A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 36. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [20. r.]

A JOG 143 nevezettek a kitűzendő határnapon a föesküt le is tegyék, mert ellenesetben annak a viszonkötelezettségnek felperes részéről teljesítése, hogy alperes részére egyidejűen egy 914 írtról szóló 4 havi lejárattal s elfogadási aláírással ellátott váltót átadjon, végre hajtás terhével tartozik alperes egy hordóban 750 liter fehér és ó bort a 391. sz. minta szerint literenként 20 krjával, két hordóban a 750 liter, összesen 1,500 liter fehér és ó bort a 38K sz. minta szerint literenkint 16 krjával, két hordóban a 750 liter, összesen 1,500 liter Schiller bort a 389. sz. minta szerint literenkint 13 krjával s egy hordóban 300 liter finom minőségű vörös bort literenkint 28 krjával számítva, felperesnek Bajára hajón 15 nap alatt szállítani és ott átadni stb. Indokolás: Alperes beismerte, hogy G. Ödön az ő alkalmazottja s utazója volt. Ha a főnök üzletbeli alkalmazottját a telep helyén kívül ügyletekkel megbízza, a keresk. törv. 45. §-a értelmében, a 43. §. intézkedései az ilyen utazókra is alkalmazandók. E szerint a keresk. törv. 43. §-a értelmében G. Ödön jogköre kiterjedt arra is, hogy alperes áruit annak nevében eladhassa. Alperes felebbezésében ki is jelenti, hogy készpénzfizetés mellett G. Ödön jogosítva volt az ő áruit eladni. De ha G. Ödön mint alperes alkalmazottja s utazója jogosítva volt is arra, hogy alperes áruit eladja, minthogy az áruknak hitelre való eladása az üzlet folytatásával rendszerint együtt nem jár, az árukat hitelbe csak ugy adhatta el, ha erre külön meghatalmazással birt; felperes azt, hogy G. Ödönt alperes az áruknak hitelre való eladásával külön megbízta, ki nem mutatta, és igy az A) alatt mellékelt okiratban foglalt vételügylet, a mely szerint az áruk 4 havi hitelre adattak cl, alperest csak ugy kötelezi, ha a maga részéről ahhoz szintén hozzájárult; telperes annak a hozzájárulásnak a bizonyítására az F) a. mellékelt levélre hivatkozott, a melyben a megrendelés teljesítése igértetik. Alperes az Fi alatt mellékelt levél valódiságát tagadta és azzal az ellenvetéssel élt, hogy azt az ő távollétében egy irnok irta, mire felperes végiratában annak bizonyítására, hogy az F) alatt mellékelt levelet alperes kereskedelmi meghatalmazottjairta, hogy a levél tartalmáról alperesnek tudomása volt, a főesküvel kínálta meg alperest, a ki azt, anélkül, hogy az eskünek elkésett kínálása miatt határozottan tiltakozott volna, ellenvégiratában elfogadta. Egyéb bizonyíték hiányában tehát, a mennyiben Sz. Ferenc tanú sem bizonyítja, hogy a cégnek valamelyik tagja Ígérte meg neki a bor szállítását, a törv. rtts. 221. §-a értelmében a fentebb megjelölt főesküt kellett megítélni, s annak le vagy le nem tételétől kellett a per eredményét függővé tenni. Ha a főeskü letételével meg lesz cáfolva felperesnek az az állítása, hogy alperes az Ai alatt mellékelt okiratban foglalt vételügylethez hozzájárult, akkor minthogy a nélkül a hitelben történt eladás, miként az már fentebb kifejtetett, alperest nem kötelezi, felperest keresetével elutasítani kellett stb. Ellenben e főeskü letételének elmulasztásával bizonyítva lesz, hogy alperes G. Ödön részéről kötött ügyletet elfogadta: akkor, minthogy alperes az egyszer elfogadott reá nézve kötelezővé vált ügylettől egyoldalúan többé el nem térhet, felperes a keresk. törv. 353. §-a értelmében a szerződés teljesítését alperestől jogosan követeli, amiért figyelemmel még arra is, hogy a szerződés teljesítésének követelése esetére a kertsk. törv. 354. §-a nem szól, alperest az eladott áruért