A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 41. szám - Elválaszthatja-e az izraelita lelkész zsidó ritus szerint a házasfeleket, mielőtt azok biróságilag jogerősen elválasztattak? - Irodalmi működés és protekció. (Az igazságügyminister ur figyelmébe)

A JOG 163 Bűnügyekben. Habar az elveszített tárgy nyolc napon belül tulajnonosához visszakerült, de tekintve, hogy vádlottak a talált tárgyat ertékesitették és az csak a vevő által lett a tulajdonosoknak visszaszolgáltatva, vádlottak a btk. 365. ij-ában körülirt jogtalan elsajátítás vétségében voltak bűnösöknek kimondandók. A nagyszombati kir. járásbíróság (1897. február 9. 435. sz. a.): H. Teréz azt panaszolta, miszerint a mult évi aug. 9-én unokanővérének menyegzó'jéről hazamenet egy 10—12 frt értékű aranyszivvel ellátott óraláncot elveszített, melyet B. Antal I. r. vádlott megtalált és nejének, II. r. vádlottnak átadott, a ki azt H. Adolfnál 2 frt 45 krért értékesítette; utóbbi azonban, értesülvén a láncnak provenienciájáról, azt a tulajdonosnőnek átadatta és az érte adott 2 frt 45 krt terheltektől visszakövetelvén, tőlük azt vissza is kapta. Terheltek a terhükre rótt cselekményt illetőleg beismerésben vannak; tekintve azonban azt, hogy ámbár káros a tárgyalás során terheltek megbüntetését kívánta ugyan, de figyelemmel aira, hogy a talált óralánc 8 napon belül tulajdonosának visszaadatott, a mely esetben jogtalan elsajátitás vétségéről szó sem lehet, mert ha a talált tárgy a találótól 8 napon belül elvétetik és hogy ha azt önkéntesen is visszaadja, az irreleváns a kérdéses vétség tényálladékának megállapítására, vádlottakat tárgyi tényálladék hiányából tehát felmenteni kellett. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1897. évi márc. 17. 503. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatva, vádlottakat a btk. 365. §-ába ütköző jogtalan elsajátitás vétségében bűnösöknek mondja ki és ezért mind a két vádlottat ugyanezen törvényszakasz alapján a 92. §. alkalmazásával 3—3 frt pénz- mint fő- és 2—2 frt pénz mint mellékbüntetésre ítéli stb. Indokok: A tárgyalás során megállapittatott, hogy a vádlottak 1896. évi aug. lU-én Szereden a Pék-utcában megtalálták a H. Teréz tulajdonát képező és általa aug. 9-én elvesztett 5 frt értékű óraláncot, aug. 11-én 2 frt 45 krért eladták H. Adolfnak. A vádlottak ezek cselekménye a btk. 365. §-ában meghatározott vétség tényálladékát foglalja magában; mert habár akkor, mikor a vádlottak cselekménye a hatóság tudomására jutott, a talált dolog átadására a törvényben megállapított nyolc napi határidő még el nem telt: mindazonáltal, minthogy a vádlottak a talált dolgot már eladták, tehát azzal mint sajátjukkal rendelkeztek, a jogtalan elsajátítást teljesen befejezték stb. A m. kir. Curia 11807. szeptember 9. 6,254. sz. a.): Tekintve, hogy a jelen bűnügyben az 1883. évi VI. t.-c. 7. §. egyik esete sem forog fenn: a felebbezés visszautasittatik. Valamely bűncselekmény tettese csak az lehet, ki azt maga elköveti vagy elkövetni akarja, mig az, ki ténykedésével csak azt akarja elősegíteni, hogy a bűncselekményt más elkövethesse, a nélkül, hogy eredményében részesülni kívánna, még az esetben is csak segéd marad, ha elkövetési cselekményt hajt végre. A temesvári kir. törvényszék (1896 május 19. 