A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 40. szám - A "revisio" jogorvoslatának korlátozása Németbirodalomban - Milyenek az állapotok a brassói kir. törvényszéknél?

158 A JOG jára valóságos vételi vagy eladási ügyleteket foganatosítani; hanem a bizományi viszony alakjában, az ügyletnek a megbizó részére történt foganatosításánál, ennek szerencsejátékra irányuló szándékának kivitelében működik közre. E szerint az a követelés, a melyet a bizományos megbízója ellen, de ennek egyező akaratával pusztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyletének foganatosításából érvényesít, éppen ugy bíróilag nem érvényesíthető szerencsejátékból eredő követelést képez, mintha azt nem a bizományos, hanem közvetlenül a megbizó fél érvényesítette volna. A bizomány alakja meg nem változtathatja a követelési igény alaptermészetét. Felperest tehát keresetével el kellett utasítani. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1895. dec. 30. 85,349. sz. a.) dr. Hein József ügyvéd mint ismeretlen tartózkodásu L. Ödönnek árvahatóságilag kirendelt gondnoka, az utóbb ez ellen elrendelt csó'd folytán, mint csődtömegének gondnoka felperesnek dr. B erényi Sándor ügyvéd által képiselt M. Gy. Mihály alperes ellen 2,000 frt töke és jár. iránt indított váltóperében a következő' ítéletet hozta: Felperes az 1895. július 24-én 61,162. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes azzal a kifogással élt, hogy a kereseti váltók tőzsdejátékból származó árkülönbözet előleges fedezésére adatván: ez okból nem érvényesíthetők és pedig annál kevésbbé, mivel az árkülönbözeti veszteség az által következett be, hogy a gondnoka által képviselt L. Ödön felperes a nélkül, hogy erre utasítást kapott volna s igy alperes akarata ellenére a kérdéses tőzsdei ügyletet 1895. év tavasza helyett már 1894. év decemberében lebonyolitotta. Felperes a kifogásokban előadottakat tagadta, azonban'/.—6"/. a. okiratokból kitűnik, hogy a peres felek közt tőzsdejátékból származó üzleti összeköttetés állott fenn s a 4 /. a. okirattal szemben, melyben felperes elismerte, hogy alperestől fedezetül «a tengeri kötéseire* 2,000 frtos váltót kapott, felperest terhelte az annak bizonyítására való kötelezettség, hogy a 4-/. alattiban emiitett 2,000 frtos váltók a kereseti váltóval nem azonosak. Ezen kötelezettségnek felperes a perben eleget nem tevén s azt, hogy alperestől a 4 /. alattiban emiitett váltóelfogadványokon kivül egyéb váltót is kapott volna, nem is állítván, a 47. alattiban átvettnek elismert váltóknak a keresetiekkel való azonossága igazolva van. Minthogy ezek szerint bizonyítást nyert, hogy a kereseti váltók tőzsdei árkülönbözetből származó követelés fejében adattak és minthogy, nem is tekintve alperes foglalkozását, ki magánhivatalnok és nem földbirtokos, a 2-/. —6 /. alatti levelek azt is igazolják, hogy az a tőzsdei üzletből eredt követelés, melynek fejében felperes a váltókat kapta, tisztán «különbözeti* vagyis olyan ügyletből származott, mely nem valóságos eladás és vételre, hanem az árak különbözőségéből előálló nyereségre és igy szerencsejátékra irányult: minthogy végül a 37.—6". alatti okiratokból az is kétségtelen, hogy a kereseti váltók nem a tőzsdei ügylet lebonyolítása után s az annak alkalmával való megegyezéshez képest állíttattak ki, mely esetben az egyességet megelőzött adásvevési ügylet természetének vizsgálatába bocsátkozni nem lehetne, hanem kiállíttattak hónapokkal a tőzsdei ügylet lebonyolítása előtt fedezetül, az adásvevési ügylet alapján s így alperes ezen ügylet természetéből merített azt a kifogását, hogy a kereseti váltók szerencsejátékból előállítható nyereség fejében állíttatván ki, bírói uton nem érvényesíthetők, a felperes, mint közvetlenül szerződött féllel szemben a váltótörvény 92. §. alapján felhozhatja: kifogásának helyt adni s felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. március 24. 507. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a 61,162. sz. a. hozott sommás végzés hatályát fentartja stb. Indokok: Alperesnek a C) alatti váltó alaki hiányára fektetett kifogása azért nem bir alappal, mert L. Ödön közadósnak, mint váltóbirtokosnak kétségtelenül joga lévén a saját ren- , deletére kibocsátott ezen váltót kibocsátói névaláírásával ellátni; ez a joga csődbejutása folytán (1881: XVII. t.-c. 3. §—100 §.) a csődtömeggondnokra szállott át; az a körülmény tehát, hogy a C. alatti váltón kibocsátóként dr. Hein József mint L. udön gondnoka szerepel, a váltó érvényén mit sem változtat. Frdemüeg azért kellett az első biróság Ítéletét megváltoztatni, mert alperesnek az a kifogása, hogy a kereseti váltók tőzsdejátékból felmerülhető, tehát polgári biróság előtt nem érvényesíthető árkülönbözetek fedezetéül adattak felperesnek, a fenforgó esetben jelentőséggel nem bir. Alperes ugyanis maga azt adja elő, hogy a szóban forgó tőzsdei ügyleteket nem felperessel, mint szerződő féllel, hanem felperes mint bizományos utján, harmadik személyekkel kötötte, már pedig miként azt a felső bíróságok már ismételve kimondották, a megbizó a bizományossal szemben, ki az ügylet természetét, ille- ; tőleg a megbizó szándékát vizsgálni nem köteles, hanem tartozik a megbízás értelmében eljárni (1875. évi XXXVII. t.-c. 369. §-a) nem érvényesítheti azt a kifogást, hogy a megbízása folytán eszközölt vétel vagy eladás nem volt valóságos, hanem csak árkülönbözeti ügylet. Minthogy ebből folyólag felperes kifogása figyelembe nem vehető; — minthogy alperes a minden lényeges kellékkel biró váltókon levő elfogadói névaláírásának valódiságát beismerte,azt pedicr, hogy az ezen váltókon alapuló tartozása bármi módon megszűnt'volna, nem bizonyította, a v. t. 23. §. illetőleg a polg. trts. 251. §. alapján a kereseti tőkéket stb. felperesnek megfizetni köteleztetik. A m. kir. Curia (1897. szept. 15. 825. sz. a.) a budapesti kir. ítélőtáblának Ítélete megváltoztattatik és az első biróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A kir. ítélőtábla ítéletének indokolásában a C. alatti váltón,az annak kiállításakor hiányzó kibocsátási névaláírásnak utóbb dr. Hein József mint L. Ödön gondnoka részéről kibocsátói névaláírásával történt kitöltésének jogszerűségére nézve^ tévesen hivatkozik ugyan annak csődtömeggondnoki minőségéből kifolyólag őt megillető jogkörére, mert a per adatai szerint akkor, a midőn a kereset a C. alatti váltó alapján, a mely jelenlegi kitöltött tartalma szerint az alperes ellen megindittatott, L. Ödön ellen a csőd még nem is rendeltetett el; mindazáltal mégis helyesen utasította el az alperest a váltó jogellenes kitöltésére alapított kifogásával azért, mert a kereset megindítása idejében L. Ödön az árvahatóság részéről gondnokság alá volt helyezve, a birtokában levő, saját rendeletre szóló, de kibocsátói névaláírással ki nem töltött C) alatti váltót tehát, a melyet a váltó jogszerű birtokosa, ellenkező megállapodás hiányában, a hiányzó lényeges kellékekre nézve, tetszése szerint kitölthetett, a váltóbirtokos részére gondnokul kirendelt dr. H. József, a gondnokoltja részére váltói uton való érvényesithetése céljából gondnoki minőségében kibocsátói névaláírásával kitölteni feljogosítottnak tartandó. Az ügy érdemében a másodbiróság az alperesnek a felperes kereseti joga ellen felhozott azt a kifogását, hogy a felperes a váltók alapján az ő irányában oly követelést érvényesít, a mely váltók kiállításának alapul szolgáló köztörvényi