A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 35. szám - A francia bünügyi statistika

140 A JOG Tekintve, hogy ehhez képest a felmondási nyilatkozatnak, a jelzett napon a felmondás alapján kiadott utalványra vezetett nyugtának meghamisítása ugyanegy elhatározás kifolyásának tekintendő, ez okokból vádlott csupán egy-egy rendbeli magánokirat hamisítás bűntettében volt bűnösnek kimondandó. Vádlott büntetése a fenti mértékben találtatott megfelelőnek, mert az elsőbirósági Ítéletben felsorolt enyhítő körülményekkel szemben az ott felhozott súlyosító körülményen felül ilyenül még az is figyelembe volt veendő, hogy vádlott a vele ugyanegy üzletben működő iparossegéd bizalmának megsértésével követte el a lopást, s társát munkája által összegyűjtött keresményétől fosztotta meg. Minthogy vádlott csupán egy rendbeli magánokirat hamisítás bűntettében mondatik ki bűnösnek, az elsőbiróság által a minősítést illetően, saját megállapításával szemben a btkv. 102. §-a ellenére egy összegben kirovott pénzbüntetés a vádlott terhére a jelen Ítélettel megállapított egy rendbeli esetért tekintendő, mint megfelelő összeg kiszabottnak. Egyéb részében az elsőbiróság ítélete vonatkozó indokolásánál fogva hagyatott helyben. A m. kir. Curia. (1897 június 2-án 9,699. sz. a.) Mindkét alsófoku bíróság ítélete részben akként változtatik meg, hogy vádlott csupán a kir. Ítélőtábla által megállapított lopás bűntettében nyilvánittatik bűnösnek, mihez képest ugy a magánokirathamisítás bűntettének megállapítása, valamint az ez után kiszabott pénzbüntetés, ugy a btkv. 96. és 99. §-ok felhívása és az összbüntetés megjelölése mellőztetik, a kir. Ítélőtábla által kiszabott fő, valamint a hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztéséből álló mellékbüntetés csupán a lopás büntette után a btkv. 340. és 341. § ok alapján kiszabottnak nyilvánittatik. Ezzel a változtatással egyebekben a kir. Ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Vádlott ugy a felmondási ivre, valamint a fizetési utalványra vezetett nyugtára «L. András* nevét azzal a szándékkal irta alá, illetve hamisította, hogy az ellopott postatakarékpénztári betétkönyvecske alapján a betétet felvehesse, ezzel az ellopott könyvecske értékének birtokába juthasson. E szerint tehát ugy a lopás, valamint az okirathamisitás egy akaratelhatározás folyományát és ez utóbbi különösen a lopás sikerének eszközét képezi s mint az ilyen, a súlyosabban megtorlandó lopás bűntettébe olvadván, különös megállapítás alá nem esik és csak mint a lopás eredményének elérése végett kifejtett furfang, a büntetés kiszabásánál mint súlyosító körülmény jöhet figyelembe. Egyebekben a kir. ítélőtábla ítélete az abban felhozott s az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott, a fentebbiek által nem érintett indokainál fogva hagyatott helyben. A btk. 368. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségének, nem pedig a hatóság elleni erőszak bűntettének tényálladékát képezi a vádlottnak azon cselekménye, ha a végrehajtásra kiküldött hatósági közeg eljárását nem személyre irányzott erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozta meg, hanem saját lefoglalt tehenét mint zálogtárgyat a végrehajtó birtokából elvette. A beregszászi kir. törvényszék mint büntető bíróság (1896. évi április hó 14-én 1,030. sz. a.). Hatóság elleni erőszak bűntettével vádolt S. Dávid elleni bűnügyben következőleg