4,231. sz. a.) L. Illés |19 éves) vádlottat, a D. Viktória sérelmére elkövetett és a btkv 232. §-ának 1. pontjába ütköző erőszakszerü közösülés büntette miatt mint tettest, V. István (14 éves) vádlottat pedig az ugyanezen bűntett miatt, mely reá nézve a 85. § alapján vétséggé minősül, mint a btkv 69. §-ának 2. pontja szerint bűnsegédet bűnösnek mondja ki, és ezért L. Illést 7 havi börtönre és három évi hivatalvesztésre, V. Istvánt pedig 7 napi fogházra itéli, stb. Indokok: A vizsgálat és a végtárgyalás adataival a következő tényállás állapíttatott meg: D. Victoria sértett 1896. évi márc. 5-én szüleivel a padláson kukoricát morzsolt, honnan este 9 óra tájban az anyja parancsára lefekvés végett ment le. L. Illés, a ki ugyanakkor a padláson volt, utánna ment, őt (D. Viktóriát; V. István segítségével a ház mögé hozta, ott a földre teritették, L. Illés a szoknyáját felemelte s vele közösülni kezdett, a mivel csak sértett atyjának közbelépése folytán hagyott fel. L. Illés beismeri, hogy sértettet V. István segítségével erőszakkal a ház mögé húzta s ott a szoknyáját felemelve, közösülni kezdett. V. István tagadja ugyan, hogy L. Illéssel sértettet húzta volna, s igy segítségére lett volna L. Illésnek, ezen tagadása azonban megcáfoltatik a vizsgálóbíró előtt tett vallomásával, a végtárgyalás rendjén tett azon beismerésével, hogy sértett atyjának közbeléptekor a helyszínén volt, Cs. Róza tanú eskü alatt tett vallomásával, valamint L. Illés előadásával. L. Illésnek cselekvősége a btkv. 232. §-ának 1. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettének tényálladékát helyreállitván, őt e miatt mint tettest, V. Istvánt pedig, a ki L. Illésnek a vádbeli cselekmény elkövetésében segítségére volt, ugyanezen bűntettben, mely figyelemmel a btkv 85. § rendelkezésére, V. István vádlottra nézve vétséggé minősül, mint a 69. § 2. pontja szerinti segédet kellett bűnösnek kimondani stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1896 június 3. 3,332. sz. a.) V. István vádlottat a btkv 232. §-ába ütköző, a btkv 92. § alkalmazásával s a 20. § alapján vétséggé minősülő erőszakos nemi közösülésben a btkv 70. § alapján, mint tettestársat mondja ki bűnösnek, ezért őt a 86. §-ában jelzett módon végrehajtandó 2 havi fogházra itéli és ezzel a változtatással az első bíróság ítéletét egyebekben helybenhagyja. Indokok: V. István a vizsgálat folyamán beismerte, hogy a sértettet abból a célból, hogy L. Illés vele akarata ellenére nemileg közösülhessen, L. Illéssel együtt a ház mögé vonszolta, hol a célba vett nemi közösülést a sértetten L. Illés végrehajtotta. Minthogy az az erőszak, melyet a vádlottak a sértettnek a ház ' mögé való hurcolása által elkövettek, a vádbeli cselekmény egyik elkövetési cselekményét képezi: vádlott ennélfogva nem mint bűnrészes, hanem mint tettestárs volt bűnösnek kimondandó stb. A m. kir. Curia (1897 aug. 31. 10,549.sz.a.ja kir. Ítélőtábla Ítélete egyebekben helybenhagyatik, mindazonáltal V. István vádlott bűncselekményének minősítése és büntetése tekintetében megváltoztattatik, és e részben az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: V. István vádlottra nézve a másodfokú ítélet megváltoztatása mellett a kir. törvényszék Ítélete indokainál fogva és még azért is hagyatott helyben, mert valamely bűncselekmény tettese csak az lehet, ki azt maga elköveti vagy elkövetni akarja; mig az, ki ténykedésével csak azt akarja elősegíteni, hogy a bűncselekményt más elkövethesse, a nélkül, hogy eredményében részesülni kívánna, még az esetben is csak segéd marad, ha elkövetési cselekményt hajt végre stb. