A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 35. szám - A francia bünügyi statistika

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 35. számához. Köztörvényi ügyekben. A helyszíneléskor tévesen bejegyzett birtokos ezen téve- | dést jóhiszemüleg soha sem használhatja fel arra, hogy egyedül l ezen bejegyzésnek alapján az elbirtoklás utján való jogszerzést igénybe vehesse és hogy a telekkönyv nyilvánosságával ekként visszaélhessen. A losonci kir. járásbíróság mint telekkönyvi biróság (1894 október 18-án 136. sz. a.) M. Márton és özv. B. Andrásné szül. M. Katalin felpereseknek M. János, K. Györgyné szül. M. Anna, H. Györgyné szül. M. Zsuzsanna, M. András, K. Jánosné, szül. M. Katalin, K. Istvánné szül. M. Zsuzsanna, H. lánosné szül. M. Anna és M. Jánosné szül. M. Mária, mindannyian mint néhai M. Mihály örökösei, végre a netaláni ismeretlen örökösök képviseletére kinevezett ügygondnok alperesek ellen a lupocsi 66. számú telekjkv kiigazítása iránti perében következőleg itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak stb. Indokok: Annak eló'rebocsájtása mellett, hogy a nem védekezett alperesek is a védekezett alperesek védelméhez csatlakozottnak vétetnek: felperesek, jóllehet a felperesi részről M.János után jogutódlásuk beigazoltatott s a felperesi tanuk, de az alperes részéről felhívott tanuk is igazolják, hogy felperesek édes anyja, de maguk felperesek is folytattak közös gazdálkodási alperesekkel a kereseti ingatlanságban, sőt jóllehet maguk alperesek is beismerték, hogy körülbelül 40 év előtt felperesekkel oly egyességre léptek, hogy a kereseti ingatlan | része felpereseket illeti, mely egyességnek emlékezet szerint 1853 évben létrejöttét K. Mihály tanú is igazolja: keresetükkel elutasitandók voltak. Mert a peres felek közös nagyatyja M. Márton 1850. év április 8-án halván el, felperesek öröklési igénye ekkor tehát 1853. év május hó 1-ső napja vagyis az osztr. polg. törvkönyv életbe lépte előtt keletkezett, s igy azt módjukban, de kötelességükben is állott volna az ősiségi nyilt parancs 9. §-a értelmében 1854. év május hó 1-éig érvényesíteni, mit azonban felperesek elmulasztottak, sőt dacára, hogy a fentérintett egyesség peres felek között 1858 év körül létrejött, tűrték azt is, hogy a kereseti lapocsi 66. sz. telekjegyzőkönyvben jegyzett egész ingatlanság M. Mihály, vagyis alperesek jogelődje részére vétessék fel az 1857. évben foganatosított telekkönyvi felvétel alkalmával, igy tehát a nyilt parancs értelmében öröklési igényüket kellő időben nem érvényesítvén, azt elvesztették, eltekintve, hogy a telekkönyvi felvétel alkalmával sem léptek fel jogaikkal, a felvétel után 32 éven tuli ezen fellépésük illetve keresetük annál is inkább, mert a telekkönyvi kijavítási keresetnek csak az elévülési határidőn belül van helye, mert elévülési időn tuli helyt nem foghat stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1895. évi december 19-én 109. sz. a.i A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: A per adataival bizonyítva van az, hogy a kereseti ingatlanoknak 1857. évben történt helyszínelésekor a felperesek már nagykorúak voltak, minthogy pedig a kereseti levélnek 1892 évben történt beadásáig a 32 évben megszabott elévülési határidő eltellett: ennélfogva jogosult az alperesileg érvényesített elévülési kifogás s ennsk következményeként felperesek állítólagos igényüket a tkvi kiigazítási per keretében többé nem érvényesíthetik. Az elsőbiróság ítélete a per főtárgyára nézve ebből az indokból volt helyben hagyandó stb. A m. kir. Curia (1897. évi június hó 10-én 6,237. sz. a.) A kir. ítélőtábla Ítélete, amennyiben azzal felperesek a lupocsai 66. sz. tjkvben foglalt ingatlanok V« részére nézve keresetükkel feltétlenül elutasittatnak, helybenhagyatik, ugyanazon ingatlanok másik "4 részére nézve azonban mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és az emiitett lupocsai 66. sz. tjkvben foglalt ingatlanok % részére nézve elsőrendű felperes M. Márton tulajdonjoga kiigazítás utján bekebeleztetni rendeltetik, arra az esetre, ha elsőrendű felperes leteszi a főesküt arra, hogy nem való, hogy a lupocsai 66. sz. tjkvben foglalt egy egész úrbéri bel- és kültelek i része, az 1853. évben létrejött egyesség alapján neki M. Mihály által csak haszonélvezetre engedtetett át. Ez esetben elsőrendű alperes M. János arra is köteleztetik, hogy elsőrendű felperesnek M. Mártonnak 87 frt perköltséget fizessen. Erdekében áll tehát elsőrendű felperesnek a fentebb szövegezett főeskü letételére 15 nap alatt jelentkeznie, és azt a kitűzendő határnapon letenni, mert ellenkező esetben felperesek keresetükkel egészen elutasitottaknak mondatnak ki stb. Indokok: Abban az esetben, ha valaki mára telekkönyvek eredeti felvételekor tulajdonjogot nyújtó törvényes jogcímen volt tényleges birtokában valamely