itélt: S. Dávid vádlott a btkv. 165. §-ába ütköző a jelen esetben azonban a btkv. 92. §-ának alkalmazásával vétséggé minősített hatóság elleni erőszak vétségében bűnösnek mondatik ki, s ezért az ítélet foganatba vételétől számítandó (14) tizennégy napi fogházbüntetésre ítéltetik stb. Indok ok: A megtartott végtárgyalások adataiból merített tényállás szerint 1894. évi április hó 11-én a S. Dávidnál adótartozásba lefoglalt tehenét Cs. János segédjegyző az adótartozásoknak behajtására meghatalmazott községi jegyző szóbeli meghatalmazása folytán elárverezés végett Szászokáról Szolyvára akarta hajtani, az elhajtáskor S. Dávid nem volt odahaza s Hársfalván találkozott az elhajtókkal, és midőn meglátta, hogy az ő tehenét is elhajtják, a tehenet vezető H. Stefánt megtámadta és a tehén láncát kezéből erőszakkal kiragadta, tehenét vissza vitte. S. Dávid vádlott a végtárgyalás folyamán eltagadta, hogy az elhajtóktól erőszakkal elvette volna, és azt állítja, hogy az elhajtókkal nem is találkozott és hogy a tehén magától ment haza. Tekintve azonban, hogy vádlott tagadásával szemben a végtárgyalás folyamán hit alatt kihallgatott Cs. János, H. Stefán és B. Ilykó tanuk egymást kiegészítő vallomásával igazolva lett a vádlott terhére rótt cselekmény, tekintve, hogy vádlott az árverés foganatosítása végett elküldött hatósági közeget hivatalos kötelessége teljesítésében erőszakkal megakadályozta: mindezek alapján S. Dávid vádlottat a btkv. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettében bűnösnek kimondani s figyelembe véve vádlott büntetlen előéletét, az alkalmazott erőszak csekélységét és azon körülményt, hogy cselekményéből kár nem származott, mint enyhítő körülményeket a btkv. 92. §-át alkalmazni s ennek alapján vádlott cselekményét vétséggé minősíteni kellett stb. A kassai kir. ítélőtábla 11896. évi augusztus hó 31-kén 3,243. sz. a.). A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia: (1897. évi június hó 24-én 10,864. sz. a.). Habár a tehénnek adótartozás fejében történt lefoglalása a 16. N. t. a. csatolt végrehajtási jegyzőkönyvvel és Cs. János szolyvai segédjegyzőnek a végrehajtás befejezésére történt kiküldetése a szolyvai járás főszolgabirájának 26. N. t. a. fekvő átiratával igazoltnak veendő; Minthogy azonban vádlott a végrehajtásra kiküldött hatósági közeg eljárását (H. Stefán tanú bizonyítása szerint) nem személyre irányzott erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozta meg, hanem saját lefoglalt tehenet mint zálogtárgyat a végrehajtó birtokából elvette: mindkét alsóbiróság Ítéletének részben megváltoztatásával, vádlott az ellene megállapított hatóság elleni erőszak helyett a btkv. 368. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében mondatik ki bűnösnek és tekintettel arra, hogy az árverés megtartása végett a lefoglalt tehén átszállításáról a vádlott eleve nem értesíttetett, s igy az eljárás tulszigoru alkalmazása miatt felháborodásában meggondolatlan elhatározással cselekedett, de adótartozásának utólagos törlesztése következtében cselekménye miatt kártérítés ellenében panaszolva nincsen: a büntetés rendkívüli enyhítése indokoltnak találtatván, a btkönyvnek már az alsóbiróságok által is alkalmazott 92. §-a alapján főbüntetésül husz forint, mellékbüntetésül tíz frt s behajthatatlanság esetében öt forintonként egy-egy napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre Ítéltetik, stb. Levelezőlapon elkövetett becsületsértés esetében az a bíróság illetékes, melynek területén a levelezőlap tartalma a panaszos tudomására jutott. (A m. kir. Curia 1897 jul. 20. 