A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 40. szám - A "revisio" jogorvoslatának korlátozása Németbirodalomban - Milyenek az állapotok a brassói kir. törvényszéknél?

JOGESETEK TARA FELSÖBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 40. szamához. Budapest, 1897. október hó 3 Köztörvényi ügyekben Ha a per folyamán elhalt peres félnek megitélt eskü letételére annak jogutóda közvetlen tudomása alapján késznek nyilatkozik, az esküre bocsátandó, hacsak az ellenfél oly körülményeket nem igazol, a melyek megcáfoljak az esküre jelentkező jogutód amaz állítását, hogy ö követlen tudomással bir az esküvel bizonyítandó tényről. A pécsi kir. törvényszék 1896. évi június 9-én 7,386/P. szám alatt M. J, és társai felpereseknek P. A. alperes elleni rendes perében következő végzést hozott: A kir. törvényszék üzv. P. A-né mint néhai P. A. jogutódát azon kérelmével, hogy M. J. és társai felpereseknek P. A. alperes ellen örökség és jár. iránt indított rendes perében hozott jogerős ítélettel alperes részére megitélt főesküt az 1868. évi LIV. t.-c. 214. §-a értelmében letehesse, elutasítja . . . Indokok: özv. P. A-né mint néhai P. A. jogutóda azon kérelmet terjesztette elő, hogy M. J. és társai telpereseknek. P. A. alperes ellen indított rendes perében alperes részére jogérvényesen megitélt azon főesküt, hogy P. A. alperes a keskendi 60 sz. tjkben felvett úrbéri házbirtokból valamint a keskendi 68. sz. tjkben felvett 666. hrsz. sz. legeiöböl testvére P. R. jutalékát most nevezett testvérétől megvette, P. A. alperesnek a per folyama allatt az ítélet hozatala előtt bekövetkezett elhalálozása folytán alperes helyett a prts. 244. §-a értelmében letehesse; kérelmét pedig arra alapította, hogy az esküvel bizonyítandó ténykörülményekről közvetlen tudomása van. A perbeli felperesek tagadták, hogy P. A nénak az esküvel bizonyítandó ténykörülményről közvetlen tudomása volna és most nevezettet kérelmével elutasítani kérték. Minthogy pedig oly esetben, midőn a per folyama alatt elhalt fél jogutóda kéri, hogy elhalt jogelődjének megitélt eskü letétele neki engedtessék meg, azt, hogy az esküvel bizonyítandó tényről közvetlen tudomással bir, igazolni tartozik, kérvényező azonban eltekintve attól,hogya per körülményei olyan adatot,me!yből kérvényezőnek közvetlen tudomására következtetni lehetne, egyátalán nem tartalmaz, a perbeli felperesek tagadásával szemben mivel sem igazolta, hogy az esküvel bizonyítandó vételről közvetlen tudomással birna, mert egymagában azon körülmény, hogy néhai P. A. alperes házastársa, a közvetlen tudomást nem tételezi fel: ugyanezért özv. P. A-nét kérelmével elutasítani kellett. A pécsi kir. ítélőtábla (1896. évi december hó 21-én 2,983,P. szám alatti következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla a kir. tszék végzését megváltoztatja s kimondja, hogy özv. P. A-né a jogerős ítélettel P. A. alperesnek megitélt főesküt leteheti Indokok: E perben P. A. alperesnek egyoldalú főeskü Ítéltetett arra, hogy testvérétől P. R-től a kereseti ingatlant megvette. Minthogy pedig nevezett alperesnek 1891. okt. 29-én történt elhalálozása igazolve van; minthogy továbbá alperes özvegye kérvényében közvetlen tudomása alapján a főeskü letételére késznek nyilatkozott; végül minthogy felperesek a megtartott tárgyalás alkalmával semmi oly körülményt fel nem hoztak, mely folyamodó amaz állítását, hogy a vételről közvetlen tudomása van, megcáfolná: ennélfogva folyamodónak az elsőbirósági végzés megváltoztatása mellett a főeskü letételét megengedni kellett. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 78. §-a értelmében az élet elleni törés, önálló bontó okot képez, tekintet nélkül arra, hogy a másik házastársnak élete ellen törő házastárs a tett elkövetésekor elmebajos volt. A pozsonyi kir. törvényszék 1896. dec. 15. 13,110 sz. a.j Sz. Mária felperesnek elmebeteg C. Ferenc alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében a következő ítéletet hozta. A Felső-Szeliben 1893. évi május 14-én ág. hitv. evang. hitvallás elvei szerint az ugyanazon hitvalláson levő C. Ferenc és Sz. Mária között megkötött házasság végkép felbontatik és pedig a H. I. T. 78. §-a alapján alperes vétkéből a felperesen szándékosan elkövetett súlyos testi sértés indokából stb. Indokok: Felperes keresetét az uj házasságjogi törvény életbelépte után arra alapította, hogy férje őt 1893. évi okt. 19-én súlyosan megsértette, sőt életétől akarta megfosztani és ezen tettének elkövetése óta férje a pozsonyi országos kórházban, mint elmebeteg kezeltetik. Alperes gondnoka és az árvaszéki ügyész a házasság felbontását nem ellenzi; házasságvédő azonban abba bele nem egyezik, mert felperesnek kötelessége szerencsétlen férjének megbocsátani és meggyógyulása esetén vele a házaséletet folytatni. Tekintve azonban, hogy be van igazolva, miként alperes a felperes élete ellen tört testi épségét szándékosan és súlyosan bántalmazta; tekintve továbbá, hogy felperes állhatatosan megmaradt válási szándéka mellett; ennélfogva a H. I. T. 78. §-ának esetét a bíróság bebizonyitottnak látja és házasságvédó'nek a házasság fentartására irányzott védelmét még az esetben sem fogadhatta el, ha bebizonyíttatott volna, miként alperes a tett elkövetésekor már elmegyönge volt stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1897. február 16. 