ingatlannak, és ez a birtoklás Budapest, 1897. augusztus hó 29. folyamatban maradt anélkül, hogy a kérdéses ingatlan vagyonra harmadik személyek jóhiszemüleg nyilvánkönyvi jogokat szereztek volna, a helyszínelés alkalmával birtokosnak bejegyzett személy vagy annak a vele jogilag egy személynek tekintendő örökösei ellen tulajdonjogának kiigazítás utján való bejegyeztetését, tekintet nélkül a helyszíneléstől eltelt időre, igényelheti és pedig azért, mert a helyszíneléskor tévesen bejegyzett birtokos ezt a tévedést jóhiszemüleg soha nem használhatja fel arra, hogy egyedül ennek a bejegyzésnek alapján az elbirtoklás utján való jogszerzést igénybe vehesse, vagyis hogy a telekkönyv nyilvánosságával visszaélhessen. Felperesek ugyan azt állították, hogy a lupocsi 66. sz. tjkvben foglalt egy egész úrbéri bel- és kültelket néhai M. Márton után ennek két fia; M. János, felperesek atyja és M. Mihály,alperesek jogelődje, mint egyenjogú testvérek örökölték és a kérdéses ingatlanok felét felperes édesatyja M. János 1850. év április hó 11-én bekövetkezett haláláig, azután pedig özvegye illetve maguk felperesek egyideig közösen, utóbb pedig megosztva, tényleg birtokoltak ; de miután ez az állításuk az általuk felhozott tanuk határozotlan vallomásával perrendszerüleg bebizonyitottnak nem tekinthető, amennyiben felperesek azon jogon kérik a telekkönyv kiigazítását, hogy édes atyjok M. János és M. Mihály egyenjogú testvérek voltak, tehát ők mint M. Jánosnak örökösei vannak jogosítva a kereseti ingatlanok felének tulajdonjogát igényelni, ez az igényük, miután azt 1854. évi május hó l-ig per utján érvényesíteni elmulasztották, az ősiségi nyilt parancs 9. §-a értelmében elenyészett, egyáltalán nem szolgáltat okot kiigazítás alapjául. Telekkönyvi kiigazítási keresetük elutasítása tehát a kérdéses ingatlan vagyon i részére vonatkozólag ebből az indokból hagyatott helyben A kereseti ingatlanok másik \ részére nézve azonban megváltoztattatott mindkét alsóbiróság Ítélete azért, mert elsőrendű alperes maga beismerte, hogy a lupocsi tjkvben foglalt egész úrbéri teleknek \ részét még 1853. évben, tehát az eredeti telekkönyvezési megelőzőleg M. Mihály egyességileg elsőrendű felperesnek adta át és az azóta annak birtokában létezik is. Állítja ugyan elsőrendű alperes, hogy ez az átadás csak haszonélvezeti jogcímen történt, de miután ezen állítását felperes tagadásával szemben K. Mihály tanúnak határozatlan vallomásával részbizonyitékképpen sem sikerült bizonyítania, e kérdés tekintetében az általa elsőrendű felperesnek kínált és ezáltal elfogadott főeskü által való bizonyításnak helyt adni és annak letételétől vagy le nem tételétől függőleg a kiigazítást az { részre nézve elsőrendű felperes javára elrendelni, esetleg felpereseket keresetükkel egészen elutasítani kellett annyival is inkább, mert ha ennek az \ résznek átadása feltétlenül történt, akkor elsőrendű felperest arra nézve a nyilvánkönyvi tulajdonjog is megilleti, ha pedig csak haszonélvezetre kapta, akkor kiigazítási keresete a legelői kifejtettek szerint is teljesen alaptalan stb. Az úrbéresek részére kiadott erdöilletmények tkvi átalakítása ügyében az a járásbíróság,mint tkvi hatóság illetékes, melynek területén az illető erdő fekszik, nem pedig az a másik tkvi hatóság, melynek területén azok az úrbéri jószágtestek feküsznek, melyek után az illetmény kiadatott. A magyar királyi Curia (1897. évi június hó 3-án 1,018. sz. a.) Azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely a margittai kir. járásbíróság területéhez tartozó Almás község határában a szilágysomlyói kir. járásbíróság területén fekvő Sommály községi úrbéresek részére kiadott erdőilletmény telekkönyvi átalakítása ügyében a margittai kir. járásbíróság és szilágy-somlyói kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság között felmerült, a következő határozatot hozott: Jelen átalakítási ügyben a hitelesítés alkalmával felvett külön jegyzőkönyvek elintézésére a margittai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság mondatik ki illetékesnek. Indokok: Az 1889. évi december hó 22-én 45,041. sz. alatt kelt igazságügyministeri rendelet 5. §-ának első bekezdése szerint az idézett rendelet 4. §-ában foglalt szabály aluli kivételként a jogosítottakat illető osztatlan illetmény külön jószágtest gyanánt vezetendő be a 2. §-hoz képest szerkesztett külön jegyzőkönyvbe, többek között az 5. §. c. pontjában tárgyalt abban az esetben is, midőn az úrbéri rendezés alkalmával valamely község határában más községbeli volt úrbéresek erdő, legelő vagy nádas illetménye adassék ki, és a 2. §. rendeletéhez képest szerkesztett külön telekjegyzőkönyv, az 5. §-nak utolsó bekezdése értelmében abban a községben vezettetik, melynek határában a közös erdő, legelő vagy nádas fekszik, következésképpen az ezen külön kiosz-