A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 37. szám - A bususok a végrehajtási eljárásban. Az igazságügyi minister ur figyelmébe

254 A JOG gyeneljük meg magunkat az itt-ott összeszerzett kis jogi ismereteinkkel, ha mindjárt nem a fővárosban cseperedtünk is fel. Én elhiszem a cikkíró urnák, hogy Pesten vannak nehéz dolgok, de higyje el nekem, hogy vidéken is vannak s hogy valamiként a fővárosban is vannak jobb és gyengébb birák, ép igy van ez a vidéken is. Nem igen akar ugyan a cikkíró ur engedni semmit a vidékieknek, mert ha felkerülnek is, szerinte akár járásbírósághoz, akár törvényszékhez jutnak: nem felelnek meg hivatásuknak. Ez a cikkíró ur egyéni nézete lehet, de hogy a főváros jogász közönségének a nézete a többségnél nem ez lesz: arra nagyot mernék tenni. A mi végre az irodalmi munkásságot illeti, eltekintve néhány kiválóbb jogi irótól, biz a fővárosi bíráktól se látunk nagyobb irodalmi munkásságot mint a vidékiektől, s itt-ott mind a két részről fel-fel tűnik egy-egy jelesebb irodalmi jnű, vagy apróbb dolgozat. Ha tehát az irodalmi munkásság volna jutalmazandó : nagyon sok fővárosi biró lekerülne a vidékre, sőt azt hiszem több felkerülne a vidékről, mint a mennyi ott maradna. Egyébként a biró nem jogi iró, nem az a hivatása, hanem a csendes, de eredményes gyakorlati munkásság, ezt pedig erős százalékban megtaláljuk ugy a fővárosban, mint a vidéken. Hogy különben milyen véleménnyel voltak néhány évvel ezelőtt a fővárosi bíróságokról a fővárosban, a mikor még nem volt életben a cikkíró ur szerint most divatban lévő vidéki behelyezési rendszer, csak forgasson visszafelé «A Jog» ban egy pár évre. s akkor meg fogja látni, hogy a fővárosi bíróságokra rászórt s talán fölösleges dicsérete mennyire értékelendő. Ne bántsuk hát egymást s egyikünk kiemelése ne essék a másik rovására. Hagyjuk csak folyni a dolgokat ugy. a mint azok megindultak, volt a mostani igazságügyminister fővárosi biró s bizonyára ismeri ugy a fővárosi bíróságok, mint a vidékiek bajait, igyekszik azokat egy vagy más módon sanálni : ha tökéleteset nem teremthet, tudjuk be azt az emberi gyarlóságnak, a minek tudhatjuk be azt is, hogy még a t. cikkíró ur cikke sem érte el a tökéletességet. Abususok a végrehajtási eljárásban J^- Az igazságügyi minister ur figyelmébe. — Irta : Dr. GRABER GYULA bpesti ügyvéd. Legfőbb ideje már, hogy az igazságügyminister ur rendeletileg segítsen befoltozni azon sok hézagot, a mely a végrehajtási törvény szakaszai között létezik s a mely annyi visszaélésre adott | már eddig is alkalmat, hogy az igazságszolgáltatás gyorsítására irányuló általános törekvések dacára ma ott tartunk, hogy egy szabályszerűen közzétett, hirdetett árverést a helyszínén nemcsak meg lehet akadályozni, de legalább egy évre el lehet odázni. A szorongatott adósok bizonyára örömmel fogják olvasni és megtanulni a hitelezők boszantásának különféle módjait, de bár vennék is minél sűrűbben alkalmazásba, hogy az elszaporodó panaszok teremnék meg az óhajtott reformot. Ott tartunk tehát, hogy az árverési hirdetmény jogerős: kifüggesztés, hirlelés rendben van; a kiküldött és az érdekeltek jelen vannak: árverezni óhajtókban nincs hiány. Az árverés tehát megkezdetik. Ekkor előáll végrehajtást szenvedett és a 4,291/1891. sz- igü. m. rendeletbe foglalt birói ügyviteli szabályok 279. §-a alapján előterjeszti azon kérelmet, hogy a lefoglalt ingóságok nagyobb vételi verseny előidézése végett alkalmasabb helyre szállíttassanak át. Ilyen alkalmasabb helyül pedig kijelöl egy, a biróság székhelyén kivül eső várost. Ezt persze az érdekeltek ellenezni fogják, mire a kiküldött kénytelen a jegyzőkönyvet haladéktalanul beterjeszteni a kiküldő bírósághoz s az árverés nem tartható meg. A birói ügyviteli szabályok hivatkozott szerencsétlen §-a igy szól: «A helyi viszonyokhoz képest és számosabb vevő versenyének előidézése végett az eladandó ingóságok elárverezés végett alkalmasabb helyre, vagy valamely közel eső piacra szállíthatók, ha erre nézve az összes érdekelt felek egyetértésben vannak. Ha az átszállítást csak az egyik, vagy nem valamennyi fél kéri, a kiküldött akérelmet az ellenfél netaláni észrevételeivel együtt a jegyzőkönyvbe igtatja és a jegyzőkönyvet a kiküldő bírósághoz haladéktalanul bemutatja Ha már most az ellenfél is ismerné ezen §-t és ennek következtében hozzájárulna az ingók átszállításához, akkorvégrehajtást szenvedett oly helyet jelöl meg, hol az árverést megtartani nem lehet, — pl. tanyán, vagy pusztán — vagy egyenesen egy más járásbíróság területén fekvő községet, hová a kiküldött el nem mehet még a felek egyetértése esetén sem. A hivatkozott §. érvényben van ma is, az hatályon kivül helyezve nem lett soha s igy a végrehajtó annak engedni köteles. A visszaélésekre akarván reámutatni, nem szándékom a törvényeket és rendeleteket kritika