248. sz. a.) az elsőbirósági Ítéletnek a házasság felbontása iránt intézkedő, hivatalból megvizsgált rendelkezését megváltoztatja és felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperesnő még az 1894. XXXI. t.-c. hatályba lépte előtt megindított keresetében ugy a tárgyalás további folyamán is a házasságot az imént idézett törvény 78. §-ára alapítva azon oknál fogva kéri felbontatni, mivel alperes férje 1893. október 19. napján őt minden ok nélkül egy konyhakéssel életveszélyesen megsértette és eme tényével nemcsak a testi épségét és egészségét veszélyeztető módon súlyosan és szándékosan bántalmazta, de alperes e tényével a felperes mint házastárs élete elleni törés kísérletének is kétségtelen bizonyítékát szolgáltatta. Az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával azonban felperest keresetével el kellett utasítani; mert felperes a per során nem is valószínűsítette, még kevésbé igazolta, hogy az alperes részéről irányában elkövetett bár súlyos testi sértésnek minősített késsel váló megszurás az életétől, erőszakos módon való megfosztásra irányzott viselkedés eiedménye volt, és így a keresetnek a házastárs élete elleni törés tényére fektetett alap a fenforgó esetben teljesen hiányzik, de elutasítandó volt felperes keresetével a testi épséget és egészséget szándékos súlyos bántalmazásra fektetett alap igazolásának hiányából is, mert felperes saját kereseti kitételei szerint már alperes férjénél a fenti merénylet elkövetése napját megelőző időben tapasztalta férjének nagymérvű idegességét nemcsak, de kifejezetten az elmebetegség tüneteit is, és ez az állítása felperesnek támogattatik a kórházi igazgatóságnak a jelen perhez btügyelt 594/93. számú átiratával, a mely szerint az alperes még 1893. évi október hó 20-án vagyis közvetlenül a felperesen elkövetett merénylet utáni napon vétetett fel az országos kórház elmebajos osztályába, a hol az alperes még jelenleg is mint elmebajos kórházi kezelés alatt van; továbbá mert ezekhez képest az alperesnek a merénylet idejében igazolt elmebajos állapota az általa a felperesen elkövetett bántalmazásnak az idézett törvény 78. §-ában egyik lényeges kellékként feltételezett szándékos voltát az ellenkező bebizonyításáig teljesen kizárja stb. A m. kir. Curia : (1897. szept. 1. 1,526. sz. a.). A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A per adatai által bevan bizonyítva, hogy alperes felperest egy konyhakéssel életveszélyesen megsebezte, ezek szerint felperesnek élete ellen tört. Minthogy pedig az 1894. évi 31. t.-c. 78. §. szerint az élet elleni törés a lelki állapotra való tekintet nélkül önálló bontó okot képez, ugyanazért a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét a fentebbi okból és felhozott megfelelő egyéb indokai alapján helyben kellett hagyni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kir. Curia eddigi joggyakorlat szerint több ítéletében a megbízást a bizományos ellen az ügylet tőzsdei árkülönbözeti jellegére alapított kifogásával elutasította azon okból, mert abból a jogi felfogasból indult ki, hogy a bizományos az ügyletnek a megbízás értelmében történt foganatosításánál nem tartozik kutatni megbízójának az ügylet megkötése iránti szándékát és az általa a megbízó részére eszközlendő ügylet alaptermészetét. Ez a jogi felfogás azonban ilyen általánosságban téves, és ennélfogva az azon alapuló gyakorlat fenn nem tartható. A bizományos nem tartozik ugyan kutatni megbizójának szándékát s az általa megbízója részére kötendő ügyletnek jogi természetét, de a mennyiben tudomást nyer arról, hogy megbízója, a megbízás utján ö általa foganatosítandó ügyletnél már eleve nem szándékozik a vételi vagy eladási ügylet lényeges feltételei szerint az árut valóságban átvenni vagy szállítani, hanem szándéka az ügylet megkötése által csupán a tőzsdei I árkülönbözet szerint szerencsejátékra irányul, annak is tudomáJ sával bir, hogy a neki adott megbízás kizárólag szerencsejátékra irányuló ügylet foganatositását célozza. Ezt tudva, a bizományos megbizójának akaratával megegyezően maga sem szándékolhat megbízója részére és számla-