A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 3. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Törvényszéki eljárás [2. r.]

A JOG ö maga igényli; mindezeknél fogva azon kérelem, hogy az elöl körülirt ajándékozási szerződés gyámhatóságilag jóváhagyassék, elutasittatik és erről E. Mór folyamodó megbízottja dr. B. I. ügyvéd ur kezéhez a szerződés visszaadásával értesíttetik. Budapesten a fő- és székváros árvaszékének, 1896. évi november hó 19-én tartott üléséből. (P. H.) Sipőc elnök.s. k. Reméljük, hogy az árvaszék határozata jótékonyan fogja befolyásolni joggyakorlatunkat, mely mint eddig, ugy ezen tul is perhorreskálni fogja az álügyleteknek Ítéletbe foglalását. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.* Irta: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. Törvényszéki eljárás. I. Fejezet. Keresetlevél és egyéb beadványok. 129. §. Már a tervezet 7. §-ánál hangsúlyoztuk azt, hogy a gyors és olcsó igazságszolgáltatásnak egyik első feltételét az képezi, hogy a peres felek a szükséges perjogi adatokat lehetőleg a keresethez mellékeljék, a keresetlevelet kellőkép felszereljék, nehogy ennek hiánya—amennyiben azok az első tárgyaláson se terjesztetnének elő — a tárgyalás elhalasztását tegye szükségessé, még akkor is,haegyébként aperes kérdés már itéletileg lenne e ldönthető. Az igazságszolgáltatásban mindennemű halasztást — ha csak lehet — kerülni kell, s azért legcélszerűbb törvény utján utasítani a feleket, hogy a keresethez ne csak a meghatalmazást, hanem a gyámi és gondnoki, nemkülönben az örökösi minőséget és miséget, valamint a dologi jog nyilvánkönyvi bejegyzését igazoló okmányok és telekkönyvi másolatokat, de különösen azokat, a melyek a felperességi jogés a törvényes képviselet igazolására vonatkoznak, csatolják be. Szükséges pedig ezen rendelkezés, miként azt fentebb kiemeltük, annál is inkább, nehogy — különösen ha alperes az első tárgyalási határnapot elmulasztja, — ezen adatok hiánya az Ítéletnek nyomban meghozatalát akadályozza, és mert a 134. §. csupán a keresetben emiitett okiratok csatolásáról intézkedik. Fel kell azonkívül ruházni a perbíróságot azon joggal, hogy ezen hiányok fennforgása esetében is a keresetet a megjelölt hiányoknak záros határidő alatt leendő pótlása végett visszaadhassa. A szakasz utolsó bekezdésében az ennek megfelelő rendelkezés felveendő. 133. §. Az «illetékesség» és a «hatáskör» fogalmának összezavarása sok helytelenséget idéz elő a jogszolgáltatásban, a menynyiben azok többször mint teljesen azonos fogalmak vétetnek alkalmazásba. Ezt meggátolandó, a szövegbe az illetékes szó mellé a «hatáskör* is beszúrandó. Kívánatosnak mutatkozik ez már azon okból is, mivel a tervezet a szakasz második bekezdésében maga is jelzi a különbséget, és a hatáskör figyelembe vétele mellett kivételt statuál akkor, a midőn a törvényszék hatásköréhez tartozó keresettel oly keresetet is egybekapcsolhatónak rendel, mely értékére való tekintettel a kir. járásbíróság hatásköré hez van utalva. II. F ej e z e t. Idézés. 139. §. Az elnök akadályoztatása esetére gondoskodni kell arról, hogy az idéző végzést helyette ki tartozik kibocsájtani. Sőt miután a 129 §-ra vonatkozó véleményünk oda terjedt, hogy a keresetlevél hiányos felszerelés esetén pótlás végett visszaadandó egyrészt, másrészt pedig a bíróság illetékességének hiányát kivételes esetekben (47. §.), úgyszintén hatáskörét (12. §.) már a kereset elintézésekor hivatalból tartozik figyelembe venni, kétségtelen, hogy a szakasz szövege nem kimerítő és az a következőkép formulázandó: <A keresetlevélre az idéző végzést az elnök vagy annak helyettese bocsátja ki. Ha azonban az elnök, vagy annak helyettese ugy találja, hogy a keresetlevél hiányosan van felszerelve, vagya törvényszerű kellékekkel nem bír, avagy ha a keresetlevél hivatalból leendő visszautasításának esete látszik fennforogni, az idéző végzés kibocsájtása nélkül az rövid uton a bíróság elé terjesztendő, mely az idéző végzés k i b oc s á j t á s a, vagy p e d i g a k e r e setle v é 1 n ek pótlás végett leendő visszaadása, illetőleg hivatalbóli visszautasítása tárgyában határoz. 141. §. Nem képzelhető oly sürgős pereset, hogy a perfelvételi határnapnak akár az ünnep előtti, akár pedig az utánna következő hétköznapra leendő kitűzése által periculum in mora esete állna be, és azért ezen szakasz nemcsak hogy egészben kihagyandó, hanem már a munkaszünetre való tekin* Előző cikk 1897. évi 1. sz. tettel is ép annak ellenkezőjét, vagyis azt tartjuk a tervezetbe felveendőnek, hogy perfelvételi határnapok, vasárnapok és Gergely-naptár szerinti közönséges ünnepnapra még sürgős esetekben sem tűzhetők. 