kötelmi viszonynál fogva tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló szerencsejáték természetű ügyletből eredvén, bírói oltalomban nem részesülhet, Ítéletének indokai szerint érdemi méltatása tárgyává nem tette aion okból, mert az alperesnek saját perbeli védekezése szerint a felperes gondnokoltjával bizományi jogviszonyban állott,a bírói gyakorlat szerint pedig a bizományosnak a megbízás értelmében eszközölt ügylet foganatosítása alapján felmerült követelése érvényesítésénél a megbizó nem vethet ellen olyan kifogást, a mely az általa megbízás utján kötendő ügylet természetéből származik. Igaz ugyan, hogy a birói gyakorlatban az utóbbi időben ez a jogi álláspont érvényesült. A kir. Curia is több itél?tében a megbízót a bizományos ellen az ügylet tőzsdei árkülönbözeti jellegére alapított kifogásával elutasította azon okból, mert abból a jogi felfogásból indult ki, hogy a bizományos az ügyletnek a megbízás értelmében történt foganatosításánál nem tartozik kutatni megbízójának az ügylet megkötése iránti szándékát és az általa a megbizó részére eszközlendő ügylet alaptermészetét. Ez a jogi felfogás azonban ilyen általánosságban téves és ennél fogva az azon alapuló gyakorlat fenn nem tartható. A bizományos nem tartozik ugyan kutatni megbízójának szándékát s az általa megbízója részére kötendő ügyletnek jogi természetéit, de a mennyiben tudomást nyer arról, hogy megbízója a megbízás utján őáltala foganatosítandó ügyletnél már eleve nem szándékozik a vételi vagy eladási ügylet lényeges feltételei szerint az árut valóságban átvenni vagy szállítani, hanem szándéka az ügylet megkötése által csupán a tőzsdei árkülönbözet szerinti szerencsejátékra irányul, annak is tudomásával bir, hogy a neki adott megbízás kizárólag szerencsejátékra irányuló ügylet foganatosítását célozza. Ezt tudva, a bizományos megbízójának akaratával megegyezően maga sem szándékolhat megbízója részére és számlájára valóságos vételi vagy eladási ügyleteket foganatosítani; hanem a bizományi viszony alakjában, az ügyletnek a megbizó részére történt foganatosításánál ennek szerencsejátékra irányuló szándékának kivitelében működik közre. E szerint a követelés, a melyet a bizományos megbízója ellen, de ennek egyező akaratával, pusztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyletének foganatosításából érvényesít, épen ugy bíróilag nem érvényesíthető szerencsejátékból eredő követelést képez, mintha azt nem a bizományos, hanem közvetlenül a megbizó fél érvényesítette volna. A bizomány alakja meg nem változtathatja a követelési igény alaptermészetét. A jelen esetnél az alperesnek kifogásai szerint a felperes ő irányában olyan váltókat érvényesít, a melyeket a felperes gondnokoltjának az ezzel létrejött A./' alatti kötés alapján tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló, a valóságos szállítási szándék kizárásával kötött ügyletnek megbízás utján történt foganatosítása következtében, a terhére jelentkező annak a veszteségnek fedezetére állított ki, a mely az A alatti kötésben meghatározott szállítási határidő elérkezte előtt mág a szállításra megjelölt tengeri árának a tőzsdén való emelkedésével, árkülönbözetként jelent; kezett. A kereseti, egyenként 1,000 forintról kiállított két váltónak a felperestől a perben tagadott azonossága az A/. alatti kötés alapján a felperes gondnokoltja által az alpereshez intézett 4- . a. levele szerint átvettnek elismert 2,000 frtos elfogadmánynyal nem lehet kétséges, nemcsak azért nem, mert a felperes az azonosság tagadásával kapcsolatban a perben nem is állította, hogy gondnokoltja más váltókat is kapott az alperestől, hanem azért sem, 1 mert felperes gondnokoltja az 5./- alatti levélben kifejezetten