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Azon körülmény, hogy valamely ügyvéd ellen más kamaránál, melynek területéről elköltözött, fegyelmi eljárás van folyamatban, nem szolgálhat okul arra, hogy az illető ügyvéd azon kamara lajstromába fel ne vétessék, melynek területére lakását áthelyezte. A budapesti ügyvédi kamara (1897. július 5. 2,025. sz. a.) V. István ügyvéd azon kérelmével, hogy a budapesti ügyvédi kamara jegyzékébe felvétessék, ezúttal elutasittatik; mert ellene a győri ügyvédi kamaránál fegyelmi eljárás lévén folyamatban, a kamarai ügyrend 44. §. értelmében a kamara lajstromába be nem jegyezhető. A m. kir. Curia (1897. szept. 17. 4,511. sz. a.) a budapesti ügyvédi kamara választmányának felebbezett végzése megváltoztattatik, V. István a budapesti kamara ügyvédi lajstromába bevezettetni rendeltetik és az erre szükséges intézkedések megtételére az ügyvédi kamara választmánya utasittatik. Indokok: V. István azokat a kellékeket kimutatta, amelyeket az ügyvédi rendtartásról szóló törvény 2. §-a a kamara ügyvédi lajstromába való felvételre megkíván és az idézett törvény 3. §-ában felhívott azok a körülmények, a melyek miatt a felvétel megtagadandó, nála fen nem forognak. Nem gátolja a felvételt azon körülmény, hogy V. István ellen a győri ügyvédi kamaránál, a melynél korábban bejegyezve volt, fegyelmi eljárás van folyamatban, mert az idézett törvény 3. §-a a fegyelmi eljárás folyamatban létét nem állapítja meg a felvétel megtagadásának okául; az ügyvédi kamara ügyrendjének 44. §-a pedig megkívánja ugyan annak igazolását'a felvételi kérvényben, hogy a folyamodó ellen fegyelmi eljárás nincs-e folyamatban, de ennek folyamatban létét a felvétel megtagadásának okaként meg nem állapítja, de meg sem is állapithatja, mert az ügyvédi kamara ügyrendje az ügyvédi lajstromba való felvétel feltételeit és a felvétel megtagadásának a törvény által felsorolt eseteit ki nem terjesztheti. A m kir. közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának elvi jelentőségű határozata. 11. sz. Az 1868 : XXXVIII. t.-c. 36. íjában a községi népiskolai pótadó tekintetében biztosított kedvezmény csupán azokra terjed ki, a kik helyben létező s a törvényes kellékeknek megfelelő hitfelekezeti iskolát tartanak fenn. 262/1897. k. szám. O Felsége a Király nevében a m. kir. közigazgatási biróság dr. H.Henrik m.-óvárilakosnak 1892—1896-ig befizetett 50/0-os iskolai adója visszatérítését s a további fizetéstől való felmentését kérő folyamodására Mosonvármegye közigazgatási bizottsága által f. évi április hó 9-én 232/kb. szám alatt hozott elutasító határozat ellen benyújtott panaszát 1897. évi június hó 2. napján tartott nyilvános ülésben vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott: A m. kir. közigazgatási biróság ezt az alaptalan panaszt elutasítja. Megokolás: Az 1868 : XXXVIII. t.-c. 35. i}-a szerint a község az általa fentartott elemi népiskola céljaira minden kebelbéli polgárt és birtokost 5<>/o-ig terjedhető adóval róhat meg, amennyiben ezek nem igazolják azt, hogy helyben létező s a törvényben kijelölt kellékeknek megfelelő hitfelekezeti iskola fentartási költségei fejében a hitfelekezet részéről ezen összeg erejéig már megadóztatvák. — Minthogy pedig az ügyiratokból kiderül, hogy Magyar-Ovárott izraelita elemi iskola nem létezik s panaszló, saját panaszirata szerint, a mosoni izraelita iskola fentartásához járul hitfelekezeti adójával: panaszló, mint m.-óvári lakos iskola-adómentességre igényt nem támaszthat s ennélfogva őt alaptalan panaszával el kellett utasítani. Panaszló azon kérelmét,