járó váltó egyidejüleges átadása mellett a kereset értelmében marasztalni kellett stb. A magy. kir. Curia (1897. évi június hó 16-án 222. sz. a.) A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Habár a kereskedői alkalmazott, akit a főnöke a telep helyén kívül, ügyletek kötésével megbiz, a keresk. törv. 43. és 45. §§. értelmében oly kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő a ki szintúgy mint a keresk. törv. 45. §-ában emiitett kereskedői utazó, főnökének üzlete körébe eső adás-vevési ügyletek összes feltételeinek végleges megállapítására, s igy annak is, hogy a kialkudott vételár mikor és mily módon fizettessék, meghatározására s ekként áruknak hitelbe eladására feljogosítottnak tar tandó; habár tehát G. Ödön, kire nézve alperes beismerte, hogy a telep helyén kívüli ügyletek kötésére meghatalmazottja volt, s az A) alatti okiratban foglalt vételügyletet felperessel megkötötte, a kereskedői forgalomban szokásos hitelezésre e szerint a vétel tárgyát képezett áruknak négy havi lejáratú váltóért négy havi hitelre való eladására jogosított volt: mindazonáltal tekintettel arra, hogy alperes az A) alatti okiratban felsorolt borokat az ugyanabban foglalt kikötés szerint a telep helyén vagyis Villányon (ab Villány; tartozott átadni, a szerződés teljesítésének helye tehát a fennforgó esetben Villány és nem Baja lévén, alperes a szerződést a maga részéről itt tartozott teljesíteni; tekintettel más részről arra, hogy a keresk. törv. 324. §-a, de a 34-5. §. 2-ik bekezdése értelmében is felperes a vételárt szintén Villányon vagyis a • teljesítés helyén volt köteles fizetni, s ekként a szerződést a maga részéről szintén e helyen tartozott teljesíteni, tekintettel továbbá arra, hogy két oldalú szerződéseknél, melyeknél a teljesítés egyfolytában eszközlendő, egyik fél sem követelheti, hogy a másik fél teljesítsen, mielőtt ő maga teljesített, vagy legalább erre a maga részéről késznek nyilatkozott volna; végül tekintettel arra, hogy felperes az A) alatti okirat szerint, mely szintén két oldalú szerződést képez, a vett borok vétel- I áráért, négy havi lejárattal ellátott váltót volt köteles alperesnek átadni, alperes tehát a szerződést a maga részéről csak akkor tartozott volna teljesíteni, ha felperes a szerződés teljesítésére annak idején és helyén a maga részéről késznek nyilatkozott volna, vagyis ha alperest a teljesítés helyén — Villányon - négy havi lejáratú váltóval annak idején megkínálta volna, felperes azonban nem is állítja, hogy annak idején megtette volna, sőt a váltó adását még keresetében sem ajánlván fel, nyilvánvaló, hogy ezek hiányában a szerződés teljesítését alperestől nem követelheti. Felperes keresetével annál is inkább feltétlenül elutasítandó lett volna, mert a borok minősége, melyeknek átadására alperest kötelezni kéri, a keresetben oly módon nincs megjelölve, hogy annak alapján végrehajtható ítélet volna hozható. Minthogy alperes a másodbiróság ítélete ellen f-lebbezéssel nem élt, s igy az ő előnyére és a felebbező felperes hátrányára az 1881.éviLIX. t.-c.43.§-aszerint megnem változtatható, a másodbiróság ítéletét helyben kellett hagyni. Bűnügyekben. A bűnvádi feljelentéssel való fenyegetés — minas juris — nem találtatott alkalmasnak a zsarolás megállapítására. A pozsonyi kir. tábla: Zsarolás vétségével vádolt F. Gy. elleni bűnügyben itélt: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatva, a vádlottat felmenti. Indokok: B. R. beismeri, hogy csakugyan átvett a vádlottól árukat és behajthatlan követeléseket összesen 450 frt megállapított értékben, és ezzel az összeggel a vádlottnak adósa maradt, de a tartozásra pár nap múlva 350 frl készpénzt fizetett a vádlottnak. Beismeri továbbá, hogy a vádlott ruha és fehérneműi akkor, mikor az Trencsénből elköltözött, Trencsénben maradtak s azoknak utána küldésére vádlott őt levélileg ismételve kérte, a holmi azonban tűzvész alkalmával elpusztult. Ennek a ruhaneműnek értéke fejében követelt vádlott sommás per utján 400 frtot B. R.