A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 42. szám - A birói és ügyvédi hivatás modern iránya 2. [r.]

Tizenhatodik évfolyam. 42. szám. Budapest, 1897. október 17. Szerkesztőség: JT y ^\ Előfizetési árak: A JOG V.. Rudolf-rakpart 3. sz. £ \ —. I I 1 I V Helyben' mentve küldve: Kiadóhivatal* (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP ÍZ IGAZSÍGÜG7 ÍRDEÍflM KÉPZELETÉRE1 LGTU OfiTTÉDI, BÍRÓI, OGTÉSZI fc iSURTZÍI ÍAR ifZlM Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják V., Rudolf-rakpart 3. sz. Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « mm m* i_ • . Dr- KEVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek Kéziratok vissza nem adatnak nrw^Hrk 17 űc leecé sa;rü»/ben bérmentesen Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. .eg«,i«=iui« Megrendelések, felszólalások a poeWutalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : A bírói és ügyvédi hivatás modern iránya. II. Irta: dr. Bölönyi László ügyvéd Bánffy-Huny; don. — A női tartás kérdéséhez. Irta : S p e n g e 1 Sándor ar.-maróthi kir. törvényszéki biró. — Elmebaj mint házasságbontó ok. Irta: Tóth Gáspár budapesti ügyvéd. — Az illetékesség kérdéséhez, irta : P r i k k e I Gyula, csáki. gorboi kir. aljárásbiró. — Követelésre szerzett végrehajtási zálogjog hatálya. Irta: dt. Gutfreund Sámuel, Debrecen. — Igazolás és perújítás. 1. Irta: Raffay Ferenc, győri kir. albitó. II. Irta: Hubert Ottó, huszti kir. albiró. — Belföld. (Teljes ülés a budapesti Ítélőtáblán. — A budapesti rabsegélyzö egylet. — Igazságügyi műszaki tanács. Törvényszéki orvosi vizsgáló bizottság.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Lehet-e jogi személy igazgatósági tag?) — Sérelem. (A budapesti magyar királyi közigazgatási bíróság által 13,708/897. P. sz. a. hozott határozat. Irta : M a r is k a György ügyvéd Debrecen ) — Irodalom. (Igazgatósági tagok jogai, kötelességei és felelőssége. Kormos Alfréd Bpest, 1898. Irta: Dr. M e ssinger Simon bpesti ügyvéd.) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbíróság] határozatok és döntvények — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ból. (Csődök. — Pályázatok.) A birói és ügyvédi hivatás modern iránya Irta: BÖLÖNI LÁSZLÓ ügyvéd, BántTy-Hunyadon.J X n. Magyarországon az állam fentartja a kormányt, a kormány összeszedi a parlamentet, a mely parlament isszonyatos nagy többségénél és állandóságánál fogva csak formájában különbözik a személyi absolutismustól, lényegében valódi absolutismus. Az állam, politikai hatalmának öregbítése céljából szövetkezett a pénzhatalmakkal; e szövetség ismét az absolutistikus nagy parlament állandóságát biztosítván, egyúttal napról-napra jobban biztosítja ez által az amugyis mindenható állam erejét a társadalom fölött. A valódi parlamentarismus csak abban az országban ismerhető fel, a melyben egy nemzedék alatt legalább egynéhányszor változtak a pártok; oly országban, mint Magyarország, hol 30 év óta ugyanaz az egy párt uralkodik, most már hosszú uralom végén valódi parlamentari életrö'l nem igen beszélhetünk. Magyarországon az állam tulerös; a társadal ..m ellenben laza és meglévő erejét minden téren lenyomva tartja az állam hatalma. Ez tény. Nem keresem az okát miért van igy ? Bizonyára azon az egy fizoologiai okon kivül, a mely minden testnél érvényesül, hogy t. i. azért erős és kifejlett az állam belügye, mert hát mivel a mostani dualismus miatt külügye, — még igen sok más ok is közredolgozott, hogy az állam és társadalom egymáshozi viszonya általában kicsi históriai idő alatt ennyire megváltozzék; de azt további axiómaként merem állítani, hogy oly országban, melyben a parlamentarismus valódiságához már kétség fér és a melyben nagy aránytalanságokat tapasztalunk az állami hatalom- és társadalmi erők működése összemérésénél: ily országban harmonikus törvényeket alkotni igen sok akadálylyal jár. Ezen állitásom előzetes igazolhatásánál valék kénytelen kitérni a mi államunk és társadalmunk mostani müködésénenk vázlatos ismertetésére. Ki tartja azt hihetőnek, hogy pl. a mult században vagy a jelen század elején képesek lettek volna-e a vármegyék, képes lett volna!e a társadalom a központi állam szerkezet javára önkéntes engedményeket tenni; avagy most felszabaditja-e a kormány a társadalmat arra, hogy pl. tisztviselőjét kandidációmentesen állítsa hivatalba, hogy országgyűlési képviselőjét titkos szavazással válassza, hogy az állami, megyei köztisztviselők politikai meggyőződésüket oly bátran hangoztathassák és követhessék mint pl. az ügyvéd, a szabadiparos avagy a gazda ? ? ? Hihetőnek