6,515.) A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. A magyar lionpolgárság távollét által történt elvesztésének kimondására a belügyminister illetékes. (A m. kir. belügyminiszter 1897. évi 52,273. sz. a.) Kegyuraság, valamint az ebből folyó jogok és kötelezettségek elismerése és járulékai iránt indított ügyben az eljárás közigazgatási útra tartozik. (A m. kir. ministertanács 1897. évi június hó 23-án hozott határozata.) Mezörendöri kihágási ügyben^ ha a kár okozása és mértéke iránt a károsult és kártevő megegyeztek, a kár bizonyítása fölösleges és becslésre megszabott eljárás mellőzhető. (A m. kir. földmivelésügyi minister 1897. évi 26,110. szám alatt kelt határozata.) A közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya községi elöljárók elleni fegyelmi eljárás elrendelésére feljogosítva nincs. E választmányt ily ügyekben az ítélkezés joga illeti meg. A m. kir. belügyminister 1897. évi 63,593 sz. határozata.) A tanítók özvegyei és árvái, a tanító halálozása napjától számított féléven át, az egész fizetés és lakás élvezésére feltétlen igénynyel bírnak. (A m. kir. belügyminister 1897. évi 57,063. sz. határozata.) Ideiglenes alkalmaztatásukat közvetlenül megelőzőleg végleges minőségben alkalmazva volt állami tisztviselők ellátásánál nem a végleges, de az ideiglenes alkalmazásban húzott javadalmazás veendő számítási alapul. (A m. kir. ministertanács 1897. évi június 2-án hozott határozata.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Mayer Ferenc e. Szatmár, szatmárnémeti tvszék, bej. szept. 27. félsz. okt. 14. csb. dr. Dezső Kálmán, tmgg. dr. Harcsár Géza. Gál Lajos e. Mező-Komárom, veszprémi tvszék, bej. szept. 15., félsz, szept. 27. csb. dr. Illés Dezső, tmgg. dr. Mihályfi József. — Demeter Anton e. Nagy-Szeben, kir. tvszék, bej. okt. 16., félsz. okt. 30.. csb. Báv Ferenc, tmgg. Theil Pál. — Léderer A. és tsa e. Kecskemét, kir. tvszék. bej. nov. 10. félsz. dec. 9., csb. Sebastiani Karoly, tmgg. Jenovay Dezső. — Koréin Jenő e. Budapest, ker. és vált. tvszék, bej. szept. 28. félsz. okt. 28., csb. dr. Reichard Zsigmond, tmgg. dr. Vince Károly. — Königstein Márton e. Szilágy-Somlyó, zilahi tvszék. bej. okt. 15., félsz, okt. 29. csb. dr. Ujfalussy Dezső, tmgg. Bölőni Sándor. — Kósa G. és társa e. Félegyháza, kecskeméti tszék, bej. nov. 18. félsz. dec. 9., csb. Kazinczy Lajos tmgg. Huszka Dezső. — Standobár György e. Vali'szeló, kir. jbiróság, bej. aug. 28. félsz. aug. 30., id. gond. Szukán Miklós. —' Löwy Matild e. Nestin, tvki jbiróság, bej. szept. 15., félsz, szept 18., idk. gond. dr. Bensics A. — Czunya Heinrik e. Oravicabánya, fehértemplomi tvszék, bej. szept. 30., félsz, okt, 22., csb. Horváth Géza, tmgg. dr. Vedelku János. — Schlesinger József e. Basahid, nagy-kikindai tszék. bej. okt. 16. félsz. okt. 23.. csb. Kovács Gusztáv, tmgg. dr. Veszelinovics Iván. — Friedmann Sámuel e. Munkács, beregszászi tvszék, bej. szept. 30-. félsz, szept. 27., csb. Szük Lajos, tmgg. Ferenczy Lajos! Pályázatok: A fiumei tvszéknél aljegyzői áll. szept. 6.— A szegedi tvszéknél bírói áll. szept. 6. — A marosvásárhelyi tszéknél birói áll. szept. fi. — A karánsebesi ügyészségnél al ügyészi áll. szept. 6. PALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPE6TE*