A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 36. szám - Örökösödési osztályrészek telekkönyvi biztosítása - A magyar ügyvédség a negyvenes években - A "tényállás" kérdéséhez a sommás perekben

A JOG 247 vagy elv megjelölésére s nem akart belemagyarázni valamely terminus technicusba olyat, a mit belemagyarázni lehet ugyan egy szóba vagy kifejezésbe, de a mely megállapodott szokásnál fogva ma senl jelenthet mást, mint a mit eddig jelentett. Ilyen kifejezésnek találta egyik vidéki törvényszék polgári felebbezési tanácsa a ^tényállás* kifejezést, s megállapodott legalább az utóbbi gyakorlatából észlelhetó'leg, megállapithatólag abban az elvben, hogy a «tényállás* annak a ^megállapítását* jelenti: mit fogadott e bíróság a felek cló'adása és a bizonyítékok mérlegelése alapján, mint bizonyítottnak vett tényeket, a tárgyalás befejezte után; s mert az elsőfokú bíróság a tényállást nem ennek a felfogásnak megfelelően -állapította meg*, az Ítéletet illetve a bíró eljárását a s. törv. 121. §-a 6. pontjára való hivatkozással szabálytalannak nyilvánította. Az ítélet legfőbb szabálytalanságát egyébként a felebbezési bíróság abban látta, hogy az indokolásnak a tényállás előadására vonatkozó részében a biró ennyit mondott: «A tárgyalás és bizonyítás eredményét is magában foglaló tényállás, a . . . . számú jegyzőkönyvben van felvéve.» Ebből az alkalomból három kérdésre akarok kiterjeszkedni: 1) a ^tényállás* terminológiai fogalmára; 2) a tényállás * megállapításának» kérdésére; 3) a tényállás telöadásja* kérdésével a s. törv. 121. § utolsó bekezdésére tekintettel. A «tényállás» terminológiai fogalma a törvényből és annak indokolásából kivehetőleg s az eddigi gyakorlat szerint is, a felek által a perben felhozott tényeknek és állításoknak s az ezek megerősítésére vagy erőtlenitésére vonatkozó bizonyítékoknak felsorolását, vagyis a peres felek által a biró rendelkezésére bocsátott adatoknak a perbeli tényeknek lehetőleg összefüggő feltüntetését fejezi ki, a mint az a s. törv. 121. § (i. pontjában és annak utolsó bekezdésében is elég világosan jelezve van. Hogy ez igy áll, kitűnik a s. törv. 47—49. §-ainak indokolásában használt kifejezésekből is, a melyekre nézve az idevonatkozó részeket ugy a ministeri indokolásból, mint az «Ig. ü. bejelentéséből szószerint idézem: • A szóbeliség egyik legnehezebb kérdése, hogy a szóbeli tárgyalás, különösen pedig a szóval előadott tényállás mily módon jegyeztessék fel.» «A kérdés ezek után csak az lehet, hogy a tárgyalás eredménye nevezetesen pedig a tényállás jegyzőkönyvbe vétessék-e, vagy pedig csak az ítéletben állapittassék-e meg r — «(A javaslat. . stb.) Különösen most az ujitás kezdetén, a felebbezési tanácsra nézve is nagyon kívánatosnak mutatkozik, hogy az egy lehetőleg tisztázott ügygyei álljon szemben — legalább ez idő szerint nem véli mellőzhetőnek a tényállás jegyzőkönyvezését* «A tényállást a biró mondja tollba.* «Nem voltak követhetők la külföldi törvény forások) a tekintetben, hogy a tényállás megállapítása ne a jegyzőkönyvben foglaltassék, hanem az itélet indokolásába helyeztessék át.