142. §. A perfelvételi határnap és az idéző végzés kézbesítése között megszabott időközt nem tartjuk elegendőnek. Alperesnek ugyanis nemcsak arra kell időt engedni, hogy meghatalmazottat vallhasson és azt kellő informátióval elláthassa, hanem a jogszolgáltatás érdekében meg kell adni a peres feleknek a kellő időhaladékot arra is, hogy a kereset vétele utána p e r e s j o g v i s z o n y t peren kivül rendezhessék, és ha lehetséges, a per tárgyára nézve ugyancsak perenkivül, tehát addig, mig nagyobbmérvü perköltségek nem támadnak, e g y e s s é g e t k ö t h e s s e n e k. Mert azt elvitatni nem lehet, hogy a peres felek legtöbb esetben a per megindításának hatása alatt lépnek egyességre, és az,bn előnyt, mely ebből az igazságszolgáltatásra háramlik, a per felvétele uláu a terv. 196. £-ának rendelkezése aligha fogja többé oly mérvben előmozdítani. A perfelvételi időközt ennek folytán 8, 15 és 30 napban véljük megszabandónak. 144. §. Hogy alperes elhalálozása vagy pedig elköltözése esetén a jogutódok, illetve a pontos lakhely kipuhatolása, illetve a hirdetményi idézéshez szükséges adatok beszerzése, sokszor a felperestől nem függő akadályok miatt hosszabb időt igényel, ez a jelenlegi közigazgatási viszonyok mellett köztudomású. És miután se a bíróságnak, se pedig a meg nem idézhető alperesnek, vagy az elhalt alperes jogutódainak nem áll érdekében a hirdetményi idézésnek forszirozása; a perindítás hatálya pedig felperesre sokszor nagyon is fontos jogi következményekkel jár, nem foroghat fenn semmi akadály arra nézve, hogy a bíróság felperes indokolt kérelmére a 30 napi záros határidőt meghosszabbithassa s a mennyiben ez megtagadtatnék, felperesnek a hirdetményi idézés kérhetése céljából ujabbilönapi határidőt engedélyezhessen. A m eg nem hosszabbítható záros határidő megszabását tehát hel ytelennek és méltánytalannak tartjuk. 145. §. A folyamatban levő ügyekben is az idézésnek az ellenfél részére való kézbesítése és a határnap közötti idő legalább 8 napban állapítandó meg. III. F ej e ze t. Kézbesítés. 147—150. §§. A tervezet ugy a kir. törvényszék, valamint a kir. járásbíróságoknál a kézbesítések közvetítése és kezelésével a bíróság jegyzőjét bízza meg. Ezen újítás azonban már feltételezi azt, hogy a jelenleg érvényben levő kezelési rendszer hatályon kivül helyezésével a lajstromos rendszer és a jegyzői irodák intézménye léptettessék életbe. A mennyiben azonban ez meg nem történnék, ugy a tervezet 147—15Ö. §§-ai e részben módositandók lesznek. A 150. §. utolsó bekezdése azonban minden esetben akként lenne helyesbítendő, hogy ha a fél ügyvéd által van képviselve, ugy a beadvány hiányzó példánya, a mennyiben felhívás dacára sem pótoltatik, nem a fél költségére, a ki se a mulasztásról, se a felhívásról tudomással nem bír, hanem első sorban a beadványt ellenjegyző ügyvéd költségére legyen elkészítendő, és a szükséges bélyeg erejéig a lelet a bíróság j egyzője által felveendő. 156. §. A tervezet 485. §-a szerint a járásbirósági eljárásban a jelen törvényben foglalt eltérésekkel a törvényszéki eljárásra nézve megállapított szabályok alkalmazandók. A 485—500 §§-okban a szükséghez képest megjelöltetnek azon eltérések is, a melyeket a tervezet a járásbirósági és törvényszéki eljárás között felállítani szükségesnek vélt. Ezen szakaszokban azonban nem foglaltatik az, hogy a 156. §. dispositioja a járásbirósági eljárásban nem, vagy csak kivételes esetekben alkalmazható. Már pedig helytelen az — bármennyire is egyetértünk a javaslat szerzőjének azon törekvésével, hogy a kézbesítések körül előforduló mizériákon segítve legyen, hogy a szakasz ama rendelkezése, mely szerint ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja nem lakik a bíróság székhelyén, a bíróság az ellenfél indítványára elrendelheti, hogy a fél a kézbesítések átvételére a bíróság székhelyén lakó megbízottat nevezzen a járásbirósági eljárásban, tehát oly ügyekben is, a hol az ügyvéd általi képviseltetés nem kötelező, alkalmazásba vétessék. Mert hiszen akkor az, a ki magát ügyvéd, vagy meghatalmazott által nem képviselteti, előnyösebb helyzetben volna, a mi epen nem felelne meg az osztó igazságnak. De még a tszéki eljárásban sem tartjuk minden esetben helyén valónak azt, hogy a fél kézbesítési megbízott nevezésére köteleztessek, mert ez e g y f el öl a z ü gy v é d i k a r é r d e k e i t sérti a mennyiben a bíróságok székhelyén lakó ügyvédeket előnyösebb helyzetbe juttatja, másfelöl pedig a félnek költ