A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 3. szám - A bűnvádi eljárás életbeléptetése

22 A JOG jelenik. Miután még többen a §-hoz szóltak, az az előbb emiitett módosításokkal elfogadtatott. A 18. §. S c h e d i u s indítványára oda módosíttatott, hogy az évi lajstromoknak szükségessé válandó kiegészítését az elnök két bíróval foganatosítsa. A 19. szakasz változatlanul fogadtatott el. A 20. szakasz, mely az esküdtek napdijairól és útiköltségeiről intézkedik, hosszabb es/.mecserére adott alkalmat. P o 1 ó n y i indítványára elfogadtatott, hogy ezen költségek minden esküdtnek megállapitandók, ki erre való igényét bejelenti, Zsitvay indítványára pedig a helyben lakó esküdtek részére is engedélyeztetett némi kárpótlás. Hosszabb vita fejlődött azután a kötelességmulasztó esküdtek megbüntetéséről szóló 21., 22., 23.. 24. és 25. paragrafusoknál. Itt általában ki lett mondva, hogy kivéve azon esetet, ha az esküdt vagy helyettes esküdt valónak bizonyult mentőokot hozott fel, hogy már mint esküdt bírói minőségben az elnök figyelmeztetése dacára kötelességének teljesítését megtagadja, csakis birság legyen alkalmazandó, mely tehát elzárásra át sem változtatható. Az említett kivételes esetekben azonban pénzbüntetés alkalmazandó, mely behajthatatlanság esetére elzárásra változtatható. A 26. szakasznál, mely e büntetések alkalmazásának módja iránt intézkedik, ki lett mondva, hogy a határozatnak nemcsak okiratok, hanem esetleg egyéb bizonyítékok is szolgálhatnak alapul. Ezen szakasznál ki lett mondva, hogy könnyebb esetekben az ügyész jelenléte és meghallgatása mellőzendő. A 27., 28., 29., 30. és 31. szakaszok hosszabb vita nélkül lettek elfogadva. A 32. szakasz felhatalmazást tartalmaz a miniszter részére, hogy több királyi törvényszék területét egy esküdtbirósági területté alakithassa. Ez ellen Polónyi szólalt fel, azon óhajának adván kifejezést, hogy az ez iránti intézkedés esetről esetre a törvényhozás utján történjék, a mennyiben azonban ezen indítványa el nem fogadtatnék, legalább azt Kívánja, hogy a miniszter ezen intézkedést a törvényhozásnak utólag bejelentse, minden esetre szem előtt tartandó azonban, hogy csakis egy kir. tábla területén levő törvényszéki területek legyenek egyesithetők. Chorin és Daruváry ezen felhatalmazást okvetlenül szükségesnek és a törvényhozás hatáskörét semmiben sem sértőnek tartják, de nincs kifogásuk az ellen, ha kimondatik, hogy az esküdtbirósági kerületek alakítása iránt 3 vagy 5 év múlva a törvényhozásnak jelentés teendő. Az igazságügyminiszter szintén szükségesnek tartja a felhatalmazását, minthogy különösen most az első szervezés alkalmával a törvényhozás ez ügyben határozni teljesen képtelen lenne. A későbbi jelentés előterjesztése ellen nincs kifogása. A tanácskozmány ezen módosítást el is fogadta. Hammersberg indítványára ezen szakasznál még ki lett mondva, hogy az ily egyesítés esetén azon törvényszékek birái, melyeknek területén kívül működik az esküdtszék, csak kivételesen legyenek a tárgyalásra berendelhetők. Miután még a 33. és 35. szakasz elfogadtatott, a 34. szakasz pedig a miniszter indítványára az életbeléptetési törvény részére hagyatott fenn, az igazságügyminiszter megköszönte a megjelentek szorgos munkáját. A bűnvádi eljárás életbeléptetése tárgyában összehívott szaktanácskozmány Erdély Sándor igazságügyminister elnöklete alatt f. hó 11-én kezdte meg a tulajdonképeni életbeléptetési törvényjavaslat tárgyalását. Az életbeléptetés idejéül az uj eljárás alkalmazásáról és az ügyészségi megbízottakról szóló 1 — Ki. §-ok minden lényeges változtatás nélkül lettek érdekes vita után elfogadva. Következett azután a javaslat 17. §-a, mely azon bűntetteket sorolja fel, melyek az esküdtszék hatáskörébe utalandók. Erdély miniszter itt mindenek előtt