A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 37. szám - Az uj osztrák perrendtartás életbeléptetésének előkészítése. (Birói egyenruha és birói előkészítő szolgálat) - A nagyváradi igazságügyi palota

A JOG 147 hozatal az alaptőke-felemeléstől tüggetlen intézkedés, a melyet a közgyűlés törvényes hatáskörében akár az alaptőke-felemeléstől különállóan, akár avval együtt elhatározhatott és a mely a felperes és alperes közt a részvényjegyzékböl származó jogviszonyra sem közvetlenül, sem közvetve befolyással nincs. Ezek alapján felperest a 25 drb részvény fejében fizetett 5,000 frt visszaadása iránti kereseti követelésével elutasítani és mint pervesztest a prts. 251. §-a értelmében a perköltségben marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperest a követelt 5,000 frt tőkének, ez | után és pedig 500 frt után 1893. évi szept. 1-étó'l, 500 frt. után I 1893. évi okt. 1-től, 500 trt után 1893. évi november 1-től, 500 frt után 1893. évi december 1-től, 500 frt után 1894. évi január I 2-ától, 500 frt után 1894. évi február 1-től, 500 frt után 1894. | évi március 1-től, 500 frt után 189±. évi ápril 1 -tői és 500 frt után 1894. évi máj. hó,s500 frt után 1895. évi jul l-ig számított 6°/o s ettől az időtől kezdve pedig 5% kamatnak, továbbá 162 frt perbeli és 41 frt 65 kr. felebbezési költségnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperes részére leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: A keresk. törvény a részvénytársaságok által elhatározott alaptőke-felemelés tekintetében külön intézkedést nem tartalmaz azokban a kérdésekben, melyek a felemelt alaptőke aláírására, befizetésére és bejegyzésére vonatkoznak s így külön törvényintézkedés hiányában, a joghaszonszerüség alapján a tör- | vénynek azokat az intézkedéseit kell megfelelően alkalmazni és irányadóknak elfogadni, a melyek az eredeti alaptőke alkotására vonatkozólag törvény áltál megállapittattak. A k. t. 149. §. szerint a társaság megalakultnak tekintendő, ha első sorban az alaptőkéje biztosítva van, ugyanazon törvény 154. §-ának utolsó bekezdése pedig megállapítja azt, hogy ha két hó alatt az alaptőke aláírás által biztosítva nincs, az aláírók az alapitóktól, a kiknek kezéhez az aláírók az aláírás által elvállalt kötelezettség fejében fizetést teljesítettek, a befizetett összegeket visszakövetelhetik. A fenforgó esetben nem vitás a peres felek közt az, hogy alperes társaság 1893. évi márc. hó 2tí-án tartott közgyűlésén az addigi 3,250 drb 20 i frt névértékű részvényből álló 650.000 frtnyi alaptőkéjének 1,75U drb 200 frt névértékű uj részvénynek kibocsátása által egy millió frtra való felemelését határozta el és ily alaptőkére vonatkozó részvényaláirás végett bocsátott ki felhívást; nem vitás a peres felek közt az sem, hogy felperes ily ujabb alaptőke alkotásához kivánt 25 drb 200 frt névértékű részvény jegyzése által hozzájárult; végül nem vitás az sem, hogy felperes a megfelelő 5,000 frt összeget alperes részvénytársaság- i nál tényleg befizette és a jegyzett 25 drb részvényt megkapta. Alperes maga beismeri, hogy 1,750 drb részvényből 75 drb részvénynél többet elhelyezni nem sikerült, a miből önként következik, hogy az uj alaptőkére csak 15,000 frt lett befizetve, azt pedig alperes nem is állítja, hogy az uj alaptőke a törvénynek megfelelő aláírás által egész összegében biztosítva lett. Bizonyítva van ezek szerint az, hogy az alaptőke-felemelés meg nem történt, mert az sem teljesen befizetve, sem aláírás által biztosítva nem lett, az elsőbiróság által ítéletének indokaiban emiitett 1895. évi ápril 28-iki, 1896. évi már;. 