A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 38. szám - A "Mensa Academica" érdekében - A szinészeti jog a németbirodalomban

A JOG 267 vetésére vonatkozik. — Nem a müintézet szervezetének s feladatainak szabályozását értik, hanem a színpadi személyzet, a színészek ^énekesek stb.) jogviszonyainak törvényi megállapítását. És ez nagyon is szükséges lenne a jogbiztosság érdekében — és pedig amint magok a németek mondják, ugy Ausztriában mint Németországban; és szükséges a birodalmi uj codex létesülése után is, mely nem elégíti vagy nem meriti ki a rendezés s biztosítás szükségleteit. — Még mindig olyan a színészek helyzete, hogy torvényen kivül állóknak mondhatók. — A szerződések intézménye s joga nem használ semmit, mert annak korlátlan szabadsága a legnagyobb visszaélésekre vezet. — A törvényhozás — panaszolják a német politikusok bőven gondoskodik a munkások jogérdekeinek biztosításáról; de megfeledkezett az oly nemes hivatásu munkásokról, minők a színészek. — Intézkedtek törvényileg, hogy a munkaadók s kereskedőknek munkásaikkal, segédeikkel kötendő szerződésbe ne vétethessenek fel oly megállapodások, melyek a korunk jogérzékének meg nem felelhetnek, a mai jogmeggyőződés által nem helyeselhetök; intézkedtek, hogy a felmondásra vonatkozó jogosultságok ugyanazok legyenek a munkásoknál, mint a munkaadóknál, kereskedőknél. Minderről szó sincsen szemben a színészekkel. Ezek a színházi szerződésekben ki vannak szolgáltatva a vállalkozók, igazgatók önkényének; azokban a színészek csak kötelmekkel bírnak, de nem jogokkal is. Azért mondják a németek, hogy a színészekre csakugyan alkalmazható Ilacklándernek ismeretes jelzése: 'Modernes S k 1 a v e n 1 e b e n.» Ezen visszás, korunk igényeihez nem illő helyzet megszüntetésére szolgáland a szinészeti jog szervezése, mire legelső, leglényegesb feltétel a«szinészeti szerződés* codificatiója, mit a német polgári codex nem teljesített. Annak szerződési szabályai, amennyiben alkalmaztathatnának is a színpadi szerződéskötésekre, ki nem elégitők, mert nélkülözik a kényszerjelleget, s így az érdekelt akarata s megegyezés folytán hatályon kivül helyezhetők. Mit használ a codex azon szabálya, hogy a felmondási idő a munkaadó s a munkás irányában ugyanaz legyen, ha a színész, az énekesnő nem kaphat szerződtetést, hacsak oly szerződést nem ír alá, a melyben épen annak ellenkezője van megállapítva ? Az államnak kell beavatkozni, hogy ezen kényszerhelyzetből szabadulhassanak. A szinészeti szerződésekről hozandó törvénynek különösen szembe kell szállni a német politikusok nézete szerint a szokásos mai szerződések azon kikötéseivel, a melyek úgyszólván rákényszerítik a nőtagokat oly életmódra, a mely legtávolabbról sem mondható erkölcsösnek, tisztességesnek. Ily kikötések, amelyek a színésznőket a kosztümének saját pénzükön való beszerzésére kötelezik, ami gyakran a havi gázsét többszörösen felülmúlja. Továbbá ily törvénynek meg kell szüntetni a próba-szerződésekkel való visszaélést, az erőfeletti, az egészséget leromboló foglalkoztatás tartamát; és köteleznie kell az igazgatókat a nők megvédésére a színházi tagok erkölcstelen befolyása ellenében. Figyelmet igényel a színházi ügynökük és szinészeti személyzet közti viszony, s azon visszaélés is, mely a bírságolással űzetik. Sem az egyikre, sem a másikra nézve nem találják kielégítőknek a polg. codex megfelelő intézkedéseit. Helyeseltetik, hogy a bíróság a túlságosan magas conventionalis büntetéseket mérsékelhesse, s a közbejárók dijának magasságát meghatározhassa. A szinészeti szerződések ily