általánosságban körvonalozta álláspontját, mely szerint a főtekintetet arra fordította, hogy kezdetben az esküdtszéki intézmény tulterheltetés által ne kompromittáltassék s így csak oly ügyeket szándékozik annak hatáskörébe utalni, melyeknek száma lehetővé teszi, hogy a legtöbb törvényszéknél évenként 2—3. legfeljebb 8—8 napra terjedő ülésszak legyen szükséges. Itt ugy az általános elvek, valamint későbben az egyes büntettek iránt hosszabb vita fejlődött, a melyben az egyes szónokok nézeteiket kimerítően kifejtették. A Curia szakbizottsága, valamint ezen legfelsőbb bíróság jelenlevő tagjai azon álláspontot foglalták el, hogy a politikai vonatkozású bűncselekmények mind bevonandók az esküdtszékek hatáskörébe. — Több szónok, valamint a miniszter állást foglaltak a politikai és nem politikai fogalom szerinti megkülönböztetés ellen, minthogy az esküdtszéket nem mint politikai, hanem mint igazságszolgáltatási intézményt akarják tényleg életbeléptetni. A jelenlevők többsége csakugyan a javaslat álláspontjára helyezkedett, mely a felségsértés, a király bántalmazása, a hűtlenség, valamint a lázadásnak csak súlyosabb beszámítás alá kerülő eseteit sorolja ezen hatáskörbe. A közönséges bűntetteknél pedig egyhangúlag jött azon megállapodás létre, hogy a pénzhamisítás, hamis tanuzás és hamis vád esetei, valamint a megvesztegetés is, nem mint a javaslat azt tervezte, az esküdtszék, hanem a rendes törvényszéki bíráskodás alá kerüljenek. Ezután a minister a tanácskozást, melynek legközelebbi tárgya a 17. §-nak a sajtóügyekre vonatkozó II. része, folyó hó 12-ére halasztotta. A bűnvádi eljárás életbeléptetése tárgyában összehívott ankét f. hó 12-én E r d é 1 y Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt a 17. szakasz II. pontjánál kezdte meg tárgyalásait. Ezen pontban az esküdszékeknek hatásköre a nyomtatvány utján elkövetett büntettek vagy vétségek iránt van szabályozva, ki van továbbá mondva ezen pontban, hogy a felségsértés, a király bántalmazása, hűtlenség és lázadás eseteiben csakis a minden királyi tábla székhelyén működő esküdtbiróságok járnak el. Ezen pont lényeges változás nélkül el lett fogadva. A 18. szakasz megállapítja a kir. törvényszékek hatáskörét. A második pontban a nyomtatvány utján magánegyének ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségei is vannak a törvényszékhez utalva a m, lgen hosszú és beható vitatkozásra nyújtott alkalmat. Miután Daruvá r y. C z o r d a, S z é ká c s, P 1 ó s z, Sch ed iii s, Hammer sberg Chorin és Székely a törvényjavaslatba felvett intézkedést helyeselték, azon megkülönböztetéssel, hogy a nevezettek közül egynéhányan az ez ügyben való eljárással nem a törvényszékeket, hanem a járásbíróságokat kívánják felruháztatni, Kened, elleninditványt terjesztett elő, hogy a magánsertesek is az esküdtszék elé tartozzanak, a mennyiben pedig, a mint latja, a többség a javaslatot elfogadná, legalább is bizonyos garanciákat ker arra nézve, hogy a sajtó működésében, hivatásában akadályozva ne legyen. Erdély miniszter bővebben fejtette ki ez ügyre vonatkozó álláspontját s minthogy Kenedi indítványa támogatásra nem talált, kimondotta, hogy a túlnyomó nagy többség a törvényjavaslat elvi álláspontját helyesli, azon kérdést pedig, vájjon törvényszék, vagy járásbíróság elé utaltassanak-e ezen ügyek, még bővebb megfontolás tárgyává fogja tenni. Miután még ezen paragrafus pontjai is el lettek fogadva, a miniszter a tanácskozás folytatását f. hó 14-ére délutánra halasztotta. A bűnvádi eljárás életbeléptetése tárgyában összehívott enqucte f. hó 14-én befejezte föladatát, a mennyiben közel négy órai tanácskozás alatt az életbeléptetési törvény hátralevő szakaszait mind letárgyalta. Erdély igazságügyminiszter a 19. szakasznál, mely a járásbíróságok hatáskörét szabályozza, kiemelte, hogy