14-iki közgyűlési határozattal pedig az van bizonyítva, hogy az alperes részvénytársaság az alaptőkefelemelést elejtette, illetve, hogy a felszámolást kimondotta s azt tényleg keresztül is viszi. Alperes részvénytársaság, illetve annak igazgatósága mindaddig, míg a felemelni szándékolt uj alaptőke egész összegében az aláírás által biztosítva nem volt, az aláirt részvények után befizetést jog szerint nem követelhetett, mert a részvényaláirónak befizetési kötelezettsége csak akkor állott be, ha az a cél, melynek eléréséhez aláírásával hozzájárult, tényleg eléretett, vagyis az alaptőke beszerzése aláírás által teljesen sikerült; az igazgatóság pedig a tényleg mégis befizetett összeget nem volt jogosítva a társaság eredeti alaptőkéjéhez csatolni, mert az az alaptőke, melyre a befizetés történt, sem jogilag, sem tényleg nem létezett; és mert a S. és társa cég és alperes részvénytársaság között létesült jogviszony az elsőbiróság által ítéletének indokaiban e részben helyesen kifejtettek szerint felperesnek a 25 drb részvény jegyzéséből származó jogait nem érinti. Nem szenved tehát kétséget, hogy felperes a K. T. 154. tj-ának utolsó bekezdése értelmében az általa befizetett 5000 frt összeget alperestől visszakövetelheti, mert az törvényellenesen csatoltatott az alperes társaság eredeti alaptőkéjéhez, alperes pedig annak visszaadását a K. T. 163. §-a alapján meg nem tagadhatja, mert a befizetés folytán felperes részvényesnek, a befizetett öszszeg fejében kapott 25 drb részvény pedig, a fent kifejtettek szerint, részvénynek jog szerint nem tekinthető s igy a törvény korlátozó intézkedése nem nyerhet arra nézve alkalmazást. Mindezeknél fogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperes a követelt 5,000 frt tőkének s ez után követelt és az 1895. évi XXXVI. t.-cikk 1. §-ának figyelembe vétele mellett számított nem vitás kereskedelmi kamatnak és mint pervesztes a perbeli felebbezézi költségeknek felperes részére való megfizetésére köteleztetett. A m. kir. Curia: A budapesti kir. ítélőtáblának ítélete helybenhagyatik. Indokok; A felek perbeli előadása és a becsatolt cégkivonat alapján helyesen állapították meg az alsóbiróságok azt a tényállást, hogy az alperes részvénytársaság 1893. évi márc. 26-án tartott közgyűlésének ama határozata folytán, mely szerint alaptőkéjét az eredeti 650,000 frtról 1,750 darab 200 forint névértékű uj részvénynek kibocsátása által egy millió forintra felemeli: bocsáttattak ki az uj részvények jegyzésére vonatkozó hirdetmények és felhívások és hogy felperes a felemelni határozott részvénytőke beszerzése céljából kibocsátani tervezett uj részvényekből jegyzett 25 darabot. Az alperes perbeli beismerése szerint az uj részvényaláirás 1,750 drb helyett csak 75 drb erejéig sikerült, minek következtében az alperes részvénytársaság 1895. április 28-án tartott közgyűlési határozata, hogy a S.-féle 75 drb régi részvény megsemmisítése által 650,000 frtról 635,000 frtra apadt eredeti részvénytőkét az uj részvényekre befizetett 15,000 frttal ismét 650,000 frtra emeli fel, kijelenti egyúttal közgyűlési határozatában azt is, hogy miután a részvénytőke állaga változást nem szenvedett, az alapszabályok előbb tervezet módosításának szüksége fenn nem forog. Tekintve már most hogy az a cél, melynek eléréséhez a felperes 25 drb uj részvénynek jegyzése által járulni kivánt, el nem éretett, mert az alperes részvénytársaság alaptőkéje az eredeti 650,000 frt összegében megmaradván, tőkefelemelés nem történt, tekintve, hogy az alperes azt, hogy tőkefelcmelés esete fenn nem forog, az 1895 április 28-iki közgyűlésen megállapítván, az alaptőkének tervbe vett felemelését önmaga ejtette el, tekintve, hogy alaptőke-felemelés hiányában alperesnek nem volt joga az uj részvényekre, tehát a tőkefelemelés céljából befizetett összegeket a megsemmisitett 75 drb régi részvény névértékével leapadt eredeti alaptőkének az eredeti 650,000 frtra való felemelésére fordítani s felperes nem köteles a régi alaptőke alkatrészét képező részvényeket megtartani: helyesen rendelkezett a másodbiróság, midőn alperest a kereseti tőkének, kamatnak és a polg. rendt. 