tárgyává tenni, hanem de lege ferenda azt jegyzem meg, hogy a végrehajtási törvény igen sokszor bizza a kiküldött discretiójára annak megítélését, váljon a végrehajtás egyáltalán, s ha igen, mily korlátok között foganatosítható, pl. a végreh. törv. 48. §-a másnak birlalatában levő ingók lefoglalása esetén; igy a 49. §. a férjével együtt lakó nő ellen vezetett végrehajtás esetén. Bízvást a kiküldöttre bízhatták volna a birói ügyviteli szabályok is annak megítélését, vájjon a helyszínén, vagy más piacon érhető-e el nagyobb árverési verseny, hiszen ő a helyszínén ezt jobban megtudja Ítélni, mint a biró az ő hivatali helyiségében! Denique, az árverés nem volt megtartható. A beterjesztett jegyzőkönyvet a biró elintézi, az átszállítási kérelmet, — ha elleneztetett — elutasítja s az iratokat az eljárás folytatása végett a kiküldöttnek újból kiadatni rendeli. Ez ellen a birói végzés ellen felfolyamodás nyújtandó be, — természetesen a 8-ik napon d. u. |5 órakor — s a felfolyamodásban el lehet sirni, hogy mily borzasztó sérelem esett végrehajtást szenvedetten, a ki saját költségén akarta az átszállítást foganatosítani, már pedig az ökörnek azon a bizonyos másik helyen még egyszer akkora ára van, a mit 9 tanúval képes igazolni. Denique az iratok felmennek a táblára, lejönnek, a helybenhagyó végzés kiadatik a feleknek, az iratok a végrehajtónak, de 2 hónap már meg van nyerve. Ki van tűzve az uj árverés. Természetesen ismét előterjesztést fog beadni a végrehajtást szenvedett, mert a végrehajtási törvény szerint csak folyamodással és igényperrel tilos a hitelezőt boszantani, de előterjesztéssel szabad, mert arra nincsen bírság. Hogy mi lesz az előterjesztés tartalma, az közömbös, a cél az, hogy a hozandó határozatot megappellálhatluk és arra megint van alkalom, tehát újra nyerve van 2 hónap. Megint ki van tűzve az árverés. A hitelező végre boldogan mosolyog. Szegény naiv teremtés! Az árverési határnap előtt perújítást nyújt be alperes s a perujitási keresetre hivatkozással kérvényt nyújt be a végreh. törv. 42. §-a alapján, melyben kéri, hogy végrehajtató köteleztessék biztosíték adására, mert visszvégrehajtási igényei veszélyeztetve vannak. A marasztalás összegét nem helyezi birói letétbe, azonban a biróság — a per bírósága — mégis kénytelen az árverést felfüggeszteni. Ugyanis az 1881 : LX. t.-c. 42. §-ának utolsó bekezdése értelmében: «A beadott kérvény a végrehajtás elrendelésére és az elrendelt végrehajtás foganatosítására csak akkor bír halasztó hatálylyal, ha a marasztalás összege, vagy a marasztalás tárgya, illetőleg ennek egyenértéke a bíróságnál letétetett «Következésképpen, — miután a törvény csakis stricte magyarázható, — csak a végrehajtás elrendelése, va,y foganatosítása nem függeszthető tel akkor, ha a marasztalás összege nem helyeztetett letétbe, de már az árverés ez esetben is felfüggesztendő, mert az árveréssel szemben a halasztó hatály nincs a törvényben a letétbe helyezéstől függővé téve. Igaz, hogy a végrehajtási törvény 42. §-a nem is tesz említést az árverésről, sőt a 42. §. első bekezdése csakis arról szól, hogy: «végrehajtást szenvedett .. kívánhatja, hogy a kielégítési végrehajtás a végrehajtató általnyujtandó biztosítéktól tétessékfüggövé, — s ebből látszólag az következnék, hogy az árverés ilyen módon nem is függeszthető fel. Ámde a törvény intentióival és szellemével ellenkeznék ezen feltevés. Hiszen a végyehajtató esetleg csak a végrehajtási eljárás során jut azon helyzetbe, hogy nála a végrehajtási igények veszélyeztetve vannak. Az tehát kétségtelen, hogy a biztositék-adás követelésének joga meg van a végrehajtási eljárás folyama alatt is, vagyis az árverés előtt is. Az árverés tehát a kérelem következtében a per bírósága által felfüggesztendő és esetleg a felek meghallgatása után határozni fog, vagy oly irányban, hogy biztosítékot követel felperestől, vagy pedig megengedi, hogy a végrehajtást szenvedett birói letétbe helyezhesse a marasztalási összeget. Minden esetre egy anyagi intézkedést tartalmazó végzést fog hozni, mely ellen tehát ismét felfolyamodásnak van helye a kir. táblához. Tehát ismét megvan nyerve 2 hónap s a hitelező most már igazán jogos kíváncsisággal fogja a fejleményeket lesni s kíváncsian várja majd, hogy milyen kifogással fogja megint alperes az árverést elodázni ? Oh van még eszköz bőven! Azok a §-ok, melyeket a végrehajtási törvénybe a legnemesebb intentio vitt bele: a kiméletesség, — azok a lepompásabb eszközök arra, hogy a hitelező vérig bosszantassék. Ilyen a végreh. törv. 106. §-a is, mely a következő intézkedést tartalmazza: «A végrehajtást szenvedőnek jogában áll kijelölni azon sorrendet, melyben az árverés történjék, sőt az összeirt ingóság helyett más ingóságokat is bocsáthat árverés alá .. » A mód a következő: Isten tudja hányadszor, ismét ki van tűzve az árverés. Min-