-tól és 50 frtot a vett árukért. Habár B. R., a ki a polgári perben esküt tett arra, hogy ő árukért 50 frttal adósa nem maradt a vádlottnak, és hogy attól ruha- és fehérnemüeket megőrzés végett át nem vett, ellentétes bizonyítékok hiányában sikeresen védekezett is a hamis eskü vádja ellen azzal, hogy ő a 450 frt tartozása tekintetében 350 frt készpénz kifizetése mellett olykép egyezett volt ki a vádlottal, hogy még 50 frttal adósa maradt ugyan, de nem áruk, hanem a vádlótól átvett behajthatlan követelések fejében, továbbá, hogy a vádlott ruha- és fehérneműit csak ott hagyta az ő padlásán az ő beleegyezésével, de nem bizta az ő őrizetére, s igy ő magát az elégett holmiért kártérítésre kötelezettnek el nem ismeri; mindazonáltal különösen azokból a levelekből, melyeket vádlott B. R.-hez intézett s melyekre a zsarolás vádja alapíttatott,kétségtelen, hogy viszont a vádlottá köztük fennállott viszonyból azt a meggyőződést merítette, hogy a behajthatlan követelésekkel együtt átvett áruk fejében kialkudott 450 frt összegből maradt fen a kérdéses 50 frt követelése és hogy B. R. az elégett holmit megőrizni köteles lett volna és ebben a meggyőződésben tehát nem azzal a célzattal, hogy magának jogtalan módon hasznot szerezzen, hanem ellenkezőleg jogosnak vélt követelésére tekintettel kérte B. R.-t arra, hogy őt legalább 100 frt erejéig kártalanítsa. E szerint a vádlóit nem fenyegette zsarolási célból bűnvádi feljelentéssel A. R.-t, hanem ellenkezőleg, bárha erősen meg volt is győződve, hogy B. R. hamisan esküdött, épen abbeli készségének adott kifejezést, hogy szorult anyagi helyzetében ugy a bűnvádi feljelentés megtételétől, mint minden további követeléstől eláll, ha őt B. R. jogosnak vélt-450 frt követelése fejében, melyből a B. R. esküje folytán elüttetett, 100 frt összeggel kártalanítja (1895. november 26. 2,920. sz. a.) A m. kir. Curia itélt: Minthogy a bűnvádi feljelentéssel való fenyegetés ténye egymagában nem alkalmas arra, hogy a btk. 350. §-ában meghatározott bűncselekmény tényálladékát megállapítsa: a kir. tábla ítélete az itt felhozott okból helybenhagyatik. (1897. március 18. 1,676. sz. a.) Erőszakos nemi közösülés megállapítása oly alapon, hogy a 12. életévét alig meghaladott sértett fél még nem volt képes akaratának nyilvánítására. — A 235. §. 2. pontjában a többi között kiemelt < felügyelet» vagy ^ gondviselés > csak «megbizás folytán, tehát hivatásszerüleg elvállalt kötelességből gyakoltatik, a gazda pedig a cselédet nem arra való felügyelet vagy annak gondozása végett veszi magához, hanem szolgálatára fogadja fel s az a felügyelet, mit a gazda cselédje felett gyakorol, csak odáig terjed, a meddig azt a gazdái hatalomból folyólag a gazda jogos érdekei a cseléd jól felfogott érdekeivel összhangban maguk• kai hozzák. A ni. kir. Curia: (1897 március 9. 5,001. sz. a.) Erőszakos nemi közösülés bűntettével vádolt N. L. elleni bűnügyben itélt: Mindkét alsófoku bíróság ítéletének részben megváltoztatásával, vádlott a Btk. 232. §. 1. pontjában meghatározott ezen §. szerint büntetendő erőszakos nemi közösülés bűntettében mondatik ki bűnösnek s három évi fegyházra ítéltetik. Indokok: A kir. tábla az Ítéletnek indokaiban felhozotI tak alapján helyesen minősítette vádlott cselekményét — az első-