uralmát biztosítani minden téren s e célból olyan institutiók fentartásáról gondoskodni,melyek ugy köz-, mint magánjogi dolgokban a hatályban levő törvények tiszteletben tartása és érvényre jutása fölött őrködni hivatvák. Annyira féltékenyen őrzött felségjoga az államnak az igazságszolgáltatás, hogy mig sok helyen a közigazgatásnak igen fontos része az államkormányzástól többé-kevésbbé független autonomikus testületekre bizatik, addig az igazságszolgáltatás egyetlen ágát sem adják sehol semmiféle, az államkormánytól független testület kezébe. Világosan látjuk ezt bizonyítva saját jogtörténetünkben. Mihelyt az alkotmányos korszak kezdetét vette s a kormány a 48-iki törvények végrehajtásához fogott, első teendőjének tekintette az igazságszolgáltatást a közigazgatástól elválasztani, a vármegye kezéből kivenni s a Felség nevében ítélő bíróságra bízni. Alig képzelhető kirívóbb ellentmondás, mint általánosan kötelező törvényeket alkotni s azok alkalmazását olyan testületre bizni, melynek tagjai azokat a törvényeket nem ismerik, melynek tagjai egyáltalában sem jog-, sem törvényismeretekkel nem birnak. A budapesti tőzsdebiróság tényleg egy ilyen testület. Tagjai a 40 tőzsdetanácsos közül választatnak, tőzsdetanácsos lehet minden tőzsdetag, a tőzsdetagságra pedig nincs előírva más qualificatio, mint az, hogy tisztességes ember legyen, Budapesten lakjék és birja a magyar nyelvet. Még az sem szükséges tehát, hogy a magyar nyelvet szóban és írásban birja, s igy in thesi elképzelhető annak lehetősége is, hogy analfabéták választatnak meg tőzsdetanácsosokká és mint ilyenek a budapesti tőzsdebiróság tagjaivá. No már, hogy egy ilyen testület a legsubtilisabb tulajdoni és birtokkérdésekben — mert ilyenekben is itél a tőzsdebiróság akárhányszor — a melyek fölött egy curiai hetes tanács, melynek tagjai a törvénytudomány elméletében és gyakorlati alkalmazásában őszültek meg, néha hetekig gondolkozik és tanácskozik, — tiz vagy tizenöt percnyi tanácskozás után kimondja az ő felebbezhetetlen Ítéletét, az a jogállamban valóban olyan institutio, melyről difficile est satyram non scribere. Kalapot emelünk a budapesti tőzsdetanács és annak minden egyes tagja előtt, elismerjük hazafias szellemét, buzgó és önzetlc tevékenységét, de mikor a bíráskodásra kerül a sor, akkor kénytelenek vagyunk azt mondani: ne sutor ultra crepidam. Vagy tudomány az a jog- és törvényismeret, melyet meg kell tanulni, ha az ember tudni és alkalmazni akarja, s akkor a tőzsdebiróság jogi kérdésekben nem biráskodhatik, vagy pedig nem szükséges a bíráskodáshoz jog és törvényismeret, s akkor szüntessék meg a jogi facultásokat és bízzák az ítélkezést analfabéták judiciumára. Ezt egyelőre megtenni, azt hisszük, semmiféle kormány nem lesz hajlandó és minthogy sem a buza-Schluss, sem a hitelrészvény nem codex, minthogy a jogi és törvénytudományt sem az anyatejjel, sem a tőzsde levegőjéből beszívni nem lehet, 12 oldalra terjed.