iránybani alakításán kivül — az állam gondoskodását a színészet ügye iránt — a németek még tovább is terjesztetni kívánják. Felhozzák, hogy nem mindenki díva, aki ötezer márkán alul nem énekel vagy «Star» aki Hamlet előadásáért ezer márkát fizettet magának. A színészet legnagyobb része képtelen előre gondoskodni a betegeskedés vagy keresetképtelenség esetérei ellátása iránt; s igy közszegénységi alap segélyezésére szorul. Azért a legnemesebb social politikai érdekben ajánlhatónak mutatkozik, hogy a munkások biztosítási intézménye az elaggottság, betegség, keresetképtelenség eseteiben — kellő határok közt s megfelelő módozatokkal - a színészet tagjaira is kiterjesztessék. Dr. Szokolav István. bpesti ügyvéd. Irodalom. A magyarországi katholikus egyházi vagyon tulajdonjoga. Jutalmazott pályamű. Irta: Török Kálmán egri fó'egyházm. pap érs. finevelőint. aligazgató. Eger. Kiadja: az egyházmegyei írod. egylet. — Szerző vezérelve : «A tulajdoni jogok kérdését mindenkor a szerzés gyökerére és eredetére kell visszavezetni.' Ehhez mért ten fejti ki alapelveit s nyomban tárgyalja egyik főtételét : Kikeli tekinteni a kath. egyházi vagyon tulajdonosául? A tétel beigazolása után, a tulajdonjog rendszerének követelményei szerint s a tulajdonjog sarkalatos ismérveinek folytonos szem előtt való tartásával a következő keretben taglalja a magyar kath. egyházi vagyon tulajdonjogát és a tulajdonjoggal vonatkozásban levő jogi természetű kérdéseket : A kath. egyház vagyonszerzési joga. — A szerzést-tiltó törvények Magyarországon. — A kath. egyházi vagyon birtokcimei egyházjogi és magyar jogi szempontból : Királyi adomány. Magánosok adománya. Bírói Ítélet. Peregyezség. Jószágcsere. Vétel. Elévülés. — Kath. alapok és alapítványok : Kath. vallásalap. Kath. tanulmányi alap. Kath. egyetemi alap. — Az egyházi vagyon rendeltetése. — A főkegyur jogviszonya az egyházi vagyonhoz. Tulajdonjog és világiasitás. — Függelék: A magyarországi kath. egyházi vagyonhoz tartozó főpapi, káptalani, nagyobb szerzetesrendi stb. birtokoknak mivelési ágak szerint való megoszlása. Szerző kerülte munkájában a fölösleges vitatkozást. Tárgyilagos a legkisebb részletekben is. A jogtörténet világító fáklyájával — mint egyik bírálója megjegyzi, — biztosan kalauzol s egy pillanatra sem tér le a jogforrás, a jog és a törvények által megjelölt alapról. Épen azért a munka megérdemli a legszélesebb körben való olvasást s különösen most, a magyar kath. autonómiai kongresszus előestéjén, a kath. ügy iránt érdeklődők nagy hasznát veszik. A munka 8-ad r., XXI. és egy negyed iv, 340 lap. Ara 2 fit 50 kr. Megrendelhető: Beznák Gyula bizományos könyvkereskedésében (Eger, Széchényi-utca). Vegyesek. A kir. Curiáról. Amint értesülünk, Garam Jenő, debreceni kir. táblai bíró, Fittler Sándor, pozsonyi kir. táblai bíró és dr. Verovácz Gyula budapesti kir. táblai biró, utóbbi a szerb és horvát nyelvekben jártasságára való tekintettel, szolgálattételre a kir. Curiához lettek behiva. §§ Uj rend a büntető törvényszéknél. A budapesti királyi büntető törvényszék elnöke, ez évi október 4-étől uj beosztást léptet életbe a vezetése alatt álló bíróságnál. Végtárgyalási elnökök lesznek hétfőn és csütörtökön: Zsitvay Leó (sajtó), Fekete Gyula és Haupt Albert; kedden és pénteken: Cárán István, Sárkány József és Soós Kálmán; szerdai és szombati napokon: Tóth Ernő, Lenk Gyula és Eördögh András. — A vádtanácsban elnökölnek: hétfőn Tóth Ernő, kedden Bizaglich Sándor, szerdán Cárán István, csütörtökön Lenk Gyula, pénteken Eördögh András, szombaton Zsitvay Leó. Szavazóbirák a