« *A jegyzőkönyvben megállapított és kiderített tényállás képezi azon alapot, a melyből kifolyólag a felek a felebbezési eljárásban kérelmeiket és ellenkérelmeiket előterjeszthetik. Hogy a «ténváilás fogalmának ez a felfogás felel meg, bizonyítja a minisztérium megbízásából készített Lányi-féle útmutatás is. iL. L kiadás 95. lap.) A mi a tényállás «megállapítása* kifejezést illeti, ez az első bíróság előtt folyó eljárást szabályozó §-okban elő nem fordul s valószínű, hogy következetesen nem fordul elő. Ugyanis a s. törv. 121. §. a 6 és 7. pontjában nem a tényállás .megállapításáról-, hanem a tényállás (.előadásáról* rendelkezik, a mi azt bizonyítja, hogy az elsőhiróság a mint a fentebbiekből is folyik, a tárgyalás eredményét előadja, neki még nem lévén szüksége arra, hogy irásba foglalt «előadás». alapján -állapítsa meg* valamely pernek a tényállását, miután az egész tényállást a felek előtte szóbelileg adták elő, s ezt az előadást, hogy ugy mondjuk — elvdnatkozva a jogi érvelésektől — dióhéjba szoritottan foglalja a biró az s. törv. 48. §-át szem előtt tartva jegyzőkönyvbe s a bírónak a perbeli tények állását feltüntető ez az -előadása* képezi a tényállást. A tényállás megállapításának a felebbezési és felülvizsgálati eljárásban van helye a s. törv. 175. és 197. §-a szerint, az előbbi esetben is csak akkor, a midőn a felebbezési biróság a felek szóbeli előadása nélkül -nyilvános előadás* utján bírálja felül az elsőbiróság Ítéletét, a mikor is az elsőbirósági iratokból 'megállapítható*' — tényállás az irányadó, — a felülvizsgálatnál pedig (a 200 frtot felülhaladó perértékeknél) a felebbezési biróság által, de miután az első birói iratokból «megállapitott» tényállás az irányadó. Az elsőbiróság tehát nem állapithat meg* tényállást, hanem a tényállást a feleknek előterjesztése alapján előadja, s ezekből az előadásokból a ^nyilvános eíőadásu* felebbezett ügyekben, a felebbezési bíróságnak kell azt a tényállást megállapítania a mi határozathozatalában irányadó lesz. A mi azt illeti, hogy a tényállás miként adandó elő az első birói Ítéletben, erre is megfelel a s. törv. 121. §-a röviden. Hogy ezt a rövidséget ogy érheti el a biró, arra a gyakorlat kétféle eljárást követ. Ugyanis vagy a tárgyalási jegyzőkönyvben mellőzi a biró a tényállás leírását s a felek kérelme s ellenkérelmén kívül csak megjegyzi,hogy a felek az ügy érdemében tárgyaltak s ez esetben a tárgyalás eredményét vagyis a tényállást az itélet indokolásában mondja el, a mi teljesen helyén való kisebb kiterjedésű tárgyalást igénylő s a bizonyítás felvételt nélkülözhető, de főleg olyan perekben, a hol egy tárgyalás után a biró érdemi Ítéletet mondhat, mert ilyen esetben nincs szüksége a tárgyalás eredményének hosszabb idő után való feljegyzésére, az ítéletet pedig rövid idő alatt tartozván irásba foglalni, még friss emlékezetéből irásba veheti a tényállást, a jegyzőkönyveiés mellőzésével is elérte a sommás eljárás egyik fő kellékét: a rövidséget vagy a mi ennek a szükségképi folyománya; a gyorsaságot. Nem lehet azonban ezt az eljárást követni a bonyolódoltabb természetű s különösen a több tárgyalást és bizonyítás felvételt igénylő s igy rendesen hosszabb időt is igénylő perekben, a mikor is nem csak a felek kérelmét vagy ellenkérelmét s a tárgyalás általános menetét kell a jegyzőkönyvnek feltüntetnie, hanem magában kell foglalnia az ügyre vonatkozó tényállást is, mert esetleg hónapok vagy évek után — a mi szintén nem lehetetlen, — alig fog a legjobb memoriáju biró is emlékezni az előtte hosszú idővel előbb előadottakra, s az ilyen ügyek indokolásában foglalt tényállás előadására vonatkozik a s. törv. 121. §-a utolsó bekezdésének az az engedélye, hogy a tényállás előadása a kerevolt látni, hogy 50—60 éves megyei főjegyzők és ügyészek mily mohó igyekezettel siettek váltóügyvédi oklevelei nyerni. Másrészt azt, amit e tekintetben a közügyvédek, kik a váltójogi vizsgát le nem tették, nélkülöztek, busásan