251. §-a alapján perköltségnek fizetésére is kötelezte, ugyanazért ítéletét az ügy érdemét illetőleg az itt kifejtett okokból' helybenhagyni kellett. (1897 június 30. 368.) Bűnügyekben. A ki a bántalmazott egyént bántalmaztatása közben megfogja s ezzel akadályozza a védekezésben, nem mint bűnsegéd, hanem mint társtettes mondandó ki bűnösnek a bántalmazás által okozott testi sértésben. A dunaföldvári kir. járásbíróság 1897. évi március hó 1 5-én 659/B. szám alatt súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt B. Lidia és társai elleni bűnügyben következőleg itélt: A kir. járásbíróság B. Lídia vádlottat az ifj. S. András által panaszolt s a Btk. 301. S-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében, B. István vádlottat az ugyanazon vétségben való részesség miatt a Btk. 62. §. 2. pontja alapján mint bűnsegédet bűnösöknek, . . B. Pál, R. József és B. Pálné vádlottakat a súlyos testi sértés vétségének vádja alól felmenti. Indokok: Ifj. S. András panaszolta, hogy ő Bölcskén 1896 október 17-én tettleg és olykép bántalmaztatott, hogy az orvosi látleletben leirt és 14 nap alatt gyógyult testi sértéseket szenvedte. Az eljárás folyamán B. Lidia vádlott beismerte, hogy nevezettnek, aki neki férje volt, de a kitől törvényesen elvált s a kivel azóta ellenséges viszonyban van, sértéseit ő okozta olykép, hogy egy léccel «ütötte a hol érte». Ennélfogva őt a súlyos testi sértés vétségében bűnösnek kimondani kellett. — B. István vádlott beismerte, hogy ö az alatt, mig B. Lidia a léccel ütött, a sértettet fogta, nyilván azért, hogy ne védekezhessék. E szerint B. István mint bűnsegéd volt elítélendő. . B. Pál, B. Pálné és R. József vádlottak a vád alól felmentendők voltak, mert tagadásukkal szemben a tanuknak ellentmondó és bizonyos tekintetben aggályos vallomásuk alapján bűnösségük annál kevésbé állapitható meg, mert a teljes és őszinte beismerésben levő B. Lídiának hitelt érdemlő vallomása szerint ezek a bántalmazásban részt nem vettek. A pécsi kir. ítélőtábla 11897. évi június hó 2 -én 1,755/B. szám alatt) következően itélt: Minthogy az, aki elkövetési cselekedettel járul valamely büntetendő cselekmény véghezviteléhez, a Btk. 70. §-a értelmében társtettesnek tekintendő; minthogy a vádbeli esetben B. István maga beismerte, hogy ifj. S. Andrást megfogta s tartotta, mig az odaérkező B. Lidia léccel bántalmazta, sőt K. M., K. M.-né, K. T. és S. L. tanuk szerint B. István volt az, aki S. Andrást nemcsak megfogta, hanem udvarukba bevonszolta s fogta, mig odahívott társai verték, mely ténykedése nem a Btk. 69. §-ának 2. pontjában körülirt bünsegédi, hanem a 70. §. szerinti társtettesi közreműködés jellegével bir: a kir. ítélőtábla az elsőbirósági ítélet felebbezett részének megváltoztatásával B. Istvánt az ifj. S. András sérelmére elkövetett, a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében a 70. §-a alapján mint társtettest mondja ki bűnösnek és reá szabott büntetéseket a Btk. 302. és 71. §-ai alapján alkalmazottaknak nyilványitja. E változtatással ugyanazt az ítéletet, B. Lídiát elitélő, ezt a vádlottat és B. Istvánt a költségben marasztaló, a többi vádlottakat a vád alól felmentő . . . nem felebbezett részeiben érintetlenül hagyja.