végtárgyalások alkalmával hétfőn Cseke Kálmán és Agorasztó Péter bírák, Richter Antal biró és Gálovits Viktor albiró, Baráth Zoltán biró és Ádám Árpád albiró; kedden: Halászy Jenő biró és Schmidt Albin albiró, Ruttkay István biró és Szepessy István albiró, Bakonyi Kálmán biró és Makuc Artúr albiró; szerdán: Cseke Kálmán biró és Agorasztó Péter biró, Richter Antal biró és Gálovits Viktor albiró, Baráth Zoltán biró és Ádám Árpád albiró; csütörtökön: Cseke Kálmán és Agorászó Péter birák, Ruttkay István biró és Szepessy István albiró, Halászy Jenő biró és Schmidt Albin albiró; pénteken: Baráth Zoltán biró és Ádám Árpád albiró, Bakonyi Kálmán biró és Makucz Artúr albiró, Ruttkay István biró és Gálovics Viktor albiró; szombaton: Halászy Jenő biró és Schmidt Albin albiró, Bakonyi Kálmán biró és Makucz Artúr albiró, Richter Antal biró és Szepessy István albiró. Mint eddig, ugy ezentúl is öt központi vizsgálóbíró lesz a törvényszéknél. A vizsgálóbirák, illetőleg az öt csoport vezetői a következők: I. osztály Balonyi Imre, aki egyúttal sajtókerületi vizsgálóbíró is; melléje osztott albirák: Wiener Sándor és Horváth Sándor, jegyző: dr. Mariska István; II. osztály: Drill Béla vizsgálóbíró, albirák: Szilva Géza és Loebliu Henrik, jegyzők: Kistáj, Andrássovics és Mihályi; III. osztály: Saly Dezső vizsgálóbíró, albirák: dr. Zelenka Lajos és dr. Madarassy Béla, jegyző: Palotay; IV. osztály: Czekélius Marcel vizsgálóbíró, albirák: Ben ke Ferenc és F1 e i sc h e r Kornél, jegyző: P ol ó n y i; V. osztály: P us c á r i u Gyula vizsgálóbíró, albirák: Miltényi Géza, Kiss István és Nagy Kálmán, jegyzők: dr. Perémy Gábor, Kesselbauer Ödön és Fuhrmann. Igazságügyi kinevezések. A magy. kir. igazságügyminiszter előterjesztése folytán ő Felsége által kineveztettek: dr. Nyisztor Adorján békéscsabai járásbirósági albiró a gyulai törvényszékhez bíróvá, Rác Ernő kassai ítélőtáblai tanácsjegyző albiró az edelényi járásbírósághoz járásbiróvá, továbbá dr. Mezey László a curiához berendelt bírósági jegyző a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez, Kiss Rezső a nagyváradi Ítélőtáblához berendelt bírósági jegyző a nagyváradi törvényszékhez, dr. Kutrer Ottó lugosi törvényszéki jegyző az oravicabányai, Alberti Ernő a pozsonyi ítélőtáblához berendelt bírósági aljegyző a szentlőrinci és Pá Ily a Gyula nagybecskereki törvényszéki aljegyző a hajdúnánási járásbírósághoz albirákká. Kimutatás a budapesti kir. Ítélőtábla 1897. évi ügyforgalmáról augusztus hó végéig. Polgári. Érkezett : 8,893. Elintézésre várt 9,918. Elintéztetett: 3,241. Elintézetlen maradt: 1,881. Büntető. Érkezett: 9,823. Elintézésre várt: 10,500. Elintéztetett: 4,280. Elintézetlen maradt: 1,813. Az ügyvédjelölt felmondási ideje. A budapesti kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság: A kir. itélőtáhla felperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad, ehhez képest a felebbezési bíróság ítéletét feloldja és a kir. törvényszéket az alábbi álláspontnak megfelelő ujabb határozat hozatalára utasítja. Indokok: A fölebbezési bíróság ítéletében köztudomású tényként ismeretesnek jelentette ki azt a körülményt, hogy helyi szokást képez, mikép az ügyvédjelöltet 15 napi felmondás mellett alkalmazásától felmenteni lehet. Jóllehet az a körülmény, hogy mi képez köztudomású tényt, a S. E. T. i',2. i>. értelmében bizonyítani nem kell, tekintve mindamellett, hogy a kir. Ítélőtábla előtt ez a tény nem köztudomású, a felebbezési bíróságnak a S. E. T. 64. §. értelmében, azokat az adatokat és körülményeket, a melyekre ezt a meggyőződését