ennek első pontja, amely szerint mindazon vétségek tartoznak ehhez a hatáskörhöz, amelyek pénzbüntetés vagy anélkül egy évet meg nem haladó fogházbüntetéssel sujtandók, egyik sarkpontja a javaslatnak, amenynyiben egy egész rendszert foglal magában; föladata ugyanis a felsőbíróságokat nagy tehertől megszabadítani, a járásbiróságokat pedig kellőleg foglalkoztatni s egyedüli módja annak, hogy gyors és jó igazságszolgáltatást létesítsünk. Czorda kúriai másodelnök elvileg helyesli az itt lefektetett elvet, annál is inkább, miután a netalán lehetséges aggályok elleni garanciákat a fölebbezés teljesen nyújtja. O csak a pénzhamisítás szövetkezésére vonatkozó vétséget venné ki a járásbíróság hatásköréből s utalná a törvényszékhez, mert ez rendesen nagyobb, a törvényszékek által tárgyalandó ügyekkel függ össze. Hammersberg főügyész szintén helyesli az elvet, azonban — amint azt véleményében kifejtette — több fontos és bonyolódottabb vétséget szeretne mégis a törvényszékhez utalni. Polónyi mindenekelőtt kijelenti, hogy a többség által a mult ülésben hozott elvi határozatokhoz minden tekintetben hozzájárul. A szőnyegen levő kérdést illetőleg jobban szeretné, hogy a mostani 6 havi maximum tartatnék meg, amennyiben azonban a többség mégis az egy évet elfogadná, szükségesnek tartaná a járásbíróságokhoz utasított vétségek fölsorolását, mert azok közül igen sok van, különösen választási vétségek, amelyeket ő semmi esetre a törvényszék hatásköre alól kivonni nem szeretné. A megjelentek többsége azonban a javaslat mellett foglalt állást, ugy hogy a vita befejezése után az igazságügyminiszter konstatálhatta, hogy elvileg egynek kivételével valamennyien a kiterjesztés mellett nyilatkoztak, ami pedig az egyes vétségek kivételére vonatkozólag tett indítványokat illeti, azokat a miniszter még a végleges szövegezésnél meg fogja fontolni. Ezen szakasz 2., 3., 4 és 5. pontjai lényeges változás nélkül elfogadtattak. Epugy elfogadta a szaktanácskozmány a javaslat 20., 21. és 22. szakaszát. A 23. szakasz ismét hosszabb vitára adott alkalmat. Ezen szakaszban ugyanis kimondatik, hogy aki a büntető bíróság előtt a nyilvánosság kizárásával tartott tárgyalást, vagy főtárgyalást nyomtatásban, vagy más módon közzétesz, amennyiben súlyosabban büntetendő cselekmény fönn nem forog, három hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető birsággal büntethető. Hammersberg örömmel fogadja ezen intézkedést és csak azt akarja, hogy az azon esetekre is kiterjesztessék, amikor valamely följelentés vagy rendőri vizsgálatra vonatkozó adatok az illető hatóság engedelme nélkül közzététetnek. Polónyi ugyan azt hiszi, hogy ezen intézkedés az anyagi törvény novellájába való, amennyiben azonban ez elfogadtatnék, szintén csatlakozik Hammersberg indítványához. Kenedi a följelentést mellőzendőnek tartja és indítványozza, hogy itt a fogházbüntetés elhagyassák, minek ellensúlyozására a pénzbüntetés emelhető lenne. Szeretné továbbá, ha ezen ügyben is az esküdtszék ítélne; miután azonban tudja, hogy ezen véleménye pártolásra akadni nem fog, kéri, hogy legalább is a törvényszékhez utaltassanak ez ügyek. Miután még többen hozzászóltak a tárgyhoz, a miniszter kijelentette, hogy a tanácskozmány a tervezett intézményt helyesli, és megígérte, hogy a följelentés közzétélelére vonatkozólag, ha az a fönnálló törvények módosítása nélkül lehetséges lesz, már ezen javaslatban, ha pedig nem, a novellában okvetlenül intézkedni fog. A javaslat következő, 24—32. szakaszait fontosabb változtatások nélkül fogadták el. Polónyi indítványára elfogadtatott, hogy ezen javaslatban az igazságügyminiszter részére meghatalmazás vétessék föl arra is, hogy a kereskedelmi vétségek tárgyában a kereskedelmi bíróságoknál követendő eljárást rendeleti uton szabályozza.