tartja e valaki ezeket a dolgokat ? Egy másik szélsőségben járunk ma. Régen a társadalmi erők tulfeszitése miatt majdnem kétségessé tettük a helyes központi vezetés lehetőségét; ma pedig már utóiértük Rómát; nem külső hatalmát értem, vagy legalább közeledünk ahhoz az állapothoz, melyben hasonlít az állam a naphoz, melytől meghátrálva várja Lapunk mai száma a meleget és világosságot a lenyűgözött társadalom. Ilyen állapotban helyes törvények nagy ritkán keletkeznek csak. A magyar állam rajta tartja eszét, hogy codificatorait is akként válassza meg, kiknek működése folytán időközökként olyan törvények kerüljenek parlamenti megszavazás alá, melyekkel garantirozva legyen első sorban az állam hatalma, vagyis a birói hivatás megállapításánál a birói hatalom olyan kiszélesítése, a mi nem egyéb, mint az államhatalom nyúlványa. Törvényeinkben a nyomozási módszer mai codificálása jelenti első sorban az állami hatalomnak majdnem idegességig fokozódott féltékenységét; másod sorban jelenti a hatalom olyan túltengését a törvénykezés terén, melynél fogva igen sok esetben a biró maga feszélyezve van az államhatalom miatt a társadalomnak ugy szolgálni, a hogy hivatása követelné; és harmadszor jelenti az ügyvédségnek kizárását a törvénykezésből. Keresetre alapított mai társadalmunk világért sem igényli — tekintve különösen a munkafelosztás elvét — hogy kiskoruságban maradjon tovább a miatt, mert az állam polgári ügyekben és inquisitorius jogot kiván fenntartani, épen mint a bünfenyitő ügyekbsn; a társadalomnak, mely képes volt létrehozni az ügyvédséget, pártatlan bíróra van szüksége a biró személyében és nem ügyvédre; kell a ki a vitát eldöntse és ne élessze; szükség van józan Ítéletre és nem a per kidolgozására. Elismert dolog, hogy minél szabadabb valamely ország társadalma, annál erősebb az ügyvédség positiója és viszont mondható, hogy az ügyvédi intézmény felvirágzásával karöltve jár a közszabadság rendesen. Ilyen állami és társadalmi viszonyok között azonban, mint a mieink, nagyon bajos az ügyvédség positióját meghatározni; azt pedig több további cikkem indokaiban igazoltam már, hogy Magyarországon az ügyvédségnek — különösen polgári perekben, nincs is hivatása, csak bizonyos szereplése. Értekezni az ügyvédi hivatásról, a mi nincs — kissé kényes dolog. Mielőtt azonban tovább mennék, részint hogy magamat könnyebben megértessem, részint hogy tovább-haladásomat némileg megkönnyítsem, feladatul tűzöm ki magamnak azon két dolog bebizonyítását, hogy a nyomozási módszer 1-ször a társadalomnak ma már nem szükséglete; 2-szor, hogy azt az állam foganatosítani amúgy is képtelen. A mai hivatalos áramlattal szembeszálló felfogásom ellenlábas kritikájának magvát mindannyiszor az képezte, hogy kritikusaim azt állították rólam, mintha én a mai jogszolgáltatás állapotát ugy ismertetém, hogy az állam birói hatalma a közönségnek ellensége volna és az ügyvéd lenne hivatva a közönséget ettől az ellenségtől megvédelmezni. Azonban én igazságszolgáltatásunk állapotát nem ilyennek ismerem, a biró világért sem ellensége a perlekedő közönségnek. Hanem azt állandóan állítom, hogy a biró és ügyvéd másmás alapon áll és hogy céljaik nem mindenkor megegyezők. A biró törvényen áll mint alapon, célja az igazság megállapításaaz ügyvéd a hűségen áll mint alapon, célja a jogos érdek védelmezése. Igazság és érdek találkozhatik is, nem is együtt; mert ha mindig találkoznék, nem volna szükség se ügyvédre, se biróra; azért csak esetlegesen érvényesül az igazság is, az érdek is . . . emberek vagyunk egyaránt, ugy az igazságkeresők, mint az igazságszolgáltatók. A mostani igazságügyi állapot szerint nem a peres ügyfélnek ellensége a biró, hanem más valaminek. Merem magamat az ügyvédek között abba a sorba állítani, a hol áll a kitűnő bírák között az utolsó; praxisomban mindig körültekintő voltam, különösen a lényeges dolgokat illetőleg és merem állítani mégis, hogy folytonosan olyan valaminek ellensége a biró, a mi által sérti az érdeket a nélkül, hogy hivatásának megfelelőleg az igazságot feljebb emelné. Ha az általam képviselt érdek szálait megismeri a biró és ezen szálak nyomán pro et contra tiszta világításba hozta az ügyet: elülök fél nap, ha kell a tárgyaló szobában és bele nem szólok a biró dolgába s midőn Ítéletével elutasít, nyugodtan megyek haza és kifizetem az ellenfélnek liquidalt költségét. Ez a biró egy kitűnő biró ! De mikor az egyesség erőszakolásán fáradozik a biró; a mikor örömmel vadássza az alaki kifogásokat hivatalból, hogy valamikép az érdemtől menekedjék; a mikor az ügyben a kap12 oldalra terjed.