kárpótolták nekik a tagositási, birtokrendezési, arányositási s úrbéri perek, melyek, kivált 1836 óta mindenfelől felhalmozódtak, annál inkább, mert azokkal a váltóügyvédek kevésbé látszottak törődni. Ez a körülmény a jogtudomány tágabb fejlődésére csak jótékony hatással volt, mert meghonosította jogi tanulmányainkban a szakirányt, s valamint az úgynevezett juris-perekben, ugy a váltóügyek közül mind számosabb és kitűnőbb szak-embereket nevelt, kiknek természetesen látkörük is szélesebbé és behatóbbá vált, mint a régi mindent tudó prókátoroké. Kétségtelen, hogy az ügyvédség fejlődésének elemei közt a bírósági szervezet, a törvények, a közigazgatási rendszer, a szakirodalom, a társadalmi érintkezés, stb. kiváló helyet foglalnak el. Ott, hol ezek korszerűek, rendszerint virágzó ügyvédi karral találkozunk. Az 1840. és 1844. XXIII. t.-c. már mindjárt lendületet adott az ügyvédségnek. E törv.-cikk megengedi, hogy a nemesek ugy, mint a nem-nemesek a szab. kir. városok tanácsa előtt ügyvédet s polgári vagyonukra nézve teljhatalmú meghatalmazottat vallhassanak, kit az ország minden bírósága respektálni köteles. Az ügyvédség előmozdítására szolgált a csődtörvény (1840: XII. és 1844: VII. t.-c.j mely a bukásokra vonatkozó jogviszonyokat, az ezekben való törvénykezést és bíróságokat tüzetesen szabályozta s valódi csődkodexet alkotott, mely a nemesekre épugy, mint a nem-nemesekre kiterjed. Közvetlenül a törvénykezés s ügyvédkedés emelésére hatott az 1844: VIII. t.-c, mely szerint a hétszemélyes-tábla a húsvét után eső törvényszakban is összeülni s bíráskodni volt köteles, az u. n. decretalis napokon tartott törvénykezési szünetet mindenütt eltörölvén. Az 1848-iki törvények csak kedvezően hathattak az ügyvédség kifejlődésére s megszilárdítására. Mindazon haladás, amelyet ' e részben már tettünk, forrását, alapjait a 48-iki törvényhozásj ban találja fel, mely a polgári jogok egyenlőségét szentesitette. Hazánk arany-korának ez utolsó évtizedében még mindig két alakja dívott a perlekedés módjának, u. m. az írásbeli és szóI beli sommás eljárás. Bűnvádi ügyekben kivételt képezett a rögI tön-itélőbiróság. Az esküdtszéki intézmény meghonosítása közóhajtás tárgya volt ugyan, de nem honosíttatott meg. Az írásbeli perek alakszerűségét s illetékességi tárgyait különösen a jogi s birtok, örökösödési s egyéb perekben, még mindig Werboci Hármaskönyve szabályozta. A szóbeli sommás perek eljárási módját az 1836: 20. s az 1840: 11. t.-c. határozta meg, végre váltóügyekben a perfolyományok módozatait az 1840. évi váltótörvény alapitá meg (II. r. 18., 156. stb. §§.) és pedig a sommás eljárás módjától különbözőleg oly formán, hogy a váltóügyekben külön rendes perrendtartást hozott be a perbeli határozat előtt a panaszlottnak a megjelenésre, védelemre és kihallgatásra határidőt tűzött s engedett és minden ilyféle perről külön tárgyalási jegyzőkönyv szerkesztését rendelte. Az esküdtszéki intézménynek kapcsolatosan a szóbeliséggel és nyilvánossággal Európaszerte divatozó meghonosításáról már az 1840-iki országgyűlésen is volt szó, de az értelmiség közóhaja még nem valósult meg, csupán az 1847—i8-iki korszakalkotó törvényhozásnak sikerült ezt az intézményt, legalább némi részben, t. i. a sajtóvétségekre, hazánk földjére átültetni. (XVIII. t.-cikk II. fejezet 17. §.) Ez időben a vármegyei élet hangadó volt az ország politikai irányzatában s különösen gyümölcsöző befolyással hatott az ügyvédi pályára, mert ott nyerte az ifjúság politikai kiképzését, mielőtt ügyvéddé lett.